Nőnap

Nekem ez a nőnap nekem már egy ideje olyan fura. A külföldről bejött ünnepeket, mint a Valentin nap meg a Halloween, soha nem tudtam magaménak érezni. A Nőnapba, az Anyák napjába meg a Gyereknapba valahogy belenőttem, de amikor már én lettem felnőtt nő és anya, soha nem tulajdonítottam nekik jelentőséget.

Igazából nem szeretem ezeket a kijelölt napokat, amikor az év 365 napjából valaki csak úgy kiszemel egyet, hogy ekkor kell gondolnom az idősekre, a rákosokra, vagy a ki tudja kikre.

Ugyanígy vagyok én az Anyák napjával, a Gyereknappal – és a tegnapi Nőnappal is. Nálunk egész évben anyák napja meg gyereknap van, mert sokat vagyok a gyerekeimmel, és ők is sokat vannak velem: tanulunk, beszélgetünk, mesélek, puszilgatjuk egymást, stb.

Hasonlóképpen van nálunk minden napon nőnap. A szeretgetés, a figyelmesség, ez napi szintű rendszerességet igényel. Szerintem annyira álságos, amikor egy férj hatalmas csokor virággal köszönti a feleségét, miközben az év többi 364 napján le se szarja. 

Amúgy a nőnap a magyar hagyomány szerint március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, a kereszténységben Mária fogantatásának ünnepe.

És akkor most jön az ellentmondás, mert tegnap mégiscsak sikerült így, úgy, amúgy megünnepelni március 8-át.

Egy régebbi nőnap él élesen az emlékezetemben. Ötödikesek voltunk, a fiúk mindenkinek az asztalára hóvirágot tettek, és egy-egy kedves képeslapot. A dolog most visszaköszönt némileg az életemben, csak egy generációval lejjebb. 

Csillagéknál a lányok bementek a nulladik (!) órában a suliba, hogy palacsintát süssenek a fiúknak, ők meg tulipánt adtak ajándékba. Sőt, egy doboz Raffaello-t is elosztottak maguk között a hatodikos csajok. Kende egy tábla csokit adott annak a két lánynak, akivel a legjobban van az osztályból.

És én vajon kimaradtam a jóból? Azt hittem, igen, mivel Zoli már jóval előtte kifejtette a hozzám hasonló véleményét ezekről a nemzetközi ilyen-olyan napokról. Ám egyszer csak beállított egy csokor barkával. Hogy nőnapra, meg csak úgy, itt a tavasz, és egyébként is szeret. Ráadásul a vérét adta érte, mert miközben metszette le az ágakat, sikerült jó mélyen az ujjába is belevágnia. A mi családunkban azért akad rajtam kívül még pár nőnemű, úgyhogy a lányok csokit kaptak tőle, hadd örüljenek annak, hogy nemsokára kislányból nagylánnyá, majd nővé fognak változni. Ráadásul a nőnap egyben Zoltán nap is, úgyhogy kivételesen én is megköszöntöttem, pedig mi amúgy nem tartjuk a névnapokat.

Még pár szó a virtuális nőnapi (és más ünnepi) kívánságokról. Zoli minden nőismerősének külön-külön (van belőlük több száz) küldött üzenetet, képpel, verssel. Pedig manapság az a divat, hogy felrakják a hírfolyamba: „Minden kedves nőismerősömnek boldog nőnapot kívánok!”És akkor aki olvassa, az örül, lájkol, kommentel.

Ami még nagyon fura, hogy többször is láttam, amint nők kívántak nőtársaiknak boldog nőnapot. Nekem ez először fura volt, de aztán Soma videóját látva megbékéltem: oké, örüljünk együtt, mi nők a női mivoltunknak, a sokféle női szerepnek, amiket, ha sokszor tökéletlenül is, de igyekszünk sikeresen eljátszani.

2018. március