Márciusi ünnepek

A Nőnapot ugyebár pontosan egy héttel ezelőtt ünnepeltük, itthon is, az iskolában is. Ám a következő napok is tartogattak sok programot, ünneplési lehetőséget.

Pénteken Budapestre mentem. Délután vásárolgattam a Decathlonban, a Westendben a Cserépvárosban, a Media Markt-ban, a DM-ben, és megettem egy pizzát a Pizza Hut-ban. Elég is volt, sőt, sok is. Most megint ott tartok, hogy a városban létezés engem egyre jobban lefáraszt. A széplaki időkben kifejezetten Budapest-undoritiszem volt, aztán szép lassan kezdtem újra megbarátkozni a várossal. Mostanság a jó programok miatt persze elviselem, hogy ott vagyok, de egyre nehezebben bírom az ottani koszt, zajt, bűzt, leginkább pedig az embereket. Például a Nyugati aluljáró kb. minden négyzetméterére jutó szakadt csöveseket, prostikat, félbolondokat.

Este Táncházba mentem az Eötvös 10-be, ahol szokás szerint a Tázló zenekar muzsikált. Ritkán szoktam odaérni az első programra, a tánctanulásra; most direkt korán mentem, mert kicsit tovább akartam fejleszteni a tudásomat. Amiről rájöttem, hogy már egész jó, mert a tanult táncok mindegyikét ismertem, de sebaj, jól esett gyakorolni egy kicsit.

Aztán jött a táncház, a buli-hangulat. „Szokásos” táncpartnerem, Gábor „bácsi” később érkezett, de kettő párosban azért megforgatott. Viszont az egész hét, és főleg az a nap annyira lefárasztott, hogy sajnos csak két órát bírtam. Amikor jött a szünet, úgy éreztem, állva elalszom, ezért inkább távoztam, így sajnos nem tudtam megnézni a koncertet és nem vehettem részt a további táncházban. Sebaj, majd legközelebb.

Szombaton egy jó nagy alvás, némi turizás és piacozás után átpihentem a napot. Kellett is, mert este koncert várt rám: Bagossy! 10 éves jubileumi koncert az MVM Dome-ban.

Nem hogy nem jártam még itt, soha kívülről sem láttam még a viszonylag új épületet. Kicsit kisebb talán, mint az Aréna, de kívülről-belülről is impozáns. 16.000 ember fér bele!

Hiper modern az egész, három színpad is van benne: a nagy mellett egy benyúló kifutó-szerű, és hátul egy kisebb. A fiúk ki is használták mindhárom lehetőséget.

A „Királyné”-t pl. a „kifutón” játszották el, szintetizátoron, mini-dobon.

Itt zongorázta el Norbit a „Maradj így”-et is. Mostanság ez az egyik nagy kedvencem tőlük: „Hogy nyugszik a nap most, hogy nyugszom meg én…”

A kisszínpadon adták elő az „Iszom a bort” (csak később mutatták meg fotókon, hogy rollerrel száguldottak át a színfalak mögött A-ból B-be!)

Az előzenekar amúgy az Intim Torna Illegál volt. Pontosabban: DOROGI, ex ITI. Soha nem hallottam őket élőben; nagyon jó kis zenéik vannak, megalapozták a kellő buli-hangulatot. Azt hittem, nem is ismerek tőlük semmit, de a „Hipnotizőrkirály” vagy a „Vágjál lyukat a kádba” refrénje ismerősen csengett.

A legutolsó nótát pedig nem hogy ismerem, de szeretem is, csak mindezidáig fogalmam sem volt arról, hogy ők játszák az „Örökké”-t. „Szállunk a fény felé”…

Na de térjünk vissza egyik nagy kedvencemre, Bagossy-ékra. Egy évtized termését ölelte fel a koncert, régi és vadiúj, lassú és pörgös számokat vegyítve.

Kék cetliket osztogattak a koncert elején, amiket a telefon elejére kellett rakni a „Vakít a kék”-nél, és akkor tényleg kéken világított az egész Dome.

Jöttek az ismert bulizós számok: „Van egy ház”

A legelső daluk: „Add vissza!”

A legugrálósabb zene: „Harmonikás”

Vendégzenekarként fellépett a Parno Graszt. Nagyon szeretem őket, megyek is nyáron egy Bohemian Betyars-szal közös Budapest Parkos koncertjükre.

