ÉletIskola - Télutó

„Februárban jő a farsang, táncba hív a muzsikahang…” Tényleg a farsang határozta meg a februárt, legalábbis az első felét mindenképpen. Álarcok készítése, jelmezek tervezése zajlott az első egy-két hétben. A farsangra készülve szólt az ének: „Itt a farsang, áll a bál!”, és a Maszkabált is végignéztük/énekeltük.

„Dirmeg-dörmög a medve…”, ezt a mondókát pedig Gyertyaszentelő Boldogasszony napján mondtuk el. Február eleje tényleg szinte kora tavaszias volt. A gyerekcsapat kint biciklizett, rollerezett, görkorcsolyázott. Sétáltunk a faluban, a forráshoz, és a nógrádi várhoz is felkirándultunk a tanulócsoporttal. A gyerekek segítettek Zolinak a kerti famunkákban.

A maci viszont hiába nem látta meg az árnyékát 2-án, nemsokára mégis visszabújt, jött a hó, a jég, majd a dermesztő mínuszok. Ezzel együtt eljött újra a szánkózás, hógolyózás ideje. Sajnos akkora fagy nem volt, hogy teljesen befagyott volna a nógrádi tó, ezért idén nem tudtunk egyszer sem korcsolyázni. A hideg időben csak a fahordás maradt munkának.

Ilonám a kuruc-labanc korszakból és a reformkorból olvasott legendát, ismeretterjesztő szöveget, naplórészletet. Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc, Kölcsey és Erkel Ferenc, valamint Széchényi költözött be az életünkbe. Az olvasmányok kapcsán sokat beszélgettünk a történelemről, és persze ehhez kapcsolódó képeket is néztünk.

Aztán persze szokás szerint elkalandoztunk a történelemben a hazatérés (honfoglalás) világába (hét vezér), az ókori görögökhöz és rómaiakhoz (oszlopfők), a középkorba (kódexek, papírmerítés), a XIX. századba (klasszicista stílus), a XX. század elejére (régi írószerek). Ennek kapcsán iniciálét és pecsétnyomót terveztünk magunknak.

Imádom ezt a részét az életiskolának! A gyerekek kérdeznek, én, ha tudok, válaszolok, én kérdezek, ők elmondják a véleményüket, nézzük a fotókat, videókat, alkotnak, bővül a tudás, tágul a világ, fejlődik a kreativitás!

Kincső még ebben a hónapban is meséket olvasott, aztán áttértünk Mátyás király legendáira. volt láncmese, csalimese és monda is. Ilus újratanulta, átismételte a Nemzeti dalt, és a Himnusz néhány versszakát is megtanulta, Kincső pedig az Altató-val ismerkedik. A könyvtárból kikölcsönzött kutyás és barbis könyveket ebben a hónapban fejezték be.

Kincső sokszor csak úgy lazulásból old meg írásos feladatokat, Ilus viszont nem túlzottan szeret írni, belőle összesen egy fogalmazást bírtam kipasszírozni, a kedvenc állatáról, ami mi is lehetne más, mint a maci.

Ilona a névmásokat tanulta nyelvtanból, méghozzá a személyes (toldalékolva is!), a mutató és a kérdő névmásokat, valamint átismételtük, amit tavaly az igékről tanultunk. Kincső pedig tovább utazott a toldalékok világába, ezúttal a tárgyragról és a helyragokról tanult.

A tanulócsoporttal egy csomó nyelvi meg számolós játékot játszottunk, pl. ország-várost, bingót, logikai feladványokkal tornáztattam az agyukat, de puzzle-t is raktak ki.

Sokszor játszanak iskolásat, ilyenkor egymásnak adnak feladatokat, például tollbamondást diktálnak másképp írjuk, másképp ejtjük szavakkal, vagy a négy alapművelethez matekfeladatokat. Ezeket persze aztán nekik kell kijavítaniuk.

