Téli szünet

2023 első bejegyzése!

Ez a téli szünet pontosan olyan volt, amilyennek lennie kellett.

Egyrészt volt benne sok pihenés. Végre eleget és nyugodtan aludtam, nem agyaltam lefekvéskor iskolai dolgokon, nem ébredtem fel az éjszaka közepén a diákjaimra gondolva, nem gyártottam fejben óraterveket a hajnali vergődések közepette.

Kincső az apukájánál töltötte a szünetet. Főleg Tündér volt itthon, aztán félig-meddig Csillag is, de ők a délelőttjeiket alvással töltötték. Ezalatt én szépen elvégeztem az összes házimunkát: mostam, teregettem, főztem, sütöttem, mosogattam, begyújtottam és takarítottam. (Azért vicces, hogy ezeket a „pihenés” kategóriába sorolom, de nekem már annyira természetesek, hogy szinte nem is tartom őket munkának.)

Rengeteg régi írásomat átnéztem. Három könyvet is meg szeretnék jelentetni a közeljövőben. Ezek közül kettőt teljesen átnéztem, korrektúráztam, megszerkesztettem. A novelláskötet és az életmód-könyv tulajdonképpen készen áll a kiadásra. Ez utóbbinak az alapja a régebbi tavaszi megújulás programom, így hát el is határoztam, hogy két év szünet után márciustól ismét meghirdetek egy ilyet.

A harmadik könyv egy regény. Napjainkban játszódik, dióhéjban egy nő újrakezdéséről szól. Munkacíme: Életem legjobb éve – Dunakanyar. Ebből már 200 oldal kész van, az idei év egyik nagy célja megírni, befejezni. Azt is ki kell találnom, milyen formátumban (papíralapon, e-könyvben, pdf-ben) jelentetem meg, de az már egyértelműen látszik, hogy magánkiadás lesz.

Sokat foglalkoztam 2023 egyéb céljaival is. Ezek közül az egyik az anyagiak drasztikus felturbózása, egy sokkal erőteljesebb pénzügyi stabilitás elérése. Ezen a téren már történt is egy eddig számomra lehetetlennek tűnő forradalmi esemény, valamint egy régóta halogatott hivatalos ügyet is sikerült végre elintéznem.

Dolgoztam a ház felújításán is. Lemértem a konyhát, megterveztem a bútorokat, kiszámoltam az anyagszükségletet és online elkezdtem a boltokban nézelődni. Egyik célom volt idén még egy lakberendező-tanfolyam, de ezen máris módosítottam. Hiszen rájöttem, hogy én korábban az Otthonkommandó több tanfolyamát is elvégeztem, amik továbbra is elérhetőek online. Így ezeket kezdem most el újra meghallgatni-megnézni.

Mivel Réka egy pörgős nő, a sok pihenés mellett persze volt azért aktívkodás, jövés-menés is. Például minden nap jó sokat tornáztam, súlyzóztam, jógáztam, amihez épp kedvem volt.

Ellátogatott hozzám egy régi kolléganőm. Ismeretségünk több mint húszéves. Ő németet tanított abban a közgazdasági szakközépiskolában, ahol én angolt. Két lánya is vele jött, jókat beszélgettünk.

Gyönyörűen sütött a nap, enyhe volt az idő, sétára csábított. Megmutattam nekik a tavat meg a sulit, ahol dolgozom.

Együtt felmásztunk a nógrádi várba, ahonnan, mint mindig, ezúttal is csodálatos kilátás nyílt a falura és Almáskertre, a távolban a Börzsönyre és a Naszályra.

Aztán kisétáltunk hozzánk Almáskertbe, ahol rakott zöldséges-tojásos-sajtos rizst ettünk, utána pedig kuglófot és szilvás-diós sütit.

Régebbi olvasóim talán emlékeznek a Nősziromra. Négy éve találtam ki a női life coach-ok összefogását, akikkel egy évig tartott a szorosabb együttműködés, rendszeres online illetve személyes kapcsolattartással, facebook-oldallal, szakmai nappal és nyílt nappal. Aztán az élet elsodort minket egymástól, de most úgy éreztük, találkoznunk kell.

A Most Bisztróba ültünk be inni, néhányan enni is. A hely klassz, hangulatos, csak olyan hangosan szólt a zene, hogy a végére alig maradt hangom. Elmeséltük, mi történt velünk az elmúlt években, ki milyen tapasztalatokra tett szert és hol tart most az életében. Hogy ebből aztán kinő-e majd egy újabb összefogás, az még a jövő zenéje, mindenesetre az első lépéseket most megtettük.

Találkoztam a húgommal és az unokaöcsémmel! Nagyon cuki kis minimanó! Ringattam, ölelgettem, énekeltem neki, táncoltam vele. Nem is emlékszem, utoljára mikor volt a karomban csecsemő. Hiába van öt gyerekem, ők már annyira nagyok, hogy teljesen elszoktam a babázástól.

A féltestvéremmel mindig is jóban voltunk, de igazából nem volt nagyon szorosnak mondható a kapcsolatunk. Amióta viszont anyuka lett, többet beszélgetünk egymással, kikéri a véleményemet vagy a tanácsomat. A szülővé válásával párhuzamosan a testvéri viszonyunk is elmélyült, aminek persze mindketten nagyon örülünk.

Hiába voltam hivatalosan szabadságon, közben „természetesen” dolgoztam is. Például megszerveztem a tablófotózást, előkészítettem a keringő-próbákat (holnap kezdünk!), és persze kommunikáltam a diákjaimmal életük ilyen meg olyan gondjairól. Én az a fajta ofő vagyok, akihez bármikor fordulhatnak a gyerekek bármiféle kérdéssel, problémával, kéréssel. Szerintem már az is támogatás, ha meghallgatom őket, de persze segítek is érdemben, ha tudok.

Közben szép lassan „kitavaszodott”. A kertben nyílik a százszorszép, érik a friss fejes saláta, hangosabban csicseregnek a madarak. A házunkhoz egészen ideszokott néhány macska, köztük a fekete rendszeresen visszatérő példány.

Volt még itt Eurovision film és Fanyűvő étterem, kínai asztrológia és bizonyos sártúró meg ugribugri állatfajták sűrű emlegetése…

Holnaptól pedig: kezdődik a suli! Két hét múlva felvételi! (A tanítványaim „imádják”, amikor erre őket rendszeresen emlékeztetem…) Jövő héten még társaskör és női kör is lesz, meg még ki tudja mi. Hiszen az életemre egyre fokozódóan igaz, hogy az Univerzum teszi a dolgát. Így hát a céltudatos tervezésen kívül nincs más dolgom, mint elfogadni, amiket az élet hoz, követni az áramlatot és élvezni a teremtésem gyümölcseit.

 

2023. január