Az én Húsvétom

Különleges húsvét ez, és nemcsak azért, mert a korona miatt elmaradnak a rokonlátogatások meg a locsolkodások, vagyis igazából minden, ami az ünnep társasági részét jelenti. Lezárták a három falut, Berkenyére, Nógrádra és Diósjenőre csak az itt lakók jöhetnek be. A polgármesterek meg a polgárőrök egész nap kint állnak az utakon, és fordítják vissza a kirándulókat, utazókat. Kell a szigor, hiszen Nógrád után már Jenőn is van fertőzött.

Számomra azért is nagyon más ez a húsvét, mint ez eddigiek, mert életemben most először töltöm teljesen egyedül ezt az ünnepet. Megmondom őszintén, az elmúlt hetek után ezt olyan nagyon nem is bánom. Marha sok volt nekem egyszerre ez az egész, a válás, a költözés és az online suli tanárként és anyaként egyaránt! Sikerült ráhatnom a gyerekek apjára, hogy jöjjön értük kocsival, és vigye el őket végre pár napra, különben begolyózom.

Így a húsvét most egyet jelent nekem a csenddel, békével és nyugalommal. Olyan pár nap ez, amikor a házon és a kerten munkálkodok, sokat mozgok, dolgozok, valamint sokat pihenek, napozok. Odafigyelek az otthonomra és saját magamra egyaránt.

A Tavaszi megújulás programommal összhangban idén először egy vitamin-kúrát kezdtem el, pedig akkor még nem is nagyon volt szó a koronáról, és ez a kúra épp most ért véget. Szedtem egy multivitamint, immunrendszer-erősítő grapefruitmag-kivonatot, valamint egy haj- köröm- és bőrregeneráló mixet. Őszintén: én ugyanolyan ráncosnak és petyhüdtnek látom a bőrömet, a hajam ugyanúgy hullik, mint korábban, a köröm ugyanannyira töredezik, de mindegy. A lényeg, hogy bízzunk benne, valamit segítettek ezek is a túlélésben.

A reggeli tornáim hosszabbak és intenzívebbek. Köszönhető ez annak is, hogy végre mega-hangosan hallgatom a zenét, és nem kiabál le senki a tetőtérből, hogy kapcsoljam már ki azt a szart. Ákos koncertek szólnak max. hangerőn, én meg tombolok és ugrálok, és rendkívül fittnek és energikusnak érzem ilyenkor magamat.

Előre megterveztem, hogyan fogom megélni a húsvét napjait. Nemcsak az volt a fontos, hogy miket fogok csinálni, hanem hogy ezek a cselekvések milyen megélésekhez vezetnek majd. Mindehhez tudnotok kell, hogy vallásos nem vagyok, de hiszek. Nem tudom, kinek mennyire érthető ez, akinek homályos, annak javaslom elolvasni a következő, régebbi írásomat: https://rekautja.wordpress.com/2015/02/10/hova-tunt-isten/

Négy hét karantén után először (nagy)csütörtökön tettem ki a lábamat Nógrádról. A cél Vác városa volt, ahol megejtettem egy nagyobb bevásárlást. Furcsa volt a majdnem üres vonaton utazni, kapkodva vásárolni a „Tízes”-ben a sürgető biztonsági őrök kereszttüzében, már csak 20 perc, már csak 15! Maszkba befülledni (miközben tudom, hogy vannak, akik reggeltől estig ezt viselik), kesztyűben megfogni árut és pénzt.

Este az utolsó vacsorára gondolva eszembe jutott a Gecsemáné kert, ahol pár hónapja személyesen is jártam. Így egész más volt elkölteni a saját (egyáltalán nem utolsó) vacsorámat. Apropó: főzés. Még mindig fogalmam sincs, hogyan kell egy főre ételt készíteni! Soha nem bírom eltalálni az egyszemélyes adagot, mindig min. 2, de inkább 3 vagy 4 adag lesz belőle. (Több napig ugyanazt eszem, telik a fagyasztó a maradékokkal.)

Nagypéntekre tudatosan a legnehezebb munkákat terveztem be. A kertben ekkor nagy rendet tettem. Eltakarítottam az útból sok kivágott faágat, összetörtem rengeteg gallyat, gereblyéztem a vesszők sokaságát. Talicskával egy kupacba hordtam az itt maradt építőanyagot, betontéglákat. Amikor nehéz volt az ág vagy a talicska, és sóhajtozgattam, eszembe jutott, hogy basszus, de hiszen Ő a saját keresztjét vitte! Még egyszer mondom, minden vallásosság nélkül: ez erőt adott.

Aztán jött a pince. Előzőleg átválogattam, selejteztem, és szortíroztam a gyerekek ruháit és cipőit, most minden nagy fekete kukazsákokban sorakozik odalenn. Aztán van még lent sok mesekönyv meg ifjúsági regény, táskák és a gyerekeim ilyen-olyan cuccai, melyek arra várnak, hogy átnézés majd rendberakás után végre felkerüljenek a tetőtérbe.

De mindez nem elég! Megörököltük a tulaj és az előző bérlő rengeteg holmiját. Műanyag- és papírdobozok, fóliák és fémrudak, autógumik és szerszámok. De van itt nem működő rotakapa, lyukas fémhordó, kiszolgált gumicsizma is. Egy oldalra kerültek a számomra értéktelen dolgok (pl. bili, etetőszék, kisroller), a másikra azok, amiket mi fogunk tudni használni. (Pl. találtam egy jó kis csíkos napernyőt hozzá passzoló csíkos függőszékkel.)

