Fura ez a
fordulónap, nehéz megélnem úgy, ahogyan szoktam, ahogyan kellene.
Borult az
időjárás, és vele borult minden. A természet még most is a téli arcát mutatja. Egész
február és a március eleje is ilyen hideg és havas volt. Aztán elérkezett egy
rövid, jó kilátásokra okot adó időszak, egy kora tavaszi reménysugár. De
amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is röppent a tavasz ígérete, és jött
helyette újra a folyamatos csapadék (először eső, majd havas eső, végül hó), és
a csípős fagy. Azt hittük, hogy már nem is kell a nagyobb tűzifákhoz
hozzányúlni, most viszont meg kellett kezdenünk egy újabb kupacot. Reggelre
mínusz 4-5 fokokat mutatott a hőmérő, és napközben is alig emelkedett nulla fok
fölé a higanyszála. Aztán még ez a metsző északi szél is utána. A hó mára pont
elolvadt a kertünkben, de a Börzsöny távoli hegyei még mind hófehérek.
Pedig a
meleghozóknak épp mostanra kellett volna meghozniuk a meleget. Tele is lett a
facebook a róluk szóló mémekkel. Pl. „Sándor, József, Benedek, fene egyen
titeket!” És hogy rossz zsákot hoztak. Meg hogy összekeveredtek Holle anyóval.
És megjelentek a sárból épült hóember kontra hóból készült húsvéti nyúl
fotókkal. Azért az reményre ad okot, hogy a magyar ember még a legvacakabb
körülmények között is meg tudja őrizni a humorérzékét.
Ilyen időjárási viszonyok
között nehéz a tavaszi feladatokat végezni. Nem hogy nehéz, egyenesen
lehetetlen. Szakadó esőben terepet rendezni, a fagyott földet felásni, a koraiak
magját elvetni - esélytelen. Idén tehát eddig összesen egyetlen napot tudtunk
kerti feladatokkal tölteni…
A vacak idővel
dacolva azért csak előbújt néhány virágocska a kertben. Szegények, alig várták,
hogy előbújjanak végre. Néhány krókusz, a tavasz első hírnökei. Lila, sárga,
fehér és cirmos. Amikor elolvadt a hó, egyből kinyíltak, majd pár nap után mit
kaptak a „nyakukba”? Újabb havazást. Meg fagyot. A mai második olvadás után
megnéztem, hogy vannak. Hát, eléggé kornyadoznak, de bíztató a helyzet,
szerintem holnapra teljesen fel fognak éledni. Kibújt már a nárciszok, jácintok
és tulipánok zöldje is. Halovány reménysugarat jelentenek, hogy nem fogunk
végképp beleragadni a télbe.
Az útról Zoli
behozott pár barkaágat, hogy némileg tavaszi hangulatom legyen. Annyira
fellelkesedtem, hogy rögtön húsvéti lett a kedvem. Elő is vettem a díszeket, és
felaggattam őket az ágakra. Még a karnisra is jutott belőlük.
Az enyhébb
napokon már kint tudtam teljesen teregetni a teraszon. A melegen felbuzdulva
kitaláltam, hogy fessünk a gyerekekkel szép virágokat. Mire ezt tettek követték
volna, már újra jött a jég és a hó. Nehéz virágokat festeni úgy, hogy kint
hideg van és minden fehér.
Egy dolog azért
látszik a tavaszból, és ez a nappalok hosszabbodása (mától ugye hivatalosan
is). Emiatt sokkal könnyebb az ébredés. Én mindig a nappal kelek magamtól, sőt,
még előtte egy kicsivel. Jó érzés, hogy amikor mostanság kinyitom a szememet a
világosságra meg a madárcsivitelésre, akkor még csak 5-6 óra van, így sokkal
több időm jut a reggeli gyakorlataimra. Ez is jól összhangban van a megújulás
programmal.
Ma ért ugyanis véget
a 21 napos életmód program, amit az interneten hirdettem. Nagyon kellemes és
tartalmas virtuális együttlét volt ez a csoporttagokkal, és remélem, hogy sok
tudással, tapasztalattal gazdagodtak.
Én is velük
együtt csináltam végig szinte az összes feladatot. Vagyis egy csomó olyan volt
közöttük, ami már alapból szerepelt a megszokott életmódomban, az újdonságokat
meg egy-két nappal előre próbáltam ki, hogy személyes tapasztalatból tudjak
ajánlani mozgással, táplálkozással, szépséggel vagy lelki élettel kapcsolatos
tippeket.
A mai napom
ennek volt a megkoronázása. A résztvevőknek totális wellness-napot javasoltam,
és abban a szerencsében volt részem, hogy én is tudtam egy fél napot a teljes
megújulásra szánni.
Ma például böjtnapot
tartottam. Idén nem akartam három napos teljes böjtöt, és ennek egyik oka az
volt, hogy már eleve a három hét alatt sokkal jobban odafigyeltem az
étkezésemre, kevésbé éreztem szükségét a méregtelenítésnek. Például kibírtam,
hogy egy falatot se egyek a mumus-kajámból. De tényleg, egyetlen kocka csokit
sem ettem, eskü!
Még a
szokásosnál is intenzívebb volt a tornám, amit a hóolvadás örömére egy kis
futással koronáztam meg. Igaz, hogy néhol sárba cuppantam, és érezhetően nem
voltam még belelendülve a kocogásba, de azért jól esett.
A böjt mellé
aztán jött a fürdőkúra, masszázs, kamillás gőzölés, arc- és hajpakolás, és
teljes hidratálás. Majd a szemtorna és légző-gyakorlatok, végül relaxálás és
egy kis meditáció. Mondhatni újjászülettem. Remélem, nemsokára a természet is
követni fog engem ebben.
2017. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése