ÉletIskola - Tavaszelő

Ilona olvasmányai és beszélgetéseink segítségével a történelem két évszázadát (XIX. és XX.) felölelő szakaszát járta végig. Az időzítés kiváló volt így márciusra, hiszen az első két hétben az 1848-as március 15-i forradalom előzményeiről, eseményeiről, és következményeiről volt szó. Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Bem apó, Görgey Artúr, a 13 aradi vértanú és Deák Ferenc tett nálunk virtuális látogatást.

Főleg történelmi szemelvényeket és verseket olvasott hangosan: Nemzeti dal, Csatadal, Nemzetőr dal, Március idusára, Piros vér a pesti utcán. A „Talpra magyar”-t már régóta tudja fejből, és a Himnusz egyre több versszaka is megy.

Jó előkészítés volt ez március 15-re, ami külön témanap volt ÉletIskolánkban. Beszélgettünk a forradalom és a szabadságharc történéseiről, részleteket olvastam fel Petőfi naplójából, kapcsolódó képeket és videókat néztünk, majd egy játékos tesztet töltöttek ki a reformkorral-forradalommal-szabadságharccal kapcsolatban.

Elővettünk minden éneket, ami csak ide kapcsolódhatott. Huszárdalokat, Kossuth nótákat, és toborzókat. Ezeket a netről hallgattuk, és együtt énekeltük. A „Talpra magyar”-nak rengeteg variációját megtaláltuk, főleg a rockos változat jött be nekik, de leginkább a Kárpátia Huszárok című dala tetszett.

Csodálatos kézműves alkotások születtek! Színes papírból zászlókat, kokárdát, csákót, pártát, ágyút és kardot alkottak.

A hónap második felében már a kiegyezésnél és a dualizmus koránál jártunk, aztán megérkeztünk a múlt század eseményeihez, az I. és II. Világháborúhoz és az ’56-os forradalomhoz. Sokat meséltem a gyerekeknek nagyszüleim és szüleim emlékeiről amik igencsak meghatották őket.

Kincső főleg a család és a szeretet témakörébe tartozó történeteket olvasott. Hogy milyen volt József Attila családja, ki játszik Janikovszky Évával, hogyan tanult meg olvasni Móra Ferenc, hogyan vált a kakasuk könyvvé, mitől lett nehéz Móricz Zsigmond kétgarasosa, és hogyan emlékezett vissza Gárdonyi Géza nagyapójára.

A felolvasott versei (Varró Dani, Bartos Erika, Tóth Krisztina) kisbabákról, gyerekkorról, szülőkről, nagyszülőkről szóltak. Most már egyszerre tanulja az Altatót (van hozzá egy kedvenc mese-videója), és az Anyám tyúkját.

Most, hogy végre talán kezd megérkezni a tavasz, ezzel kapcsolatban is kapott olvasmányokat, például a hóvirágról, ibolyáról, tulipánról, a vakondról, csigáról, vagy a tavaszi erdőről.

Esténként most már nem külön meséket olvasok nekik, hanem pöttyös könyvekből fejezeteket. Fehér Klára „Mi, szemüvegesek” című könyvével már végeztünk is, most a „Szív a kerítésen” van soron.

Azt hiszem, most tört meg a jég, Ilus most vált igazi könyvolvasóvá. Sokat kellett rá várni, de megérte. A könyvtárból ő a „Milla és Sugar” című könyvet vette ki, Kincső pedig az „Apu hozott egy aligátort”. A hangos olvasást pedig azzal gyakorolják, hogy vetítéskor ők mesélik a történeteket.

Írásban is fejlődés történt, ebben a hónapban már kettő fogalmazást bírt megírni. Egyiket a kedvenc növényéről, ami az orgona, a másikat a kedvenc tájáról, ami a Balaton.

Tollbamondást én is mondok nekik, meg ők is egymásnak. Szavakat, mondatokat, összefüggő szövegeket. Határozottan egyre kevesebb hibát vétenek – ha tudják, hogy most a helyesírásra kell fókuszálni. Szabad írás közben viszont, amikor a fogalmazásra összpontosítanak, akkor jóval többet. Még mindig a másképp írjuk, másképp ejtjük szavakat gyűrjük, és fogjuk is még, de most érzem úgy, hogy kezdik felfogni a szóelemzés elvét.

Ehhez persze az is kellett, hogy Kincső megtanulja, mi is az a szótő meg a toldalék. Tanultuk vele a leggyakoribb helyragok és határozói ragok használatát és helyesírását. Pl. Bemegyek a szobába – Bent vagyok a szobábaN. Labdát fejel – Véres fejJel.

Ilussal az igéket nyomatjuk, amikkel sokkal csekélyebb barátságban van, mint a névszókkal. Még mindig nehéz neki a cselekvést, történést és létezést felismerni. Viszont a ragozás profin megy, és az igeidők is. Az igekötőket nem lehet elégszer gyakorolni, most azon volt a hangsúly, hogy mikor írjuk egybe, és mikor külön. Belekóstoltunk a különböző igemódokba (a mondatfajták átismétlésével), amiket majd a következő hónapban részletezünk jobban.

