Mi az? - Tavasz!

Itt a tavasz! Imádom! Kedvenc évszakom! Szép volt a február vége, aztán még szebb az átmenet a márciusba.

Kellemes hőfokok, ragyogó napsütés, néhány bárány- vagy némi fátyolfelhő. A tavasz csak úgy vonzza ki az embert a szabadba, a levegőre. 

Jól esik csak úgy mászkálni a környéken, vagy egy parkban leülni falatozni. Olyan jó, hogy felülre elég csak egy vékonyabb dzseki vagy egy vastagabb pulcsi.

Anyukám végre eljár újra a sportparkba nordic walking-ozni és gépeken edzeni, aztán leül a padra és élvezi a napsütést. 

Most láttam meg az első igazi virágokat Óbudán, méghozzá százszorszépeket a fűben.

A hagymás növényeim a konyhában szépen kinyíltak, így most egy jácint fehérlik és egy nárcisz sárgállik itt, finom illatot árasztva.

A héten kétszer tudtam elmenni futni. 

Először, hogy változatos legyen a dolog, kibuszoztam a Rómaira, és onnan futottam haza.

Nagyon szép ez a Duna-menti útvonal, és reggel eléggé kihalt.

Ilyenkor zárva vannak az étkezdék és a szórakozóhelyek, csak futók, kerékpárosok és kutya-sétáltatók járnak a sétányon. 

Ilyenkor néha lemegyek teljesen a Dunához, hogy közel lehessek a folyóhoz.

Stégek, uszályok látványa töri meg a víz egységét. 

De a legszebb a hullámokon tükröződő nap fénye. 

Személyes kedvencem a vasúti híd utáni szakasz, a gázgyárnál a kis-Duna. 

Ez még csendesebb és nyugisabb rész, szemben az Óbudai-szigettel.

Összesen 6 km lett a táv.

A második futásom ugyan főleg a Margitszigeten zajlott, de azért abba is vittem egy csavart, hogy a változatosság itt is meglegyen.

Először is a budai Duna-parton jutottam el az Árpád-hídtól a Margit-hídig.

Innen közelítettem meg a szigetet, amin kivételesen a közepén haladtam.

Ugyanis rájöttem, hogy tök jó, hogy ennyit vagyok a szigeten, de a főbb látnivalóit kábé sosem látom, ha csak a futópályán körözök.

Most viszont érintettem…

A Centenáriumi emlékművet

A templomromot

A Víztornyot

A kolostorromot

A Japánkertet

És a Zenélő kutat

Amikor elértem a végéig, úgy éreztem, hogy kábé ennyi elég is volt, köszönöm szépen, akkor mennék is haza.

De persze engem nem ilyen feladós fából faragtak. Vettem hát egy nagy lendületet – és mentem még egy teljes kört.

Ezt már klasszikusan a futópályán, sok profi és hobbifutó között. Én magamat az utóbbiak közé sorolom, de azért menő, hogy végül 12,7 km-t tettem meg.

A Dagályba is eljutottam, és mivel enyhe volt az idő és sütött a nap, ezért végre:

- Kimerészkedtem az 50-es medencébe, ahol sokkal jobban szeretek úszni.

- Kereken egy órát úsztam, és most számoltam is a hosszokat, pont megvolt az 1500 m.

- Amikor a végén kiszálltam, nem fagytam szarrá, és nem jegesedett rám a fürdőruha (enyhe költői túlzás, de azért szemléletesen érzékelteti az eddigi téli állapotokat).

- A szauna-körök közötti pihenőmet kint töltöttem a szabadban, napozva.

- A gőzkabin sajnos technikai okok miatt le volt zárva, ezért hosszabb időt töltöttem az infra-szaunában, ahol szépen be is aludtam (ez az egyik kedvenc relax-helyen).

A héten volt még egy súlyzós edzésem és végre megcsináltam egy jóga gyakorlatsort. Annyira érzem, hogy erre több szüksége lenne a testemnek és a lelkemnek, de mindig ezt hagyom legutoljára, ami többnyire azt jelenti, hogy általában sajnos elmarad. A jövőben igyekszem erre nagyobb hangsúlyt fektetni.

Mostanra nagyon szépen beállt nálam a sport rendje. A versenyeket elengedtem, csakis magam elé fogok célokat kitűzni és azokat saját magamnak megvalósítani. 

Márciusra csupán annyi a terv, hogy tartom a rendszerességet, hetente háromszor futok (min. 7-4-10 km-t), kétszer edzek, egyszer úszok (min. 1,5 km-t), és jógázom is. 

