Újrakezdés

A hosszú téli szünet után újra elkezdődött az iskola, részünkről a tanítás, a gyerekek részéről a tanulás. A diákok a sok kihagyás után megpróbáltak ismét belerázódni a hétköznapokba, ami úgy-ahogy sikerült is. Kellett is, hiszen aki kétesre állt, most javíthatott, aki jobb jegyet akart, az most teperhetett, felelésekkel, szorgalmi feladatokkal. Én nagyon tudom értékelni, ha valaki mondjuk nem túl jó képességű, de szorgos – ellenben el tud szomorítani értelmes és tehetséges gyerekek lustasága és felszínessége.

Kendének most nagyon szorgalmasnak és ügyesnek kellett/kell lennie, mert megkezdődtek az osztályozóvizsgái. Túl van a matekon és a tesin (ezek eredménye egyelőre ismeretlen), valamint a magyaron, ahol ötöst kapott, és a németen, ahol meglett a kettes (ezért imádkozott a család). Jövő héten még történelem és biológia vár rá, valamint a művészet és életvitel beadandóit értékelik még. Remélem, sikerrel veszi az akadályokat, és új lendülettel vághat neki a második félév gimnáziumi és ács-képzős tanulmányainak.

A héten megkezdődtek az osztályom keringő-próbái. Bármennyire is szeretek táncolni, a keringőnél csak az alaplépést ismerem, ezért teljességgel alkalmatlannak érzetem magamat arra, hogy betanítsak egy komplett koreográfiát. Ellenben itt van nekünk Anikó, aki profi szinten oktat táncot (mellesleg aerobic edző is). Eddig két próbán vagyunk túl, és számomra úgy tűnik, már most csodát tett az osztályommal. Tudják az alaplépést, megvan a bevonulás, pörögnek-forognak, nagyon jól megy minden. Már most érzem, hogy az előadásukat végig fogom bőgni, annyira megható nézni őket.

Összességében úgy érzem, hogy sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lettem. Ez talán annak is köszönhető, hogy hiába kezdődött el újra a munka, mégis jól ki tudom magamat pihenni. Eleget és mélyen alszom. Ennek oka lehet a hálapárna, vagy a lefekvéskor és felkeléskor végzett gyakorlatok (légzés, relaxáció, meditáció). Valamint szigorúan ragaszkodom a napirendhez: ha másnap normál időben kezdek, akkor 11, ha nulladikra megyek, akkor 10 a lefekvés legkésőbbi ideje. Így megvan a 7-8 óra alvás, és belefér a reggeli torna is.

A mozgást a dolgos hétköznapokba is jól be tudom illeszteni. Egy órával korábban kelek, így legalább négyszer tornázok, ami hol súlyzózás és hasizom, hol az alsótest izmainak edzése. Heti egyszer kosárlabdázom; most kedden is egy nagyon lendületes, jó hangulatú edzésen vettünk részt. A faluban továbbra is kerékpározok (kivéve ha szakad az eső) – nem emlékszem, hogy életem eddigi 48 és fél éve alatt valaha is bicikliztem volna januárban. Vasárnap a hetet mindig jógával és nyújtással zárom le. Ami hiányzik, az a futás, de ebben a mocsárban, ami jelenleg nálunk van, bakancsban épphogy lehet gyalogolni, futócipőben kocogni pedig esélytelen. Ezért itthon, amikor csak van rá időm és hozzá kedvem, lendületes zenére ugrálok, táncolok, aerobikozok, hogy meglegyen a pörgős mozgás is.

A tél még mindig sehol; inkább késő őszi, kora tavaszi jellegű az idő. Hol esik, hol süt a nap, viszont egész héten nem fagyott. Jövő héten állítólag jön a hideg, legalábbis mínuszok várhatóak éjjelre. A hó viszont még mindig várat magára; idén még itt a Börzsönyben is csak pár napra borult fehérbe a táj. Nem tudom, ki hogy van vele, én már nagyon várom, hogy lehessen hógolyózni, hóembert építeni, szánkózni, tavon korcsolyázni.

Megvettem a kabáthoz a gombot, azaz a leendő új konyha első darabját, a csapot. Ha lúd, legyen kövér: rögtön kettőt (így olcsóbb is volt a darabár). A másik a fürdőszobába kerül, ahová a fiam nemsokára beépíti az új, kagyló formájú mosdót. A csap némely gyerekem szerint … (ide képzeljétek a „pocsék” szó mindenféle, nyomdafestéket nem tűrő szinonimáját), mások szerint elég szép, szerintem meg abszolút illeszkedik majd a konyha, illetve az egész ház stílusához. Amit én egyébként így tudnék jellemezni: country, rusztikus elemekkel, némi bohém beütéssel.

Az otthon témájához tartozik még, hogy elkezdtem újra hallgatni-nézni a korábban elvégzett lakberendezési tanfolyamaim anyagait. Most döbbentem rá, hogy mennyi mindent tanultam én anno az Otthonkommandótól, azaz Krivarics Dittától. A Lakberendezés alapjai (12 részes), Konyhatervezés (6 részes), Vegyszermentes konyhakert (4 részes) tanfolyamokat, valamint a Kevésből stílusosan, Környezetbarát építkezés és lakberendezés, Lakberendezési trendek, Színek a lakberendezésben minikurzusokat végeztem el. Az elméleti tudás azonban mit sem ér gyakorlati alkalmazás nélkül. Én úgy érzem, hogy eddig is egész jól rendeztem teret, most viszont ezt szeretném még profibb szintre emelni.

