Once in a Blue Moon

Ma aztán minden IS van. Május és egyben a tavasz legutolsó napja, Telihold és egyben Kék hold is. Ami igazából azt jelenti, hogy ugyanazon a hónapon belül a második telihold. 

Mivel ez igencsak ritkán szokott előfordulni, ezért is a címben szereplő mondat: „Once in a Blue Moon’”. Pedig ez a hétvége hozott duplázást, sőt, triplázást is. 

Triplázást azért, mert háromszor voltam a Kobuciban, duplázást azért, mert ebből kétszer Bagossy koncerten, kétszer Bugiban. Az első viszont Táncház volt, lányommal és barátnőivel.

Az első és a harmadik blokkban táncoltam moldvait, főleg körtáncokat. A párosnál felkértek, igaz, egyszer egy bácsika, egyszer meg egy fiatal srác, de azért jól vezettek mindketten.

A zenét ezúttal érdekes hangszerelésben, rézfúvósokkal hallhattuk. A moldvaiban alapvetően furulya a fúvós hangszer, itt viszont a Rézeleje Fanfárosok trombitáltak és szaxofonoztak is.

A második blokknál a Kalász Banda húzta a talpalávalót, főleg palatkait, amire csak a lányok táncolták, mert ők ismerték a lépéseket, én csak kívülről gyönyörködtem bennük. Viszonylag hamar hazamentem, mert másnap munkanap volt, korán kellett kelni.

Az első Bagossy koncertre anyukám is eljött. Némileg ismeri, és eléggé kedveli őket. Mondtam neki, öltözzön fel „Bagossysan”, és szerintem ezzel a szettel nagyon is passzolt a stílusukhoz.

Mivel hosszú ideig már nehéz neki az egy helyben álldogálás, ezért a lányom lehozta a Kobuciba az új, összecsukható széket az erkélyről. 

Így szép kényelmesen, ülve tudta végig nézni a koncertet, amit nagyon élvezett.

Mindeközben én énekeltem, táncoltam, és nagyon örültem, hogy újra élőben hallgathatom Bagossyiékat.

A Bugi nagggyon jó volt, a koncert után sokan ott maradtak a partin is. Kettő lányom és kettő barátnőjük jött el velem.

Néha egymagamban, egyszer egy pasival, de főleg velük táncoltam, énekeltem. Szuper számok mentek megint, nagyon kedvemre való az itteni DJ válogatása.

Többnyire olyan zenéket játszik, amin én is hallgatok, kortárs magyar zenéket. Jó sokáig maradtunk, önfeledt buli volt.

A második Bagossyra egyedül mentem le, hallgattam az előző naphoz hasonló, mégis némileg módosított repertoárt.

A második Bugiban egyedül buliztam, pontosabban több száz másik emberrel együtt. Pazar parti volt! 

Annyira hozzám nőtt a Kobuci, hogy ma este is lemegyek, és meghallgatom régi kedvencemet, Sziámit.

A héten elég sokat sportoltam megint. Az első futásom a Margit-szigeten történt, némi kitérővel, így összesen 8,9 km lett.

A rövid intervall távja a Sportparkban, szintén némi kitérővel, 5,3 lett. 

Közben még ahhoz is volt kedvem, hogy a fitness gépek mindegyikén végig csináljak egy-egy sorozatot.

A hosszú futásomban nagy áttörés történt, egyéni rekordot állítottam fel! A terv három szigetkör volt, ami hivatalosan 3x5,35, azaz 16,05 km. Először úgy találtam ki, hogy oda-vissza sétálok az Árpád-hídon, de persze nem bírtam ki, és ott is futottam. 18 km-t tettem meg! (A tempóm vacak, az időm szar, de sosem gondoltam volna, hogy valaha egyhuzamban tudok két óránál többet futni.)

Nehezített pálya volt, mert előtte minden olyat tettem, amit nem kellett volna. Előző nap sok csokit és fagyit ettem, éjjel buliztam, táncoltam, nem pihentem ki magamat, későn feküdtem, korán keltem, nem aludtam eleget. Valamint rájöttem, hogy ebben a nyári időszakban nem tudok elég korán indulni ahhoz, hogy ne pusztuljak meg a melegtől. Na, így sikerült a rekord-döntés, büszke vagyok magamra!

Kivételesen hétköznap mentem el a Dagályba, és igen jól tettem. Az 50-es medencében úsztam, megint 2000 métert. Az első fele kicsit nehézkesebben ment, a második felére jól belendültem.

Nagyon meleg volt és hetedhétágra sütött a nap. Emiatt nem sok kedvet éreztem bent lenni a zárt térben. A termálban sem a medencében töltöttem az időmet, hanem a szélén feküdve, süttetve magamat a nappal.

A szokásos négy szauna kör helyett csak egyet csináltam meg, rövidebb időt töltöttem a gőzben és az infrában. 

