Választás

Némely ismerőseim olyan bődületes baromságokat osztanak meg a facebook-on politikai témákban, hogy a fejemet fogom. Sok, általam eddig értelmesnek gondolt, és tudatosnak hitt ember olyan, mintha már nem is önmaga volna. Valótlanságok halmaza, tények elferdítése, és egy csomó indulat-vezérelt marhaság. Jó, jó, tudom, mi a francnak olvasom el őket, megvan a szabadságom, hogy tovább görgessem, vagy hogy fel se menjek a fb-ra. Én meg vagyok olyan hülye, hogy mégis rájuk pillantok, és ha a cikkeket magukat el nem olvasom, attól még ezeknek az ismerősöknek a bevezetőit meg kommentjeit igen. És egyszerűen nem hiszem el, hogy lehetnek ennyire agymosottak! Vakok? Süketek? Analfabéták? Képtelenek észlelni maguk körül a valóságot? (Persze meglehet, hogy ha ismernék az én véleményemet, politikai irányultságomat, akkor ők gondolnák rólam ugyanezt.)

Természetesen ebben a cikkben nem fogok egyik párt illetve képviselőjelölt mellett sem agitálni, sem ellene támadni. Azt sem fogom veletek megosztani, hogy kire fogok szavazni; egyszerűen arra, akit én a legjobbnak ítélek meg. Mert, képzeljétek, hosszabb szünet után úgy döntöttem, hogy idén elmegyek szavazni.

Régebben sokkal nagyobb szerepet játszott az életemben a politika. Nemcsak választani mentem el rendszeresen, de ex-férjjel tüntetésekre is jártunk. Néha eléggé radikális vonalon. Emlékszem, még akkor is, amikor Virág kisbaba volt, egy háti-hordozóban nézte végig, hogyan tüntetnek a szülei. Talán az utolsó, politikai felhangú megmozdulás a Hősök terén a Magyarok Szövetségének nagygyűlése volt, aztán végképp semmi. Sorra születtek a gyerekek, teltek az évek, és én valahogy belefásultam ebbe az egészbe. Nem követtem, nem is érdekelt. Utáltam magát a szót is hallani, hogy politika. Akkor most vajon mi változott?

Lehet, hogy nagyon úgy hangzik majd az indokom, mint az úttörők 12 pontjából egy, de én most akkor is úgy érzem, hogy ez egyfajta kötelességem. Van öt gyerekem. És nagyon nem tartom mindegynek, hogy milyen jövőt biztosítok nekik. Persze alapból a nevelést tartom fontosnak, a személyes hatásokat, a támogató környezetet. És alapvetően az alulról építkezés, a kisközösségi összefogás híve vagyok. De ha most van lehetőségünk dönteni országos szinten is, akkor megteszem.

A választás amúgy szubjektív döntés, akárki állítson is mást. Lehet persze az észérveket is gyűjteni, és szerintem kell is. El lehet olvasni a pártok programjait, megnézni a kampányvideókat, meghallgatni a jelöltekkel készült interjúkat, elmenni lakossági fórumokra. Nagyon kíváncsi vagyok amúgy, hogy vajon a (bármelyik oldalon álló) fröcsögők hány százaléka tájékozódik egy-egy kijelentése, támadása előtt.

Tény viszont az, hogy a választási kampányok a tudatalattira (is) hatnak. Ezt jól ki is használják azok a szakemberek, akiket a pártok felkérnek a kampányok megszervezésére. Tudják jól, hogy ki mit szeretne hallani. Ezért ígérnek a fiataloknak jó oktatást és hazai elhelyezkedési lehetőségeket, a felnőtteknek magasabb bért, a vállalkozások segítését és rezsicsökkentést, a gyermekre vágyóknak családbarát támogatásokat, az öregeknek nyugdíjemelést, és az egészségügy reformját.

