Megfordultak a dolgok. Eddig az volt a rend, hogy
általában a hét közepét töltöttem Nógrádon és a hétvégét Budapesten, most ez
épp ellenkezőleg történt. Tulajdonképpen, ha még nem is hivatalosan, de ezzel a
héttel váltam újra budapestivé.
Mivel többek számára nem volt világos: az óbudai
lakást nem megvásároltam (miből is tettem volna, brutálisak itt az
ingatlanárak), hanem bérlem, hosszú távra.
Nagy túrazsákban behoztam pár holmimat, ruhaneműket
főleg, de kisebb dísztárgyakat is. Most kezdtem el igazán belakni a lakást,
ahol a héten rengeteg változás történt.
Egy véletlenül elvitt kis fehér szekrény visszakerült
a hálószobába, a helye az ágy és az ablak között lett, a funkciója:
éjjeliszekrény. A mandala-párnákkal és a levendula-párácskákkal kicsit magamra
hangoltam a teret.
Áttologattunk néhány bútort. Az eredetileg a rövidebb
falnál álló könyvespolcokat áthelyeztük a hosszabbik falra, a komód két
oldalára.
Eredetileg a tévét el akartam vitetni a tulajjal,
aztán a párom javaslatára szereztem egy HDMI-kábelt. Ennek segítségével a
laptopot összeköthetjük vele, mint monitorral, és ezen tudjuk nézni a Netflixes
filmeket.
Megint bútor-nézőbe mentünk az anyukámmal. A múltkori
IKEA után most a JYSK volt a cél. Hasonló stílus, kisebb választék; kevésbé
vásároltunk, semmit ötleteket gyűjtöttünk.
Aztán hirtelen felindulásból (azt sem tudtuk, hogy
létezik, csak megláttuk a távolban a feliratot) átmentünk a MÖMAX-ba.
Felfedeztük ezt a korábban nem ismert bútoráruházat, de egyikőnknek sem nyerte
el igazán a tetszését. Pár kivételtől eltekintve semmi se jött be, ráadásul elég
drágának találtam.
A héten vettem-kaptam pár bútort. A fürdőszobába keskeny kiszekrényt kerestem, de sehol
sem találtam ilyen méretűt. Már ott tartottam, hogy a Temuról rendelek valami
műanyag szart, amikor rám köszönt egy cuki fehér kis fa-szekrényke, fonott
fiókokkal.
Kézben vittem haza. Igazából nem volt annyira nehéz,
de a doboz pont akkora méretű volt, hogy alig találtam rajta fogást, így folyton
kicsúszott a kezemből. Amikor pedig hazakerült, rám várt a szerelés.
Rólam
azt kell tudni, hogy nagyon nem vagyok egy barkácsolós alkat, és a szerelés
számomra sokkal inkább para, semmint kreatív feladat. Ebben az esetben is nehéz volt a nekiindulás,
nyögvenyelősen mentek az első lépések. Amikor a vázat összeraktam, akkor jött
egy áttörés, és belendültem.
Ugyan a fiókok se mentek teljesen simán, de végül
összeállt a „nagy mű”. Tök büszke voltam magamra!
Neccesen, de pont befért az ajtó és a vécé közé. Bele
is kerültek a kozmetikumok, illatszerek, stb.
A bútornézegetésnek tulajdonképpen az volt a célja,
hogy kiválasszam a nekem tetszőket az áruházakban, majd megkeressem őket a
Marketplace-en, ahol használtan kb. féláron lehet jókat beszerezni.
A fiam néhány nap „nyaralás” után hazatért a
Kanári-szigetekről és mi rögtön lecsaptunk rá, mint sofőrre. Ő fuvarozott és
szerelt össze több bútort is.
Először egy nekem régóta tetsző ruhásszekrényre
csaptam le, amit Kispestről szállított el. Három részes, akasztós és polcos is,
középen tükörrel. Extra is járt hozzá, egy kacsás fogas. Szeretem az ilyen
vicces pluszokat. A hálószobába került, de egyelőre darabokban, lapokban áll.
Ennek az összeszerelése a következő hét és a párom feladata lesz.
A másik nagy fogás a kanapéágy volt. Ugyanahhoz az
Ikeás bútorcsaládhoz tartozik, mint anyukám komódja, éjjeliszekrényei, polcai,
fogasa és cipőszekrénye. Egy ideje már vadásztam rá a neten, de mindig
lecsúsztam róla. Most viszont itt a közelben találtam egyet, tőlem kb. két
utcányira, gyalog három percre.
Persze nem bírtuk volna kézben átvinni, itt is a fiam
autós segítségét és izomerejét vettük igénybe. Nagyon kedves pártól vettük, a
férfi segített lecipekedni a nehezebb bútorvázat és matracot, a lányok vitték a
kisebb részeket, én pedig közben jót beszélgettem a nővel. Nekem nagyon fontos
az adásvételnél az emberi tényező is, nemcsak a biznisz.
