Libikóka

Azért adtam ezt a címet ennek a bejegyzésnek, mert épp a Carson Coma „Libikóka” című számát hallgattam, mikor leültem a géphez. Meg azért, mert a hetet elég jól jellemzi is ez a szó, több különféle szempontból.

Például az időjárás. Ez is egyfajta libikóka, hiszen hihetetlenül nagy volt a hőingás az éjszakai és a nappali hőmérséklet között. Éjjelre lehűlt 8-10-12 fokra, aztán nappalra felmelegedett 28-33-36 fokra. Reggelente olyan hűvös volt, hogy hosszúujjút kellett felvennem - hogy aztán pár óra múlva trikóban megsüljek. Aztán hétvégére megérkezett a némi lehűlés és a csapadék, amit a föld, a növények már nagyon vártak, a nyári szünet végén még egy nagyot csobbanni vagy bulizni akarók kevésbé.

Régebben úgy volt, hogy általában a változás évszakaiban, tavasszal és ősszel voltam a legaktívabb. Télen lelassított a hideg, nyáron a meleg, télen bekuckóztam, nyáron punnyadtam. Ez a nyár most más; a betegség időszakát leszámítva nagyon sokat és rendszeresen mozogtam.

Bizony, ennek most lett egy újfajta rendszere, heti 3x futás, 1x úszás. Meg mindenféle más mozgás: kerékpár, séta, tánc… Mellé most újra behoztam az erősítést, heti 1-2x szerintem bele fog férni reggelente. Súlyzózás, saját testsúlyos gyakorlatok (fekvőtámasz, guggolás, plank), és a problémásabb testrészek (has, fenék, comb) célzott alakformáló edzése. Amit méltatlanul elhanyagoltam, az a jóga; jó lenne heti 1x ennek segítségével nyújtani, lazulni.

Bevezettem még egy furának tűnő „sportot”: amikor Óbudán vagyok, akkor napi egyszer felmegyek a legfelső emeletre. A ház hétemeletes, plusz van még egy nyolcadik szint is, úgyhogy jó kis lépcsőzés ez. Bízom benne, hogy rendszeres és hatékony lesz. Ha már könnyebben megy, akkor majd úgy fogom fejleszteni, hogy duplán szedem a lépcsőfokokat, vagy, talán eljön az az idő is, felfutok.

A futásnál jól bevált a „recovery-speed-long run” hármas rendszere. A regeneráló futásnál ezúttal a nógrádi Csurgó forrás volt a cél. Nehezen ment, mert amilyen hülye voltam, túl meleg volt, túl későn indultam el, ráadásul kivételesen nem éhgyomorra, hanem ettem előtte reszelt almát zabpehellyel. Soha többé így!

A tempós futásnál az volt az újdonság, hogy a múltkori 60-60 mp helyett 70-50 arányban váltogattam a gyors futást és a kocogást. A hosszú futás ezúttal a Margitszigeten egy klasszikus szigetkör, plusz az oda-vissza út az Árpád-hídon, 7,2 km.

Úszásnál sikerült növelnem a távot: 22 hossz az 50-es medencében, azaz 1.100 méter. Némi előzetes bénázós gyakorlás után most először úsztam rendesen víz alatt, szemüveggel. Már attól sikerélményem lett volna, ha egyetlen hosszt megteszek így, de végül a táv felét sikerült. 

Az elején ugyan nehezebben ment, néha kapkodtam a levegőt, a végén már egész jól belendültem, így odafelé így úsztam mellúszásban. A levegővételt kell még sokkal jobban megtanulnom és begyakorolnom, és akkor minden szuper lesz, mert éreztem amúgy, hogy sokkal kevésbé megterhelő és jóval hatékonyabb így úszni. 

A táv másik felét, mindig visszafelé, hátúszásban tettem meg, amit imádok. Kivéve, hogy csalinkázok, azaz nagyon aszimmetrikusan úszok. Egy folyóban vagy tóban ezzel ellennék, de az uszodában sosem érzem, mikor vagyok a sáv közepén. Így hol a medence szélébe, hol az elválasztó műanyag izébe ütköztem. Ez még erőst javításra szorul.

Az infra-szaunában idősebbekkel beszélgettem, főleg a generációk különbségei, valamint régi idők kontra mai világ volt a téma. Szeretek ismerkedni, beszélgetni, más világokat, nézőpontokat megismerni.

Na de ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük szépen a hét elején. A hétfői nap nagyon jól indult, egy kedves ismerősömet látogattam meg. Nagyon jót beszélgettünk, mindkettőnket feldobta a találkozás.

A hölgy Óbuda központjában dolgozik, az irodájához tartozik egy tök jó erkély, ahonnan pont szuperül rálátni a Fő térre. Innen készültek ezek a fotók.

A szerdai napot a mozgás és a segítségnyújtás egyvelege jellemezte. Egyrészt a Váralja TISZA-sziget kapcsolattartójaként érkezett hozzám jó nagy kupacnyi újság, a Tiszta Hang.

Ezeket igyekeztem szétosztani összességében sajnos eléggé inaktív tagjaink között. Szegény egyetlen hadra fogható jenei hölgy tagunk teljesen egyedül járta körbe Diósjenőt. Egy férfi tagunk pedig bevállalta egész Berkenyét.

Nógrádra hál istennek már több önkéntes akadt, így nekem „csak” egész Almáskert, valamint a faluban még három hosszabb, és három rövidebb utca jutott. 

Félig kerékpárral, félig gyalogosan tettem meg ezt a nem túl rövid távot. A biciklin lévő kosárba raktam az újságokat, onnan kerültek a postaládákba.

Szerencsére (más önkénteseinkkel ellentétben) én nem találkoztam negatív reakcióval, és nem is ért semmiféle atrocitás, kivéve néhány (szerencsére csak a kerítés mögül) rám acsarkodó kutyát.

Az első kört délelőttre tettem, de aztán nagy lett a forróság, tűzött nap, szétizzadtam magam, és a végére már alig tudtam a bicajt feltolni, illetve felvánszorogni az emelkedőkön. A második kört már késő délutánra-kora estére időzítettem, így az sokkal könnyebb, gyorsabb és kellemesebb volt.

Aznap egy kis kényeztetés is jutott nekem, hiszen végre, hosszú kihagyás után eljutottam fodrászhoz. Mivel rendszeresen járok uszodába, ahol sokat ázok a klóros meg termálvízben, úgy döntöttem, hogy hiába tértem át egy ideje a színezőre, mostantól újra tartós festékkel festetem a hajam.

Naplementekor Almáskert kedvenc virágneves utcájában kedvenc szomszédomnál segédkeztem a locsolásban. Nála rengeteg paradicsom piroslik, és érik a mézédes szőlő.

Az én kertemben rendületlenül terem a cukkini és a padlizsán, ezúttal ez utóbbiból készült az ebéd, de a héten megrendelésre borsólevest, bablevest és hamis húslevest (gazdag zöldségleves daragaluskával) is főztem, valamint ettem tökfőzeléket és rántott sajtot is. Lányom és barátnője pedig ipari mennyiségű csoki-csipszet sütöttek. A rózsák újra nyílnak a kertben, szeretem ezt a nyár végi, ősz eleji másodvirágzást.

A budapesti időszak főként anya-lányai programokkal telt. Elmentünk a lányokkal Óbudán fagyizni és sétálni. Megvásároltuk együtt a tanszereket a papírboltban, ahol totál kiakadtam az árakon. A gyerekeim tökre szoktak spórolni a füzeteken, egy vastagabb spirálba kettő tantárgy anyagát írják, ami előző évben csak félig telt be, azt újra felhasználják, stb. Ráadásul jó ideje nem csábulnak (nem is csábulhattak soha) el a drága, márkás, unikornisos, pónis, pókemberes, stb. cuccok láttán. 

Tehát most tényleg nagyon minimális alap füzetet, tollat, ceruzát vettünk, mégis rengetegbe került. Ha most lennének kicsik, és mindenféle (sokszor felesleges) szir-szart kellene beszerezni mind az ötnek, el sem tudom képzelni, hogyan tudnék vele egyedülálló szülőként anyagilag megbirkózni. Később a piacon megejtettük a bevásárlás per kettőt, hiszen illatszerek és fehérneműk is kellenek a koleszba.

Késő délután lementünk a Harrer sportparkba, zajlott ott az élet. A skateparkban gördeszkáztak, görkoriztak, a futópályán kocogtak, nordic walking-oztak, a pályán épp kosármeccs ment, utána tollasoztak, a fittness gépek fullon. Én bemelegítésképpen a lányom kérésére nagggyon gyorsan lefutottam egy kört. Azaz sprinttel indítottam, de a táv kb. felénél majdnem meghaltam, így onnan csak simán gyors tempót tartottam. Másfél perc volt az időm, majd ezen is lehet bőven fejleszteni.

Mi amúgy ütőket és labdákat vittünk, és a pingpongasztalt céloztuk meg. Hárman voltunk, beállt hozzánk negyediknek egy pasi, és végig párosoztunk. Szerintem tök jól ment, viccelődtünk, hülyéskedtünk, szóval a hangulat is nagyon jó volt, amit a JBL-en szóló zenék is fokoztak. Addig maradtunk, míg be nem esteledett, és már nem láttuk a labdát. (A képeken rajtam egyik lányom pulcsija, másik lányom gatyája.)

És itt még mindig nem ért véget a nap! Ugyanis, végre-valahára, éjszaka elmentünk együtt a Kobuciba. Bugi Night: ez olyan parti, hogy péntekenként-szombatonként az élő koncertek után DJ játszik zenéket. Ezek nem azok a klasszik diszkó meg house zenék, hanem szinte csupa olyan számok, amiket én, mi otthon szoktunk hallgatni. 3/4 részben magyar volt a kínálat: Bohemian Betyars, Parno Graszt, Kispál, Azahriah, Beton Hofi, Krúbi, Kowalski, Punnany és persze Carson Coma… Külföldiből egy blokk ment a 90-es évek rockosabb zenéiből.

Először bemelegítésképpen két férfival egy sörpadnál beszélgettem a régi idők szórakozóhelyeiről, fesztiválokról, mostani bulikról és jó helyekről. Aztán beindult a parti! Hát, én olyan jót buliztam! Az egyik lányommal főleg nagyon nyomtuk, ment a tánc, ugrálás, éneklés. Nagyon tetszett a hely, a hangulat, egészen biztos vagyok benne, hogy visszatérek, térünk még ide.

Nem ez volt a hét egyetlen bulija, hiszen szombaton várt ránk a Bartókfeszt. Ez egy jó kis nyárzáró fesztivál a Gellért térnél, a Műegyetem rakparton. Két éve voltunk, akkor is Bohemian Betyars koncerten, most is. Tetszett, szeretem a srácok zenéjét és energiáját.

Alapvetően a tömeg sem zavart, de rájöttem, hogy egyre jobban idegesít a lökdösődés, ezért míg a lányok eléggé előre mentek a zúzdába, én közepes távolságra voltam a színpadtól. Játszottak pár olyan számot, amit nem ismertem, de alapvetően olyan zenék mentek, amiket szoktam hallgatni és szeretek. 

Ha nem is olyan intenzitással, mint előző nap a Kobuciban, de itt is énekeltem, táncoltam. A vége felé zúgott a "Mocskos fidesz!" is. Utána még afterként Balkán táncházat tartottak, amin a lányok ott maradtak, de én elfáradtam, elálmosodtam, hazajöttem.

Ma van a nyár utolsó napja, holnaptól hivatalosan is beköszönt az ősz. Bye-bye augusztus, welcome szeptember. Elkezdődik a tanév: kettő gyerekem gimnáziumban, három egyetemen (egy nappalin, kettő levelezőn, munka mellett). Ma a gimisek lecuccolnak Abára, beköltöznek a koleszba, az egyetemistám holmiját holnap visszük át a kollégiumba. Én pedig a tanítás és idegenvezetés között fogok… hmmm… libikókázni.

Kettős bennem az érzés a nyár a megítélésével kapcsolatban. 

Úgy érzem, sok programban volt részem, de maradtak is ki dolgok.

Remélem, jövő nyáron meg tudjuk majd ezeket is valósítani.

Viszont most belevetem magamat az őszbe, várva, mit hoz.

A libikókával kezdtem, és némi dalszöveg-részlettel fejezem be:

„Előre tudtam, hogy ez egy érzelmi hullámvasút,
de én elég magas vagyok, hogy felüljek rá,
A mérleg két nyelve táncol, míg mi felváltva hintázgatunk,
Tudod, itt az a játék, hogy valaki zuhan, ha a másik repülne már.”
„Veled együtt lenni érzelmi libikóka,
A repüléssel kéz a kézben a zuhanás rizikója.,
Hát ez a libidó ára,
Mégis felülünk mindennap az érzelmi libikókára.”

2025. augusztus