A másik vendég-együttes a Cika zenekar volt. Ezért is szeretem a BBC-t, hogy a népi hangzást ilyen jól integrálják a modern zenébe, hogy náluk a gitárok és a dobok mellett ott van a hegedű, a tangó- és szájharmonika is.

Természetesen Bagossy-Bíró Barbi is megjelent a színpadon, hogy Norbival (és velünk) együtt elénekeljék az „Olyan Ő”-t.

A legutolsó szám a legújabb számuk, az „Álljunk össze” volt, igazi összetartozós érzést keltve.

A zárótaps kicsit viccesre sikeredett, mert miközben mi ujjongva ünnepeltük őket, berakták a „Baby one more time”-ot. Elég poénos volt, amikor Britney Spears-re táncikáltak a srácok a színpadon.

Eltelt pár nap és jött is az új ünnep, a március… nem 15. , hanem 14. Nálunk hagyomány az, hogy ekkor mindig a hetedikesek készítik a 1848-as műsort. Idén Kincsőék osztályának jutott ez a feladat. Amikor kolléganőm-barátnőm stresszelt az ünnepi műsorra való készülődés során, mélységesen megérettem. Felidéztem a tavalyi évet, amikor a farsang után a fél iskola lebetegedett. 6 azaz hat emberrel kezdtem a próbát, aztán szép lassan gyógyulgattak a többiek, de így is csak 17-en tudtak fellépni, köztük az egyik lány kifordult bokával, mankóval.

A mostani próbák sikeresnek bizonyultak, az előadás szerintem szuper volt és rendhagyó. Republic, Edda és „Képzelt riport”-os zenékkel, sok mozgással, kellékkel. Íme tehát egy rövid képriport az iskolai előadásról:

Ezek pedig a művházas előadás fotói:

Ma pedig az egész ország az anyukámat ünnepli! 

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!! 

73 éves lett, és milyen szép, karcsú, fiatalos, fitt!

Meg persze kedves és rengeteget segít nekünk. Köszönöm!

Innentől aztán kezdetét veszi nálunk a márciusi szülinap-sorozat: Csillag egy hét múlva lesz nagykorú, Kende pedig egy napra rá kezdi húszas éveit. A tripla bulit jövő szombaton tartjuk, reményeim szerint végre Nógrádon, a csodaszép tavaszban.

2023. március

(A táncházas fotót a Tázlótól "loptam", néhány koncertes kép pedig Bagossy-ék oldaláról való.)

Nőnek lenni

Igaz, a Nőnap egy hete volt, de azóta kavarognak a gondolatok a fejemben. Mostanra tisztult le minden annyira, hogy leírjam nektek is. Nemcsak magáról a napról, hanem arról, milyen nőnek lenni, jó-e nőnek lenni.

Amikor Anyu engem szült (1974), akkor Apu telefonon felhívta a kórházat, és érdeklődött róla, rólam. (Akkoriban ugyebár még nem is hallottak apás szülésről.) Nagyon örült, mikor megtudta, megszületett a gyermeke. Megkérdezte, hogy milyen nemű. A nővér visszakérdezett, hogy mit szeretne. Apu erre rávágta, hogy természetesen fiút. Erre a nővér csak annyit mondott: „Gratulálok, Apuka!” Így Apu egészen addig azt hitte, hogy fia született, míg be nem ment a kórházba. Ott szembesült azzal, hogy bizony az a baba lány. Olyan nevet választott nekem, az Andreát, melynek jelentése: férfi, férfias.

Ez mintha rányomta volna a bélyegét a létezésemre. Gyerekként mindig fiúnak néztek. Rövid hajam volt egészen kamaszkoromig, sehol egy copf vagy fonás. Nadrágban jártam, öcsémmel egyforma szettekben, kábé mintha ikrek volnánk, hiszen csak 15 hónap köztünk a korkülönbség. (Most már persze cseppet sem hasonlítok arra a magas, nagydarab, kopaszodó, szemüveges, szakállas pasira…) Fiús játékokkal játszottam, matchboxszal, legóval, babám alig volt. Akkoriban szívesebben lettem volna fiú, például azért, mert ők lehetnek sorkatonák, vagy mert húsvétkor pénzt kapnak a szomszéd néniktől.

Sokáig nem igazán tudtam mit kezdeni azzal, hogy NŐ vagyok. Lány voltam nagyon sokáig, még férjezettként, kismamaként is egész sokáig „lány”-nak hívtam magamat. Aztán asszony lettem, méghozzá ex-férj szavaival „Boldogasszony”. Aki talán elnevezésben az volt, érzésben mégsem „boldog NŐ”. Legalább 4 évtizednek el kellett ahhoz telnie, hogy magamra igazán nőként tekintsek. Igazán most, az 5. évtizedhez közeledve érzem azt, hogy kiteljesedett a nőiességem. Furcsán hangozhat, hisz ilyenkor már elvileg hervadozik a szépség, jön a változókor, hanyatlóban a nőiesség. Én mégis, ráncok meg minden hasonló ellenére, valójában most érzem magamat kívül-belül nőnek.

A Nőnap egy mesterséges ünnep, amiben azért nem rossz az, hogy felhívja a figyelmet a nők helyzetére, a nemi egyenlőtlenségekre. Mondjuk egy napon sajnos nem múlik az, hogy a nők végre azonos pozícióért azonos béreket kapjanak, hogy megszűnjenek a kényszerházasságok, a nemi csonkítások, a családon belüli erőszakos cselekmények, stb. Mit sem ér a Nőnap, ha az év többi napján a nő nem érzi magát nőnek, csak lábtörlőnek, akibe a férfi beletörli a sarat.

Számomra a Nőnap egy olyan kedves alkalom, amikor szépséges rózsát kapok ajándékba, ami most is itt virít az asztalon, és öröm rápillantani. Amikor az iskolában tulipánnal köszöntenek a férfi-kollégák és az osztályom, gerberát kapok egy hetedikesek fiútól, egy ötödikestől pedig fából készült kedves díszt. Amikor látom, a lány tanítványaim milyen örömmel fogadják a fiúktól a virágot. Amikor a lányaim egy nagy doboz Raffaellot kapnak egy kedves ismerőstől.

Én akkor is azt mondom, hogy nőnek lenni jó. Végre igazán nő vagyok!

2023. március

Kora kikelet

A faluban virágzik az aranyeső és a barka, az ibolya, a nefelejcs és a százszorszép. Ágakkal díszítem a házat, még a tanáriba is vittem aranyesőt, hogy mindenkit jó kedvre derítsek.

A kertben nemcsak a korábbi hagymások, hanem a tavaly eldugottak is előbújtak a földből. Még sajnos nem nyílik egy sem, kíváncsian várom, melyik bont leghamarabb szirmot.

Egy almáskerti bácsi felajánlotta, hogy hozhatok át tőle pár talicskányi termőföldet.

A lányokkal váltva fel is lapátoltuk, át is toltuk.

Ezzel töltöttem fel a meglévő fűszer- és sziklakerteket, magas- és virágágyásokat.

Kialakítottam egy új kis virágágyást is. Ha az időjárás engedi, hétvégén ezeket mind bevetem.

A cserepek földjét virágfölddel kevertem, a héten elvetem beléjük a fűszernövények magjait.

Ma egy kedves ismerősöm felásta a veteményest. 

Sajnos hiába a korábbi szántás, traktoros és kézigépes rotálás, javítás állati trágyával és komposzttal, a föld még mindig brutál anyagos.

Ősszel zöld- illetve állati trágyával kell javítani, mert nem állapot, hogy alig lehet megművelni.

Néhol előjött a tavalyi hagyma, így újhagymával ízesítettem a tökmagos rántottámat.

Sütöttem teljes kiőrlésű, magos kenyeret és zsömléket.

Egy budapesti piacon megvettem az idei első medvehagymát. Egy csokor 1000 Ft volt! Mondjuk ahol egy kiló málna 10.000 (!!!) Ft és egy darab paprika 400, ott az ember már semmin sem csodálkozik. 

A medvehagymának képtelenség volt ellenállni, imádom, annyira jól esett a retek és a paprika mellé a friss íz. Alig várom, hogy megjelenjen a hozzánk közeli lelőhelyen, és máris szedek egy kosárnyit – ingyen.

