Házunk 3.

A hűvösebb, őszi időszak már csak a belső munkálatokról szólt. 

Mivel az egyre hűvösebb időben egyre kevésbé volt kellemes kint a szabadban vagy a kamrában főzni, mosogatni, ezért Zoli a konyhát alakította ki használhatóvá. A mosogatóval kezdte.

Kaptam egy nagyon klassz fa-hatású munkalapot, ami egyszerre szép és praktikus is.

A hálókuckóba beraktuk a 4 fix üvegablakot.

Zoli kiszedte a régi hálószoba, azaz leendő Réka-szoba déli ablakát.

Az ablakomat áttette a keleti oldalra, ezzel némi felfordulást okozva a szobácskában.

Így néz most ki az ablak az új helyén.

Nemcsak az én szobám haladt, hanem Zolié is, ugyanis végre mindenütt megkapta a lambéria-burkolatot.

A hálókuckó párazáró fóliákat kapott, és elkészült a végleges feljárója.

A konnektorokat, kapcsolókat, vezetékeket Zoli szerelte be, de a legkomolyabb munkálatokhoz, a kapcsolószekrényhez és biztosítékokhoz eljött egy villanyszerelő barátja (Köszi, Varga Gábor!).

Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora élmény is lehet a mosogatás. Az új duplatálcás plusz csepegtetős mosogató beavatása.

Hiába mondta Zoli, hogy itt még sok pepecselős kis munka van hátra, én már akkor is belaktam a konyhát, és sok szép dísszel tettem otthonossá. 

Eljött ez a pillanat is végre: Zoli régi dolgozó-sarka és új szobája közötti fal áttörése. 

Íme az új ajtó, mely Zoli új birodalmába vezet.

Szerintem ez is mestermunka: faágakkal megbolondított könyvespolc.

Egy teljes nap volt, mire minden könyvet áthurcoltunk, és ő elrendezte a könyvtárát, de megérte.

Az eddig nyitott rész kettéválasztása is elkezdődött, a tartószerkezet megépítésével.

Fal épül Zoli szobája és a nappali közé.

Ugyanez, csak a nappali felől.

A hálókuckó plafonját lambériával burkolta.

Lámpa került a mennyezetre.

A szigetelőanyag és a fólia után lambéria következett.

Alig várom, hogy fent aludhassunk végre. Hiszen ilyen látványban lehet részünk a fenti hálószobából: a távolban a nógrádi vár.

Elkészült a hálókuckó, ez is a nyugati sarok. 

A keleti csücsökkel együtt az ágyszerkezet is látszik. Matrac kerül rá majd a későbbiekben. 

A nyírfát a szomszéd kivágta, mi megkaptuk, és jó helye lesz a házunkban.

Lépcsőfokok, nyírfa-törzsbe vájva.

Az új lépcső, ami Zoli szobájából a fenti hálókuckóba vezet.

Ilyen szuper falapokat szerzett Zoli, más "csak" le kellett őket vágni és csiszolni.

Farönk lábazat, stafnifa-szerkezet, tömörfa-tömbök... Ebből valahogyan majd asztal lesz.

Bekerültek a tuskók és a falapok.

És íme az összerakott étkezőasztalunk!

Hatalmas asztal, dupla tér, mindenütt csupa fa: öröm itt lenni. 

Az egyiket augusztus elején, a másikat a végén rendeltük meg. 6-8 hétre ígérték, majdnem 3 hónapot vártunk rájuk. November közepéig két helyen csak fóliával volt takarva két ablaknyílásunk. Dupla-annyi tűzifa, hűs a házban és fázás... Csak itthon, kibontáskor látszott, hogy nem is pont olyanok, mint a többi ablak, az egyik üvege ráadásul repedt. Öröm a sok ürömben, hogy végre van ablak, van fény, van meleg... (Nagyon nem köszönjük, Dunakeszi ablakdiszkont!)

Pont az I-n a mai ajándékok: két puff vagy zsámoly vagy ülőpárna, régi nagy vágyam. (Köszi, Farkas Melinda!)
(Fél éves beszámolóm most véget ért, de év végén még megmutatom nektek, hogyan haladt tovább Zoli. Hátra van ugyanis még sok kisebb-nagyobb munkálat, amivel tökéletesedik már most csodaszép otthonunk.)