A hétvége mindhárom napjára jutott egy-egy program. Pénteken Csillaggal és Kincsővel, valamint tíz másik emberrel együtt Diósjenőn társasjátékoztunk a Kuckóban. Játszottunk az Express Colt nevű vonatrablós, és a Csak egy című szó-kitalálós játékokkal. (A gyerekek még péntek 13. okán macskás kártyákkal is: Robbanó cicák és Cica, pizza.) A végén pedig fergetegeset Concept-eztünk.

Szombaton B. Krisztához látogattunk el a női kör tagjaival. Novemberben egy olyan nő-társunknál voltunk, aki önállóan újított fel egy parasztházat, és szinte a semmiből teremtett csodát. Ezúttal is hasonlónak lehettünk tanúi: Kriszta egymaga vezényelt le egy komplett építkezést, és évek alatt egy roncsból alkotott gyönyörűséget.

Alig tudtunk betelni a kerttel, a házzal, az egész térrel. A kályha, a fürdő, a régi népi bútorok, a fa-lépcső, a gerendák, a galériás nappali, a lányka szobája – mind-mind elvarázsolt minket. Természetesen, mint mindenütt, itt is inspirálódtam, és remek ötleteim támadtak, például kályha-padka valamint „előszoba” témában.

A múltkori év-értékelést 12-en végeztük el, most 6-an jelentünk meg személyesen, illetve egy tag videó-hívásban volt velünk, később még egy hölgy csatlakozott hozzánk. Képzeletben időgépbe ültünk, elutaztunk 2023. december 31-ig. Innen visszatekintve értékeltük ezt az évet.

A különböző életterületeket (párkapcsolat, család, közösség, barátok, önmegvalósítás, tanulás, munka, szabadidő, egészség, anyagiak, otthon) vettük most is alapul, és ezek mentén vizsgáltuk meg, milyen sikereket értünk el ebben az évben, miben fejlődtük, miket tanultunk, hogyan változtunk.

Ezután megtekintettük az elkészített kollázsokat, melyekkel képi formába öntöttük álmainkat, és megerősítettük teremtéseinket.

Meditáció zárta a női kör kötöttebb részét. A téma a vízesés és a „fák” megöntözése volt, de engem teljesen más irányba vitt ez az egész. Átáramlott rajtam a víz és kiáraszottam magamból. Külön-külön fák megöntözése helyett én magam váltam egy zöldellő, virágzó, termő fává.

A kör végén most is húztunk egy kártyát; én, micsoda „meglepetés”, a Tanítást. Ennek a kártyalapnak a „testvére” jó ideje itt lapul a fiókomban. A története az, hogy régen egy könyvesboltban jártam, ahol az eladó azt mondta, húzhatok magamnak egy életcél-kártyát. A „Tanítás” volt az. Azóta őrzöm, azóta igyekszem beteljesíteni. Tegnap este pedig újra rám köszönt ez a kártya, megerősítve abban, hogy jó úton járok.

Vasárnap néhány kollégámmal cirkuszban jártunk. A „Jégkirályság” című előadást néztük meg. Emlékeim szerint több mint 20 éve voltam cirkuszban, amikor az állatkertben dolgoztam a Zoo Táborban.

Nagyon hamar beértünk Budapestre, ezért még sétáltunk egyet a Városligetben. Itt pedig tavaly nyáron jártam utoljára, egy szép és emlékezetes júniusi napon.

Elhaladtunk a Széchenyi fürdő mellett, majd odanéztünk a „Csónakázó tóhoz”. Épp szünet volt a műjégen, csak a gépek dolgoztak, korcsolyázókat nem láttunk. (Idén még egyszer sem korcsolyáztam…)

Bementünk a Vajdahunyad várába, láttuk a Jáki templom mását, és az Anonymus szoborral szemben a Mezőgazdasági Múzeumot.

Meglepetés volt számomra a Magyar Zene Háza, nem jártam még itt korábban. Nemcsak kívülről csodáltuk meg, de belül is tettünk egy kört. Habár én nem vagyok a modern építészet rajongója, el kell ismerni, nagyot alkotott a japán tervező.

A Hősök tere mentén sétáltunk tovább, el az Állatkert mellett, végül megérkeztünk a Fővárosi Nagycirkusz épületéhez.

A blőd „vicces” számokon kívül egész jó volt az előadás. Volt minden, ami egy klasszikus cirkuszba kell. Buzogányos és tűz-zsonglőrök, állatidomárok papagájokkal és kutyákkal, nők „kettéfűrészelése” dobozokban, stb.

A számok köré kerített történet elég erőltetett volt, hiszen a jégkirályságba nem tudom, hogyan illeszthető bele az Avatar és a Karib tenger kalózai, Demóna meg a feketepárduc.

Nekem az artisták és az akrobaták voltak a kedvenceim. Tetszettek a kötelekkel ugrálók, de még jobban a levegőben („Holdon”, karikán, kötélen) végzett mutatványok. Különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy odafent is korcsolya volt rajtuk.

A műsor egyértelmű fénypontja a Rippel fivérek fellépése volt. Habár 1-1 évvel járnak 50 előtt és után, még mindig kirobbanó formában vannak. Fergeteges tapssal jutalmaztuk őket. 

A héten egy meglepetés-találkozásban is részem lehetett, ami ismét csak megerősített engem sok mindenben, főleg az elfogadásban és a spontaneitásban.

Mivel jövő hét az első félév utolsó hete, ezért osztályozó-értekezlet és jegylezárás vár ránk, valamint az osztályomnak a központi felvételi! Ezúton is sok sikert kívánok nekik és minden vizsgázó nyolcadikosnak. Kedves olvasók, titeket pedig arra kérlek, hogy szombaton délelőtt küldjétek tanítványaimnak a pozitív energiákat! Köszönjük!

2023. január