ÉletIskola - helyett: DigiSuli

„Pedagógus az új közellenség” - ilyesmi címmel láttam egy cikket, és igen… Be kell vallanom, rám is hatással van az, amilyen közhangulat ma uralkodik az országban. Ha leírnék most mindent, amit érzek, akkor az egész blog-bejegyzés egy óriási üvöltés lenne… És hogy ne higgye senki azt egy percre sem, hogy az életem idillikus: bizony, tomboltam is itthon emiatt párszor rendesen.

Igazából napok óta néma párbeszédet folytatok magamban láthatatlan emberekkel, gondolatban fogalmazom a posztot, pro és kontra érveket sorakoztatok fel, meggyőző indokokat gyűjtök össze. Aztán jött egy gondolat, hogy mégis kit és miért akarok én bármiről is meggyőzni. Mit tudom én, azt, aki miatt mostanában sorozatosan felmegy bennem a pumpa! Akkor ne nézd, ne olvasd, ne hagyd magad, jött a belső hang. Nagyon nehéz, de… mostanában igyekszem visszafogni magamat.

Valamilyen szinten itt a blogon is visszafogom magamat, mert ha mindent leírnék, tényleg én lennék a közellenség és rám zúdulna a népharag. Rájöttem, akármit is írnék ide, mindig lenne olyan, aki ebbe vagy abba belekötne. Nincs egy és igaz út, képtelenség mindenkinek megfelelni! Mégis kinek akarok én megfelelni? Nem is kell, nem is akarok! Ez itt a Réka útja blog, aki olvas, olvas, aki nem, nem.

Rögtön ezután eszembe jutott kedvenc töritanárom, Jocó bácsi, aki viszont nem fogta vissza magát, és jól megírta a véleményét ebben a témában. Azt is, hogy bármit ír, megkapja a támadásokat és a címkéket: jobbos, vagy balos, Soros-bérenc vagy náci, libsi vagy fidesznyik, komcsi vagy fasiszta. Lám, lám, az „oszd meg és uralkodj” elv ebben az esetben is kiválóan működik.

A fenébe, minek ez a sok címke? Önálló emberi lények vagyunk, saját gondolatokkal, véleményekkel, pártoktól, ideológiáktól függetlenül. Sajnos nagyon kevesen vannak, akik skatulyázás nélkül tudnak beszélgetni. Ha rajtam múlna, lenne az iskolában egy vitakultúra nevű tantárgy, ráférne a felnőttekre is.

Aztán jött egy újabb sugallat: írni fogok erről az egészről, de inkább a helyzetnek a humorosabb oldaláról. Mindenki tudja, hogy az a jó vicc, ami közben véresen komoly, ezért szerettük anno Hofit, mostanság Bödőcsöt (no meg az örök klasszikus Brian életé-t).

Jöjjön tehát néhány szösszenet Réka mindennapjaiból. Hogyan birkózik meg pedagógusként a digitális oktatás kihívásaival? A szereplők fiktívek, Réka kivételével minden egyezés a valósággal csupán a véletlen műve. J

1. 

     Réka felteszi Gézának a kérdést. Géza bekapcsolja a mikrofonját, de a háttérből valaki nagyon hangosan beszél. – Ja, az a húgom tanító nénije! Kiderült, hogy Gézáéknál nincs annyi szoba, ahány gyerek, tehát ő szépen végighallgatja a húga matekóráját, a húga pedig az ő angolóráját. Ezt hívják multitaskingnak, nem?

2.      Ugyanez másképp:

Tibike készül válaszolni, bekapcsolja a mikrofont, a háttérből brutál hangosan szól a tévé. A mama nagyot hall…

3.  

    Projektmunka, angolul, adott témáról, illusztrációval. Határidő hétfő, Józsi nem küldi. Réka jó fej és naiv, ráír Józsira, hogy hol a projekt (hátha szegénynek esetleg technikai nehézségei akadtak). Józsi pár perc múlva küld egy szöveget, illusztráció nélkül (!), Wikipédiáról kimásolva (!!), magyarul (!!!). Mellé, mert ő becsületes gyerek, ezt írja: – Egy kicsit segítségemre sietett a Wikipédia…

4.      Szintén projektfeladat. Réka elmondja egy héttel a határidő előtt az órán, beírja a Krétá-ba, részletesen felrakja a Classroom-ba. A határidő napjának reggelén Antika ír: – Réka néni, akkor miről is kell a projekt? (Ááá!!!)

5.      Óra előtt Gizi ír, hogy náluk nagy fúrás-faragás van, nem fogja tudni bekapcsolni a mikrofonját. Egy perc múlva ír Béla is, hogy épp újítják fel a szobáját, minden a feje tetején áll, nem kapcsolna ma mikrofont. Réka megkérdezi tőle, hogy Gizivel esetleg egy házban laknak-e…

6. 

     Réka ír: – Julcsikám, már megint nem voltál órán! A digisuli óta nem láttalak, nem hallottalak. – Elnézést, tanárnő (itt most a különböző Julcsiktól függően mindenféle indokok jönnek, el kellett mennünk, nem volt net, elromlott a gép…), legközelebb tényleg ott leszek. (Nem volt ott.)

7.      Ugyanez, másképp, mással:

– Ferike, amióta elkezdtük az online oktatást, még egyszer se jöttél órára! – Ferike nem reagál. Feladatokat nem csinálja meg, projektet, dolgozatot nem küldi vissza. Anyuka szerint rossz a gép, a net. Osztálytársak viszont folyamatosan látják, hogy Ferike fent van a neten, posztol, játékokat játszik…

8. 

     – Marcsikám, olvasd tovább a történetet! – Marcsi azt a mondatot kezdi el olvasni, amit hárommal előtte olvastak. – Jaj, bocsánat, épp elment a hang és nem hallottam semmit

9.      Ugyanez, másképp, másokkal:

– Pirikém, tiéd a következő mondat! – Piri a 63. oldal 5. feladatának 4. sorát kezdi el olvasni. – Pirikém, a 64. oldalon vagyunk, a 3. feladat 5. soránál. – Ó, elnézést, pont rossz volt kicsit a net, nem tudtam követni…

10.  Mancikának ordítania kell a mikrofonba, úgy is alig halljuk, olyan, mintha az űrből beszélne. Ha viszont Jancsi tök normál hangerővel szólal meg, az olyan, mintha a fülünkbe üvöltene, garantált halláskárosodás mindenkinek. Ha pedig Jolán kapcsolja be a mikrofont, az recseg-ropog, zúg-búg. Jolán amúgy is sokat szokott a válaszon gondolkozni, Réka imádkozik, hogy mondja már a megoldást, szűnjön meg végre a kakofónia.