Sokkal többet viszont odakint, a jó levegőn, napsütésben. A törülközőt letettem a fűre, ott napozgattam, pihengettem.

Az is újdonság volt, hogy most először kerékpárral gurultam el a fürdőig, és ezt is nagyon jól tettem.

Megismertem az odavezető kerékpáros útvonalat, és örültem, hogy se a hídra fel, de a hídról le nem kell cipelnem a nehéz biciklit. 

Csak a liftbe passzírozás maradt a kemény dió, bár kezdek rájönni a technikájára, de ettől még utálom.

A héten megint tudtam kerékpárral munkába menni. 

A rendszer kezd beállni: odafelé Békásra mindig egy lendülettel, megállás nélkül tekerek a Duna-parton. 

Visszafelé viszont jobban ráérek, ezért a parton több helyen megállok, lemegyek a folyóhoz. 

Itt fotózok, ücsörgök, nézelődök, relaxálok, élvezem, ahogy feltölt energiával a víz látványa. 

Annyira jó kedvem támadt, hogy spontán átgurultam az Óbudai-szigetre is. 

Kis túlzással körbetekertem, így aznapra megvolt a 25, a héten összesen a 30 km.

Egyik késő du-kora este lementünk a lányommal a sportparkba pingpongozni. Kevesen voltak, a srácok, akikkel néha szoktunk forgózni vagy párosozni, épp indultak haza. 

Így ketten ütögettünk, majdnem másfél órán keresztül. Nagyon jó vele pingpongozni, tök ügyes, hosszú és élvezetes meneteket toltunk.

Volt még kettő itthoni edzésem is, ezzel a május hónapra tervezett sport céljaimat mind tudtam teljesíteni. 

Növeltem a futások hosszát, a rövidet 4-ről 5-re, a közepeset 7-8-ról 8-9-re, a hosszúnál pedig életemben először túlléptem a 15 km-t, a rekord 18 km. 

Az úszásnál feltornáztam a távot 2 km-re, az edzéseknél pedig növeltem az ismétlésszámot. Májusban kb. 117 km-t futottam, 6 km-t úsztam, 67 km-t kerékpároztam, emellett volt pingpong, tánc, otthoni edzések és rengeteg gyaloglás. A hónapban átlagosan napi 105 percet mozogtam, napi 14.000 lépést tettem meg, ezzel napi 1100 kalóriát égettem el.

A nyári időszakra semmi hasonlót nem tervezek, a nagy meleg számomra nem kedvez a teljesítmény növelésének. 

Igyekszem tartani ezeket a távokat, maximum a helyesebb technika, légzés, stb. elsajátításával, rendszeres gyakorlással kicsit próbálok az időmön javítani. 

Őszre viszont van egy nagy tervem a futás terén, a 20 km-es bűvös határ átlépése, hogy meglegyen a félmaraton., és jó lenne kicsit többet úszni és kerékpározni is, mondjuk 2,5 illetve 30 km-t.

Ettem tojáslevest, gombapörköltet nokedlivel, pizzát, rántott sajtot és brokkolis golyót zöldséges rizzsel, almáspitét vaníliasodóval, és a lányok kívánságára megint sütöttem boci-sütit.

Virágzik a bodza és a jezsámen, érik a faeper, a meggy, a cseresznye, csodaszépek mindenütt a rózsák, különösen Almáskert egyik szép kertjében.

Holnap lesz az egyik lányom születésnapja, 19., az utolsó teen age, de mivel vasárnap ér rá mindenki, ezért ma ünnepeltük.

Összegyűlt a család apraja-nagyja, és finomat ebédeltünk: borsós-gombás levest, és húsos és zöldséges golyókat tepsis krumplival.

A gyümölcstorta az anyukám és az egyik lányom alkotása, de volt svéd daim torta is. 

Ajándékozás és beszélgetés után a gyerekekkel útra keltünk, és kiautóztunk a Római partra, a Fellinihez.

Lementünk a Dunához strandolni, megmártóztunk a folyóban. Ez volt idén az első alkallom, hogy természetes vízben fürödtem (a lányok már voltak a Balatonban).

Valaki kacsázott kavicsokkal, más napozott a parton, valaki sétált egyet, megint más csak üldögélt és pihent. Jó volt kicsit együtt kikapcsolódni.

A héten mást is ünnepeltünk, méghozzá az évfordulónkat. Bizony, 2022.05.27. nagy nap volt mindkettőnk életében. A konkrét ünneplés némileg felemásra sikeredett, mivel a párom sokat dolgozott, ezért csak az estéket tudtuk együtt tölteni. Azokat viszont tartalmasan!

Köszönöm ezt az együtt töltött, néhol küzdelmes, de alapvetően boldog négy évet, és még sok ilyet kívánok magunknak és másoknak! És most: Tavasz - End, Nyár - Start!

 

2026. május