Pont olyan lakásban laknak, mint amilyenben én éltem
gyerekként, ahol körbe is nézhettem. Érdekes volt látni, hogyan alakították át
és mit hoztak ki belőle. A kanapéágy három fiókja ágyneműtartó, a fogantyúi tengeri
lényeket formáznak, bár a lányok kérik, hogy majd cseréljem le
kamasz-kompatibilisre. Kell majd rá egy, a másikkal harmonizáló ágytakaró meg
néhány párna.
Egy időre csatatérré vált a nappali, de a három
gyerekem meglepően hamar összerakta. Kényelmesen ketten, összehúzódva akár
hárman is elférnek rajta. Ezen is aludtak életük első éjszakáján a lakásban.
Vettem még új ruhaszárítót, aminek az erkélyen lesz a
helye. Egyik nap jött a tulaj és megmutatta a különböző
háztartási gépek működését, de én ezzel is úgy vagyok, hogy először tökre
parázok minden ilyen elektromos kütyütől (tudom, totál boomer hozzáállás),
aztán mikor megtanulom és hozzászokok, már minden oké.
Óbudán közjegyzőnél is jártam, ahol kiköltözési
nyilatkozatot kellett aláírom. Manapság ez szinte kötelező eleme a
lakásbérlésnek.
Hétvégén kimentünk Nógrádra, ahol a tél még mindig
tartja magát. A hó megmaradt, a fák-bokrok zúzmarásak, a tó befagyva, éjjel pedig
sarki fény világítja (Paulinyi Zoltán fotója).
Annyira örülök, hogy ilyen az idei telünk, hogy Nógrád
a búcsúzáskor ilyen szép arcát mutatja. Persze így egy picit nehezebb az
elválás, de hát jövök én még ide sokszor, páromhoz, barátokhoz.
A fő cél a pakolászás volt, szereztem is sok banános
és mandarinos dobozt, vettem kukazsákokat, kaptam nagy és erős szatyrokat, ezekbe
kerültek a cuccaink.
A kiselejtezett dolgokat eladásra bocsátottam.
Megnyílt Réka vására Almáskertben. Kerámiákat, kaspókat, edényeket, konyhai
cuccokat vehettek ismerősök és ismeretlenek.
És akkor jöjjön a heti nagy bejelentés: Eladtam a nógrádi
házikót! Eddig csak szóbeli megállapodás történt a vevő-jelöltekkel, most
viszont aláírás is került a szerződésre.
Egy nagggyon helyes, kedves pár lesz az új
tulajdonosa, akik, érzem, jó gazdái lesznek a térnek. Már az első pillanatban
megvolt köztünk a szimpátia és az összhang, hasonlóak a rezgéseink. Részükről
meg a Börzsöny, Nógrád, Almáskert, a kert és a ház amolyan szerelem első
látásra.
Itt is hangsúlyos a dolog emberi része. Más lehet,
hogy ebbe magasról szarna bele, és csak az lenne a lényeg, hogy jöjjön a pénz.
Nyilván jelentős ez a része is, de nekem akkor se mindegy, hogy kinek adom el. Jó a tudat, hogy amibe én a szívemet-lelkemet
beleraktam, azt más ugyanolyan hozzáállással viszi tovább.
Nekem az is fontos,
kik lesznek a szomszédaim új szomszédai, hogy Almáskertbe jó fejek költözzenek,
hogy Nógrád közösségébe illő emberek érkezzenek. Megbeszéltük, hogy ha teljesen berendezkednek, egyszer
majd elmegyek megnézni, mivé varázsolták a házikót.
Megtörténtek az első lépések, vételi nyilatkozat,
foglaló, szóval az egész mostantól teljesen hivatalos. Ma megvolt a ház
villamossági felmérése, és elkészült érintésvédelmi jegyzőkönyv mert manapság
az energetikai tanúsítvány mellett már erre is szükség van az
ingatlan-eladáshoz. Jövő héten jön az értékbecslő, majd további ügyvédi és
banki ügyintézések következnek.
A legnagyobb lépés a vasárnapi költözés volt. Ma
ugyanis átszállítottuk a holmink jó nagy részét Nógrádról Óbudára. A fiam volt
a fuvaros, a lányok a lótifutik, cipekedők. Mindenki derekasan kivette a részét
a munkálatokból, még Nagymami is, aki finom csipetkés bablevessel várta a
szegény éhezőket. Két kört vittünk, a kettő között mi kipakoltuk a
dobozokból és zsákokból az első adagot, a lányok meg ott maradtak a házban, és
elhozták a második adagot.
A könyveink pont elfértek a két vitrines szekrényben. A ruháim egyelőre az ágy alatti tárolókba kerültek.
A fürdőbe kikerültek a dekorációk. A lányok telepakolták a gardróbszekrényeket.