Amúgy az itt, illetve a sufniban talált holmik közül jó sokat sikerült már elajándékozni falubélieknek. Jól esik, hogy nem a szemétbe dobom őket, hanem mások tudják őket hasznosítani. Adtam már oda ventillátort, fregolit, biciklisülést, műanyag tárolókat, várja gazdáját egy virágállvány és egy jó csomó befőttesüveg is.

Ezen a napon nem böjtöltem, mert eléggé erős fizikai igénybevételnek voltam kitéve. Húst alapból nem eszem, mondjuk annyit megtettem, hogy viszonylag kímélő zöldséges ételeket készítettem, karfiol-krémlevest és répa-tócsnit.

Nagyszombat számított a megtisztulás napjának. Eléggé összetört ébredés után a kapu környékét felsöpörtem, majd elvégeztem a házban a tavaszi nagytakarítást. Tetőtér, fürdő, konyha, nappali tér, terasz. Söprés, súrolás, nagymosás, felmosás… Nagyon jó érzés most itt lenni ebben a tiszta és rendezett otthonban!

Nemcsak a kert és a ház tisztult meg, hanem a nap végén én is. Fürdés forró vízben, masszírozás kefékkel, hajmosás… Jó sok mocsok lejött rólam! Saját készítésű körömvirág-arckrém, testápoló, aztán manikűr, pedikűr, rám fért, hiszem a kerti melótól be- és letöredeztek a körmeim. Majd extra kéz- és lábápolás, mert mindenem csupa karmolás, tüske és bőrkeményedés lett. Joggal kérdezhetitek, miért nem dolgozom odakint kesztyűben és gumicsizmában, de valahogy én jobb szeretek mindent csupasz kézzel érinteni, a lábamon pedig a gumipapucsot érzem kényelmesnek.

A nap vége felé tudatosult bennem, hogy egyben ez a Költészet Napja is (volt). Így a Karantén-napló keretén belül meghallgattam a verseket szavaló Ákost.

Húsvét vasárnap a pihenésé, díszítésé lett. Először körbesétáltam a kertet, határjárás, mint egy jó gazdánál, metszettem pár szép gyümölcsfa-ágat és szedtem pár vadvirágot. Ezekre aggattam a fából készült húsvéti díszeket.

Furcsa hangot hallottam lentről, valaki énekel? Csak nem megint az a bulizós család, akik múltkor éjfélig nyomták a retró partit? Á, nem, ők biztosan nem éneklik azt, hogy „Ne féljetek, örüljetek, Krisztus győzelmesen feltámadt!” Aztán eszembe jutott, hogy idén, egy másik vallásból véve a példát, „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez” alapján Csaba atya körbemegy a falun. A miséit eddig is online tartotta meg, most pedig, ha már nem tudnak a hívek részt venni a húsvéti szertartáson, legalább végigjárja a három települést, hirdeti a feltámadást, és ételt szentel. Kicsit furcsa volt, milyen hangosan énekel, és milyen gyorsan halad, később a fb-on láttam, hogy az ének hangszóróról ment, őt pedig egy kisteherautó vitte. Végül is: több mint 5000 emberhez kellett eljutnia. Még azt is hallottam, amikor már Berkenyén járt… (Tudni illik, hogy Almáskert Nógrádnak a Berkenyéhez közel eső csücske.)

Aztán hagymalevélben megfőztem pár tojást, majd bedagasztottam a kalácstésztát. A piros tojások díszítésének nekiálltam, és rájöttem, hogy az utóbbi években ezt mindig a lányok csinálták. Nem véletlenül, hiszen ők sokkal ügyesebb kezűek és kreatívabbak mint én. Karcoltam és ecettel marattam, de hát… Pár béna próbálkozás után feladtam, illetve papírra festettem még néhány színes tojást, hogy azért valamit mégiscsak csináljak.

Ha a tojásokkal nem is lett nagy sikerem, a kaláccsal annál inkább. Először valami jó receptet akartam kinézni, de rájöttem, hogy tudok én kalácsot csinálni magamtól is. Liszt, langyos tejben felfuttatott élesztő, cukor, kis só, egy tojás, és kevés olaj. Ezt bedagasztottam, napon megkelesztettem. Utána három kisebb cipóra osztottam a tésztát. Egyikhez fahéjat, másikhoz kakaót, a harmadikhoz mazsolát adtam, és újra átgyúrtam őket. Második kelesztés után ebből a három buciból lett a három ág, amit egy kaláccsá fontam össze. Isteni lett! Megvajazva, kemény-tojással és zöldpaprikával ettem (igen, az édes kalácsot, én így szeretem).

És hogy Húsvét hétfő mivel telt?

Reggel megmetszettem a levendulát és lesarlóztam a füvet.

Délelőtt teleraktam az összes itt talált cserepet magokkal, hogy legyen sok illatos és finom fűszer- meg gyógynövényem.  

Délben bablevest ettem és sült tejberizst. (Bizony, saját találmány.)

Délután Erzsitől piros tulipánt és eperpalántákat kaptam.

Este pedig a gép előtt ültem és egészen éjfélig sorozatot néztem.

Hát ilyen volt egy én húsvétom. Holnaptól pedig visszatérés a „normál” kerékvágásba: jönnek a gyerekek, kezdődik az online suli!

2020. április