11.  Misike csendes gyerek, de azért kellene neki angoloznia is. Réka felteszi neki a kérdést. Néma csend. – Misike, hallottad a kérdést? Misike sokáig nem szólal meg, pedig láthatóan be van kapcsolva a mikrofonja. – Misike, nem jó a mikrofonod? – De jó – mondja Misike, és továbbra sem válaszol a kérdésre. Szerencsés esetben akkor mondja a választ, mikor már más gyerek lett felszólítva, rosszabb esetben akkor sem.

12.  Lajoskát kidobja a skype, ezt ki is írja a rendszer. Lajoska azért a biztonság kedvéért meg is írja, hogy „Kidobott!”, majd mikor visszalép, ezt szóban is közli mindenkivel, ha esetleg nem vettük volna észre, hogy „Kidobott!”.

13.  Csabika vicces kedvű diák, azzal szórakozik, hogy lenémítgatja meg kiléptetgeti a csoporttársait. Egészen addig, míg épp Réka néni van vicces kedvében, és szépen kidobja a beszélgetésből Csabikát…

14.  Évike vagy Pistike nem kapcsolja be a mikrofont, ki tudja, miért, nem jó, vagy nincs kedve. Réka feltesz egy kérdést, Pistike írásban válaszol. Mondjuk az angol-kiejtés nem hallatszik, de így is félsiker. Évikét viszont hiába kérdezi, néma marad. Legalább írd meg, hangzik a kérés, de Évike eltűnt a ködben.

15.  Tomika nem adja fel. A kamerája azóta nem jó, amióta elkezdtük a digisulit. A kamera tényleg rossz, de ő minden órán megkérdezi, látjuk-e. A válasz mindig az, hogy nem. Szegény Tomika…

16.  Az óra elkezdődött, Sanyika tíz perc késéssel érkezik meg az órára. – Elnézést tanárnő! – Mi az, Sanyika, késett a vonat? (Sanyika igazából is késve szokott beesni az órára.) – Zsuzsika szintén késve jelenik meg, a csoport épp egy feladatot old meg, Zsuzsika jó hangosan beköszön, bocsánatot kér a késésért, és bevallja, hogy elaludt. (Legalább őszinte…)

17.  Bözsikénél a háttérben nagymama pakol, Lenke mögött anyuka tereget, ha jó fej, még oda is integet a csoportnak. Robika rendszeresen kikacsintgat a képből, amikor Réka őt szólítja fel, rögtön tudja a választ. Kár, hogy apuka olyan hangosan súg… Mikinél a háttérből családi veszekedés hallatszódik, anya szidja apát, apa anyát, és együtt a gyereket. Réka szól, hogy legalább a mikrofont kapcsolja ki ilyenkor. (Gyaníthatóan ilyenkor a tanárt szidják.)

18.  A profilképek hétről hétre, napról napra változnak. Mire Réka kezdi megszokni, ki rejlik a patkány vagy kamion vagy cica mögött, lecserélik, és megjelenik egy katica vagy egy traktor vagy egy süni. Lacika rendszeresen Győrfi Pált állítja be magának…

19.  A digitális kompetenciák villámsebességgel fejlődnek. A diákok rájönnek, hogyan változtathatják a háttereiket. Így virtuálisan beköltöznek egy loft lakásba, egy rózsaszínű lányszobába, egy stúdióba. A kalandvágyóak egy hegy tetején vagy a tengerparton jelennek meg. „Kedvenc” háttér a koronavírusos…

20.  Rékát egy vicces kedvű diák „felvarázsolja egy kőpadra”, virtuálisan odaülnek mellé-alá-fölé a diákok, integetnek, és úgy csinálnak, mintha megfognák egymás kezét.

21.  Amikor a CAN-t tanuljuk (tudni, képesnek lenni), Gyurika megmutatja, hogy ő tud teleportálni. Először az íróasztal egyik oldalán áll, aztán „eltűnik” (elbújik az asztal alá), majd megjelenik a másik oldalon. Tapsvihar fogadja a szuper-képességét.

22.  Réka, a hős, dolgozatot irat mindenkivel. Ehhez tudni illik, hogy dolgozatot íratni és javítani online sokkal nehezebb és hosszabb, mint igazából. Hogy miért?

A nap elején részletesen leírja az adott csoportba, hol és hogyan fogja küldeni, hogyan tudja a diák megírni, hol tudja visszaküldeni (mindenre min. háromféle lehetőséget biztosít), és mi a határidő. Naivan bízik benne, hogy a gyerekek mindezt elolvassák és értelmezik (Hmmm…).

– Réka néni, nem kaptam meg! (Réka újra elküldi)

– Tanárnő, nem nyitja meg! (Réka átkonvertálja a dokumentumot és elküldi)

– Most sem nyílik meg! (Réka bemásolja a dolgozat szövegét, úgy küldi el)

-- Réka néni, elcsúszott a kép! (Réka ekkor szidja a Miscoroft atyját, illetve az ő anyját, amiért száz különböző word létezik, egyikben emígy jelenik meg a dolgozat, másikban amúgy. Megoldásként vagy átkonvertálja a dokumentumot, vagy leírja magyarul, mit is ábrázol a kép. Ezért aztán érdemes volt hosszasan böngésznie és szerkesztenie a képeket, hogy gyermek-központúbb legyen a dolgozat…)

– Nem tudok beleírni! (Akkor nyomtasd ki és írj bele tollal! Egyébként Réka ezt már reggel leírta.)

– Nem tudok nyomtatni! (Akkor nézd a képernyőről és írd le a megoldásokat külön lapra! Réka ezt is leírta.)

– Elmentsem word-ben? (Igen, ahogyan azt már Réka reggel leírta)

– Befotózhatom? (Természetesen, mint ahogyan ezt reggel is olvashattad)

– Mikorra kell visszaküldeni? (Réka megírja újra a határidőt. Amit reggel egyszer már leírt.)

– Hová kell visszaküldeni? (Skype-ra, Messenger-re és E-mail-ben is küldheted. Mindezt egyszer már elolvashattad reggel a csoportban is…)

– Tanárnő! Mi a fb-on a neve? A címe? (Réka újra megírja a messenger-nevét vagy az email-címét)

– Gyuszika egy óra késéssel küldi vissza. – Elnézést, Réka néni, elaludtam. (Legalább becsületes.)

– Imikének 2 órára kellett volna visszaküldenie a dolgozatot, az meg is érkezik: este 7-kor.

Réka összevadássza az elküldött dolgozatokat (Skype-ról, Messenger-ről, Email-ből), és nekiáll javítani. Mire végez vele, a szeme, ami amúgy se jó, egy dioptriával romlik, annyira nehéz a befotózott szövegeket kisilabizálni. Mennyivel jobb a papír és a piros toll!

Most pedig következzék néhány jelenet arról, hogyan birkózik meg Réka anyaként a digitális oktatás kihívásaival? A szereplők egyáltalán nem fiktívek J A ház 63 nm-es, lent egybefüggő nappali-étkező tér, fent két egymásból nyíló szoba. Azigazi tavasz még mindig nem érkezett meg, hűs van, a teraszról nem lehet órát tartani. Adott egy tanár és három, néha négy gyerek, kettő laptop és egy telefon. A laptopokat cserélgetik, ha pedig épp angolórájuk van, leülnek ők is az anyjuk mellé a kanapéra.

            – Réka ül lent a nappaliban, tartja az órát, közben hallja, hogy Tündér fent veszekszik Csillaggal az emeleten. Az óra ettől még zajlik tovább, Réka csak magában idegeskedik.

         – Réka a kanapén tanít, előtte átsuhan Kende, hátán Kincsővel, akinek épp lyukasórája van. Röhögve lovacskáznak, Réka közben rendületlenül tartja az órát. (legszívesebben morcos fejet vágna, de akkor a diákok azt hinnék, rájuk vicsorít.)

            – A lányok a konyhában cseverésznek. A konyhát csak egy boltív választja el a nappalitól, ajtó nincs. Ők meg ott beszélgetnek, miközben Réka a nappaliban órát tart. Oldalról jelez a kezével, hogy csendesebben, de nem látják. Odadobja a tollát, az hangosan koppan a kövön, az érintettek végre észreveszik magukat.  

            – Mindhárom lány fent visong a tetőtérben, nekik véget ért a tanítás, közben Réka a kanapén ül, és tanítani próbál. Üzenetet ír Csillagnak: – Lányok, csend legyen! – Visítás folytatódik. – Lányok, maradjatok már csendben! – írja Réka újra, közben, mivel multitaskingban profi, hallgatja a diákjait skype-on. Fentről visítás a köbön. – CSEND!!! – Harmadik üzenet. Végre csend lesz, a visítás miatt nem hallották, hogy üzenet érkezett.

            – Figyelj, Csillag! – szól oda Réka a lányának, aki lent ül az étkezőasztalnál, fülhallgatóval. – Anya!!! Nem zenét hallgatok! Órán vagyok!

        – Anya, képzeld, nem kapcsoltam ki véletlenül a mikrofonomat, és behallatszott, hogy azt mondtam: „Muhaha!” J

És most olvassátok az online oktatás örömeit:

            – A gyerekek odahozzák a képernyőhöz a plüss-állataikat, mindenki megcsodálja őket (természetesen angolul is elmondják a nevüket). Micimackó rendszeresen velünk tanul. Sok más egyéb játék is velünk volt már, kisautó, legó, stb.

            – A gyerekek odahozzák a képernyőhöz az igazi állataikat, ölébe ül a kutya, az íróasztalon mászkál a cica, odahozza terráriumban a hörcsögöt. Vagy kimennek a teraszra, és ott mutatják be a kutyát, macskát, nyuszit.

   

         – Odaül „közénk” a kistesó, a háttérből beköszön a nagytesó, vagy esetleg az unokatestvér is megjelenik.

            – Körbeforgatják a kamerát, és bemutatják a szobájukat. Van, aki végigsétál a telefonnal az egész lakáson.

            – Vannak, akik bekukucskálnak a másik csoport órájára. Van olyan is, aki amúgy angolos, de mindig ott van a németesek angolóráján is, mert egyedül unatkozik otthon, és legalább gyakorolja, amit tanultunk.

            – Az egyik lány minden angolóra után egy kártyatrükköt mutat be nekünk.

Háziasszonyként pedig jó a digisuli, mert:

            – Egyik szünetben berakok egy adag mosást.

            – A másikban felrakom az ebédet főni.

            – Nagyszünet van? Hurrá, lehet mosogatni!

Látjátok, van ebben rossz is, jó is, vicces is, idegesítő is. Tragikomédia. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Néha egyik történik, néha bizony a másik. Várjuk a végét, de nagyon.

Biztos valakiben felmerült a kérdés, miért akar az a nő végre újra suliban tanítani, a gyerekeit suliban taníttatni, aki kilenc évig otthon tanult? Hát mert a DigiSuli az nem egy ÉletIskola! A magányos magántanulást már akkor sem szerettem, ezért volt nehéz például a kezdet Máriahalmon (megspékelve egy újszülöttel, egy totyogóssal és kettő ovis korúval), vagy Balatonhenyén (válás után, komfort nélküli présházban, egyedül öt gyerekkel). És ezért volt sokkal jobb, mikor itt Nógrádon három családdal összefogva tanultunk otthon, vagy még jobb Széplakon, az ÉletIskola fénykorában, ahol hét család tucatnyi gyereke tanult és élt együtt.

A képek előző hétvégén készültek Vácott, a kb. eddig egyetlen igazi tavaszi napon, illetve a héten Nógrádon, az őszben, valamint két hete, a télben. A következő bejegyzés meg erről az összevisszaságról fog szólni, a folyamatos változásról. Szó lesz benne következetességről, felelősségről is. És arról, hová tűnt a tavasz?