Jó kispróbatétel volt nekik, amikor két napig nem voltam itthon. Kiadtam előre a feladatokat a kicsiknek, ők leolvasták a papírról, megcsinálták, kipipálták, Zoli meg leellenőrizte. Azt mondta, tök fegyelmezetten dolgoztak mindketten. Jól esik a tudat, hogy rövid időre nélkülem is elboldogulnak.

Hogy hol is voltam két napig? Hát Kendét kísértem el Abára, életének egyik nagy napjára. Február végén volt ugyanis a szóbeli elbeszélgetés az Atilla Király Gimnáziumban. Egy ilyenben már volt részem 3 éve, volt, ami most is hasonló volt, mint akkor, pár dologban mégis különbözött Virág felvételijétől. 2015-ben 5-6 tanár ült bent, most szinte az összes, anno a diákok is ott lehettek a szóbelin, végül most is ott voltak, csak egy külön teremben „vizsgáztattak”. A tanárok után vagy 30 ottani tanuló kérdezte ki a jelölteket. 

Ugyanis következő évtől egy mentor-program indul az iskolában, a végzős diákok mindegyike választ magának egy NYEK-est, és őt fogja segíteni a kezdeti nehézségekben. Kendéért már most folyik a verseny. Mert azt elárulhatom, hogy úgy tűnik, sikerült a felvételije! Akiről azt mondja Igibá: „Tetszik nekem ez a Kende gyerek, szeretném, ha ide járna.”

Kende február hónapban csak ötösöket és négyeseket hozott haza, javított többek között irodalomból, angolból és matekból, valamint a szorgalma is ötös lett! Érdekes, Csillag viszont szinte mindenből rontott, de nem hagyom, hogy ettől elmenjen az életkedve. Mintha kicsit jobb lenne az általános kedélyállapota, a kezdeti iskola-undortiszéből talán gyógyulófélben van már. 

Ennek egyik oka szerintem a közösség. Farsangra ugyanis összefogta őket az osztályfőnökük, és közösen adtak elő egy táncot az „Egy szoknya, egy nadrág” zenéjére. (lásd. farsangi poszt.) Csillag amúgy mostanság duetteket próbál fuvolából, ez az önbizalmát növeli, és agyon dicséri őt Fruzsi néni, csakúgy, mint Gizi néni a zongoristánkat, Kincsőt.

Na de térjünk is vissza az életskolásaimra. Akik februárban a világegyetemmel és a testükkel ismerkedtek behatóbban. Tanultunk a naprendszer bolygóiról, eljátszottuk a Föld forgását és keringését, ismerkedtünk a Nappal és a Holddal. Kis meteorológusaim időjárási megfigyeléseket végeztek. Folyamatosan figyeljük a természet ritmusát, és a saját fejlődésüket. Ezen kívül az érzékszervekről beszélgettünk.

A farsangi témákon kívül a gyerekek sok minden mást is alkottak. Vizes alapra tájképeket festettek, születésnapi dekorációt állítottak össze szalagokból és lufikból. Rajzversenyeket rendeztek egymás között, valamint több ajándékot is csináltak születésnapokra családtagoknak, barátnőknek. Csillag pedig annyira gyönyörűt hímzett, majd elájultam!

Angolból a have/has got szerkezetet gyűrtük. Kinek mije van? Milyen családtagja? Milyen testrészei? Azt szeretem legjobban, mikor a két nagyobb testvér segít a két kisebbnek, és klasszul együttműködnek.

A három lány otthontanulós találkozón vett részt, ahol festettek, énekeltek, beszélgettek, sétáltak, játszottak. A két kislány eljött velünk a nógrádi biokertészek találkozójára. Nagymami az Eleven Center játszóházába vitte a női triót, ahol dodzsemeztek, falat másztak, ugráltak, csúszdáztak. 

A szomszédunk nagycsaládi-baráti mozizást rendezett, amikor is a Börzsönyi ÉletIskola együtt nézte meg a „Kincsem” című filmet. A két kislány körülbelül egy hetet az édesapjával töltött, félig Budapesten, félig a Bakonyban.

2018. március