Több év várakozás után végre lett egy szuper kerékpárom! Igényeim alapján rájöttem, hogy hiába praktikus a mountainbike és szép a városi bicaj, nekem egy trekking lenne megfelelő. Ez egy igazi retro feeling-es darab, rékás stílus, hosszas keresgélés után a neten leltem rá használtan. Kende elhozta a tulajtól, a héten jut ki hozzám.

Alig várom, hogy végre ezzel tekerjek a továbbiakban. Szegény jó öreg bicajom, ami hűen kiszolgált engem az elmúlt három évben, most kispadra kerül. Ő lesz a tartalék játékos.

A selejtezés egyik fejezete lezárult, mindenki átnézte és kiválogatta a ruháit. Öt zsáknyi gyűlt össze a sulizsák-programhoz, úgy, hogy a pincét még át sem néztük. 

A hétvégén a lányaim az agyamra mentek, de kreatív pillanatukban a kinti étkezőasztalból pingpong-asztalt varázsoltak botok és szigszalagok segítségével, majd kint ütötték a labdát a teraszon.

Csillag múlt héten az osztályával Vinyén és Zircen kirándult.

Lezárultak a középiskolákban a szóbelik, kialakultak az ideiglenes felvételi sorrendek. Néhány diákom már most nagyon előkelő helyen van, és másoknak is ígéretes a helye a rangsorban. Jövő héten lehet még a sorrenden módosítani, aztán nemsokára megtudjuk, kit hová vettek fel. 

Ma megtörtént a tablófotózás is, csoport- és egyéni képekkel. Most, hogy ezen is túl vagyunk, az osztálykirándulás tartja most lázban a gyerekeket. Amint végleges lesz minden, elmesélem nektek, hol fogunk egy utolsót bandázni az osztályommal.

Remek programokat ígér a tavasz és a nyár, de szuper programokban volt részem az elmúlt napokban. Erről fogok írni a következőkben.

 

2023. március

 

Tavaszi megújulás

Itt a március, itt a kikelet, itt a tavaszi megújulás!

Egyrészt a saját három hónapos intenzív életmód-váltó programomat csinálom, immáron 100%-os erőbedobással. Erről már írtam múltkor is, most egy kicsit jobban kifejtem nektek.

Ráébredtem, hogy eddig is sokat mozogtam, de nem eléggé hatékonyan. Tulajdonképpen nem volt ez rossz, hiszen az általános egészségi állapotomat jónak ítélem meg és a külsőmmel is elégedett vagyok. De amit csináltam, az szinten tartásnak volt csak elég. Most viszont egy kicsit tovább szeretnék fejlődni.

A váltás lényege: keményebb edzés, tudatosabb táplálkozás, még fittebb életmód. A karcsúságom tetszik, az alakomon még szeretnék javítani. Az energikusságom tetszik, az állóképességemet szeretném tovább fejleszteni. A hajlékonyságom tetszik, de szeretnék erősebb lenni. Szeretnék izmosabb és formásabb lenni, még jobban bírni a futást, a kerékpározást, a labdajátékokat.

Az edzéseim alapját most már a saját testsúllyal végzett gyakorlatok képezik. Ha korábban valaki kérdezte volna, melyik két gyakorlatot utálom a legjobban, akkor tuti a fekvőtámaszt és a guggolást mondtam volna. Nos, fekvőt és planket minden nap kell csinálnom!

A fekvőtámaszból eddig csak a női változatot végeztem, most már szabályosan kell; igaz, ez az egy gyakorlat, amiből egyelőre nem megy a tökéletes kivitelezés és az előírt ismétlésszám. Ez erősíti legjobban a felsőtestet. A teljes testet pedig a plank, hiszen itt bejön a hasizom és a láb is. Egy perccel kezdtem, ezt növelem nagyon lassan, fokozatosan.

Megtudtam, hogy eddig teljesen rosszul végeztem a guggolásaimat, most már teli talpon, kis terpeszben, mélyebben csinálom. Ehhez jönnek még a féllábas „guggolások”, illetve a kitörések.

A súlyzóim láttán „személyi edzőm”, azaz Kende harsány röhögésben tört ki. Hiába hívtam fel a figyelmét arra, hogy ő húszéves férfiember, én viszont 48 és fél éves nőnemű vagyok, nem hatotta meg. Az sem, hogy fejlődök, hiszen két éve még másfél kilós súlyzókkal bohóckodtam, tavaly kaptam három kilósakat, azokkal is elég nehezen bírok. Közölte, hogy legalább ötkilóssal kellene nyomnom. Rájöttem a megoldásra: összefogom a régi kicsi és az új közepes súlyzómat, így kapok egy-egy 4,5 kilósat, azokkal már mehetnek a bicepsz-, tricepsz-, váll-gyakorlatok.

Páratlan napokon edzek a vádlira, páros napokon jönnek a cardio mozgások, a kosár-edzés, a futás, aerobic, ugrálás, stb. Vasárnap a lazább nap, ekkor hosszabban nyújtok és megcsinálok egy jóga-gyakorlatsort.

Az étrendemen is kellett változtatnom. Jó úton voltam azzal, hogy húsz éve nem eszem húst, és azzal is, hogy az elmúlt egy-két évben csokoládét már alig, egyéb édességet is kevesebbet fogyasztottam. Most teljes bolti édesség böjtöt csinálok. A szénhidrátot nem csökkentettem, inkább a minőségén változtattam. Túl sok volt a fehérliszt és a finomított péksütemények, ezek helyett most más liszteket (rozs, kukorica, teljes kiőrlésű) és barna, magos péksüteményeket eszem. Az utóbbi időben kicsit háttérbe szorult gabonaféléket és hüvelyeseket újra előtérbe helyezem, úgy mint: árpa, köles, bulgur, csicseriborsó, vöröslencse. Az egyik kedvenc napi ételem a müzli, azaz különböző pelyheket, mazsolát keverek össze gyümölcsjoghurttal, összetört banánnal vagy reszelt almával. Ebből szerzek jó sok energiát.

Kicsit több fehérjét fogyasztok. Vegetáriánusként különösen fontos, hogy hús helyett máshonnan jussak hozzá. A teljes értékű gabonákon és hüvelyeseken kívül én ezt némileg állati eredetű fehérjéből nyerem: sovány túró, joghurt, sajt, tojás. Így épülnek az izmok. Minimalizálom a zsiradék-bevitelt, a kenyérre például vaj helyett növényi pástétomot kenek.

Az étkezések rendje is átalakult, csinálom a 8-16-os rendszert. Ennek lényege, hogy sokkal több időt hagyunk a gyomornak az emésztésre, a testnek a bevitt tápanyag feldolgozására. Az esti étkezés legutolsó időpontja a 6 óra, és egészen másnap délelőtt 10-ig nem eszem semmit.

Nem eszem, viszont iszom. Magamat némileg megerőszakolva, még így sem elérve az optimális mennyiséget. Ugyanis érzem magamon, hogy mennyire dehidratált vagyok, ezt a száraz bőröm jelzi leginkább. A héten életemben először talp-masszázson voltam. Itt megtudtam, hogy a nyirokrendszerem lelassult az elégtelen mennyiségű folyadék-bevétel miatt. Ezért hát mindig mellettem van a bögrém vagy az üvegem, és ebből kortyolgatok teát meg vizet.

Ezt az egészet nem mások elvárásai miatt vagy külső elismerést várva csinálom. Az alap motiváció a saját egészségem és jól-létem. A másik motiváció viszont másokat is motiválni. Szeretném, ha minél többen kezdenének el egészségesen élni, sokat mozogni, tudatosan táplálkozni.

Ezzel összhangban március 1-jén, szerdán elindult a Tavaszi Megújulás Programom!

Február végén hirdettem meg, jelentkeztek rá félszázan! (Utálom ezt a kifejezést, mert nagyzoló, így most én is az voltam kissé, tehát legyünk szerények: ötvenen). Pont 50 tagja van a zárt facebook-csoportnak, amiből 1 ugyebár én volnék. 23 tag ismerősöm. Volt szomszédasszony, mostani szomszédasszony. Nők Almáskertből, Nógrádról, Berkenyéről, Diósjenőről, valamint az ország és a világ több pontjáról. Volt tanítvány, volt osztálytárs. Volt kolléganő, mostani kolléganő. Még a gyerekeim gimnáziumi tanárnője és a kanadai sógornőm is benne van! A többiek ismeretlenek, bár sokuk neve rémlik valahonnan. Gondolom, közülük többen a blog olvasói. Nagyon örülök, hogy ennyien összegyűltünk, ezek szerint egyre fontosabb az embereknek, a nőknek az egészségük. Remélem, sokakat indítok el a változás útján!