 

2021. április

Slow&Simple Life

Nem is most kellene megírnom meg ezt a bejegyzést, hanem mondjuk tíz évvel ezelőtt. Az volt aztán ám az igazi Slow Life! Totál természetes életmód minden szinten, beleértve a jurtázást, a közművek teljes hiányát, az otthontanulást, stb. Alig utaztunk, szervesen voltunk együtt a környezetünkkel, aktív közösségi életet éltünk.

Habár nagyon sok minden megváltozott az életünkben, én mégis úgy érzem, hogy most is Slow Life-ot élünk, habár ezt az egészet csak nemrég tudatosítottam magamban.

A Slow Life mozgalom nem annyira új, negyed évszázada alapították. Lényege: időt adni mindennek, az életet tudatosan, minőséggel megélni, egyszerűen élvezni azt. Nem kell rohanni, nem kell semmit sem túl bonyolítani. No stressz, no túlhajszoltság.

Ez egy élet nemcsak Slow, hanem Simple is. Szombaton vonatozás közben pont erről gondolkoztam, és rájöttem, hogy a vonatozás maga is Slow&Simple Life. Mert egy átlagos ember ha nagybevásárlásra indul, akkor bepattan az autójába, beszáguld a városba (a többség eleve ott is lakik), bemegy a Teszkóba vagy bármely más bevásárlóközpontba, üvölt a zene, nagy a tömeg, ott mindenfélét válogatás nélkül beledobál a bevásárlókocsiba, hazaviteti a fenekét meg a cuccokat a kocsival, és ennyi.

Mi a kis bevásárlásokat gyalog vagy kerékpárral intézzük, mindent hátizsákban vagy a bicikli csomagtartóján viszünk haza. Vácra pedig vonattal megyünk. Imádok vonatozni! Három dolgot szoktam ilyenkor csinálni,ha egyedül vagyok: olvasok, behunyom a szememet és ábrándozok, vagy pont hogy kinyitom a szememet, és figyelem magam körül a tájat. Aki kocsival száguld, biztosan nem látja meg a lila és fehér virágszőnyeget az erdő alján, meg a kövecses, kanyargó patakot… Régebben még emberekkel is beszélgettem, de manapság mintha a „kötelező távolságtartás” szabály erre is érvényes lenne. Az emberek úgy átlagban bizalmatlanabbak lettek, sikeres volt a félelem-kampány. L

A hétvégi váci nagyobb bevásárlás további Slow Life tapasztalatai. Piac: azért itt még megvan az a bizonyos egyedi hangulat, emberi kapcsolatok, cuki árusok, szóba elegyedés ismeretlenekkel, egészségesebb idény zöldség-gyümölcs. A boltban is érvényesült a Slow Life: szigorú bevásárló-lista, amitől nem túlzottan térhetek el, haladási sorrend, minimális elcsábulás, áruk megszemlélése (összetevők, származási hely, stb.).

Ma népszerű a Fast Food, Meki, KéjEfSzí, és társaik, nulla természetes összetevő, a Street Food, azaz az utcán megenni, és ott bekapni a hamburgert, hot dogot. Na jó, szombaton én is „sztrítfúdozva” fagyiztam, de leültem a főtéren, a napsütésben, szép lassan nyaltam el azt az egy gombócot, közben nézegettem a jövő-menő embereket. Amúgy is elég lassan eszem, sokszor és alaposan megrágok minden falatot.

Ez a fajta élet néha látszólag nehezebb, alapvetően viszont szerintem könnyebb, mint egy átlagos élet. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, nem lenne jobb néha kocsival. Mert elég szar volt a hétvégén is a fullig megrakott vázas túrazsákomat felcipelni a dombra. De nézzük a dolog jó oldalát, megvolt a kiegészítő edzés, hát, comb erősödött, nem terheltem környezetemet plusz káros-anyag kibocsájtással (tudom, a kis piros meg dízellel megy, ami aztán nagyon nem környezetbarát), a réten át gyalogolva gyönyörködhettem a várban, a virágzó gyümölcsfákban, bokrokban, és mivel sétáltam, tudtam közben szép ágakat is gyűjteni.

A gyerekeim, akármilyen is az időjárás, a saját lábukon vagy kerékpárjukon jutnak el az iskolába, boltba, miközben sokakat még falun belül is kocsival fuvaroznak. A saját maguk által használt, vásárolt dolgokat mind maguk cipelik a hátizsákjukban. Bárhová felmászhatnak, mezítláb mászkálnak már kora tavasztól. Érdekes (vagy annyira talán mégsem meglepő?), hogy gyakorlatilag sohasem betegek, alig hiányoznak az iskolából. Ebben a tanévben például egy-egy napot hiányoztak csak, azt is szülői igazolással, mert én olyan fura szülő vagyok, hogy megengedem nekik: félévente egyszer mondhatják azt csak úgy, hogy nincs kedvük suliba menni.

Slow Life a háztartásom is. Söpörni szoktam, kézzel mosogatok, kötélre teregetem ki a ruhákat száradni, stb. Tudom, elmaradott múlt századbéli nyanya vagyok, aki nem halad a korral. Hiszen ma már átlagos háztartásokban is van mosogatógép, szárítógép, robotporszívó. Sőt, létezik okoshűtő, ami jelzi, mi járt le, mi fogyott ki, elektromosan húzható le-fel a redőny, árammal nyílik-csukódik a garázsajtó. Lassan nem kell semmit csinálnia az embernek, csak gombokat nyomkodnia – és ellustulni. Ezek a gépek mind megkönnyítik az emberek dolgát – látszólag. De most jön a nagy kérdés: mire fordítják a megtakarított időt? Például többet dolgoznak, hogy több pénzt keressenek, hogy kifizethessék az elromlott gépek javíttatását, a betervezett elévülés miatt hamar tönkrement gépek cseréjét. Mert miért van az, hogy egyre több a gép, amivel az ember időt takarít meg, mégis egyre többet panaszkodik, hogy nem ér rá semmire?

