ÉletIskola - Rékásan

Bezzeg a régi szép időkben… A híres-neves ÉletIskola idején… Amikor még otthontanulósok voltak… Akkor Réka havonta felrakott egy-egy beszámolót a közös tanulásról… Tancsoport, életszerű tanulás, önképzés…

Mi maradt meg ebből? Valóban nem sok. Gyökeresen átalakult az életünk, amióta elváltam és sok-sok év „csak” anyaság után dolgozó nő lettem. Most a gyerekeim tanulnak, de másképp, iskolai keretek között (ki Nógrádon, ki Abán) – én pedig tanítok, de másképp, főállású tanárként. A saját öt, illetve a tancsoportos tucatnyi gyerek után most több mint 100 diákkal foglalkozom.

Mostanság azonban jött az ihlet a családban, hogy változtassunk. Legyen megint egy kicsit „ÉletIskola”! Jelöljünk ki egy napot a héten, amikor senkinek sincs délutáni tesije, nincs ebédeltetés meg ügyelet, hanem hamar hazaérünk, gyorsan megfőzzük és megesszük az ebédet, hogy utána együtt alkothassunk. Nemrég ugyanis pakolásztunk, és megtaláltunk egy csomó, általunk méltatlanul elfeledett képzőművészeti könyvet, többek között a „Képzelet világa” sorozatot és a „Jobb agyféltekés rajzolás-t.

Elővettük a régi rajzainkat is, amiket hol büszkén, hol nevetve mutogattunk meg a páromnak. Aztán kapott mindenki egy-egy új vázlatfüzetet, új ceruzákat és az új tanév kezdetekor nagy lendülettel bele is vágtunk a projektbe. Először a saját nevét kellett mindenkinek díszesen megalkotnia, aztán terveztünk képeslapot a füredi nyaralásunkról. Volt, aki fura őslényeket és képzeletbeli állatokat is rajzolt.

Később Egyiptomba utaztunk képzeletben; volt, akit ez piramisos-sivatagos képre inspirált, én ókori stílusban ábrázoltam embert és tájat. Aztán lerajzoltuk a mellettünk vagy szemben ülőt. Abban megegyeztek a többiek, hogy az enyémek egész jók lettek, de nem igazán hasonlítottak a modellekre. Jó alkalom ez arra, hogy egyrészt lecsendesedjünk, magunkkal foglalkozzunk, kreatívkodjunk, másrészt hogy együtt legyünk és beszélgessünk. Jövő héten jobb agyféltekésen fogunk alkotni, már nagyon várom!

Az ÉletIskola számomra mostanság azt is jelenti, hogy belekezdtem egy intenzívebb önképzésbe. Öt gyerek helyett már csak kettő van itthon a hétköznapokon, mostanra sikerült belerázódnom a tanításba és az osztályfőnökségbe, kevesebb a házimunka, nagyobb a csend és nyugalom, kicsit több a szabadidőm. Amit tanulásra fordítok.

Ez egyelőre három területen valósul meg.

SZEPTEMBER. Az első, amiről múltkor már írtam is, az a lakberendezés. Nemrégiben iratkoztam be a tanfolyamra, és mára végeztem vele. Igaz, ifjú hölgyként még azt hittem, hogy bejárós suliban fogom elsajátítani a személyesen átadott anyagot, most viszont a neten keresztül hallgattam az előadásokat.

Az Otthonkommandós Krivarics Ditta tanfolyamát végeztem el. Egyúttal bekerültem egy zárt fb-csoportba is (meg se lepődök, hogy akadt benne néhány ismerős név is), tagja lettem egy tanulói közösségnek. Ide mindenki felrakhat lakberendezési problémákat, kérdéseket, a csoport- tagok pedig igyekeznek válaszolni, segíteni. Avagy megosztják már megvalósult otthonok, lakások fényképeit, és ezekből a fotókból mind tanulhatunk, inspirálódhatunk.

Szó volt a burkolatokról és tárolásról, a színekről és világításról, tervezésről és kivitelezésről, stílusokról és harmóniáról, majd végigvettük a lakás különböző helyiségeit. Most kettős érzés kavarog bennem. Egyrészt sok eddig már sejtett vagy tudott dolog került helyre bennem, másrészt viszont olyan sok új tudással lettem gazdagabb, aminek még idő kell, hogy leülepedjen. Hálás vagyok, hogy a ház felújítása előtt találtam rá Dittára, így remélem, hogy profibban megy majd a lakberendezés (amihez azért eddig is volt némi érzékem), és szép otthont tudok majd teremteni.

OKTÓBER. A második lépés az önképzéshez a nyelvtanulás lett. Angolul már jól tudok (legalábbis fogjuk rá J, ha már tanítom), oroszul csak kicsit. Kortársaimhoz hasonlóan én is kilenc évig tanultam a suliban, az általánosban Bánsági Ildikó színésznő orosz származású édesanyjától, a nemrég elhunyt Natasa nénitől. Ő olyan alapokat adott számomra, hogy az egyetemi időszakban néhány magánóra és kis otthoni gyakorlás után le tudtam tenni az alapfokú nyelvvizsgát. A többségtől eltérően én egyáltalán nem utáltam az oroszt, utóbbi időben pedig kifejezetten megszerettem.

