Vakáció - Szabadság

Lezajlott az iskolánkban a tanévzáró értekezlet, amit a jó időre való tekintettel rendhagyó módon nem egy tanteremben, hanem az iskola udvarán tartottunk sörpadokon. Ennek végén meghallgattuk a munkaközösségvezetők éves beszámolóit, és jó volt lélekben újra átélni azt a sok programot, eseményt, ami idén történt velünk. Kemény, de mozgalmas, év volt ez.

Hesz-es szokás, hogy minden tanévet csapatépítéssel (pl. sárkányhajózás, kirándulás) kezdünk illetve zárunk le. Ezúttal egy közös főzőcskézést rendeztünk a kollégákkal.

Jó volt a munkamegosztás: a nők előfőzték a tésztát, húst és zöldséget aprítottak.

Én a hagymát, paprikát, paradicsomot vágtam, és a fokhagymát nyomtam össze.

A férfiak voltak a séfek, keverték az ételt, táplálták a tüzet. A pörkölt ugyanis szabad tűzön, bográcsban rotyogott.

Vega lévén a pörkölt ugyebár nem az én kajám, ezért előzetesen rendeltem egy pizzát Diósjenőről. Csikósék vörösbabos, kukoricás, gombás pizzája ezúttal is isteni finom volt.

Néhányan vittek süteményt, pl. gesztenyegolyót, kókuszkockát vagy túrós szeletet. Én egy cseresznyés-mazsolás-zabpelyhes süteménnyel kínáltam a többieket.

Elbúcsúztak tőlem a volt kollégáim. Tudják, hogy szeretem a növényeket és a kézműves dolgokat. Kaptam tőlük egy hatalmas, kaspóban lógó begóniát, ami azóta a teraszon függ.

Vettek nekem egy pillangós szélcsengőt, amit szintén a teraszra akasztottam fel, illetve egy kerámia-gombát, amit a sziklakertbe szúrtam le.

A dolog érdekessége, hogy a kerámiák pont abból a műhelyből valók, ahol Csillag lányom dolgozik egy ideje, mindenféle marabukat meg sárkánytalpakat formázva.

Az egyik kolléganőm cicás csokit adott nekem. Többen kifejezték, hogy hiányozni fogok nekik.

Most már hivatalosan is szabadságon vagyok. Az iskola alkalmazásában július 31-ig állok majd, augusztus 1-től már átigazolok a nyelviskolába. De addig: Vakáció!

A szabadság sokak számára bizonyára egyenlő azzal, hogy lustálkodnak, és egész nap nem csinálnak semmit. Aki engem ismer, az tudja, hogy én nagyon nem vagyok ilyen. Nyáron hajnalban megébredek, és még ha nem is kell rögtön kipattannom az ágyból, akkor sem bírok órákon át fetrengeni. 

Rend-teremtés. Erről (is) szól ez az időszak. Én valahogy sosem tudok úgy kikapcsolódni, ha közben körülöttem kupi vagy kosz van. Nekem mindig az első az, hogy rendet teszek és kitakarítok.

A „takarítás” a virtuális térben is zajlik. Az elmúlt napokban teljesen átnéztem a gépemet, és rendet tettem az írások és a képek között. Átválogattam a dokumentumokat és a fotókat, még rendezettebben mappákba raktam őket. Valamint rengeteg mindent töröltem, több száz iromány és több ezer fénykép került a kukába.

A laptop amúgy is sulis, vissza kell adnom. Vennem kell magamnak egy sajátot, most vacillálok az olcsóbb (de megbízhatatlanabb) használt vagy a drágább (de talán jobb) új között, ez utóbbit persze csak részletfizetéssel tudnám bevállalni.

Miket csinálok még? Jókat főzök, sütök. Legutóbb petrezselymes-rozmaringos (saját kertből) újkrumplit rántott cukkinivel (barátnőmtől kaptam). A lányok is készítenek finomságokat, mint pl. tegnap vaníliás és csokis pudingot piskótával. 

Abban érezhető, hogy vakáció van, hogy nem fontos az időre figyelni, minden ráér kicsit később is. A napjaim a pörgés és a nyugi, a tevékenység és a pihenés közti egyensúlyról szólnak. Megengedhetek magamnak például egy nyirokmasszázst, amit már régóta ki szerettem volna próbálni, és nagyon jól is esett. (Köszönet érte "Szörpös" Ágotának!)

