Májusi kertünk

Elhatároztam, hogy havonta legalább egyszer beszámolok nektek kertecskénk állapotáról. 

Kezdjük az északi résszel, ami kb. 100 négyzetméteres, és tele van vetve mindenféle magokkal. Az áprilisi vetés után a földbe kerültek itt a karalábé, a tarka- és zöldbab és végül az uborka magjai is.

A borsónk nagyon szeret itt lenni nálunk, szépen fejlődik, már azon vagyunk, hogy szép lassan fel kellene kötözni. Tavaly hagytuk elterülni, de úgy nehezebb volt szedni a termését. Úgyhogy idén mindenképp felfuttatjuk valamire.

A kislányok kertjében már virágzik is a borsó, Ilus nagyon örült neki, mikor megpillantotta.

A lányok kiskertjének szegélyén a mák szintén zöldell már. Kíváncsi vagyok, lesz-e majd gubója.

A spenót gyönyörű lett! Tavaly hagytam néhányat felmagzani, begyűjtöttem őket, és amik ezekből keltek ki, sokkal szebbek lettek, mint a boltiak. Sőt, nemcsak szépek, de isteni finomak is. Habár az egész családban csak én szeretem, úgyhogy inkább nyersen eszem. De nemsokára csinálok friss spenótfőzeléket is, mert azt imádom.

Többféle salátát vetettünk. A bolti fejes alig-alig bújt elő, a tépőből többféle megjelent. Legnagyobbra a cakkos nőtt, de lesznek különleges bordós-barnás példányok is.

A saját magról vetett fejes-salátánk szép és finom, mostanra a mindennapi reggelink alap része.

Szegény káposztácskákat úgy kellett felkutatnunk. Elég sok gaz és pár aprócska levelecske, ennyi mindössze. Egy viszonylag nagyobb részt hagytam nekik, lelki szemeim előtt vizionálva a hatalmas káposztafejeket, de örülök, ha közülük néhány megéri a felnőttkort.

Nagy öröm, hogy elég sok karfiol és brokkoli zöldje is előbújt, mert ezeket Zoli imádja. Bár a növekedésükre, pláne a virágzásukra még jócskán várnunk kell. Tavaly semmilyen káposztafélét nem vetettünk, úgyhogy most kíváncsian várjuk, mi lesz belőlük.

Előző évben uborkának se maradt hely, most bepótoltuk. Méghozzá rögtön kétfélével: salátába való kígyóuborkánk és kovászolni valónk is lesz. Reméljük legalábbis, mindenesetre a levele már ígéretes.

A bab nagyon hamar megjelent, rendezetten sorakoznak, láthatóan örülnek, hogy nálunk lehetnek. Lesz belőlük tarka és zöldbab is.

2017 kukoricatermése nálunk 1, azaz egy darab volt, az sem érett be. Ehhez képest most már jópár kukorica kinőtt a földből. Bízom benne, hogy a levelei mellett idén már a termését is látni (és enni) fogjuk.

Az idén dzsungeltelenített és felásott déli kert (szintén kb. 100 nm) nagyon szépen alakul. Szinte minden kikelt benne, már szedegetünk innen is, és látványnak sem utolsó. Szeretem reggelente a „gazda szemével hizlalni” a termést, tekintetemmel végigsimogatni a veteményest.

Jó ötlet volt idén idetelepíteni a retket, ami tavaly utált az északi agyagos földben lenni, nem is sokat ehettünk belőle akkor. Bezzeg most sorra szedjük a piros gömböcskéket. Nem túl nagyok, de nagyon finomak.

Az újhagymából folyamatosan szednek a gyerekek, sőt, előfordult, hogy nem a hagymát hozták be a reggelihez, hanem a kaját vitték ki a kertbe, és ott ették meg az ágyásban, hogy mindig csipegethessenek hozzá.

Nagyon jó érzés a saját kertünkből összeszedni az ennivalónkat. Mindenkinek jut valami kedvenc a szendvics mellé. A kenyérhez csak úgy falom a zöldféléket.

A sárgarépa és a petrezselyem (nem túl szabályos sorokban) előbújt, de még picikék.

A veteményes legaljában néhány szál fokhagyma lengedez a szélben.

Az új konyhakert legeslegújabban birtokba vett részének felső fele a tökféléké lett. Vicces módon épp a tök nem kelt ki belőle.

Viszont zöld levelei megjelentek mára cukkininek.

És a patisszonnak, amit a gyerekek csillagtöknek hívnak.

Valamint a padlizsánnak is.

A második részt a palánták kapták meg. Ezeknek egy részét vásároltuk, másik részét kaptuk. Alig várom, hogy jövőre akkora helyem legyen, hogy végre én is tudjak palántázni!