Emlékeztek a régi narancssárga szlogenre? „Hallgass a szívedre, szavazz a … (tudjukkire)!” Én most igyekszem úgy tenni, hogy egyszerre hallgatok a szívemre is, az eszemre is. Úgy általában az életben ez lett a filozófiám, az arany középút.

Eléggé intuitív személyiségnek tartom magamat, a megérzéseim sokszor igen jól beigazolódnak. Úgyhogy sokszor elég rápillantani egy-egy jelölt fotójára, hogy a véleményem azonnal kialakuljon. Nyugi, nem a szépség meg a divat számít, nem az alapján nyerik el a szimpátiámat, hogy mennyire trendi a frizurájuk, vagy menő az öltönyük. Egyszerűen csak megnézem a tekintetüket. És máris jönnek legbelül az érzetek: csaló, őszinte, önző, felszínes, becsületes, beteg, agresszív, képmutató, tisztességes, erős… Egyesektől pedig konkrétan hányingert kapok.

A választás szó természetesen azt jelenti, hogy a nekünk felkínált lehetőségek közül lehet csak választani. Hiába akarnék én egy étteremben rántott cukkinit választani, ha a menün csak pörköltet és rántott húst látok. Tehát a választás mindig konkrét keretek között zajlik. Most adott a rendszer, vannak pártok, van egy meghatározott választási törvény. Jelentheti ez azt is, hogy igazából bábuk vagyunk, mert akit mi akarnánk szívünk szerint választani, az nincs is rajta az étlapon.

Van egyáltalán olyan ember, akire ti legteljesebb nyugalommal leadnátok a voksotokat? Akit annyira ismertek, szerettek, hogy feltétel nélkül a kezébe adnátok sorsotokat? Utoljára ilyen a királyság korában volt, nem? Igazságos Mátyás, ugye?

Ma már nem királyok vannak, csak kiskirályok. Hallottam olyan emberről, aki a településéért igencsak aktívan tett civilként, alapítványával mindenben támogatta a helyieket, így természetes, hogy őt tették meg vezetőjüknek. Polgármesterként azonban megérintette a hatalom szele, elkapta a gépszíj, és pár év elteltével már rá se lehetett ismerni: a segítőkész emberből önzővé, kapzsivá, uralkodóvá vált.

Folyamatos kétségeim vannak afelől, hogy az emberi természetet képesek vagyunk-e megváltoztatni, vagy legalábbis uralni? A hatalom közelébe került ember automatikusan a saját családját, barátait segíti, a közösség érdekeit nehezen tudja a saját érdekei elé helyezni. Aki valamit kap, az még többet és egyre többet akar kapni. Pénzből, sikerből, hatalomból. Épp ezért (lehet furán hangzik tőlem, fő-fő-lelkesedőtől) ezzel kapcsolatban egy kicsit szkeptikus vagyok.

Abból a szempontból viszont megőriztem lelkes, és talán csöppet naiv természetemet, hogy még mindig hiszek az összefogásban. Hogy sok kicsi sokra megy. Hogy egyetlen szavazatommal tudok hatni a nagy egészre. Van is ezzel kapcsolatban egy kampány, híres emberek mesélik el egy-egy percben, ők miért mennek el szavazni. Én most nagyon nagyarányú részvételre számítok. 

Vannak különböző oldalak, amik leírják, hogyan lehetséges jól, okosan szavazni. A taktikai szavazás menetéről számos, jól érthető anyag kering a neten. Ne dőlj be az első közvélemény-kutatásnak, nézd meg a fontosabb felmérések eredményeit (meglátod, hatalmas különbségek lehetnek!), vesd őket össze, átlagolj, így vonj le belőlük következtetéseket.

Mindenképp tegyél valamit az országért április 8-án. Ha gondolod, maradj otthon, imádkozz, meditálj, vagy képzeld el a Kárpát-medencét fényárban. Ha meg úgy gondolod, menj el te is szavazni. Egyik kedves, szintén tudatos és értelmes ismerősöm mondatával fejezem be: „Szeretetből szavazz, ne félelemből!”

2018. március