A Slow Life néhány alapelve, a mozgalom alapítói és aktivistái szerint:

- Termesszük meg a kertünkben a zöldséget-gyümölcsöt! (A kertészkedés egészséges, az ember mozog, friss levegőn van, közvetlenül érintkezik az elemekkel, gyönyörködhet a természetben…)

- Fogyasszuk ezeket idény szerint! (Pl. bolti spanyol körte meg görög szőlő helyett a veteményesből szedett retek és saláta)

- Vásároljunk termelőtől, piacról, legyünk kosár-közösség tagja!

- Kevesebbet együnk étteremben, ha mégis, akkor kerüljük a gyors-kajáldákat!

- Lehetőleg otthon mi magunk főzzük meg az ételt!

- Legyen részünk sok közösségi élményben, baráti beszélgetésen!

- Minél kevesebb időt töltsünk a neten, legyenek telefon-mentes időszakaink is! (Nekem még mindig nincsen okos-telefonom, direkt, és a normál nyomógombos telefonomat is kikapcsolom éjszakára, sokszor egész hétvégére is. Amúgy meg sajnos eléggé gép-függő vagyok, sokat facebook-ozok, itt írom a blogot meg mindenféle mást.)

- Autó vagy tömegközlekedési eszközök helyett séta vagy kerékpár!

- Fontos a környezettudatosság! Gyűjtsük szelektíven a hulladékot!

- Eleve kevés hulladékot termeljünk, no nejlonzacskó, helyette kosár vagy vászontáska, zéró waste!

Amit még én tennék hozzá:

- Lehetőség szerint dolgozzunk helyben! (Itt nem feltétlenül a home office-ra gondolok, mert az sem egészséges, ha az ember egész nap egy gép előtt ül.)

- Helyi suliba járjon a gyerek, ne kelljen annyit utazni, nem kell a túl sok különóra sem, felesleges ide-oda hurcolni a gyereket edzésre, szakkörre. Egyrészt ha ezek helyben vannak, akkor maga is el tud menni, másrészt szétforgácsolja ezekkel az energiáit.

- Legyen rend a térben, rend az időben!

- Próbáljuk csökkenteni a minket érő ingerek számát! (Pl. sok helyen alap, hogy megy a háttérben a tévé és/vagy a rádió.)

- Legyen lehetőségünk feltöltődni valamilyen kedvelt tevékenységgel! (Flow!)

- Fontos a meditáció, a szemlélődés, átadni magamat a jelennek (Mindfullness!)

A legfontosabb talán az egyensúly:

- Teremtsünk egyensúlyt az időbeosztásban: legyen időnk a barátokra, a családunkra, a párunkra, és (amit sajnos sokan elhanyagolnak): saját magunkra!

- Az Én-idő extra fontos! (test: mozgás, fürdő, masszázs, lélek: könyv, zene, háziállatok, természet, meditáció…)

Lehet, hogy túlzásnak hangzik, de szerintem tényleg a Slow&Simple Life a hosszú és egészséges élet valódi záloga. Máskülönben az ember a ránehezedő stressztől szétidegeskedi magát és meghal mondjuk egy infarktusban, vagy az elvárásoknak való megfeleléssel illetve az elfojtásokkal szépen kreál magának egy daganatot és rákban hal meg.

Te milyen életet választasz magadnak? Én ma olyat, hogy tekeregtem egyet a faluban, és fotózgattam. (A népviseletes babák kedves polgárőrünk, Dávid Barbara gyűjteményéből valók, a fényképeket is ő készítette róluk.)

 

2021. április

Réka napja

Hat éve már írtam egy hasonló témájú írást, akkor még a wordpress-es felületre. (Ha van kedved, olvasd el az akkori bejegyzést a régi blogon: https://rekautja.wordpress.com/2015/09/15/reka-napja/!) Azóta kábé minden megváltozott az életemben. Balatonhenye helyett Nógrádon élünk, más lett az életmódunk, férjhez mentem újra, majd el is váltam ismét, otthontanulás helyett iskolában tanítok és iskolába járnak a gyerekek is… Vagyis pardon, most digisuli van. Mennyiben más és mennyi a hasonlóság? Milyen egy átlagos nap az online oktatás idején?

Szerintem nagyon tudatosan és rendezetten élem a napjaimat. Nem érzem úgy, hogy ez a rend bekorlátozna, hiszem a szabályokat én magam találtam ki saját magamnak.

Napkeltekor ébredek, arra, hogy derengeni kezd az ég alja, és megkezdik koncertjüket Almáskert kétlábú, szárnyas lakói. Ébresztőórát már jó ideje nem szoktam magamnak beállítani a tavasztól őszig tartó időszakban, csak télen, amikor sajnos sötétben pityeg a telefon. A párom hajnalban kel, kora reggelre jár dolgozni, én is sokszor vele együtt ébredek. Egy kicsit hallgatom a madarak csicsergését, átgondolom fejben a napot, és miután elindult otthonról, hamar kipattanok az ágyból.

Amióta jó idő van, kint alszunk a lakókocsiban, ha már hálószobánk nincsen. (Télen a nappaliban aludtunk kihúzható kanapén). Alapból úgy érzem, mintha itt egész évben nyaralnánk, de ez a lakókocsi dolog erősen dob az életérzésen. Legelőször kimegyek elvégezni a dolgomat, és a „ki” az nálunk ténylegesen kint-et jelent, hiszen hiába a benti fürdőszobai vécé, mi télen-nyáron a kinti budit, pardon, a kerti alomszéket használjuk.

Jó gazdaként körbenézek a kerten, konstatálom, mi nyílott épp ki, és üdvözlöm a feketerigókat meg a szajkókat. Sosem kávézom, a gyors ébredésben az segít, hogy hideg vízzel megmosom az arcomat, és jól meg is dörzsölöm törülközővel. Belekezdtem egy tavaszi vitamin-kúrába, úgyhogy jön a multivitamin és egy bögre víz. Reggel bekeverek magamnak müzlivel egy joghurtot, vagy összepasszírozott banánt, vagy reszelt almát, és azt kanalazgatom szép lassan.

Én olyan fura megrögzött élőlény vagyok, hogy nem tudok addig semmit csinálni, míg rendbe nem raktam magam körül a házat. Ez persze csak az alsó szintre vonatkozik, a tetőtér a lányoké, mondjuk meg is látszik, amilyen káosz ott alapvetően van… Rendrakás után, ha kosz van (begyújtós időszakban szokott), akkor fel is söprök. Ha estéről maradt némi szennyes edény, akkor azt elmosogatom.