Ha ezt tudom végig tartani, akkor áprilisra kitalálok magamnak valami jó kis kihívást, akár távban, akár időben.

A héten ettem paradicsomlevest és sárgaborsó-főzeléket, rántott karfiolt és zöldséges rizst. Anyukámmal végre kipróbáltuk a Babutzit, ami egy nagyon szép, jó hangulatú étkezde a közelükben. Márciusban próbaképp az iskola menzáján fogok enni, már amikor lesz ott húsmentes lehetőség.

A hét top étkezése természetesen a közös pizzázás volt a párommal. Mindketten imádjuk a tejszínes alapú pizzát, vörösbabos, kukoricás, gombás feltéttel, sok sajttal.

Ismét megállapíthatom, hogy a randinapunk tökéletesre sikeredett. Holnap is jön hozzám, mindketten izgalommal várjuk a találkozást.

A héten néha sportosan, néha nőiesen volt kedvem felöltözni. 

Ha például leugrom a pékségbe, akkor megteszi egy sima fekete leggings is.

Munkába valamikor farmert, máskor szoknyát veszek fel. 

Ahogy épp reggel a kedvem tartja.

Vettem magamnak három vastagabb kötött pulóvert, és a régi kinyúlt, elvékonyodott darabokat kiselejteztem.

Emellett beszereztem egy farmerdzsekit és egy lenge fehér nyári nadrágot is.

Vettem egy új cipőt is, ami fekete, nagyon könnyű, látszólag fűzős, de ez csak trükk, sportosabb, de akár nőiesebb ruhákhoz is felvehető.

Valamint, mivel egyre erősebb a napsütés, egy új napszemüveget is vásároltam.

A szóbeli felkészítők lassan véget érnek, jövő héttől jónéhány órával kevesebbet dolgozok majd, és jóval több lesz a szabadidőm. 

Az elmúlt brutál 4-5 hét után erre már nagy szükségem volt, kell a pihenés, a kikapcsolódás testemnek-lelkemnek.

A fiam és az egyik lányom elhozták a legeslegutolsó cuccokat Nógrádról. A selejtezés során megváltam több olyan használati tárgytól, ami a volt férjemhez köthető. Most az utolsó is eladóvá vált: a dobom.

Már csak a bicaj maradt ott, ami remélem, mihamarabb ide kerül, mert már nagy kedvem lenne nyeregbe pattanni. Az a tervem, hogy jó időben kerékpárral járok majd dolgozni.

A vevőim a tegnapi napon beköltöztek és birtokba vették a házikót a Hóvirág utcában. Biztos vagyok benne, hogy jó gazdái lesznek a térnek.

A legnagyobb lányom meglepetés-látogatást tett Óbudán. Nagyon jól esett mindenkinek az esti családi beszélgetés, neki meg másnap reggel a friss pisztáciás croissant.

A három „kis” lányom pedig a héten Máltán járt. Ez volt a család karácsonyi és szülinapi ajándéka nekik. Rögtön nagy izgalommal kezdődött a dolog, mert egyikük vasárnap vette észre, hogy lejárt a személyije. A repülő viszont hétfőn reggel indult.

Így míg a többiek elutaztak, ő a kormányablakban gyorsan csináltatott egy újat, és később a testvérei után repült. Még a lányok megfázása és köhögése nehezítette a helyzetet, de összességében azért jól érezték magukat.

Jártak a fővárosban, Valettában, és kisebb városokban is, valamint átkompoztak Gozo szigetére és Cominóra, a Blue Lagoonhoz, ahol sziklákról ugráltak a tengerbe.

Ha már ennyire tavaszias-nyárias a hangulat, el is kezdtem tervezgetni a nyarat.

Lehet, hogy Horvátországba megyünk, ha összejön Dominak is a magyar kosárlabda-válogatottban való részvétel. Rijekában lenne az EB, és mi ott tartanánk egy családi találkozót, közös nyaralást. Apropó kosár: Kevinék Ontario tartomány bajnokai lettek, mennek Calgaryba az országosra!

Egy dolog biztos, hogy megvan az első fesztivál-jegyem. EFOTT, Azahriah!

Szabó Lőrinc:​ ​Tavasz

 „Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. 
„Tavasz” - felelt a Nap. 
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. 
„Meg ám!” - felelt a Nap.

„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. 
„Szeretlek!” - szólt a Nap. 
„Akkor hát szép lesz a világ?” 
„Még szebb és boldogabb!”

2026. március