Március idusa

A héten a tavaszi időnek a kevésbé szebbik arca mutatkozott meg. Sokat esett az eső, fújt a szél.

Néha váltakozott egymással a zápor és a napsütés, így többször szivárvány jelent meg az égen.

Egy almáskerti ismerősöm elvállalta nálam az ásást. Neki is állt a nagy veteményesnek, de az eső közbe szólt. 

Lassan is haladt az először kőkemény, aztán felázott földdel. Azért sikerült felásnia egy nagyobb darabot. Folyt. köv.

Addig is, amíg várok az igazi nagy kertészkedésre, némi fűszernövényt vetettem.

Kakukkfű, majoránna, bazsalikom került a cserepekbe, ládába.

A sok eső hatására a kisebb ágyásokban előbújtak az icipici zöld salátafélék.

A kertben nyílik az ibolya és a százszorszép.

Amíg nem lesz saját zöldség, boltiból főztem isteni levest. Ennek van talán a legnagyobb sikere. A héten mindketten tojásos nokedlire vágytunk, valamint szinte életmentő volt a citromos nápolyi is.

Hétfőn vidám utazásban volt együtt részünk. Vonatoztunk, villamosoztunk, héveztünk, és közben rettentő jól éreztük magunkat.

Nem kell a jó párkapcsolathoz túl sok, csak sok jó beszélgetés és nagy nevetések. Meg a szabadságbérlet!

Mindeközben a lányok osztálykiránduláson voltak.

Tündér öt napot töltött Erdélyben. A főbb helyszínek: Torockó és Torda. 

Megmászták a Székelykőt, kirándultak a Tordai hasadékban és ellátogattak a sóbányába is.

Kincsőék négy napig a Bakonyban és környékén jártak. 

Vinye volt a központ, ahonnan elkirándultak a Cseszneki várhoz.

Pannonhalmán és Zircen is voltak városnézésen. 

Itt készítette nekem ezt a szépséget.

Míg pénteken szakadt az eső, mi anyukámmal az IKEÁ-ban voltunk. Ezúttal céliráyosan nézelődtünk a Piactéren.

Vettünk képkereteket, polcokat, fürdőbe-vécébe dolgokat. Már megint sok újdonság, ami majd az óbudai lakásba kerül.

Délután a fényképeket néztük át, és átcseréltük a kereteket. 

A következő feladat a növények átültetése és elrendezése lesz. Már fix, hogy április legvégén, a festés és a szekrény beépítés után kerül sor a költözésre.

A szombati nap az ő ünnepe (is), mivel március 15-én született. A családi tripla szülinapos ünneplés azonban jövő hétvégén lesz.

A forradalomra Nógrádon is megemlékeztek. Most az ovisok zászlói és forgói díszítik a 48-as emlékművet.

Számomra azonban ez a nap a Tiszás tüntetésről szólt. Ezúttal nem egyedül vagy a gyerekeimmel voltam, hanem helyi szigettagokkal, illetve a megyei szigetek kapcsolattartóival, tagjaival.

Végre felavattam a zászlónkat, amit még ősszel kaptam a megyei vezetőnktől. Rudat egy virágtartóból eszkábáltam hozzá.

A Nyugatiban találkoztam a megyeiek egy részével, a többiek vagy már a helyszínen önkénteskedtek, vagy később csatlakoztak hozzánk. 

Gyalog mentünk az Oktogonig, onnan elsétáltunk az Operáig.

Itt különböző beszédeket hallgathattunk meg. Tarr Zoltán, Bujdosó Andrea, Farkas Dezső szólalt fel. Aztán Rost Andreával elénekeltük a „Csitári hegyek alatt” című népdalt.

Innen előre mentünk, a színpadhoz viszonylag közel. Azonban annyian voltak, hogy így is alig láttunk valamit.

Lehet erről vitatkozni, hogy hányan voltunk. Én ott voltam. Szorosan álltunk, hatalmas volt a tömeg, nemhogy az Oktogonig, de még a Kodály köröndig is állt a nép. Ott volt az összes EP és bp-i képsivelő

Verset mondott Rusznák András (Heltai vers) és Sodró Eliza (Dicsőséges nagyurak). 

Felszólalt Ruszin-Szendi Romulusz, Bódis Kriszta, és Nagy Ervin is. Magyar Péter egy kb. háromnegyedórás beszédet tartott.

Egy hegedűs hölgy Koppány dalát játszotta az „István a király”-ból, énekeltünk, hogy „Szállj fel a csillagokra…” Felcsendült néhány Kossuth nóta, pl. Kossuth Lajos azt üzenete, illetve Kossuth Lajos táborában. Elhangzott a TISZA új „himnusza” és a „Tavaszi szél” is. Leghangosabban talán a Nemzeti dalt énekeltük.

Én nagyon harcias és forradalmi hangulatban voltam. Hihetetlen energiákat szabadítottam fel magamból.

Azzal a másik rendezvénnyel, azzal a párttal, azzal az emberrel nem kívánok foglalkozni. Még a nevét sem óhajtom leírni, tegnap épp eleget és elég hangosan üvöltöttem, hogy „Mocskos Fidesz!” Még hangosabban, hogy „Árad a TISZA!” 

Előbbiben benne volt minden dühöm és keserűségem, utóbbiban pedig minden reményem és lelkesedésem. Már csak egy év…

(Indul a „Nemzet hangja” népszavazási kezdeményezés!)

 

2025. március