Van valami, amiben tényleg szünetet tartok, és ez a sport. Több mint egy hete kicsit később kelek ki az ágyból, és hanyagolom a szokásos edzésemet. Aztán rájöttem, hogy azért némi mozgás van. Kerékpárral járok a faluba, ma reggel elmentem futni egy Almáskert-kört, és szerintem a kerti munka is jócskán megmozgatja az embert.

Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább nem kötelességként, hanem kikapcsolódásként tekintek a kertészkedésre. Az olyan tevékenységek, mint a fűnyírás vagy a gazolás szinte meditatív jellegűek számomra. Ha kicsit ki akarom szellőztetni a fejemet, rendezni a gondolataimat, akkor irány a kert!

Tegnap úgy döntöttem, nem várok tovább a gyerekeimre, lenyírom inkább én magam a füvet. Nem kapkodjuk el: idén mindössze harmadjára történt nálunk fűnyírás.

Tudom, tudom, a sok vadvirágot imádják a méhecskék meg a pillangók, de most olyan jól esik végignézni a rendezett kerten. Tegnap még térdig ért itt a dzsindzsa.

Azért is szeretem, mikor le van nyírva a fű, mert nagyobb hangsúlyt kapnak az elkerített ágyások.

Ma pedig kigazoltam-felkapáltam a nagy veteményest. Fellélegeztek a növények.

Nagy a kukorica, némi reményre ad okot a nálam soha nem sikerülő karalábé.

Lassan elvirágzik a borsó és kezd érni.

Szépen növögetnek a cukkinik, nemsokára szedhetem is őket.

A sarkantyúkák mellett kinyíltak a büdöskék, és végre az első körömvirág is.

Ebben a kisebb ágyásban az évek során petrezselyem-erdő keletkezett.

Ez az ágyás külső szemlélőnek elég kaotikusnak tűnhet; több minden van benne, többek között rózsa, liliom, levendula és citromfű, fölötte meg szőlő.

A levendulákról tavaly őszre azt hittem, hogy feladják a küzdelmet. Tövig metszettem őket, és a sorsra bíztam, mi lesz velük. Elég lassan indultak meg, de végre, ha nem is virágzanak, de legalább újra szép zöldek. Ide fogom ültetni a faluból kapott nőszirmokat.

A teraszon pár cserepem üres maradt. Vagy nem nőttek ki a beléjük vetett magok, vagy elpusztultak az ide ültetett virágok.

Átmentem hát a jenei Vasas Gazdaboltba, ahol Kati néni fóliájából beszereztem néhány új palántát.

Nem mindnek tudtam megjegyezni a nevét, futómuskátli, estike, persze eper meg valami latin nevű… Ebből látszik, hogy még most is milyen botcsinálta kertész vagyok én!

A madáretetőt most minden nap friss vízzel töltöm meg, mert nagy a hőség.

Beindult Nógrádon a málna-szezon! Tegnap vettünk is egy ládányit.

Ettük nyersen, a lányok turmixot csináltak belőle, és persze jutott a fagyasztóba is.

Ma úgy döntöttem, hogy beiratkozom egy tanfolyamra! Utoljára a life coach képzés illetve az oroszozás volt számomra a tanulás. Most pedig: turisztikai technikus leszek!

Már egy ideje érlelődik bennem, hogy a tanítás mellett mással is foglalkozzak, valamint az utazás gondolata is egyre erőteljesebben ott van a fejemben. Mi az, ami egy nyelvet tudó, emberekkel foglalkozni szerető, pörgős, jövős-menős nőnek való? Hát az idegenvezetés!

Ez egy tízhónapos tanfolyam, ami kéthetente hétvégenként lesz Budapesten. Már csak a szükséges formaságokat kell elintézni, és ősztől nemcsak tanítani fogok, hanem én magam is beülök az iskolapadba.

Az idegenvezetést hétfőn élesben is gyakorolhatom, amikor is öcsém két kanadai barátját, Shivanit és Ethant fogom kalauzolni a fővárosban. Hétvégén bejárják Pestet, velem pedig Buda illetve a Margitsziget szépségeit fogják felfedezni.

Addig is vár rám még két buli. Ma egy jurtás összejövetel a barátaimmal, vasárnap pedig a 49. szülinapom. Boldog születésnapot annak, aki a hétvégén tartja!