Mostanában új rend van nálunk, készítettünk egy táblázatot, és napok szerint beosztották maguknak a lányok, ki miben segít. Van mosogatós, begyújtós, fabehozós, kivivős (komposzt, szelektív), ilyesmi. Amióta ez van, kicsit kevesebb munkát kell végeznem, kevesebb a morgás, bár azért néha jól össze tudnak még ezen is veszni. Persze alapvetően én maradtam a fő-háziasszony, pl. én főzök, de ők a kukták, kezem alá dolgoznak hámozással, aprítással, vagy hétvégén én mosok, de a teregetés csapatmunka, stb.

Szellőztetek, utána meggyújtok egy füstölőt (kedvenc a szantál). Aztán kezdődik a reggeli torna! Ennek rendje évek óta a szokásos: hétfő-szerda-péntek felsőtest (kar és has), kedd-csütörtök-szombat alsótest (fenék, comb, vádli), vasárnap jóga és nyújtás. Mostanában egyre több ugrálás, helyben-futás egészíti ezt ki.

A lányokat háromnegyed nyolc tájban ébresztem, és míg életre kelnek, én zuhanyozok, fogat mosok, fésülködök.

Nyolc körül leülök a géphez, és előkészítem a napi tanítanivalókat. Egy nap átlagban öt-hat órát tartok meg online. Már írtam nektek, mennyire nem jó így itthon, gépen tanítani, képernyőn látni a gyerekeket. Pedig tényleg gördülékenyebben megy most minden, mint tavaly, én mégis vágyom vissza a suliba. Nekem kell az élő kapcsolat, a sok mozgásos játék, a pörgés. Mert én így délelőttönként szétülöm a fenekemet a kanapén.

Szerintem (és a lányok szerint is) valahogy gyorsabban telnek így a szünetek, mint a suliban. Épphogy egy kis nyújtózkodás fér bele, és már folytatódik is a Skype. A reggelit a hosszú szünet alatt szoktuk elkészíteni és elfogyasztani. Amúgy az is furcsa, hogy az órák is sokkal hamarabb eltelnek online-ban…

Egy tanár nemcsak tanít, hanem adminisztrál is. Tanítás után, vagy az esetleges lyukasórákban beírom az elektronikus naplót, majd felrakom az össze anyagot a Google Classroom-ba is. Minden órához választok egy rövid kis videót, ami a tanult szókincshez vagy nyelvtanhoz kapcsolódik. Ezalatt a lányok fent tanulnak, részt vesznek az online órákon, megírják a feladatokat, előadásokat tartanak stb. Idén jóval fegyelmezettebbek, mint tavaly. Ennek egyik oka szerintem Kende hiánya, aki mostanság hol Budapesten tanul a nagymamájánál, hol a Bakonyban az apjánál. Ha esetleg itt van, akkor folyamatosan szadizza a húgait, és totális a fegyelmezetlenség, fejetlenség. Így viszont a csajok egész jól odafigyelnek és tanulnak.

Sajnos a lányok nagyon keveset mozognak, minél idősebbek, annál kevesebbet. A kisebbek még csak fára másznak, labdáznak, futkároznak, kerékpároznak, a nagyobbakat viszont úgy kell noszogatni, hogy dugják ki a fejüket a kuckójukból, és mozduljanak már meg néha.

A házimunkában viszont segíteni kell, együtt összerakjuk az ebédet, majd el is fogyasztjuk. Néhány naponta járunk boltba, hol valamelyik lánykát szalajtom el (mozogjanak már végre!), hol én pattanok biciklire, és gurulok el bevásárolni, sokszor meg valamelyik gyermekemmel együtt megyünk. Mivel a kerékpározás szabadidős sporttevékenység, legalább nem kell maszkot hordani közben. Általában a felső úton járunk, a gyümölcsös mellett, ahol mindig megfigyeljük, milyen fák-bokrok virágoznak, milyen virágok nyíltak ki a kertekben.

Délután, ha jó az idő, a kertben ténykedünk. Mivel ezt alapból nagyon szeretem csinálni, ezért a lányoknak semmi sem kötelező, ha akarnak, jönnek segíteni, ha nem, akkor nem. A segítőkészségük is fordítottan arányos az életkorukkal. Ilyenkor virágokat ültetünk át, veteményezünk, gazolunk, ágyásokat rendezünk, stb. (Lásd. korábbi posztok.)

Persze nemcsak dolog van a kertben, le lehet dőlni a függőágyba vagy a rattan fotelbe pihenni, napozni. Tündér legszívesebben felül a háztetőre, ott sütkérezik, akár egy macska, Kincső kedvenc helye pedig a cseresznyefán van. Én leginkább a szürke szivacsot rakom ki a gyep egy naposabb részére, ott heverészek, és ha úgy adódik, el is szundikálok.

Egy dolog muszáj a gyerekeknek: az esti locsolás. Amikor lemenőben van a nap, a veteményest ők öntözik meg, én pedig kannából a kisebb ágyásokat, kancsóból meg a cserepeket.

Ha vacakabb az idő, előkerül a kártya, a társasjáték, vagy esetleg megnézünk együtt egy filmet. Kedvelt közös tevékenység még a Just Dance. Berakunk mindenféle zenéket koreográfiákkal, és azokra táncolunk együtt. Ezt Csillag szereti legjobban (végre ő is mozog!), ilyenkor sokat szoktunk együtt nevetgélni.

Naplemente után szép szakaszosan zajlik a tisztálkodás, közben én leülök a géphez. Ha van javítanivaló, akkor javítok (dolgozatot, projektmunkát), ötleteket gyűjtök a tanításhoz, átgondolom, milyen órákat fogok másnap tartani. Ezután valamelyik hobbimnak hódolok. Vagy oroszt tanulok, vagy regényt írok, vagy chattelek a barátokkal, vagy cikkeket olvasok, előadásokat hallgatok lakberendezésről, kertészkedésről, írásról. Vagy pedig bejegyzést készítek ide a blogra. J

Az este pedig már csak kettőnké. Gyertyát gyújtok, filmet nézünk, beszélgetünk, egyszerűen örülünk annak, hogy együtt vagyunk.

Egy nap. Van benne munka is, szórakozás is, pörgés is, lazítás is. Család-idő, Mi-idő, Én-idő. Igazi Slow Life. Erről, mármint a Slow (and Simple) Living-ről fog szólni a következő bejegyzés.

 

2021. április

(A bejegyzést a húsvéti menü fotóival illusztráltam. A kalács nagyon nem úgy néz ki, ahogyan elképzeltem, viszont finom, fahéjas-mazsolás lett. A töltött tojást pedig a recepttől eltérő módon megszórtam sajttal, szedtem hozzá a kertből egy kis snidlinget {előbújt a felszántott részen a tavasz ültetett metélőhagyma!}, és megsütöttem. Isteni lett!)

Húsvét

Ez a Húsvét sok mindenben hasonlít a tavalyira, sok mindenben pedig nagyon is más. Azonosságok és különbségek ünnepe.

Idén nemhogy családi húsvét nem lesz, a nagyszülők oltásai miatt még a márciusi szülinapokat sem tudtuk megtartani, pedig négy is van belőlük, és már beléptünk az áprilisba. Végül is a falu most nincsen lezárva, be lehet jutni, de anyukám épp a mellékhatásokat próbálja kiheverni, így még várat egy kicsit magára a nagy családi összejövetel.

Tavaly egyedül voltam, most kettesben vagyunk. A lányok a tavaszi szünetre elmentek az apjukhoz (Egyikük szavaival élve: „Már megint lepasszolsz minket Apához?”). Ó, hát igen, már megint, mint minden tanítási szünetben, azaz összesen évente négyszer. És igenis: egy anyának néha jár a nyugi, a csend, a pihenés! Az időm felében úgysem bírok magammal, mindig kitalálok valami rendeznivalót és pörgök ezerrel. De azért jólesik írni, olvasni, satöbbi.

Majd ha megjönnek a gyerekek hétfő este vagy kedd délelőtt, akkor keresgélhetnek a kertben, mert akármilyen nagyok is már, a nyuszi akkor is nyuszi. Eddig kosarakba rejtette az édességet a Nyúl, azt kellett megtalálni, sokszor mindenféle cetliken leírt utasítások alapján, most viszont azt kérték, hogy mindent összevissza dugdosson el a kertben az a Nyúl, hadd legyen még izgalmasabb a kutakodás.

Az is előnye a gyerek-nélküli létnek, hogy a reggeli tornáimat végre nem csendben, hanem zenei aláfestéssel végezhetem. Dübörögnek a hangfalak, a ritmusra mozgok. Közben énekelek is ám, meg összevissza ugrabugrálok. A zene nagyon energikussá tesz. Tegnap annyira, hogy végre rászántam magamat a futásra is, ami nálam ugyebár kisebbfajta csodaszámba megy.

Idén Nagypéntekre is a legvacakabb munkálatokat terveztem be, ami ezúttal a sufni rendberakását jelenti, de aztán csak a felével végeztem. Azt mondtam magamban, nem szakad le az ég, ha hagyok a tennivalókból későbbre is. És inkább leültem lakberendezési előadásokat hallgatni! A pince még mindig mumus számomra, kábé fél éve merészkedtem le oda utoljára, érzésem szerint mega-káosz van lent. És hiába a 2020-as lomtalanítás, a sufni mögött most is van sok (oké, a tavalyihoz képest feleannyi) kacat.

Most Nagyszombatra esett az ünnepi nagybevásárlás. Szerencsére idén nincsenek azok a hülye idősávok, kényelmesen be tudtam vásárolni a váci piacon, meg a nagyboltban. Viszont mindenütt kötelező a maszk, amit mérhetetlenül utálok. Mondjuk fagyiztam egyet a napsütésben a főtéren. (Igen, közterületen, maszk nélkül elnyaltam egy fagylaltot!) Nem bírtam ki, hogy ne szépítsem tovább az otthonunkat, ezért vettem fonott kosarat, kaspót, és újabb virágokat.

A vonat idén is szinte tök üres volt befelé, visszafelé annál tömöttebb. Nem igazán szeretem a Balassagyarmatig menő járatokat (van, amikor csak Drégelypalánkig, máskor meg csak Diósjenőig megy a kis piros), mert mindig nagyon zajos családok szoktak felszállni, akik üvöltöznek meg zenét hallgatnak hangosan. Most azért a várakozás és az utazás alatt sikerült kiolvasnom egy egész Nők Lapját.

Vállamon a sok kilós hátizsák, kezemben a kosár, a dombra felfelé jövet szedtem innen-onnan néhány ágat, aranyesőt, fehér meg rózsaszín gyümölcsfa-ágakat, hogy az asztalokat díszítsem velük.

Bizony, Almáskert kivirágzott, és Húsvét tiszteletére két napja a mi kertünkben is szirmot bontott a két ringlófa, de rügyezik már a három cseresznyefa és az almafa is. Tavaly későbbre esett a húsvét, akkor már tudtam japánbirs-ágakkal is díszíteni a teret, de most a virágok helyén még csak pici rózsaszínű bimbók vannak a bokron.

Idén már a tavaszi nap-éj-egyenlőségre végeztem a házban a nagytakarítással, és húsvétra simán elvégeztük az alapvető kora tavaszi kerti munkálatokat. Tavaly pont az ünnep napján vetettem be magokkal a cserepeket, a palántázást meg csak utána kezdtem el, most viszont már egy ideje megvagyok mindennel. Ha kellemes az idő, akkor kiviszem a cserepeket a napsütésre, ha hűs és vacak, mint például ma, amikor fagyott éjjel és újra be kellett gyújtani, a cserépkályha közelében melegszenek. A karfiol- és karalábé már ki is hajtott!

Előbújtak a kerítés mentén a hagymások levelei, tulipánnak meg nárcisznak tűnnek, de most sem virágzanak. L Ma megjelent a legelső pitypang, és egyetlen árva kankalin. Elvetettem a körömvirág- és büdöske-magokat a veteményes szélén.

