Forr a dalom

A héten sok érdekes és különleges dolog történt az iskolában. Például ellátogattunk egy „reformkori szalonba”. Az egyik osztály a projektzárója keretében meghívott mindenkit egy virtuális időutazásra. Találkozhattunk korabeli tudósokkal, művészekkel. Lehetett reformkori portrékat készíteni, szépírást gyakorolni, verset költeni, sakkozni vagy biliárdozni… Én egy reformkori kvízt töltöttem ki (hibátlan lett), és elegáns női ruhát terveztem.

Az osztályom az egészséges életmód témakör keretében ételkészítésben vett részt. Méghozzá nagyon aktívan és ügyesen, csapatokban együttműködve. Készült humusz friss zöldségekkel, színes zöldségfalatkák, paradicsomos minifalatok, répás-almás-mazsolás egyveleg és banános-áfonyás pohárkrém. Nemcsak finomak és egészségesek lettek ezek az ételek, hanem nézzétek csak, milyen szépen tálalták őket.

Az október 23-i megemlékezést eredetileg külső helyszíneken tartottuk volna, de sajnos ez a rossz időjárás miatt meghiúsult. Pedig nagyon készültem rá, mert a mi helyszínünk a Budai Vár lett volna, ahová elhívtam anyukámat is, hogy meséljen az 56-os emlékeiről. Aztán az egészet elmosta az eső. Viszont kitaláltam, hogyan lehetne mégis a legtöbbet kihozni a dologból. Az anyukámat odavarázsoltam a termünkbe, videóhívás segítségével, projektorral kivetítve.

Így mégiscsak tudott mesélni a gyerekeknek. Például elmondta, milyen volt, mikor égett a Levéltár, mikor tankok vonultak az Ostrom utcán, mikor találat érte az iskoláját, ráadásul pont az ő osztálytermüket, vagy hogyan omlott össze Ottóék háza és semmisült meg mindenük a Corvin negyednél. Szemléltetésképpen mutattunk képeket is azokból az időkből, azokról a helyszínekről, és a gyerekek is kérdezhették őt a régi emlékeiről.

A hetet jógával indítottam, ami hasonlított is a múlt hetire, de mégis más volt. Például ezúttal hevedert használtunk a kar-gyakorlatokhoz. Most sokkal jobban ment, mint előző alkalommal, kevésbé fáradtam el. Nagyon szeretem a jógát, mert egyszerre válok tőle erőssé és hajlékonnyá. A végén pedig a hangtál, a relaxálás és a meditáció teljesen ellazít és kikapcsolja a tudatomat.

A heti második edzésem az erő és a gyorsaság kombinációja volt. Végre újra lejutottam az Óbudai Gimnáziumba, ahol ezúttal a nagy fitnesz labda volt segítségünkre. Emeltük, gurítottuk, futottunk vele, gurultunk rajta, volt itt minden is, még a nyújtásnál is ezt használtuk. Persze nem maradtak el a különböző futóiskolás gyakorlatok sem, ahol többek között „gyorskorcsolyáztunk” is.

Természetesen futottam is, először 50 percet a Margit-szigetre, szigeten, szigetről. Nagyon-nagyon jó futás-élmény volt, naplemente után, totál energikusan. 

Az első bemelegítő kilométer után szinte megtáltosodtam, tök sokszor sikerült a gyors zenére nekem is begyorsítanom. 

A lendület hazafelé sem hagyott alább, olyannyira, hogy még a házaknál is csalinkáztam egy kicsit.

A második futásomra délelőtt került sor, ami 80 perces lett. Reggel nagyon hideg volt, így vártam, vártam, és csak 10 óra tájban indultam útnak. 

A lányom javasolta a Duna-parti útvonalat, így a rakparton haladtam oda is, vissza is, a forduló pedig a lyukas zászlókkal fellobogózott Lánchíd volt. 

A vége felé már rettentő éhes voltam, nagyon melegem lett, ráadásul a pesti oldalon folyamatosan rovar-rajok röpködtek, ez a három tényező eléggé megnehezítette a második szakaszt.

Útközben beiktattam egy kitérőt, ugyanis ekkor zajlott Budapesten a megemlékezés. Már a Bem térnél láttam egy színpadot, aztán a pesti rakparton az 56-os hősök életnagyságú képeit, és kisebb pódiumokat.

A legnagyobb ünnepség a Kossuth téren volt. 

Láttam ott nosztalgia-villamosokat, régi teherautókat, korabéli ruhákba öltözött lányokat-fiúkat, akik különböző életképeket jelenítettek meg az 50-es évekből.

A Parlament előtt pedig koncert zajlott, tök jól tettem, hogy arra kerültem.

A Dagályban úsztam egy nagyon-nagyon jót! Ezerszer jobban ment, mint eddig bármikor. Tényleg nem volt ez a cél, de jobb időt mentem, mint életemben bármikor. Valahogy annyira természetesen jött minden, harmonikus mozdulatokkal. Mondtam már, hogy a víz a természetes közegem? A wellness pedig… imádom! Az úszómedence hűvöse után a meleg termál vizét, a forró szauna után a hideg merülőt, a taposóban a hideg és meleg víz váltakozását. Az ég felhős volt, így napozás helyett a tepidáriumban pihentem egy-egy szaunakör után.