A hűtőt feldíszítettem mágnesekkel.
A legnagyobb káosz jelenleg a konyhában van, ennek a
rendbetételére holnap kerül sor.
Számomra a hét nemcsak lakberendezéssel, hanem munkakereséssel
is telt. Az oktatás és a turizmus területén is kutatom az új, helyi
lehetőségeket.
Több iskolával is felvettem a kapcsolatot, voltam
állásinterjúkon. Valahol határozott idejű helyettesként kellene beugranom a
tanév végégig, de hosszabb távon is lennének számomra lehetőségek. Magániskola
vagy állami? Közoktatás vagy alternatív suli? Óbuda-Óváros vagy a III. kerület
másik része? Teljes vagy félállás? Még nem dőlt el semmi, de az már bizonyos,
hogy hospitálás és próba-tanítás vár rám a jövő héten. Ami biztos, hogy a magántanítás
mellett Óbudán és online gyerekeket fogok korrepetálni és felkészíteni őket
az angol szóbeli felvételire.
Emellett egy utazási iroda is megkeresett, és
meghívást kaptam az éves összejövetelükre, amit a Mystery hotelben tartottak,
és körülbelül negyvenen vettünk részt rajta.
Bőséges reggelivel fogadtak, szendviccsel, kávéval,
smoothie-val kínálták a résztvevőket. Én pogácsát, gyümölcsöt, péksüteményt
ettem és limonádét ittam.
Bemutatkoztunk, elmondtuk a szakmai hátterünket,
tapasztalatainkat és azt, hogy mit szeretnénk és tudnánk vállalni. Én kábé
bármit, de szívem szerint leginkább mediterrán vidékekre utaznék. Jó ideje
motoszkál bennem a Balti-államok, illetve Örményország és Grúzia is.
A lényeg,
hogy bekerültem az adatbázisukba, így remélem, hogy ebben az évben a beutazás
mellett több kiutazásra is lesz lehetőségem.
A héten rettentő kaotikusak voltak a napjaim, sokszor
rohantam A-ból B-be, és közben ugyebár dolgoznom is kellett. Sajnos így a
tudatos étkezésre alig tudtam odafigyelni. Főtt kaját nem mindig sikerült
ennem, sokszor csak péksüti, gyümölcs, joghurt és csoki volt az eledelem.
Emlékezetes marad a közös családi ropogtatás, azaz kesudió és pisztácia evése
bútor-összerakás közepette.
A sport teljesen elmaradt; nem futottam, csak futkároztam,
uszodába pedig sajnos végképp nem volt időm eljutni. A dobozok, zsákok
pakolásán, cipelésén kívül az égvilágon semmit sem mozogtam, csak a könyvek,
edények emelgetése volt egyfajta „súlyzós edzés”.
A párommal Nógrádon és Budapesten is tudtunk
találkozni. Óbudán megnézte az új lakást, aminek körbejártuk minden pontját. Rögtön
segített is nekem pár dologban.
Rég pizzáztunk már, így most rendeltünk egyet az új
helyre. A klasszikus közös kedvencünket ettük: tejszínes alap, rajta vörös-bab,
gomba, kukorica. Szuper íz-élményt jelentett mindkettőnknek.
Házi-moziztunk, a régen látott „Visszatérőt” néztük
meg, pontosabban csak egy részét, mert annyira fáradtak lettünk, hogy majdnem
bealudtunk, így a második felére később kerül majd sor.
Most aludtuk először együtt itt az új lakásban. Nagyon
masszív az ágy fém-szerkezete és extra kényelmes a kókuszmatrac; jót aludtunk,
mélyen, sokat.
Szombaton országszerte megírták a felvételit a
nyolcadikosok magyarból és matekból. Nagyon drukkoltam nekik, főleg a volt
tanítványaimnak, akik közül néhányan most is a diákjaim és az tavaszi angol
szóbelire készítem fel őket.
Ha már továbbtanulás, nálunk is ez volt az egyik heti
téma. Igaz, nem középiskolás fokon, hanem a felsőoktatás szintjén. Az egyik
lányomnak ugyanis nemsokára ki kell választania, melyik egyetemeket jelöli be.
A bátyja felkarolta őt, és javaslataival, tapasztalataival segíti.
Persze nemcsak komoly dolgokkal foglalkoztak a
gyerekeim, például egyik nap a két lány egy barátjukkal lement a Zamárdiba csak
úgy, megnézni a befagyott Balatont és csúszkálni a jégen.
Tehát múlt héten kibéreltem egy lakást Óbudán, ezen a
héten eladtam a házat Nógrádon, és reményeim szerint jövő héten állást, munkát
is fogok találni.
Tulajdonképpen az első hónapban kipipálhatom az éves terveim
nagy részét. Vajon mi vár még rám 2026 hátralévő részében? Megtudhatjátok, ha
követitek a blogomat.
2026. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése