„Februárban jő a
farsang, táncba hív a muzsikahang…” Tényleg a farsang határozta meg a februárt,
legalábbis az első felét mindenképpen. Álarcok készítése, jelmezek tervezése
zajlott az első egy-két hétben. A farsangra készülve szólt az ének: „Itt a farsang,
áll a bál!”, és a Maszkabált is végignéztük/énekeltük.
„Dirmeg-dörmög a
medve…”, ezt a mondókát pedig Gyertyaszentelő Boldogasszony napján mondtuk el. Február
eleje tényleg szinte kora tavaszias volt. A gyerekcsapat kint biciklizett,
rollerezett, görkorcsolyázott. Sétáltunk a faluban, a forráshoz, és a nógrádi
várhoz is felkirándultunk a tanulócsoporttal. A gyerekek segítettek Zolinak a
kerti famunkákban.
A maci viszont hiába
nem látta meg az árnyékát 2-án, nemsokára mégis visszabújt, jött a hó, a jég,
majd a dermesztő mínuszok. Ezzel együtt eljött újra a szánkózás, hógolyózás ideje.
Sajnos akkora fagy nem volt, hogy teljesen befagyott volna a nógrádi tó, ezért
idén nem tudtunk egyszer sem korcsolyázni. A hideg időben csak a fahordás
maradt munkának.
Ilonám a
kuruc-labanc korszakból és a reformkorból olvasott legendát, ismeretterjesztő
szöveget, naplórészletet. Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc, Kölcsey és Erkel Ferenc,
valamint Széchényi költözött be az életünkbe. Az olvasmányok kapcsán sokat
beszélgettünk a történelemről, és persze ehhez kapcsolódó képeket is néztünk.
Aztán persze
szokás szerint elkalandoztunk a történelemben a hazatérés (honfoglalás)
világába (hét vezér), az ókori görögökhöz és rómaiakhoz (oszlopfők), a
középkorba (kódexek, papírmerítés), a XIX. századba (klasszicista stílus), a
XX. század elejére (régi írószerek). Ennek kapcsán iniciálét és pecsétnyomót
terveztünk magunknak.
Imádom ezt a
részét az életiskolának! A gyerekek kérdeznek, én, ha tudok, válaszolok, én
kérdezek, ők elmondják a véleményüket, nézzük a fotókat, videókat, alkotnak, bővül
a tudás, tágul a világ, fejlődik a kreativitás!
Kincső még ebben
a hónapban is meséket olvasott, aztán áttértünk Mátyás király legendáira. volt
láncmese, csalimese és monda is. Ilus újratanulta, átismételte a Nemzeti dalt,
és a Himnusz néhány versszakát is megtanulta, Kincső pedig az Altató-val
ismerkedik. A könyvtárból kikölcsönzött kutyás és barbis könyveket ebben a
hónapban fejezték be.
Kincső sokszor
csak úgy lazulásból old meg írásos feladatokat, Ilus viszont nem túlzottan
szeret írni, belőle összesen egy fogalmazást bírtam kipasszírozni, a kedvenc
állatáról, ami mi is lehetne más, mint a maci.
Ilona a
névmásokat tanulta nyelvtanból, méghozzá a személyes (toldalékolva is!), a
mutató és a kérdő névmásokat, valamint átismételtük, amit tavaly az igékről
tanultunk. Kincső pedig tovább utazott a toldalékok világába, ezúttal a
tárgyragról és a helyragokról tanult.
A
tanulócsoporttal egy csomó nyelvi meg számolós játékot játszottunk, pl. ország-várost,
bingót, logikai feladványokkal tornáztattam az agyukat, de puzzle-t is raktak
ki.
Sokszor játszanak
iskolásat, ilyenkor egymásnak adnak feladatokat, például tollbamondást
diktálnak másképp írjuk, másképp ejtjük szavakkal, vagy a négy alapművelethez
matekfeladatokat. Ezeket persze aztán nekik kell kijavítaniuk.
Jó kispróbatétel
volt nekik, amikor két napig nem voltam itthon. Kiadtam előre a feladatokat a
kicsiknek, ők leolvasták a papírról, megcsinálták, kipipálták, Zoli meg leellenőrizte.
Azt mondta, tök fegyelmezetten dolgoztak mindketten. Jól esik a tudat, hogy rövid
időre nélkülem is elboldogulnak.
Hogy hol is
voltam két napig? Hát Kendét kísértem el Abára, életének egyik nagy napjára.
Február végén volt ugyanis a szóbeli elbeszélgetés az Atilla Király Gimnáziumban. Egy ilyenben már volt részem 3 éve, volt, ami most is hasonló
volt, mint akkor, pár dologban mégis különbözött Virág felvételijétől. 2015-ben
5-6 tanár ült bent, most szinte az összes, anno a diákok is ott lehettek a
szóbelin, végül most is ott voltak, csak egy külön teremben „vizsgáztattak”. A
tanárok után vagy 30 ottani tanuló kérdezte ki a jelölteket.
Ugyanis következő
évtől egy mentor-program indul az iskolában, a végzős diákok mindegyike választ
magának egy NYEK-est, és őt fogja segíteni a kezdeti nehézségekben. Kendéért
már most folyik a verseny. Mert azt elárulhatom, hogy úgy tűnik, sikerült a
felvételije! Akiről azt mondja Igibá: „Tetszik nekem ez a Kende gyerek,
szeretném, ha ide járna.”
Kende február
hónapban csak ötösöket és négyeseket hozott haza, javított többek között
irodalomból, angolból és matekból, valamint a szorgalma is ötös lett! Érdekes,
Csillag viszont szinte mindenből rontott, de nem hagyom, hogy ettől elmenjen az
életkedve. Mintha kicsit jobb lenne az általános kedélyállapota, a kezdeti
iskola-undortiszéből talán gyógyulófélben van már.
Ennek egyik oka szerintem a
közösség. Farsangra ugyanis összefogta őket az osztályfőnökük, és közösen adtak
elő egy táncot az „Egy szoknya, egy nadrág” zenéjére. (lásd. farsangi poszt.) Csillag
amúgy mostanság duetteket próbál fuvolából, ez az önbizalmát növeli, és agyon
dicséri őt Fruzsi néni, csakúgy, mint Gizi néni a zongoristánkat, Kincsőt.
Na de térjünk is
vissza az életskolásaimra. Akik februárban a világegyetemmel és a testükkel
ismerkedtek behatóbban. Tanultunk a naprendszer bolygóiról, eljátszottuk a Föld
forgását és keringését, ismerkedtünk a Nappal és a Holddal. Kis meteorológusaim
időjárási megfigyeléseket végeztek. Folyamatosan figyeljük a természet
ritmusát, és a saját fejlődésüket. Ezen kívül az érzékszervekről beszélgettünk.
A farsangi
témákon kívül a gyerekek sok minden mást is alkottak. Vizes alapra tájképeket
festettek, születésnapi dekorációt állítottak össze szalagokból és lufikból. Rajzversenyeket
rendeztek egymás között, valamint több ajándékot is csináltak születésnapokra
családtagoknak, barátnőknek. Csillag pedig annyira gyönyörűt hímzett, majd
elájultam!
Angolból a
have/has got szerkezetet gyűrtük. Kinek mije van? Milyen családtagja? Milyen
testrészei? Azt szeretem legjobban, mikor a két nagyobb testvér segít a két
kisebbnek, és klasszul együttműködnek.
A három lány
otthontanulós találkozón vett részt, ahol festettek, énekeltek, beszélgettek, sétáltak,
játszottak. A két kislány eljött velünk a nógrádi biokertészek találkozójára.
Nagymami az Eleven Center játszóházába vitte a női triót, ahol dodzsemeztek,
falat másztak, ugráltak, csúszdáztak.
A szomszédunk nagycsaládi-baráti mozizást
rendezett, amikor is a Börzsönyi ÉletIskola együtt nézte meg a „Kincsem” című
filmet. A két kislány körülbelül egy hetet az édesapjával töltött, félig
Budapesten, félig a Bakonyban.
2018. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése