Volna...

Nem szeretem ezt a szót, hogy „volna”. Teljesen feleslegesnek érzem a múlt dolgain bánkódni. Miért így lett, miért nem lett úgy? Utólag már nem mindegy? Úgysem tudunk rajta változtatni. Amúgy is úgy vélem, hogy amiket tervezünk, de nem valósultak meg, annak pont úgy kellett történnie. Mint ahogyan azok a dolgok sem véletlenül történnek meg velünk, amiket meg egyáltalán nem is terveztünk (lásd. pl. egy három évvel ezelőtti vonatút…)

A lényeg, hogy erre a hétre terveztem egy csomó mindent, és kis túlzással semmit sem sikerült belőle megvalósítani, vagy csak kis részét, azt is tök máshogy. És persze történtek abszolút spontán dolgok, amik meg nem voltak betervezve, csak úgy jöttek és épp jól jöttek.

Az első és sajnos legjelentősebb dolog, ami a hetemet meghatározta, az az egészségem ismételt totális leromlása volt. Épphogy kilábaltam a múltkori borzalomból (szemgyulladás, könny, takony, minden), máris jött egy újabb. Nem emlékszem, volt-e valaha olyan nyár, amikor ennyit betegeskedtem volna…

Most csak egyetlen tünet jelentkezett, de az kíméletlenül: a köhögés. Egész héten kínzott a rohamokban, bármikor, bárhol, bármitől (de leginkább beszédkor) elő törő száraz köhögés. Először persze természetes gyógymódot alkalmaztam: mézes teát (hársfa és lándzsás útifű). Aztán mikor már nem bírtam tovább, megkérdeztem… nem az orvosomat, hanem a gyógyszerészemet, de az általa javasolt tabletta csak minimális enyhülést jelentett. 

Végül szirupos kúrába kezdtem, ez nagggyon lassan hatott. Némileg felszakította a száraz köhögést. Éjjelente mindig jól aludtam, de a nappalok, főleg az esték borzalmasak voltak. A köhögéstől fájt a torkom, szétrázkódott az egész testem, ez rányomta a bélyegét az általános testi és lelki állapotomra. Még a munkámra is, mert volt, hogy el kellett halasztanom vagy félbe kellett hagynom az óráimat.

Ráadásul a héten háromszor voltam fogorvosnál: 1. fogröngten 2. fogsorom kivétele és javítása 3. fogsorom visszarakása. Sajnos nem úgy készült el, ahogyan terveztem (ez is egy „volna” szitu), szóval a héten alig tudtam rendesen enni, csak pépeset, illetve a tömörebb kajákat pici darabokra felvágva, iszonyat lassan elrágcsálva.

A tanulságot persze ismét levontam: lelassulás, elcsendesedés, visszavonulás. Ezt most sokkal jobban betartottam, mint múlt héten. Akkor nagyon túltoltam mindent: öt nap tábor, szigetkör futás, éjjeli karaoke, nem alvás, egész napos tour, koncertek… Túl sok volt ez, még én is bevallom magamnak.

Most meg jött ez a pofon az élettől, ráadásul rám is lett parancsolva: a saját érdekemben most már aztán tényleg kicsit kevésbé pörögjek, ne halmozzak programot programra, fogjam vissza magam, és fogjam be a szám. Társaság helyett legyen egyedül, zaj helyett legyen most csend.

Idén két gyermekemet is felvették egyetemre. Két lányom barátnőket hívott Nógrádra. Egyik lányom barátnőkkel lement a Művészetek Völgyébe. Kapolcson sátoroztak, részt vett sok koncerten, táncházban, néha a bátyjával együtt is bulizva.

Unokaöcsém hazatért Örményországból, ahol a kosár EB-n a 11. helyet sikerült megszerezniük. A meccseik felét megnyerve, felét elveszítve a középmezőnyben végeztek. Tök büszke vagyok a csapatra, de persze főleg rá. Ha minden jól megy, a másik unokaöcsém jövőre ugyanezt megpróbálja a saját korosztályában. A repülőtérre mi vittük ki őket, most már egyesült a család kint Kanadában.

A párommal ismét két randit sikerült összehoznunk, Nógrádon és Óbudán, mindkettő szuperül sikerült.

Volna, volna… Úgy volt, hogy lemegyünk együtt a Velencei tóhoz, várt volna ránk a gárdonyi szabad-strand, de sajnos a munka közbe szólt. Ezt mindenképp bepótoljuk még ezen a nyáron.

Volna, volna… Úgy volt, hogy a gyerekekkel lemegyünk a Balatonra, de a vacak időjárás közbe szólt. Jött az eső, zivatar, vihar, lehűlés, nyilván nem tudtunk volna napozni meg fürdeni.

Volna, volna… Jöjjenek most a spontán dolgok, amiket nem terveztem, mégis megvalósultak.

A lányok meglepetésből kakaós csigát készítettek, amiből nekünk is jutott.

Felkerültek a tetőtér ablakaihoz is a rolók. Jól fog jönni ott az árnyékolás az egyre melegebb nyarakon.

Kaptam egy esővízgyűjtő hordót, be is üzemeltük. Végre a másik tetőről is össze tudjuk majd gyűjteni az esőt, több víz jön majd össze a locsoláshoz.

Reméljük, ettől talán életre kel a bab és erőre kap a paprika-paradicsom. Bezzeg a „szomszédomé” dús, erős, tele zöld terméssel, az enyém meg satnya és elvétve van rajta egy-két pici termés.

A héten tripla sétát tettem. Ha már a fogröntgen miatt Vácott jártam, a belvárosban meg a Duna-parton mentem egy kellemes kört. 

Ezek a fotók itt készültek, a "Dunakanyar szívében". Fura volt az előző napi Váci Vigalom zaja, tömege után a csend és nyugalom.

Persze Óbudán is sétálgattam, ahol szeretem a különböző korok egyvelegét. 

Amikor egy tömbház oldalában vagy a Flórián áruházban hirtelen előbukkan a semmiből egy római kori rom. 

Vagy mikor egy betonépület mellett csodás kis kerteket látok, amiket gondos kezek ápolnak, szépítenek.

A harmadik, legnagyobb sétám a III. kerület távolabbi részeire vezetett. Elhatároztam ugyanis, hogy felkutatom a kerület elrejtett kincseit, megkeresem Békásmegyer, Csillaghegy és Kaszásdűlő műemlék épületeit. Mert bizony a lakótelepek dzsungelében, a panelházak között itt is megbújik néhány szép templom vagy régi ház.

Eddig például azt sem tudtam, hogy Békásmegyernek van egy Ófalu nevű része. 

Itt minden Szent Józsefről van elnevezve: a templom, a plébánia, az iskola és van egy Szent József ház nevű közösségi tér is.

A központban áll egy modernebb református templom is. Ettől még nem lett a kedvencem Békás, továbbra is azt a sivár, reménytelen hangulatot éreztem itt, amit kb. 30 éve, mikor utoljára itt jártam.

A központban szombat reggel lévén zajlott az élet, ugyanis van itt egy nagy vásárcsarnok és rengeteg bolt is. Innen kigyalogoltam Békásmegyer legészakkeletibb csücskébe is, a Megbékélés Háza után kutatva. 

Már szinte lementem a térképről, egy parknak nevezett, inkább dzsungel szerű részen bóklászva. A vicc az egészben, hogy végül meg sem találtam azt, amit kerestem.

Innen busszal utaztam Pünkösdfürdőre, ahol a strandon kívül egy nagyon érdekes templomot is meglátogattam. 

Boldog Özsébről nevezték el, és bár zárva találtam, kívülről bekukucskálva láttam, milyen különleges a belső tere. Említést érdemelnek az üvegablakai és a külön álló harangtorony is. Ez a családi házas övezet már tulajdonképpen Csillaghegyhez tartozik; nagyon kellemes hangulatú, sokkal pozitívabb energiákkal.

Viszont Csillaghegy központja szerintem nem valami nagy szám, nem is értem, miért annyira felkapott és drága hely ez. Itt megnéztem közelebbről az eddig mindig csak futólag látott, főút menti református templomot. Tetszett a szerkezete, a burkolata.

A Jézus Szíve katolikus templom amolyan semmi különös, a kerítését kivéve. Viszont az összes közül csak ezt találtam (félig) nyitva. (Amúgy: Miért nincsenek nyitva a templomok állandóan?)

Vele szemben áll a krisnások Gauranga háza és egy hindu templom is.

Még egy látnivaló maradt hátra, Kaszásdűlőn a Kövi Szűz Mária templom.

A Repetában ebédeltem, és kivételesen egy nagyon vacak ízű fagyit választottam utána desszertnek.

Ha már se Velence, se Balaton, jött a gondolat, hogy azért nyáron legyen már strand. Eszembe jutott a Dagály. Kisgyerekként ide jártunk, aztán később átpártoltunk a Palatinusra.

Kamaszként aztán visszatértem a Dagályba, még apukámmal is jártunk ide úszni, szaunázni. Most úgy éreztem, az egészségemnek jót tenne a víz, a napfény.

Azóta nem voltam itt, hogy felújították. Szép lett, kulturált, rendezett. Voltak persze emberek bőven, de nem akkora tömeg, hogy mozdulni se lehetett volna. Azok is főleg családok, de a gyerekmedencét meg a nagy lubickolót kihagytam.

Kombinált jegyet vettem, hogy a wellness részlegbe is bemehessek. Tulajdonképpen itt töltöttem a legtöbb időt. Mindent kipróbáltam, amit csak lehetett. Több kör a finn szaunában, valamint infraszauna, gőzkamra, sóbarlang. Éreztem, ahogy tisztulnak a légutaim, megszabadulok a méreganyagoktól. Akkor például napközben nagyon jó volt az életérzésem, alig köhögtem.

Mászkáltam a váltott hideg-meleg vizes Kneipp medencékben, azaz kavicsokon. Zuhannyal és a hideg merülőben frissítettem magam. Amikor a jakuzziban ment a vízsugár, akkor masszíroztattam magam. Amikor nem, akkor lebegtem a víz felszínén. Sokszor tök egyedül voltam a medencében, senki és semmi nem vonta el a figyelmemet. Jó volt ebben a meditatív állapotban létezni, így nemcsak testileg, de lelkileg is gyógyultam. Kint pedig úsztam az úszómedencében, fürödtem a termálban és a gyógy-lubickolóban.

Ezen kívül Óbudán feküdtem és pihentem, próbáltam gyógyulgatni. Ma pedig egy csodálatos és hihetetlen ÚJJÁszületésnapot is ünneplünk. Rendeztünk is egy családi összejövetelt Óbudán. 

Úgy volt, hogy mindenki el tud jönni, és együtt lesz a csapat. Aztán persze ebből is egy „volna” helyzet kerekedett ki, ugyanis a kislányom és a fiam még Kapolcson maradtak mára. 

A többi lánnyal viszont kreatívkodtunk, társasjátékoztunk, fagyiztunk és sétáltunk Óbudán. 

Jó volt együtt lenni. Holnaptól viszont vár rám Nógrád: ház, kert, munka – hétköznapi élet.

2025. július