Pozitív megerősítés volt, mikor egyik utazásunk alkalmával orosz turistákkal elegyedtem szóba, és direkt megkértem őket, hogy ne angolul, hanem oroszul beszélgessünk. Abszolút megértettem őket és megértettem magamat velünk mindenféle témában és igeidőben. Ekkor döntöttem el, hogy az orosszal valamit kezdenem kell. Eleinte duolingó-ztam, ami igen nehézkes volt cirill betűs billentyűzet híján, ráadásul angolul tudtam csak oroszozni. Aztán tavaly vettem egy könyvet munkafüzettel ("Kljucs" azaz kulcs), és nyáron szorgosan tanultam belőle, csináltam a feladatokat. Aztán a tanév kezdetekor parkoló-pályára került a dolog, mígnem a minap szembejött velem egy hirdetés a neten. Ingyenes orosz próbaóra! Ugyan, mit veszíthetek? Jelentkeztem! Jövő héten lesz a nagy esemény, amikor is életem első online oroszóráján fogok részt venni. Drukkoljatok!

NOVEMBER. A harmadik önképzés mi más lenne, mint az írás. Ezt mindezidáig „csak” műveltem, novellákat és regényeket írtam, de a blogon és az ÉletIskola könyvön kívül még sehol nem jelentek meg írásaim. 7-8 éve volt egy fellángolásom, amikor megvettem a „Kezdő írók kézikönyvé”-t, és azon jó alaposan átrágta magamat, minden gyakorlati feladatot elvégezve. Ilyen jellegű tanfolyamokat is nézegetek már régóta, ezeket neves vagy általam nem ismert írók tartják, vannak éves hosszúságúak, de akadnak egy hétvégés gyorstalpalók is. Amire a választásom most esett, az az Íróképző, méghozzá egy öt alkalomból álló kiscsoportos online tanfolyam.

Itt tanulhatok alkotói módszertant, szakmai és piaci ismereteket egyaránt. Világokat teremtünk, párbeszédeket írunk, karaktereket tervezünk. Talán jobban eligazodom majd a műfajok világában, és profibban szövögetem a cselekmények szálait is.

Az is lelkesít, hogy tucatnyi hozzám hasonló írópalántával fogok együtt tanulni, lesznek találkozók és táborok, tehát itt is egy közösség részévé válhatok. Alig várom, hogy amit már évtizedek óta nagyjából autodidakta módon csinálok, azt most szakmai alapokra helyezzem!

 

2020. szeptember

Blogger

Blogger vagyok. Nem kedvelem ezt a szót, pedig képzeljétek, van nőnemű párja is: bloggerina. Ez még szörnyűbben hangzik. Próbálom magyarosítani, nem igazán megy. Naplóját a világhálón író személy. Gondolatait az interneten közkinccsé tevő író. Ilyesmi.

Régebben író/újságíró akartam lenni. Írtam füzetbe novellákat és verseket, írtam gimis és egyetemi újságba, írtam naplót és regényt a gépbe, a lényeg, hogy írtam és írtam.

Miért szeretek írni? Mert az írás számomra meditáció, gyógyító folyamat, egyben az önkifejezés számomra legmegfelelőbb módja. Lehet írni titkos naplót, verseket a laptop eldugott mappájába, novellákat, amiket csak mi olvasunk el, vagy regényt, ami évek óta porosodik az íróasztal fiókjában.

Aki viszont blogger, az ezeket a belső gondolatokat nemcsak saját maga számára írja le, hanem ország-világ elé tárja. Sérülékeny helyzet, hiszen bárki elolvashatja, mi zajlik éppen bennem, de épp ez benne az izgalmas. Támadási felületet képzek magamon az által, hogy ennyi ember előtt megnyílok. Tudom, hogy nem felelhetek meg mindenkinek (semmiképp nem is célom ez), de ez azzal jár, hogy aki nem ért velem egyet, az vagy szimplán hülyének néz, vagy csúnyákat gondol rólam, dühös lesz rám, esetleg irigykedik, lenéz vagy minősít. Ellenük természetesen a leszarom-tabletta a megfelelő eszköz, mégis hiszem, hogy negatív energiájukkal tudat alatt hathatnak. Voltak olyan „kedves” olvasók, akik miatt egy időre zárttá tettem a blogmat. Ma már ezt nem tenném meg.

Sokkal nagyobb erőt adnak azok az olvasók, akik leírják, miféle változások történtek az életükben a blogom hatására. Ez nagyon durva, de tényleg! Házvásárlás, gyerekvállalás, egészségesebb életmód, válás… Ilyenekre tud hatni egy blogger!

Nem hagyom abba az önkifejezésnek ezt a módját. Tisztában vagyok saját személyiségemmel, érzem, tudom, hogy van bennem egy olyan vágy, hogy megmutassam magamat az embereknek.

