Házból lakásba

A cím tulajdonképpen tökéletesen leírja, hogy mi állt a hetem középpontjában: költözés a nógrádi házból óbudai lakásba. Amikor két hete kiírtam a blogra, hogy Tűz Ló éve és 1-es év, meg új tervek és megvalósítások, előrelépés és új kezdetek, akkor még nem sejtettem, mit indítok ezzel el. Tudtam én, hogy gyors és intenzív energiák jönnek, de azt, ami történt, álmomban sem gondoltam volna.

A fő-fő bejelentés ugyebár az a döntés volt, hogy „Eladom a házamat Nógrádon, és Óbudára költözöm!”

Először azt hittem, nagy naivan, hogy tavasszal meghirdetem a házat, nyárra talán eladom, őszre elköltözünk… Valahogy így vizualizáltam reálisan 2026-ot, de Univer másképp gondolta.

A lakáshirdetéseket először csupán szórakozásból kezdtem el nézegetni, és némileg hobbiszerűen mentem el pár helyre körbenézni. A cél igazából az volt, hogy a leírások és fotók, pláne a személyes bejárások alapján kikristályosodjon bennem, hogy mit is akarok, hogyan is szeretném, igazán hol képzelem el az életemet.

Ám ekkor Univer közbeszólt és tálcán kínált elém egy lehetőséget. Egy lakást pontosan az anyukám mellett lévő házban. H4. Azonnal lecsaptunk rá. Anyukámmal együtt megnéztük, ahol az ingatlanos, egy kedves fiatal hölgy, és a tulajdonos felesége, egy szimpatikus nő vezetett minket körbe. A valóságban még jobb volt, mint a fényképeken. A lányoknak, mivel távol voltak, megmutattuk a fotókat és mindenki rábólintott.

Aztán megismerkedtem a tulajdonossal, és pénteken alá is írtam a szerződést. A kulcsokat ugyan ekkor megkaptam, de a tényleges birtokbavételre szombaton került sor. Ekkor egyedül mentem át a lakásba, a célom az volt, hogy ráhangolódjak az energiáira. 

Lassan körbejártam és alaposan körbefotóztam az egészet, figyelmesen végignézve a részleteket. Hosszú ideig csak üldögéltem a kanapén, aztán az ágyon heverésztem.

Nézzük csak, milyen is a lakás, ami innentől kezdve az otthonom, otthonunk lesz. A bejárattól rögtön egy tágas előtérbe érkezünk. Az egyik fal egy három részből álló hatalmas beépített szekrény, ami elnyeli majd a gyerekek cuccait.

Az előtér közepén egy étkezőasztal áll székekkel. Ez a lakás központja.

A konyha modern és jól felszerelt. Áll itt egy nagy, ezüst színű hűtő, egy beépített tűzhely és egy elöl-töltős mosógép, ráadásul van mosogatógép és mikró, aminek a gyerekek örülnek persze, végre egy kis kényelmi faktor. Van bőven tárolóhely és munkafelület is.

A fürdő kék és fehér csempés, vidám díszítőelemekkel, áttetsző harmonika-ajtóval és üvegtéglákkal. Itt sajnos nem igazán van tárolási lehetőség, így azon agyalok, hogy milyen keskeny tároló férne a vécé mellé, vagy alacsony bútor a mosdó alá.

A hálószobában csak egy franciaágy állt, fémrácsos ágyvéggel. Ide áttoltam az eredetileg a nappaliban lévő komódot, ami fehérre festett, a fiókjaiban pont elférnek majd a személyes dolgaim.

A nappali kettő funkciót fog ellátni. Az első, mily meglepő: nappali tér. A második viszont abból adódik, hogy a nógrádi egy plusz két félszoba után itt csak kettő szoba van, így hétvégén, ha jönnek a lányok, akkor ez lesz a „gyerekszoba” is. Egyelőre egy nem túl szép, ám nagyon kényelmes fekete bőrkanapé áll itt, kettő könyvespolc (pontosabban üveges könyvszekrény) és egy fiókos komód.

Az erkély alap-kritérium volt. Ha már kertem nem lesz, legalább valami minimális kapcsolatom legyen a külvilággal. Érdekes lesz majd berendezni, mert valami eszement módon a légkondi kültéri egységét a kellős közepére tették, de hiszek a kreativitásomban.

A lakásban mindenütt nagy ablakok vannak, a szobákban 4-4, a konyhában és fürdőben 2-2. Szóval nagyon világos az egész. A falak kibontásának köszönhetően tágasak a terek, pedig mindössze 53 nm az alapterület. A lakás főként keletre, némileg nyugatra tájolt.