2023. június

VéNégy, Női Kör, Virágok

Tavaly is így volt: a VéNéggyel zártuk le jelképesen a "tanévet" és kezdtük meg a vakációt. Ugyan még bejárunk a suliba, de valahogy ez a nagymarosi fesztivál számunkra egyfajta jelképes kapu a munka és a pihenés között. 

Tavaly hárman, idén csak Barbival ketten vonatoztunk el Nagymarosra, ahol utunk egyből a Dunapartra vezetett.

Nagyon meleg volt, legszívesebben belevetettem volna magamat a vízbe. Sajnos azonban nem volt annyi időnk, hogy strandoljunk.

Egy jó ebédre viszont igen, amit természetesen kedvenc Dunakanyar-béli helyemen, a Piknik Manufaktúrában fogyasztottuk el. Hozzá málna- illetve menta-citromfű-bodza szörpöt ittunk.

Desszertnek a Sakurában vettünk egy-egy jó fagyit, azt nyalogatva sétáltunk egyre északabbra a folyóparton. Majd rátértünk a kerékpárútra, annak mentén haladtunk egészen a fesztivál kapujáig. Itt bent találkoztunk Líviékkel és Krisztiékkel.

Direkt színházjegyet vettünk, mert az sokkal olcsóbb volt, mint a napijegy. Jó kis reklámfogás - aki megnézi, az utána ott maradhat a koncerteken. Bizton állíthatom, életem legborzalmasabb előadásán vettem részt! Egy lengyel társulat adta elő, akik lengyelül (!) beszéltek, a fordítást kivetítőkön olvashattuk (úgy, hogy szemüveg nem volt nálam). 

Az "Antigoné" című görög drámát adták elő, elvileg rockoperaként. Ez abból állt, hogy iszonyatosan disszonáns zenei háttér előtt mikrofonokhoz állva mondták el a szövegüket a szereplők. Szinte folyamatosan doboltak, és előadtak néhány önálló dalt is (pl. Eros!), amelyekben egyetlen harmóniát sem véltünk felfedezni. A színpadi mozgás nagyon alternatív akart lenni, de ez minket eléggé elborzasztott. 

Ezt a véleményünket megerősítette, amikor a két lány a háttérben csókolózott-ölekezett vagy amikor Kreón egy szex-jelenetet imitált a színpadon. A pontot az i-re az tette fel, amikor a majdnem pucér nővéreket és a megkattant királyt vödörből vörös "vérrel" öntötték le. A csajokkal már vinnyogtunk, hogy meddig kell még kibírnunk ezt a szenvedést, mikor ér véget ez az agyhalál? Komolyan: a túlélésre játszottunk. 

Kellett egy kis idő, mire odakint magunkhoz tértünk a sokktól. Ekkor csatlakoztak hozzánk a férfi kollégáink is. A többiek ettek is, ittak is, én csak haldokoltam. Amúgy szerintem jó volt az étel-ital választék, a dekorációk pedig kifejezettek ötletesek.

A fejünket kiszellőztetni lementünk a Dunapartra. Ehhez át kellett haladni egy "csillag-kapun"...

Aztán átkelni egy fém-hídon, majd egy falépcsőn...

A Dunapartra kiérve már minden oké volt. Sétáltunk egyet a vízi-színpadig.

A chillező-helyet megint nagyon hangulatosra alakították ki. Szép hátteret biztosított a Duna és a Pilis.

Tulajdonképpen egy koncertre mentünk, mégis hármon vettünk részt. Igaz, ebből kettőn csak félig-meddig. Az első a Csaknekedkislány, ami egész jó volt. (A fiam kedveli őket, nekem csak egy számuk volt ismerős.)

A fedett sátorba igazából a hűs szellő űzött be minket. Nem akartam kint megfagyni trikóban-farmershortban, inkább bent megnéztük-meghallgattuk az Analóg Balatont. Soha korábban nem hallottam róluk, de nagyon tetszett! Elektronikus zene, alternatív szövegekkel. Azóta itthon is több számukat meghallgattam már.

A fő koncert, csakúgy mint tavaly, a Halott Pénz volt. Igaz, idén őket már kipipáltam a Budapest Parkban, de akkor egyedül voltam, most viszont a barátaimmal. Nagyon jót buliztunk! Persze rendesen elfáradtunk a végére a sok táncban-ugrálásban, és a múlt héten némileg megjavuló hangom is újra karcossá vált, de megérte.

A hazautazásunk is izgalmas volt az éjszakában, főleg Szendehelytől, de végül épségben eljutottam Almáskertbe. Másnap délelőtt aztán csak néztem ki a fejemből, mint egy zombi.

A lustálkodás után viszont délután várt rám Diósjenő, ahol a júniusi női kört tartottuk Anettnél. Már régóta terveztük, mostanra végre megvalósult.

Anett otthona egy csoda-birodalom: hófehér parasztház, boltíves tornáccal. 

A ház oldalában van a Szakrális Kézműves Műhely, ahol Anett csörgőket, legyezőket és egyéb varázsholmikat alkot. 

A kertben kerekeskút, kinti főző-sütő rész, izzasztókunyhó-keret, valamint sok zöldség és gyógynövény.

Szeretem a varázs-számokat; ezúttal kilencen voltunk, ami isteni szám: rajtam kívül Anett, Ágota, Brigi, Betti, Bea, Kriszti és Kriszta, meg a a társasághoz spontán csapódott Bogi. 

Először mécsesekkel, füstölővel hangolódtunk. Kártyát húztunk a nyárra, én a Szedret. Most nem írom nektek le, hogy mit jelképez a kelta szimbolika szerint, de abszolút illett a jelenlegi élethelyzetemhez. 

Aztán persze spontán beszélgetés alakult ki, kivételesen nem a párkapcsolatról, inkább utazásról, gyerekekről, unokákról, idős szülőkről. Sikere volt az epres-mazsolás sütimnek, én pedig sokat ropogtattam az isteni rozmaringos rudacskából.

A héten elindul a vakáció! Most valahogy úgy vagyok ezzel, hogy tervezek is meg nem is. Volt év, amikor hétről hétre, napról napra kitaláltam, hogy mikor mit fogok csinálni, de ez egy kicsit merevnek tűnt. Történt olyan is, amikor totál spontán módon tettem mindent, és a nyári szünet végére rájöttem, hogy sok dolgot, helyet, eseményt kihagytam.

Most ebben is az arany középutat járom. Van egy dokumentum, amibe beleírok minden ötletet, ami eszembe jut, és ha kedvet érzek hozzájuk, akkor megvalósítom őket, de akkor sem zokogok, ha valamire nem jut idő. 

Ennek a bakancslista-szerűségnek a legelső pontja az, hogy bejárom jobban Almáskertet, mert mindig ugyanazon a két utcán közlekedek fel-le, és ugyanazon a négyen balra-jobbra. A "violántúli" részt méltatlanul hanyagolom - egészen máig.

Alapvetően csak hársvirágot szedni mentünk Csillaggal, gyűjtöttünk is egy kisebb kosárnyit. Illatozott is tőle a kezünk.

Aztán elindultunk körbe, a Rezedán, Ibolyán, Szegfűn, Gyöngyvirágon és a Muskátlin. (Almáskertben csak virágneves utcák vannak.) Ő tudatosan csak ciklámen, rózsaszínű és fehér virágokat kötött egy csokorba.

Én leszedtem mindent, ami megtetszett. A kosaramba fehér, sárga és narancssárga virágok kerültek. 

Nálunk a muskátlik csodálatosak, újabb és újabb virágok nyílnak a bödönökben, cserepekben.

Pirosan és sárgán virágzik a sakantyúka. Kinyíltak az első büdöskék, a körömvirágokra még picit várni kell. 

Lehet, unalmasan hangzik, de olyan bőséges a fűszer- és gyógynövény termés, hogy megint kötöttem oregánó, menta- és petrezselyem-csokrokat szárítani. 

Végre elkezdett rendesen érni itt is a paradicsom. Még picik, de mindig találni egy-két pirosat. 

Anyukám vett nekem cukkinit a piacon! Nagyon cuki, de a fagyasztónk tele van korábbi felkarikázott és lereszelt zöldséggel, és már készül az utánpótlás a veteményesben. Mindenesetre főzök belőle valami finomságot, talán rakottat vagy töltöttet.

Holnap lesz az utolsó hivatalos munkanapom! Aztán július végéig szabadság, majd végleg vége a Hesz-es korszaknak. 

Mindjárt itt a 49. születésnapom, és az életem megint gyökeres fordulatot vett. Lezárás és újrakezdés, ez zajlik most minden szinten. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat számomra az univerzum...

2023. június