Volt egyszer, hol nem volt egy ember, aki ezt figyelmen kívül hagyta, és azt sugallta, kérte, követelte, hogy hagyjam abba a blogomat. Ennek hatására két évig szüneteltettem az írást. Ma már természetesen senki kedvéért nem tennék így.

Aztán jött egy másik ember, aki nemcsak volt, hanem nagyon is jelen van az életemben, és aki meglátta, milyen vagyok én valójában. Aki felismerte, mennyire szeretek írni, és bátorított, hogy kezdjem újra a blogot.

A blogolásban az tetszett meg, hogy rögtön van feedback-je annak, amit írok (még ha nem is mindig pozitív). Fellelkesített, hogy a hagyományos magazin- vagy könyv-formájú írással ellentétben mennyire interaktív a blog-írás. Jól esett az egómnak a rendszeres visszajelzés. Néztem, ki mit reagál, hányan olvasnak, stb.

Egy időben túlzásba is estem e téren. Emlékszem, régebben a (szintén blogger) barátnőmmel folyamatosan konzultáltunk arról, hogy épp hányan iratkoztak fel a blogunkra, mennyi lájkot kapott egy írás, hogy állunk a népszerűségi statisztikákkal, stb.

Ez az, ami mostanára teljesen lecsengett bennem. Abszolút hidegen hagynak a számok. Most azonban mégiscsak jött valamiféle sugallat, hogy párhuzamosa azzal, hogy a téli időszakban újraolvasom, átírom a korábbi regényeimet, novelláimat, átnézzem a blogjaimat is. Ekkor döbbentem meg, hogy mennyi bloghoz volt ilyen-olyan közöm az elmúlt több mint egy évtized során. 

Következzék egyfajta statisztika:

- Réka útja: korábban BoldogSzer, eleinte Boldogfalva, személyes blog életem, életünk történetéről, fb-oldal 754 követő

- Új felület: rekautja.blogspot.com, 54.281 megtekintés, 2018. januártól mostanáig, 22 hónap, 94 bejegyzés, átlag 4 poszt per hónap

- Régi felület, a BoldogSzer blogról átmentett teljes írott és képi tartalommal: rekautja.wordpress.com, 71.588 megtekintés, 2009. május és 2018. január között 86 hónap, 701 bejegyzés, átlag 8 poszt per hónap. A legtermékenyebb hónap 2011. november volt, amikor 28 (!) blogbejegyzést tettem fel.

- Boldog nő, általános blog a női életről (kert, otthon, háztartás, egészség, szépség, párkapcsolat, szexualitás, anyaság, gyermekek, közösség, hivatás): boldognok.blogspot.com, 30.408 megtekintés, 2016. március és 2019. március között, 37 hónap, 139 bejegyzés, átlag 4 poszt per hónap, fb-oldal 503 követő

- Réka Life Coach, szakmai blog életvezetési segítőként: rekalifecoach.blogspot.com, 12.628 megtekintés, 2017. márciustól mostanáig, 32 hónap, 88 bejegyzés, átlag 3 poszt per hónap, fb-oldal 321 követő

- Anna-sorozat: blog az ifjúsági könyvsorozatomról: annasorozat.blogspot.com, 16.585 megtekintés, 2013. november és 2015. január között, 6 hónap, 38 bejegyzés. átlag 6 poszt per hónap fb-oldal 118 követő

Összesen 185.490 megtekintés, 1060 blogbejegyzés!!! 10 és fél év, átlagban minden hónapra jutott 8 poszt...

Amihez még közöm volt:

- Fény Forrás női online magazin, (kert, hajlék, tisztaszoba, konyha, tükrös, nyoszolya, bölcső, csemete-sarok, fonó, szentély) magyarnoilap.blogspot.com, 67.472 megtekintés, 2015. júniustól novemberig, 6 hónap, 140 bejegyzés, 23 poszt per hónap, ebből saját írásom 35, fb-oldal 294 követő

Próbáltam valamiféle következtetés levonni arról, hogy melyek a legnépszerűbb témák, de nagyon vegyes képet mutatott a statisztika. Gyereknevelés, szex, szülés, térrendezés, párkapcsolat, környezetvédelem, önismeret, ezek mindenkit érdekelnek.

Másrészt rájöttem, hogy én nem vagyok egy ilyen trend-követő író, aki arról ír az olvasóknak, amire nekik igényük van, hanem arról, ami nekem fontos, még ha ezzel nem is vonzok majd tízezreket. Bizonyára hatalmas olvasótáborom lenne, ha a legmenőbb divatról vagy sztárokról írnék, esetleg gasztroblogger lennék vagy szex-guru.

Én nem vagyok ilyen. Az írásaim tartalmát és minőségét (ma már, mert talán régebben ez nem így volt) egyáltalán nem befolyásolja az, hogy melyek az olvasói elvárások. Manapság már nem szoktam elképzelni, hogy hú, ez vajon hogy fog tetszeni, vagy hű, mit fog ehhez szólni az, aki olvassa.

Egyszerűen csak leírom, mik történnek velem és a családommal, milyen témák foglalkoztatnak, miken gondolkozom, miket érzek…

Így lettem szabad blogger.

2019. november