2023. január 22., vasárnap

A Vízöntő jegyében

Megújulás triplán! Pénteken beléptünk a Vízöntő jegyébe, szombaton Újhold volt, ma pedig megkezdődött a Kínai újév.

Ez a hét a félév végéről szólt, lezártuk a jegyeket, megvolt az osztályozó értekezletünk. Elkészítettem a statisztikákat és megírtam a félévi beszámolót. Az osztályom szombaton megírta a központi felvételit - elmondásuk szerint a magyar könnyű volt, a matek meg nehéz.

Ha már VÍZöntő, akkor a víz bőven jelen volt a héten. Fagy és hó sehol, kivéve a Börzsöny és más hegyek magasabb részein. Tudom, hogy az ország több pontján havazott, de sajnos kevés helyen maradt meg, csak a Bakonyban, Mátrában, Bükkben. Ezeket a csodaszép havas börzsönyi fotókat Gulyásné Juhász Barbara illetve az Akik szeretik a Börzsönyt oldaláról hoztam.

A rengeteg csapadék mocsárrá változtatta Almáskertet, mindenütt pocsolyák és sár. Télikabát és hótaposó helyett esernyő és gumicsizma az alapkellék. És itt még a Violán túli részekhez képest istenes a helyzet, az ott már igazi „Mordor”.

Én vagyok az utca vízgyűjtője… Az árkok a fenti mezőgazdasági útról lezúduló vizet elnyelték, amennyire tudták. Aztán teljesen megteltek, és a víz tovább áradt a kertbe.

Annyi eső esett, hogy még a „tornácra” is jutott belőle. Egyre jobban látszik, hogy az esővíz gyűjtése valamint a felesleges víz normális elvezetése kulcsfontosságú kérdés, amit idén mindenképp meg is fogok oldani.

Pénteken Budapestre utaztam. Az első cél egy barátnős találkozó volt Erzsivel és Andival. A Westendben a Leroyba ültünk be, ők forró csokiztak és cappuccinoztak, én hibiszkuszos üdítőt ittam. Szerintem ennyire elmélyülten és őszintén talán még soha nem beszélgettünk egymással, mint most.

Boldogasszony útja. Ez volt a neve a női körnek, amit több mint tíz éve indítottam el és ahol megismerkedtünk. Az utóbbi években rendszeresen chattelünk, követjük egymás írásait az interneten, és néha összejövünk személyesen is. Nagyon örülök a barátságuknak!

Innen Budára, a Fonóba vezetett az utam, a Berka együttes táncházába. Mi más, mint moldvai; az az én zeném, én táncom! Le a csizma, fel a kopogós cipő, aztán már jártam is. Ment a szederinda, az ördög útja és társai. Meglepetésemre ott találtam azt az idősebb férfit, akivel múltkor az Eötvös 10-ben is táncoltam. Mivel ezúttal is egyedül volt, a páros táncoknál ő lett a táncpartnerem.

Csillag is ott volt a barátnőjével, és annak testvéreivel, szüleivel. Ők korábban érkeztek, hogy megnézzék-hallgassák a Gobé koncertet. Jó volt kicsit a lányommal is táncolni; ő aztán ennél a családnál töltötte a hétvégét Lovasberényben. Én pedig éjfélre értem „haza”, azaz anyukám lakásába.

A szombat aztán az otthonteremtés jegyében telt el. Persze még nem kezdtük a felújítást, de a tervezés után most már a beszerzés szakaszába léptünk. Tulajdonképpen csempe és konyhapult vásárlása volt a cél, amiből végül mindkettő meghiúsult. Mégse mondanám haszontalannak a napot.

Először is elmentem a Burkolatboltba, ami egy nagyon színvonalas üzlet Újlipótvárosban, rendkívül gazdag választékkal. Eltöltöttem ott vagy másfél órát nézelődéssel. Egyfajta kialakult képpel érkeztem. Legyen színes, de ne tarkabarka, inkább egységes (ideális esetben zöldes) színvilágú; álljon sok kis, főként növényi mintából.

Aztán rugalmas voltam a választásban. Hallgattam a szívemre, hogy melyik érint meg igazán. Aztán hallgattam az eszemre is, így elvetettem a nem megfelelő méretűeket, bonyolult felrakásúakat. Egyelőre nem döntöttem véglegesen, de lett egy number one. Vicces: amelyik a legjobban tetszett nekem, arra szavazott a család legnagyobb része is.

Ezután Kendével együtt elmentünk az Obiba (ahol nem volt munkalap), majd a Bauhausba (ahol volt munkalap, de hétvégén nem volt lapszabászat)… Mindenesetre leszűkítettük a lehetőségeket két-három konyhapultra, ezek egyike lesz majd a nyerő.

A kudarc nem törte le a lelkesedésünket, ettől még bevásároltunk egy csomó mindent. Ő válogatta a festéshez szükséges eszközöket, anyagokat (henger, ecset, spakni, vödör, rúd, festék, glett, szalagok, stb.). Most már semmi akadálya annak, hogy a tavaszi szünetben az egész házat kifessük családi kalákában.

Mindeközben engem elkapott a láz, hogy valamit azért hadd pipáljak már ki a 2023-as bakancslistámon. Ezért megvettem a régóta tervezett fahatású vécédeszkát (a régi ocsmány műanyag helyett), és a nem tervezett új szárítót (a régi szétesett helyett).

A konyha felújításának az is része, hogy az ezer éves konyhai eszközeimet szép lassan újakra cserélem. Ezért is kaptam karácsonyra serpenyőket, és ezért fogok a nyári szülinapomra lábaskészletet kérni. Most a fa-dolgokra került sor, új fakanalakat és vágódeszkákat választottam.

És hogy a kert kategóriába is kerüljön egy pipa, beszereztem az összes idei vetőmagot. Na jó, magamat ismerve tuti el fogok még csábulni itt-ott, és persze tavasszal majd jönnek a palánták és az egynyári virágok is. Mindenesetre még január vége sincs, és máris megvannak a legfontosabb zöldségek és a fűszernövények magjai.

Mint ismeretes, tudatosan kell vásárolni, de minden váráslásnál kell egy plusz faktor. Ami olyan, mint az ételbe a fűszer. Ami nem feltétlenül szükséges, ellenben szép. Ennek a jegyében vettem kettő faragott képkeretet, egyiket a komódra, másikat a fürdőszobába.

Még valami: Hosszas mérlegelés után itthon véglegesen eldöntöttem, hogy milyen lesz a tűzhely. Rusztikus, elefántcsont-színű, elektromos és szabadon álló. Classico fedőnevű, és majd Törökbálinton vesszük meg a Gorenje mintaboltban.

Kende ma felrakta a vécéülőkét, gyorssegélyként kapával megoldotta a vízelvezetést, felhasogatott egy kis fát és felfűrészelt egy kis gyújtóst, valamint szuper vega-burgereket készített. Közben halálra szadizta és szeretgette a kishúgát. Ha legközelebb jön, felrakja a mosdót és a csapot is.

És hogy legyen a végén egy kis spiri szöveg is: Ahogy elkezdődött az év, a Világegyetem (hívjuk csak röviden így: Univer) csodák sorát rakja elém. Azt nem mondom, hogy nem kell nekem is tenni értük, de egyre kevesebbet. Egyre könnyedebben mennek a dolgaim, és sokszor csak úgy a semmiből jön egy találkozás, egy élmény, ami többet ad, mint valaha gondoltam volna. 

Kedves Olvasó, ez az év hihetetlen csodákat fog hozni, nekem is, neked is, mindenkinek! Csak légy nyitott a befogadásukra!

2023. január

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése