Magyar Tenger - és egyéb vizes programok

Balaton, Dunakanyar, Dagály fürdő, Palatinus strand - víz, víz, víz minden mennyiségben. 

Vasárnap a lányommal Óbudán kóboroltunk. Az alap cél tulajdonképpen fagyizás volt, de aztán séta lett belőle. Ennek keretében először elmentünk a Harrer Pál közösségi parkba. 

Vannak itt különböző sportpályák (kosárlabda, foci, pingpong-asztal), futópálya, skatepark, és fitneszpark. Bár néhánynál nem jöttük rá a rendeltetésszerű használatra, mi azért mindegyik szabadtéri kondigépet kipróbáltuk. 

Innen a Kobuciba vezetett utunk. Gyanús volt, hogy a Zichy kastély udvarán gyülekezik a nép.

Kiderült, hogy a Carson Coma ad aznap este koncertet. Ugyan arra mi nem mentünk el, viszont a próbába belehallgattunk. Tök jó volt látni a srácokat!

Még Óbudának arra a részére is elmentünk, ahol régen laktam.

Óbudai Társaskör…

…Krúdy ház…

…Református templom…

...és Fogadalmi oltár.

Hétfőn végre eljutottam a Balatonhoz! Ráadásul egyedül utaztam a Magyar Tengerhez.

Úgy volt, hogy ketten megyünk a párommal, de neki sajnos közbeszólt a munka.

Jól indult az utazás, már a mozgólépcsőn való közlekedés hozott némi izgalmat. A vonatút is, egy részeg, zaklatós, jegy nélkül utazó csávóval, akit a kalauz Zamárdiban szépen lepaterolt.

Amúgy végig beszélgettem az utat egy nővel, sok közös pontot találtunk az életünkben, így szinte elrepült a két és fél óra.

9 körül érkeztem meg Balatonberénybe.

Először reggelit vettem a boltban, ahol Gyabronka Józsefet pillantottam meg. Mivel anno ovisként szerepeltem a Zsebtévében, nagyon megörültem Móka Mikinek.

Utána bejártam a falut, amit nagyon hangulatosnak találtam:

Templom

Keresztek, szobrok, padok

Kapuk

Szép házak

Innen kisétáltam a Balatonhoz, méghozzá a Csicsergő szigethez.

A félszigeten található kilátóba felmentem, hogy jobban körbe nézhessek.

A túlparton sorakoztak a tanúhegyek: Szigliget, Szent György, Badacsony, Gulács, Tóti…

A másik irányban a Keszthelyi öböl, távolban a város látképével.

A part mentén nádas, a vízbe benyúló mólók némelyikére ki is sétáltam.

A kikötőben nemcsak vitorlásokat és csónakokat láttam…

…hanem hattyúkat és kacsákat is.

A Balaton partján haladtam visszafelé, egészen a strandig. 

Berényben három strand is található: szabad, fizetős és naturista. 

Az én célom a legutóbbi volt.

Életemben most jártam először rendes, hivatalos naturista strandon, ráadásul tök egyedül. Elsőre izgultam persze, de ez hamar elillant és tök természetesnek tűnt minden.

Sok külföldit láttam, német, angol, szlovák, lengyel beszédet halottam, és persze magyarokat is bőven. Hosszú ideig egyedül voltam, aztán akadt társaságom is.

Ez egy nagyon kulturált kemping, amihez strand-rész is kapcsolódik.

Lehet pihenni az árnyas fák alatt – vagy az érdekes, kör alakú stégen is. Én felváltva napoztam, illetve fürödtem.

A víz kellemes hőmérsékletű volt, de nagyon sekély: vádliig, térdig, combig érő. 

Sokáig, jóval a bóján túl kellett begyalogolni, hogy egyáltalán rendesen bele tudjak merülni. 

Jól esett lehűteni a forróra hevült testemet.

A büfében megettem életem legdrágább jégkrémét, később pedig egy rostos üdítőt is elfogyasztottam. Nem sok ennivalót kívántam a melegben, csak sajtos kiflit ettem és néhány puszedlit rágcsáltam el.

A vonatút visszafelé lassú vánszorgásnak tűnt. Minden bajom volt: félóra késés, túl erős légkondi, hideg és zsúfolt vagon. 

A törülközőmből takaró lett, így főleg aludtam, és késő este értem Budapestre.

Augusztus 20-án ünnepeltünk, méghozzá a barátságunkat. 

A barátnőimmel kiruccantunk a Dunakanyarba. A cél: Nagymaros.

Elsétáltunk a templom mellett…

…majd a lépcsősoron fel, el a Kálvária stációi mellett.

Felértünk a Kápolnához…

Innen csodálatos kilátás nyílt a tájra.

Ennek örömére készítettünk egy csomó fotót.

Barátnőm kislánya szuper csoportképeket lőtt rólunk.

Ezután az Édeske cukrászdában fagyiztunk.

Ez egy nagyon hangulatos hely, a kékre festett fa-részek miatt kicsit a zebegényi Napraforgó-házakra hajaz.

Innen kisétáltunk a Duna-partra.

A strandnál szépséges látvány tárult szemünk elé.

Valaki csak napozott, valaki lábat áztatott, én természetesen bementem fürdeni a vízbe.

Mivel elfelejtettem magammal fürdőruhát vinni, ezért kaptam kölcsön egy bikinit – amit végül megtarthattam örökbe!

Kedvenc helyemen, a Piknikben vacsoráztunk, én grillezett camembert rizzsel és salátával.

A lányaim eközben megnézték Budapesten a tűzijátékot (emlékeim szerint egészen picik voltak, mikor utoljára ott járt a család).

A hét egyébként az egyre rendszeresebbé váló mozgás jegyében telt. A húgom ötletei alapján összeraktam magamnak egyfajta futó edzéstervet. 

Három különböző futásfajtára osztottam be a hetem. 1. recovery, 2. speed, 3. long.

1. Regeneráló: közepes távon, ami nekem 4-5 km, kényelmes tempóban futás. Most 4,5 kilométert tettem meg, a Római fürdőtől Aquincum, Kaszásdűlő és Filatorigát érintésével futottam el Óbudára.

2. Sebességnövelő: rövidebb távon, ami nekem kb. 3 km, gyors illetve váltakozó sebességű futás. 3,5 kilométert tettem meg Nógrádon, ahol egy perc gyors futást követett egy perc kocogás. A gyors (relatíve, legalábbis nekem gyors) futásnál azt hittem, majd meghalok, de megcsináltam. Sikerélmény per egy!

3. Hosszú: hosszabb távon, ami nekem 7-8 km, kocogós tempójú futás. Kinéztem, hogy innen Békásmegyer kb. 7 kilométerre van, de aztán változtattam az útvonalon. Pünkösdfürdőnél kifutottam a Dunához, a Kossuth-parton, majd a Rómain kocogtam végig, át az Újpesti híd alatt, el a Gázgyár, majd az Óbudai sziget mellett. Kb. a 2/3-nál, 3/4-nél jött egy holtpont, de túllendültem rajta (tényleg minden fejben dől el!). Megérte: 8,7 km-t tettem meg, ezzel megdöntöttem az egyéni rekordomat. Naaagy sikerélmény! 

Egyre inkább megvalósíthatónak látszik az idénre kitűzött terv: a 10 kilométer lefutása. Sőt, már októberre nagyon jó formában kell lennem, majd megírom, miért.

A most már rutinná váló heti úszásom is megtörtént. Olyannyira szokássá lett ez már az életemben, hogy úgy döntöttem: veszek egy bérletet. Azaz egy szépséges sárga „karórát”. 15 alkalmat le kell idén járnom, ez nagy motiváció számomra.

Ezúttal hűvös volt, fújt a szél és esőre is állt, így most nem volt lehetőségem napozni. Viszont kipróbáltam az új úszódresszemet; emlékeim szerint kb. 30 éve nem volt egyrészes fürdőruhám. A zord időjárás elriasztotta az emberek többségét, ezért szerencsére ezúttal alig voltak a Dagályban. Jól esett a szinte teljesen üres termálban lebegni.

A változatosság kedvéért nem az 50, hanem a 25 méteres medencében úsztam. Megint 1000 métert egyben, de most valahogy könnyebben ment és a részidőkön is sikerült pár mp-et javítanom. Itt is van egy kitűzött célom: 2025 végéig legalább 1500 méter.

A wellnessben nagyon jót beszélgettem a kedves úszómester nővel. Végre sikerült elcsípnem egy mini szauna-szeánszot, nagyon jól esett az illóolajas felöntés. 

Egyben brutális is volt a felforrósodott levegő, szinte rám égett a fürdőruhám. Már csak ezért is, és más okok miatt is sokkal jobb a meztelen szauna.

Emlékeztek a „Hyppolit, a lakáj” ikonikus mondatára? Kabos Gyula: „Én a hagymát is hagymával eszem.” Én meg a cukkinit cukkinivel eszem. Cukkinifőzeléket főztem, hozzá cukkinifasírtot sütöttem. De jutott a hétre spenót is, rántott brokkolival, meg penne tészta tejszínes gombaszósszal. Imádom a szezon gyümölcseit, sárga és őszibarack, szőlő, körte fogy legfőképpen.

Hosszabb kihagyás után ismét készítettem mazsolás túrótortát. Valamint elmentünk a párommal cukrászdába, ahol, míg ő karamellás körtetortát evett, én megint flódnit. Emlékszem, pont két éve Szlovéniában a hasonló gibanica volt a kedvenc sütim, abban túrótöltelék is van.

Kíváncsiak voltunk mindketten, mi vár ránk a randinapunkon. 

Univer, mint mindig, abszolút spontán módon rendezett számunkra mindent. 

Rohadtul nem számítottunk pár dologra, amit meg szépen elterveztünk, abból semmi se lett. 

Volt, ami el sem veszett, csak átalakult, méghozzá a lehető legjobb módon.

A végén pedig szokásosan megállapíthattuk, hogy minden pont úgy volt jó, ahogy volt.

Jártunk Szentendrén és a Belvárosban. Tartottunk egy jó kis „Netflix and Chill” estét. 

Leheveredtünk a kanapéra, odakészítettük a lányok által sütött sajtos pogácsát és linzert, valamint sok egészségtelen nasit (pl. mogyorós kuki vagy lekváros puszedli), és befejeztük a „Besúgó” című sorozatot. Amit egészen a végéig rendkívül fordulatos és izgalmasnak találtunk.

A nagylányom Milánóban járt, sok szép helyet láttak, sok finomságot ettek.

A fiam most épp Győrött dolgozik, az egyik lányom pedig Budapesten. 

A másik pedig a Balatonnál volt, Bogláron fürdött, Siófokon partizott. 

A lányok együtt belevetették magukat a pesti éjszakai életbe, és reggelig buliztak.

A család kanadai fele pedig a Niagara vízesésnél járt.

Sajnos betervezett nagy családi program, azaz a Balaton duplázása nem sikerült. Pontosabban nem úgy, ahogyan azt mi korábban kitaláltunk.

Egyrészt az időjárás miatt, mert a 20-22 fokot nem igazán éreztük ideális időnek, hogy leruccanjunk a Magyar Tengerhez. A másik a gyerekeim kavargatása volt: az egyik nem tudott, a másik nem akart jönni.

Ezen a nyáron sajnos egyetlen olyan napot sem sikerült összehozni, amikor mind az öt gyerekemmel egyszerre lehettem volna. Ez eléggé elszomorított. Annak viszont örültem, hogy legalább hárommal együtt tölthettem a napot.

Mivel fürödni mindenképp akartunk, ezért a Palatinus mellett döntöttünk. 

A lányokkal Óbudáról az Árpád hídon sétáltunk át a Margit-szigetre.

Kendével, aki Bubi kerékpárral érkezett, a strand előtt találkoztunk.

Délelőtt még elég hűvös és szeles volt az időjárás, így az első órákat a benti részen töltöttük. Fürödtünk a termál medencében, és kipróbáltuk az összes szaunát. Itt van aroma-szauna is, ahol kamillás illatot éreztünk, egy, a Dagályénál forróbb gőzkabin, és egy, a Dagályénál kevésbé forró finn szauna, ahol viszont kellemes zene segítette a relaxálást. Itt nemcsak hideg, de meleg merülő medence is van.

Kb. délre lett olyan kellemes az idő, hogy kivonuljunk. Először a Margaréta-medencénél napozgattunk. 

Aztán megszólalt a szignál, ami a Hullám-medencébe hívogatott minket. Szólt a zene, mi pedig vidáman ugráltunk a hullámokban, hol a mélyebb, hol a sekélyebb vízben.

A fogamat szívtam, amikor enni- és innivalót vásároltunk. Pedig a gyerekek reggeliztek és hoztak is magukkal szendvicset, tehát csak palacsintát és limonádét vettem. Elszörnyülködtem az árak színvonalán; még így is sokat költöttem, hát még ha a borsos belépő mellé ebédet is kellett volna vennem.

Ezután az élmény-medence várt ránk, ahol bugyogott, sodort a víz. Itt végre gyakorolgattam a víz alatti úszást a szemüveggel, ami nem is ment annyira rosszul.

Utoljára a kinti termál medencében töltöttük el sok időt. Jól megmasszíroztattam magamat a vízsugarakkal. Aztán a gyerekkel idióta szójátékokat játszottunk, jól éreztük magunkat. Fagyizás tette fel a pontot az i-re.

Nehogy azt higgyétek ám, hogy a mi családunkban mindig minden tökéletes, sőt. Ma is akadt konfliktusom, főleg a rendetlenség és lustaság, nemtörődömség és felelőtlenség okán. 

Elkezdődött nálunk a koleszos cuccok átválogatása, kimosása. Ezután jön a vásárlás, valamint anyagi és szervezési rákészülés az iskolára. 

Már csak egy hét, és kezdődik a tanév, amikor is lesz három egyetemistám, és kettő gimisem. 

 

2025. augusztus

(A drón-fotók a strandok honlapjairól valók.)