A palánták nagy részét Nógrádról szereztük be. Nagymamival és a kislányokkal együtt mentünk el értük Újtelepre.

Van köztük K3-as és befőző, magasra növő lugas-paradicsom is.

Ezek egy részén meg is jelentek már a sárga virágok.

Valamint Zoli később hozott koktélparadicsomot is Vácról.

Paprikából vettünk édes zöldet.

És kétféle csípőset, cseresznyét meg hosszúkást.

Mivel magról nem kelt ki a zeller, ezért néhány palántát ültettünk belőle.

Fűszernövényeink egy részét ismét Diósjenőről vettük. Tavaly nagy kedvenc lett a bazsalikom. Most is ültetünk belőle, bár utána megrágcsálták őket a csigák, azért remélem, túlélik.

Idén szurokfüvet is vásároltunk, amiről most tudtam meg, hogy ez az oregánó magyar neve. Nagyon szép dúsak már most is!

Nemrég költözött a faluba egy barátném, a kertjében rengeteg az eper. Kiáshattam onnan egy pár palántát, ami a mi földünkbe került.

Alakult egy szuperjó csoport itt Nógrádon, a Biokertész Kalandorok. Megosztjuk egymással tapasztalatainkat virtuális térben és valóságban egyaránt. Egyiküktől citromfüvet, másikuktól mentát kaptunk.

Rovarűző (és persze kertet szépítő) védővirágaink egyelőre még nem virágoznak. De az északi kertben már előbukkant sok sarkantyúka.

A déliben zöldell, de még nem hozza sárga meg narancsszínű virágait a büdöske (bársonyvirág).

A körömvirágot nagyon várom már, mert nemcsak gyönyörködni szeretnék benne, hanem bőrápolót is készítenék belőle.

Érdekes, az északi kert úgy látszik, idén is virágmentes lesz. Ugyanis se a napraforgóból, se a rézvirágból nem nőtt ki egyetlen darab sem!

A hagymások sajnos teljesen elvirágzottak. A levendulásunk most épp építési terület, kíváncsi vagyok, a tízből hány fogja túlélni. Az orgona sem fehér meg lila már.

Burjánzik a vérehulló fecskefű, aminek sárga nedve a szemölcsöket gyógyítja.

A lassan teljesen lebombázott teraszról bemenekítettem a színes virágjaimat a kályhára.

A cseresznyefán sok-sok apró zöld bogyó jelzi: talán idén végre van esélyünk a piros termésre.

Hogy a jövőben sokkal több saját gyümölcsünk legyen, elültettünk öt facsemetét. A rendszeres locsolásnak és a szeretgetésnek hála úgy tűnik, megmaradnak minálunk. Alig várom, hogy évek múltán szilvát, almát, meggyet, cseresznyét és barackot szedjünk róluk.

Most, hogy a vetés és ültetés nagyjából befejeződött, már csak locsolni, gazolni és takarni kell a konyhakertet. Az öntözés a gyerekek dolga; kialakult nagyjából a rend, hogy ilyenkor a lányok öntöznek, és közben a fiam mindig lekaszál egy részt.

A gyomlálás az én meditatív tevékenységem. Kiszemelek egy adott részt és ott elmolyolgatok magamban. Kapálni nem szoktam, kézzel húzom ki a gazt. Persze néha ebbe a gyerekeknek is be kell segíteniük.

Hogy azért ne legyen olyan sok a gyom, elkezdtük a talajtakarást. Egyelőre a kiültetett palánták kaptak szénaréteget maguk köré, ami a nedvességet is tovább megtartja. Ahogy Kende halad a kaszálással, úgy gyűjtjük össze a füvet, és tesszük majd a növénysorok közé.

Mostanra fogyott el a kamrából az ősszel vásárolt nagy zsáknyi hagyma, és most fogjuk elhasználni a hat (!) zsák krumpliból az utolsó szemeket (októbertől májusig kitartott).

A fagyasztott zöldségeink elfogytak, gyümölcsből még van néhány adagnyi. A befőttekből, lekvárokból, lecsóból és savanyúságból még maradt bőven.

A befőző szezon nálunk még nem kezdődött meg, a gyűjtögetés viszont igen. Hiszen itt vannak a gyógynövények – Végre!

A kislányok bodzát, akácot szednek a környéken is, kertben is. A bodzából szörp készült (kivételesen nem lett túl jó), az akácot pedig palacsintába sütöttem (ennek viszont nagy sikere lett).

Gyűjtöttünk lándzsás útifüvet és kakukkfüvet. A gyógynövények azon a kereten száradnak, amin télen az alma. A következő a pásztortáska lesz már láttam, hogy nyílik a vasútállomásnál.  

2018. május