Harmadrészt elérkezett a kikelet Almáskertbe is. Ugyan újra visszatértek a fagyos éjszakák, a természet megújulását immáron senki és semmi nem állíthatja meg! Múlt héten megláttam itt az első virágzó bokrot, hét elején az első virágzó gyümölcsfát. Előjöttek a rovarok, pillangók, és minden reggel-este madár-koncertet hallgathatunk.

Az idők szavával és a természet energiáival összhangban otthon is megújítunk. Ennek egyik eleme a selejtezés. Ezt segíti, hogy iskolánk csatlakozott a „Sulizsák” programhoz. Célja a környezettudatosság és újrahasznosítás. A télen kinőtt, megunt ruhákat a családok összegyűjtik zsákokba, ezeket egy meghatározott időszakban az iskolában fogadjuk. Aztán egy meghatározott napon a sulizsákosok lemérik és elszállítják őket, a bevétellel a családok az iskolát támogatják.

Én kb. fél óra alatt átnéztem a ruhatáramat és megtöltöttem nem egészen egy zsákot a kiválogatott ruháimmal. Legkisebb lányom kb. az egész hetet erre szánta, és három zsáknál tart. A két koleszos lány hazajött hétvégére, szigorúan meghagytam nekik, hogy a program: selejtezés! Délelőtt kezdték, még most sem végeztek. Ellenben a szobájuk egy merő káosz. Ők pedig szelektív hulladékokból készült hippi szettekkel divatbemutatóznak. Tényleg nem könnyű a kamaszokkal…

Megérkezett Nógrádra a múltkor Budapesten vett kerámia mosogató, és a boltba a megrendelt csempe is, amit Kende nemsokára elhoz.

A kert is megújul. További vetőmagokat vásároltam, zöldségeket, fűszernövényeket. Persze elcsábultam a gazdaboltban a sok szép tarka virág láttán, tehát vettem sok egynyári virágmagot. Vásároltam itt ágyásszegélyt és virágföldet is. A tervem ugyanis az, hogy kialakítok egy újabb kis virágoskertet, a másik (évelős) ikertestvérét. 

Szereztem hozzá termőföldet, egy almáskerti bácsi ajánlotta fel. Már „csak” át kell talicskázni, és készülhet is az új virágágyás. A fűszerkert pótlását is el tudom ebből végezni. Cserepekbe is ültetek majd a virágokból és fűszernövényekből.

Ma a váci piacon jártam, vettem cserepes hagymásokat. Olyan lassan bújnak elő nálunk a földből a korai virágok, én meg nem bírtam ki, hogy ne lássak magam körül krókuszt, nárciszt, jácintot vagy tulipánt.

Elkezdődött a komposztáló megújítása. Eredetileg a sufni mögött volt a helye, de a gyerekek egyre lustábbak voltak odáig elvinni a konyhai zöldhulladékot meg a gallyakat, így szép lassan elkezdte (volna) beteríteni a sok növényi hulladék a kert alját.

De ennek vége! Egy falubéli bácsi jött el hozzánk segíteni rendet tenni a telek déli részén. Közben én átgereblyéztem az egész kertet, összegyűjtöttem ezzel a letört gallyakat, ágakat, tobozokat. Kincső talicskával lehordta a kupacokat a komposztálóba. Már „csak” a gyújtósnak kiválogatott ágakat kell betördelni és a sufniba behordani, és erre is pontot tehetünk.

A hét fénypontja a csütörtök: finom ebéd Béla bácsinál, azaz rántott karfiol vegyes körettel a Vár Vendéglőben. Aztán séta a várba, ahol szintén történt némi megújulás; itt olyan részeket fedeztem fel, ahol még soha nem is jártam, amiket soha nem is láttam (pedig immáron hét éve élek itt). Valamint kellemes beszélgetés az élet fontos dolgairól. Például univerzum vagy szabad akarat, sors vagy céltudatosság. Mire nyáron betöltöm a 49-et, szépen sikerül az egész életemet teljesen megújítani.

2023. március