Az utolsó kisebb ágyásban lemetszettem a sok elszáradt növényt, Kincső visszavágta a vadrózsákat, aztán kigazoltam, felkapáltam, átgereblyéztem, és elültettem ide kettő rózsát. Az egyik sárga lesz, a másik cirmos rózsaszín (sötét ciklámen meg már eleve van).

Rengeteg nálunk a madár, röpködnek a cinkék, énekelnek a rigók, a gyerekeim elől borostyán takarásába menekül a süni, a szomszéd telekre pedig odaköltözött egy bagoly, aki éjjelente nagyon fura hangon huhog.

Áginak hála lett medvehagymánk is a jenei kastélykertből, így jut minden ennivalóhoz-ba-be. Múltkor medvehagymás bucit sütöttem, meg medvehagymás lángost, volt medvehagymás tojásrántotta is. Holnap elkészítem azt a menüt, amit a pályázatra állítottam össze, ott a töltött tojás lesz medvehagymás.

Tulajdonképpen tök jó ez az tavasz! Számomra ez az év egyik legszebb időszaka. Amúgy is, élvezem az életet, mint folyamatot, tudjátok: „az út a cél”, meg: „the chase is better than the catch”. Csak azt nem élvezem, hogy a tavaly megvásárolt négy koncertjegyem itt várakozik egy éve, és ki tudja, tombolhatunk-e 2021-ben Bagossy-n, Kowalsky-n, és persze Ákoson…

2021. április

(Elnézést, néhány fotó homályos lett, valamiért vacakolt a fényképezőgépem.)

Vega HÚSvét

Indultam egy pályázaton! A helyi könyvtár hirdette meg, ahová hagyományos húsvéti menüket, recepteket vártak. Én csavartam rajta egy kicsit. (Érdekes, amikor fiatalabb voltam, a hús-vét szót sosem úgy értelmeztem, hogy húst veszek magamhoz, hanem hogy a hús vétek...). 

Olvassátok hát, miket hoztam össze, egyelőre írásban, aztán majd holnap ez lesz az ünnepi menü (Ja, azóta előbújt itt is a medvehagyma, két napja marékszám tömöm a számba. És a sárga túró receptből kihagytam, hogy finom bele a mazsola is.):

A Húsvét egyik jellegzetessége, hogy hosszú böjt után az emberek újra húst fogyasztanak. Az én menüm különlegessége viszont az, hogy mivel jómagam 18 éve vegetáriánus étrenden élek, pont húst nem tartalmaz! Viszont ovo-lakto vegetáriánus vagyok, azaz tojást és tejterméket fogyasztok, tehát ezek szerepelnek a menüben, ami tulajdonképpen egy gazdag reggeli. 

Húsvéti kalács:

Kb. fél kiló lisztet egy csipet sóval egy nagy tálba teszek. Tűzön langyosra melegítek két bögre tejet, beleteszek fél csomag élesztőt és kis cukorral felfuttatom. Én ebbe szoktam belerakni a kb. 5 deka vajat, hogy kicsit megolvadjon. Beleöntöm a nagy tálba és hozzáadom két tojás sárgáját. Kézzel dagasztom. Letakarom konyharuhával, és min. fél óráig kelesztem. (Én a kályha tetején szoktam). Süthetjük egyben is, de klasszikus fonott kalácsként is. (Ilyenkor a fonatokba külön bele lehet keverni fahéjat, kakaót, és akkor különböző színűek lesznek.) A tetejét tojással megkenem, hogy szép fényes legyen, Előmelegített sütőben kb. fél óra alatt szépen megsül.

A kalács mellé kerül a főtt tojás, amit különféle zöldséges töltelékekkel tölthetünk meg. Igaz, a jenei kastélykertben még kicsi a medvehagyma, de sok helyen már előbújt, ezért most egy medvehagymás tölteléket írok le.

Medvehagymás töltött tojás:

A tojásokat megfőzzük és kettévágjuk. Kiszedjük a sárgáját, és egy tálban villával összenyomkodjuk. A frissen szedett medvehagymát éles késsel apró darabokra vágjuk, hozzákeverjük. Zöldnek még mehet bele újhagyma vagy petrezselyem is. Egy kis tejföl vagy majonéz még krémesebbé teszi a tölteléket. Alapfűszer a só és a bors, de egyesek a szerecsendióra esküsznek. Aki szereti a csípős ízt (én nem), az a húsvétkor hagyományos tormát is keverhet a töltelékbe. 

Mivel piacokon már kaphatóak a kora-tavaszi zöldségek, ezért egy ezekből készült saláta jól kiegészíti a reggelit.

Tavaszi vegyes zöldsaláta:

Felkarikázzuk a retket, lereszeljük a répát, felvágjuk az újhagymát, beletépkedjük a fejes salátát, rukkolát és a friss spenótot. Meg lehet locsolni olívaolajjal, de nyersen is isteni. 

Desszertnek a főleg keleti vidékeken jellegzetes sárga túrót ajánlom. Igaz, alapanyag kell bele bőven, és hosszadalmas az elkészítése, de az íze miatt megéri. Nekem a szabolcsi nagyanyósom készítette istenien, íme az ő receptje: 

Sárga túró:

Egy liter tejet töltsünk bele egy lábasba. Kell hozzá legalább öt kanál cukor (édesszájúak kicsit többet is rakhatnak bele), egy rúd vanília vagy egy csomag vaníliás cukor, és egy csipet só. Külön kis tálkába törjünk fel tíz tojást, keverjük el, és adjuk hozzá a felmelegedett tejhez. Én imádom a mazsolát, az is mehet bele egy nagy marékkal. Nem szabad forralni, lassú tűzön kell főzni, folyamatosan kevergetve. Amikor megtúrósodott, akkor fogni kell egy szűrőt, abba belerakni egy sűrű szövésű anyagot, és beleönteni a tejes-tojásos masszát. Akinek van helye, fel is akaszthatja a batyut valahová. Alá kell tenni egy edényt, hogy a lé abba csurogjon. Jó pár óra kell, míg a lé kicsöpög, a ruhában meg ott marad a sárga gömböc. Ezt aztán az ember szépen felszeleteli, és az édes levet külön fogyaszthatja hozzá.

Jó étvágyat, áldott ünnepet!