Ennek a blog-bejegyzésnek nemcsak az október 23-i forradalom adta a címét, hanem így, három részre szedve („Forr a dalom”), egy koncert is. Az egyik angolos kolléganőm ugyanis egy zenekarban gitározik és énekel. A másik angolos kolléganőmmel elhatároztuk, hogy megnézzük-hallgatjuk őket a Dürer Kertben.

Először is a Szent Gellért térre mentünk, ahol más angoltanárokkal találkoztunk, és velük együtt megnéztük a fényfestést az Műegyetem épületén. Képzeljétek, most jártam életemben először Starbucksban! Mivel nem kávézom és drága is, minek mentem volna eddig? Most viszont annyira éhes voltam, hogy vettem egy mandulás karamelltortát és egy csokis muffint is.

Innen a Kopaszi gáthoz vitt az utunk, a Dürerbe, ahol én még sosem jártam, csak elődjében, az Ajtósi Dürer soron. Meg kell mondjam, szuper hely, sajátos atmoszférával. 

Bent/fent nagyon tetszett a Fotel Bár, ahol a különböző méretű, formájú és anyagú fotelek mellett régi lámpák, vetített festmények és könyvtár-galéria teszi egyedivé a hangulatot. A kerthelyiséget színes égők világítják meg, tűz körül chilleznek az emberek, tűz-zsonglőröket néznek, táncolnak, beszélgetnek.

A nagyteremben is zajlott valami hörgős metál koncert, csupa fekete közönségnek. Mi viszont a kisterembe mentünk, ahol három koncert is ment egymás után.

Először a Héba lépett színpadra. A hét fiatal srácból álló zenekar különlegessége, hogy a dobos mellett van másik ütős, hogy a basszus és az elektronikus gitár mellett klasszikus is szól, valamint hogy tartozik hozzájuk kettő rézfúvós, egy trombitás és egy szaxofonos is. Micsoda jó hangulatú bulit nyomtak! Vegyítettek sok-sok zenei irányzatot: reggae, ska, jazz, swing, spanyolos hangzás, folk dallamok, és mindennek a legtökéletesebb arányú egyvelege.

Ezután következtek a kolléganőmék. A Hipnózia egy öttagú lánybanda, ahol mindenki énekel, aki csak tud. Az ütőst és a két gitárost egy szintetizátoros és egy hegedűs egészíti ki. Ebből adódik, hogy a hangzás sokszor népies, de közben persze rockos is. Hatalmasat buliztunk a zenéjükre! Még a Héba tagjai is ott pogóztak.

A legkisebb lányom részt vett a Fair Play kupán, amit középiskolás labdarúgó csapatoknak szerveztek. Tök menő, hogy az Atilla Király Gimiben ennyien és ilyen jól fociznak!

Hozott még ez a hét meglepő fejleményeket és váratlan fordulatokat. Amikor az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi a csuda is történik most. Amikor azt hiszem, megnyugodhatok, jön a felkavarodás; amikor teljesen összezavarodok, egy csapásra tisztázódik minden.

Véget ért tehát egy nagy etap az iskolában, aminek nagyon elfáradtunk a végére, diákok és tanárok egyaránt. Most végre elérkezett az őszi szünet, hiszen kell mindenkinek a jól megérdemelt kikapcsolódás.

A programok sorozatát el is kezdtem ezen a hétvégén, ma ellátogattam a Skanzenbe. 

Odafelé egy retró busszal mentem Szentendrétől, ami egy átalakított Barkas volt. 

Nem mondom, hogy ez volt életem legkényelmesebb busz-útja, ellenben megvolt a vibe-ja. 

Visszafelé pedig láttam egy nosztalgia-hévet, de én normállal utaztam haza.

Először szép volt az idő, sütött a nap, elég volt a ruha, kellett a napszemüveg. 

Aztán beborult az ég, feltámadt a szél, elkélt a pulcsi. Sokat gyalogoltam, az összes tájegységet bejártam: 

Felső-Tiszavidék...

Erdély...

Észak-Magyarország...

Felföld...

Balaton-felvidék/Bakony...

Kisalföld...

Nyugat-Dunántúl...

Dél-Dunántúl...

Alföld… 

Nagyon kellemes volt az őszi fák, bokrok között sétálgatni, közben nézegetni a szebbnél szebb népi házakat.

Jövő hétre a tervem az, hogy lesznek benne aktív napok, mozgással, bulival, utazással, de lesz sok pihenés is. Egy kicsit kirúgok a hámból és többet nasizok, egészségtelenebb ételeket is eszek, mint például Pilóta keksz vagy túrós-mazsolás süti, avagy egyik kedvencem, a Kinder. Szeretném megteremteni az egyensúlyt, és a lehető legtökéletesebben kikapcsolódni, feltöltődni. Majd a következő blog-bejegyzésből kiderül, mennyire sikerült.

2026. október