A lányok nagyon szeretik a keresztrejtvényeket, szókeresőket és hasonló nyelvi játékokat, de az újdonság volt, hogy angolul csináltak ilyeneket egymásnak (és nekem!). A gyakorolt szókincs az ellentétes tulajdonságok, a testrészek, a családtagok – és most hozzájuk jött sok-sok állat. Ezeket persze játékosan gyakoroljuk pantomimmel, a személyleírást „gengszterek” keresésével, családtagos fejtörővel. A have/has (got) szerkezetet csoda, hogy még nem unják, most viszont jött hozzá új, a can(’t). A robotjátékkal átismételtünk egy csomó igét, majd azt gyakoroltuk, ki mit tud/nem tud megcsinálni.

Ausztráliában élő barátunk jött el hozzánk látogatóba olasz feleségével (meg egy cuki kisbabával), így a kommunikáció nyelve az angol volt. Meglepett, hogy a beszélgetésből mennyi mindent megértett Kende (aki a nyelvérzékét nagyon nem tőlem örökölte). Ő nyáron Kanadába megy az öcsémékhez, ott még inkább lesz alkalma az idegen nyelv gyakorlására.

A szorzótáblát állandó jelleggel gyakoroljuk, de most hozzájött Kincsőnél a kerek kétjegyűek szorzása, és a kerek háromjegyűek osztása. Az írásbeli összeadáson és kivonáson kívül a szorzást is egész jól kezdi érteni és használni. A különböző műveleteket aztán szöveges feladatokkal gyakoroljuk, hogy érezzék, a mindennapi életben hol jelenik meg a számtan.

Ilussal eleinte az írásbeli osztáson volt a hangsúly, ami nagyon jól megy neki, de most szöveges és más logikai feladatokkal körítettük. A „gondoltam egy számra” típusú feladatok már igazából az egyenletek világába vitték.

Mindegyik korosztály (a maga szintjén) a műveleti sorrenddel és a zárójel szerepével foglalkozott. A nagyobbakkal pedig még átvettük az oszthatósági szabályokat és a prímszámokat is. Erre alapozva megtanulták, hogyan kell egy számot prímtényezők szorzatára bontani, és ezek segítségével megtalálni az osztóit (jó alap ez a későbbi törtekkel való műveletekhez, ahol a közös nevezőt kell majd megkeresni).

Ilonával az időről és annak méréséről beszélgettünk. Aztán az energiáról volt szó; hogy milyen forrásokból nyerjük (különös tekintettel a megújulókra!), mennyit fogyasztunk, és hogyan takarékoskodhatunk vele. Végül a környezetszennyezés és a környezetvédelem került terítékre, ami a mi családunk egyik központi témája.

Csakúgy, mint Kincsőé, az egészséges életmód. De mi nem a betegségekre meg orvoshoz járásra fektettük a hangsúlyt, hanem a mozgásra és a táplálkozásra (piramis, tápanyagok), valamint a lelki egészségre. Ez utóbbinak alapja az önismeret.

A kislányok kedvenc „tantárgya” az erkölcstan, azaz amikor különböző témákról beszélgetünk. Ebben a hónapban a különböző generációk közötti együttműködés és ellentét volt a téma, és szó volt a minket körülvevő emberekről, rokonokról, barátokról, szomszédokról, idegenekről, a velük való kapcsolatról, kommunikációról. Megint többször előkerülnek nálunk az angyalkártyák, és néha egész spirituális jellegűvé változik a beszélgetésünk.

A hónap időjárása legalább olyan változatos képet mutatott, mint februárban. Amikor hideg volt és havazott, akkor a gyerekek szánkóztak a kertben, vagy zacskókon csúszkáltak le a domboldalon. Szuper ugratókat készítettek a hóból, és ezek segítségével röpültek a levegőben. Mindenki kipróbálhatta Zoli hótalpát, és nagyon ügyesen ment nekik.

Amikor meg az időjárás engedte, előkerültek a görkorcsolyák, rollerek és biciklik. Kende egy egész délutánt szánt rá, hogy a kerékpárok tavaszi szervízelését elvégezze, és 8-9 bicikliből összerakjon 4-5 használhatót, amiken aztán a környező utcákban kerekeztek. A kertben még mindig a lendülő a favorit (télen-nyáron), de azért csúszdáznak és hintáznak is néha.

A hónapban a fagy és a hó miatt szinte alig volt lehetőségünk a kertben dolgozni, de egy kicsit azért részt vehettek a gyerekek a kinti munkákban is. Bozótot irtottunk, metszettünk, gereblyéztünk, terepet rendeztünk, szemetet szedtünk. Rengeteg tűzifát pakoltunk el, cserepeket hordtunk, teraszt rendeztünk: így élő nálunk a „tornaóra.