Az egyik feltétel az volt, hogy legyen Óbuda-Óváros szívében. Nos, ez a lakás olyannyira ott van, hogy nagyjából a Szentlélek, a Fő, és a Flórián tér között helyezkedik el. Karnyújtásnyi közelségben vannak a régi hangulatos házak, macskaköves utcák-terek.

Ugyan az épület szocreál panel (pontosabban csúsztatott zsalus), de nemrég lett felújítva. A kilátás az Óbudai Gimnázium hátsó része és udvara, de ha kihajolok az ablakon, látom a sárga templomot is.

A másik szempont az volt, hogy jó legyen a közlekedés. Nos, itt jár a HÉV, az 1-es villamos, és csomó busz is megáll, emiatt persze beszűrődik némi zaj. A téli időszakban ellátni távolabbra, a nyári időszakban meg a belombosodott fák látványa fog tetszeni.

Amióta képben van a költözés, azóta egyedül is, anyukámmal is tervezgetünk, lakberendezünk, bútorokat nézünk az interneten. Most pedig bútorokat néztünk a gyakorlatban. Elmentünk ugyanis együtt az IKEÁ-ba, ahol a valóságban is megtekintettük és kipróbáltuk a netről kiválasztott bútordarabokat. 

Legjobban az áruházban berendezett enteriőrök, fantázia-lakások tetszettek. Emellett vettünk néhány kiegészítőt: natúr pamut ágytakarót a kanapéra, ágyneműtartókat az ágy alá, fürdőszoba-szőnyeget, néhány tálkát és akasztókat.

Este úgy döntöttem, hogy ott alszom az új lakásban. Kényelmes volt az ágy, jó volt az életérzés. 

Nem kellett feltekernem a fűtést, mert a csövek miatt elég meleg volt a házban, sőt, fél éjszakára bukóra nyitva hagytam az ablakot is, pedig odakint erőst fagyott.

A napkelte valami csodás volt! Az ágyból fekve láttam, ahogy pirkadni kezd és vöröslik az ég alja. Aztán megláttam a narancsszínű kelő napot. Később pedig az egész lakás fény-áradatban úszott. Ekkor éreztem bizonyosan, hogy nagyon fogok szeretni ott lakni!

A ház eladása is szuper-fokozatra kapcsolt. Tutinak tűnő, aztán mégsem összejövő vevők, ultra szimpatikus érdeklődők, több vevő-jelölt látogatása, dilemma ész-érvek és érzelmek között… Ezek zajlottak, zajlanak, de erre az egészre a jövő héten pontot fogok tenni, és megírom nektek, mi lesz a Hóvirág u. 23. sorsa.

Tudtam, hogy ez a költözés sok mindenre fog hatni az életemben, többek közt a munkámra is. Ez olyannyira bejött, hogy egy hét múlva kezdek egy részmunkaidős helyen, remélhetőleg tavasztól lesz egy pár hónapos fixebb munkám, és kaptam komolyabb ajánlatot szeptembertől is. Ezekről egyelőre ennyi, erről is akkor írok konkrétan, ha már tuti minden.

Anyukámnak segítettem a bevásárlásban: mentünk együtt piacra, áruházba, pékségbe. Azért Óbudán is megmaradt a hó, ennek örömére egy óriási hóemberrel fotózkodtam.

Nógrádon persze még mindig csupa fehér minden és hidegek a nappalok, nagyon hidegek az éjszakák. A múltkori hóvár mellé korcsolyapálya is készül a tó mellett.

Azért Almáskertben is töltöttem némi időt, méghozzá a párommal. Bevásárlás, filmnézés, divatbemutató – látszólag hétköznapi programok, mi viszont mindenbe csempészünk szerelmet és humort.

Tökéletes napok voltak! Olyan jó érezni, hogy minden döntésemet elfogadja, és támogat, akármibe is fogok.

Aztán míg én a fővárosban voltam, a lányaim hétvégére barátnőstül hazajöttek, hogy élvezzék az egyik utolsó lehetőséget a nógrádi házban. Buliztak, sajtos krumplit készítettek, almáspitét sütöttek, és közben elkezdték összepakolni a cuccaikat.

A világjáró fiam épp Tenerifén sütteti a hasát és fürdik az óceánban, de mikor hazatér, kijön hozzánk egy pickuppal és segít fuvarozni. Ideális esetben jövő hétvégén megtörténik a költözés, vagy legalábbis egy része. Micsoda hihetetlen változások!

 

2026. január