A ’48-as kézművességen kívül főleg festettek, a húsvétra készülve tojásokat és nyuszikat. Még Kende is leült velük alkotni (ez nála nagy szó!), a keze alól expresszionista művek kerültek ki.

Egyik este hármasban voltunk itthon. A kislányok kitalálták, hogy édességet fognak készíteni. Elővették a szakácskönyvet, kinézték a recepteket, és egyedül meg is csinálták a vacsorát. Ilona darapudingot főzött, Kincső pedig finom-morzsát sütött. Nagyon finom lett, komolyan!

Ő más művészeti ágban is okozott meglepetést, és ez a zene. Azt tudom, hogy jó a hangja és szeret is énekelni, de most a zongorázásra kattant rá teljesen. Letöltöttek különböző számokat a netről, és azokat igyekeznek megtanulni a szintetizátoron. Kende Alan Walker: Faded-jét játssza napjában nagyjából százszor, Ilona pedig a Szamárindulót. Kincső a komolyzenei darabok mellett a „Legyetek jók, ha tudtok”-at, a tripla szülinapon pedig zenéléssel örvendeztette meg az ünnepelteket. 

Csillag a Despacito után mostanság a Havannát pöntyögi leggyakrabban. Ő amúgy a Víz világnapja alkalmából lépett fel az iskolában, persze fuvolán játszott.

Csillag és Kende ebben a hónapban is megnéztek egy színi-előadást. A váci Dunakanyar színházban látták a „Tanár úr kérem”-et.

Kettejüket barátaik elhívták Gödre, ahol a hűs időben a benti termál-medencében melegedtek, pancsoltak, úsztak.

Az ünnepi hosszú hétvégén több barátjuk is eljött Nógrádra. Volt, hogy kilenc gyerek randalírozott a tetőtérben (A folyamatosan szakadó eső miatt kinti program nem jöhetett szóba). Volt „Felelsz vagy mersz” és pizsi-parti, palacsintasütés és persze filmnézés is.

Kende számára a sport jegyében telt a hónap. Ő ugye az iskolájuk kézilabda-csapatának a kapusa. Rétságon játszottak egy elődöntőt, aztán Balassagyarmaton a járási döntőt, ahol továbbjutottak a döntőbe. Ehhez már Salgótarjánba kellett utazniuk, ahol kemény küzdelmek után a megyei 4. helyet sikerült megszerezniük.

Nemcsak kéziben, de futásban is remekelt a fiam is, a csapatuk is. Egy kistérségi futóversenyt rendeztek Nagyorosziban, ahol iskolájuk két csapattal indult, egyikben a jobb, másikban a kevésbé ügyes futók. Kende ez utóbbiba került, hiszen (legalábbis eddig én is úgy tudtam) a futás nem az ő erőssége – na, erre most rácáfolt. Ez a 2. számú csapat ezüstérmes lett, csak a házigazdák előzték meg őket. Külön büszkeség, hogy a fiam a saját iskolatársai közül legelsőként ért célba.

Ebben a hónapban elkészültek róla és a nyolcadik osztályról a tablóképek. (Minimum tízszer levett majd felvett, kivasalt, majd újra kivasalt ing, hússzor megkötött nyakkendő…)

Emlékezhettek rá, hogy tavaly a lányok jártak néptáncra, Szendehelyre. Idén ez elmaradt, főként utazási nehézségek miatt. Erre jött a jó hír, hogy Nógrádon is lesz néptánc. Ráadásul nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is, és még inkább ráadásul: ingyen (egy egyesületi pályázat jóvoltából). Csillag és Ilona csak elkísértek minket, és nézők voltak, de mi Kincsővel beálltunk. Átvettük az alaplépéseket, aztán rögtön elkezdtünk egy koreográfiát is. Az asszonyok kontyolót, a lánykák lakodalmast. (Mondanom se kell, nulla darab férfiember vett részt…)

A Boróka Társaskörben márciusban is részt vettük, ahol fergeteges Dixit és Imagine csatákat vívtunk. Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, mert kisgyerekektől a középkorúakig minden korosztály megtalálja a kedvére való játékot. Néha külön asztalhoz telepszenek a gyerekek illetve a felnőttek, de ezúttal végig egy nagy kupacban játszott minden korosztály.

Virágék a Nyugat-Magyarországi peremvidéken töltötték egyhetes osztálykirándulásukat. Sajnos elég vacak időt fogtak ki, hűs volt és csapadékos, de azért sok minden belefért a programba. Volt határátlépés, túra, és körülnéztek az Őrség szép falvaiban is. Barátnőjével egy környezetvédelmi projektet csinálnak, aminek egyik része egy kukafestési pályázat volt. (Soha nem gondoltam volna, hogy egy kuka szép is lehet…)

Azt már látom, hogy áprilisban hazánk tájai és a természet lesz középpontban. Kialakítjuk a kiskerteket, veteményezünk, és sokat fogunk mérni is… Csak legyen már itt végre az igazi tavasz!

2017. március