Nyár, kert!

Olyan rég nem írtam a kertről (több, mint egy hónapja!), hogy szinte már ég a fejem miatta. Pedig megvolt rá a magam oka, de gondolom egyik olvasó sem kíváncsi túlzottan a magyarázkodásomra. Így csak dióhéjban: 1. sokáig vacak időjárás 2. hosszú várakozás a magas-ágyásra 3. tanév végi hajrá 4. fizikai teljesítőképességem végessége.

Most egy kép-riporttal készültem nektek, melyben igyekszem összefoglalni az elmúlt hónap történéseit, és bemutatni, hogy áll most a kert. Íme:

A sziklakertbe kiültetett növények 80-90%-a megmaradt! Direkt igénytelen fajokat hozott Eszter, amik jól tűrik, hogy az északi oldalon alig éri őket napsütés. 

Ha az idő száraz, alig locsolom őket, ha viszont esik az eső, akkor zúdul rájuk az áradat. Különösen a páfrány és a liliom nőtt meg, de a többiek is szépen fejlődnek, pompáznak. 

A kerítés mentén a sok mogyoró már sokkal inkább fa, semmint bokor.

Három nyírfa fogadja a hozzánk érkezőket. Ezek fogják közre a sziklakertet. Ha nagyon kellene választanom, talán a nyír lenne a kedvenc fám.

A két diófa szépen belombosodott. Jó érzés kifeküdni a közéjük kifeszített függőágyba, és kicsit pihenni, meditálni. 

Az északi oldalon lévő szőlő kisebb, ritkásabb, de már zöldell.

A keleti oldalon lévő szőlő jóval nagyobb és sűrűbb. Persze, mivel ez itt a Börzsöny, virágnak, pláne termésnek híre-hamva sincs még.

Néhány kóbor tulipán hajtott ki a kertünkben, volt belőlük sárga és narancsszínű. Megtaláltuk az ősszel eltűnt virághagymákat, a lányok el is duggatták őket. Reméljük, jövő tavasszal sok szép nárcisz, jácint, és persze tulipán pompázik majd a kertben. 

A kerítésünknél idén is kékeslilán virágzott az írisz, magyarul: nőszirom. Róla mindig a női life coach csapat jut eszembe, akikre nagyon jó szívvel gondolok.

Miután a hagymások elvirágzottak, elérkezett az orgona korszaka. Van egy jó nagy bokrunk, a teraszon ülve is lehetett érezni a felőle áradó illatot. 

Az orgona anyukám kedvenc virága, erről a bokorról szedtem neki egy jó nagy csokorral, mikor legutóbb itt jártak.

A környékről szedtünk sötétlilát és fehéret is, a benti és a kinti érkezőasztalra is került belőlük mindig a vázákba. 

Ahogy véget ért az orgona-szezon, kezdődött a rózsa. Ősszel visszametszettem a bokrot, mert tavaly túl magasra nőtt, szinte bele a cseresznyefába, alig láttuk a szép virágait. Most bordós levelekkel kezdte a növekedést, szép lassan zöldült ki.

Ahogy beköszöntött a meleg, megjelentek rajta a bimbók, és nemrégiben végre kinyílottak az első virágok. Ha úgy lesz, mint tavaly, akkor nyár végéig folyamatosan rózsanyílás várható nálunk. 

Az oldalsó kiskertbe ültetett rózsa is rózsaszínűen virágzik.

Az egyik liliom-szerűség sárgán nyílik, a többiek felnyurgultak, de rajtuk később várhatóak virágok.

Virágzik és illatozik a levendula! Rengeteg van belőle, szép liláskékek és illatosak.

A veteményes szélén rohamosan nő a két leghasznosabb védő-virág. Ugye, ti is felismeritek őket? (Aki esetleg nem: körömvirág és büdöske.)

Nemcsak kint, bent is vannak virágaim, újak is, mint például ez a flamingó-virág, amit a nyolcadikosoktól kaptam tanárbúcsúztatóra. 

Előbújtak a gyógy- és fűszernövények! Itt például oreánó és citromfű. 

A veteményesben szintén oregánó, odébb tárkony.

Szintén a zöldségeskertben snidling, arrébb menta.

A balkonládában petrezselyem.

Cserépben bazsalikom. 

Meg ez a kedves kis balkon-paradicsom, amin már apró zöld termések is vannak.

A teraszon egyre több virág pompázik, itt például muskátli. (Azon a farönkön van, amin télen fát lehet vágni.) Azóta vettem másikat is. Állítólag rovarirtónak jó, nem ártana a szúnyogok ellen. 

Viola - szélforgóval.

Meg ez a fogalmamsincsmicsoda szépség, kókuszrost-függőkaspóban. 

Egyben sok, első kör, kosárban.

Egyben sok, első kör, kipakolva. 

Egyben sok, második kör, kosárban.

Egyben sok, második kör, kipakolva. A virágokat, növényeket több helyről szerzem be, pl. helyi lakosok (Nógrád), Boróka-Ház (Diósjenő), Gazdabolt (Diósjenő), Piac (Vác), Kertészeti bolt (Vác)

Szépen növögetnek a kövirózsák. (Nedve a fülfájás legjobb gyógyítója.)

Ilyen cuki új kaktuszaim is vannak. 

Néha megszáll az ihlet, és akkor átültetgetem a növényeket. 

Elérkeztünk végre a veteményesbe, ami most kb. így néz ki.

Virágzik a borsó (tudom máshol már érik, de ugyebár ez itt a Börzsöny).

Magról szépen kihajtott a cukkini és a csillagtök.

Karalábé: fehér is, lila is.

De szép virágok! Pedig ez csak retek! Az első adag pocsék lett, de hagyom felmagzani, hogy jövőre azt vethessem el.

Másodvetésben már finom lett a retek.

Jégsaláta (Isteni, ropogós!)

Fejes-saláta (Rengeteg, hatalmas, dús!)

Répa (Végre-valahára, nem volt hiába felszántatni, beboronáltatni trágyával és komposzttal feljavítani ezt a vacak agyagos talajt, amiben eddig alig nőtt gyökér-zöldségem.)

Zöldbab (elég kevés :( )

Tarkabab (szépen előjött kör-alakban, kezd felkúszni a támasztékra.)

És végül: kukorica!

Az utóbbi időszak legnagyobb projektje a magas-ágyás volt. 

Kedves ismerősöm, Joci (alias Fa Szaki) készítette el nekem őket raklapokból. 

A palántákat bele Beától vettük. Szépségeket, többféle paprikát, paradicsomot, cukkinit és padlizsánt - ráadásnak pedig bazsalikomot. 

A kiültetésük azonban majdnem egy hónapig (!) elhúzódott. Ennek egyik oka a szállítási gond volt, a másik pedig a Fagyosszentek után is tovább tartó extrém hűvös időjárás. Ebbe a hidegbe egyszerűen nem akartam kitenni az érzékeny palántákat. Addig az ablakpárkányon nevelgettem őket. 

A földet Attilával hozattam, viszonylag jó minőségű, a helyi viszonyokhoz képest olcsó. (Elámultam, milyen hihetetlen drága manapság a fa meg a föld!)

Végre egy szép tavaszi napon, amikor nem szakadt az eső, nem tombolt az orkán, megérkeztek a várva várt magas-ágyások! Joci kocsin vitte le őket a helyükre (darabja 120 kiló!) - aztán a sár miatt alig tudott feljutni a teherautóval. 

A raklapok erősek, strapabírók, fólia-bélésesek, le is vannak kezelve, tűrik majd az időjárás viszontagságait. Ellenben bazi nagyok!

A lányok feladata volt a két alsó (kisebb) réteggel való feltöltés. Alulra kerültek az ágak, gallyak, erre rá a tavalyi érett komposzt és fű-nyesedék. 

Amilyen hülye voltam, egyedül vállaltam be a földdel való feltöltést. Szerintem több mint egy köbmétert elnyeltek. Ásóval az egyik helyen talicskába rakni, a kert másik végébe letalicskázni, lapáttal az ágyásokba lapátolni.

Azt hittem, meghalok, mire kész leszek! Ez nagyon férfimunka lett volna! Majdnem egy hétbe telt, mire szép apránként, a szabadidőmben (mert hogy tanév vége is van ugyebár) végeztem vele. Ami nem öl meg, az megerősít. Én most k... erős lettem! :)

A bal oldali ágyásba kerültek az édes- és csípős paprikák. 

A jobb oldaliba a paradicsomok, közéjük a hozzájuk legjobban illő fűszer, a bazsalikom. 

A pontot az I-re a virágok tették fel. A raklapos kialakítás miatt ugyanis minden ágyás oldalán van 8-8 kis "fakk". Ezekbe két részletben színpompás virágokat vettem, hogy ne csak finomságok, de szépségek is legyenek itt. 

Annyira belejöttem a földmunkába, hogy ma délután gyorsan kialakítottam egy új virágoskertet! (mert annyira ráérek és sok időm meg energiám van :)) Amúgy ez nekem egyrészt fizikai munka, másrészt nagy öröm is. Mozoghatok, jó levegőn lehetek, alkothatok, szépséget hozhatok létre. 

Ehhez az első lépés az volt, hogy az ágyásszegélyeket Kincsővel a bekötőúttól kézben cipeltük haza.

Élő matekóra keretében kiszámoltuk a kör kerületéből az átmérőjét, majd földdel feltöltöttem a területet. (Már annyira hozzászoktam az ásáshoz-talicskázáshoz, hogy szinte meg sem kottyant.)

Ilyen szép, (majdnem) kör alakú lett. Teleszórtam virágmaggal.

Az új virágágyásba porcsinrózsa, őszirózsa, rézvirág és viola került, meg egy kis színes napraforgó. 

Nemcsak a zöldség-, hanem a gyümölcsszezon is beköszöntött végre itt Nógrádon. Sajnos saját eprünk nincs, viszont rendeltünk jó sokat - mondanom sem kell, hogy egy szem sem maradt belőle. Nekem legjobban a macarponé-val és tejszínnel kikevert eperkrém ízlett. 

A cseresznye is kezd érni, Kincső már néha felmegy a fára és a déli oldalról csipeget, de szerintem a mostani kánikulás napok végére lesznek igazán pirosak és ropogósak a szemek. 

Amikor megjött a meleg, a gyerekek összerakták a medencét. Letakarása, tisztogatása a lányok feladata, hát, sokszor olyan is...

Volt, hogy egy egész hétig bele se mentek, annyira hűs volt az idő. Máskor meg hazaértek a suliból, és egyből beleugrottak a vízbe. Tündér néha ott is olvas!

Mivel szinte mindig én fotózok, rólam alig készül kép. Itt viszont elkapott a lesifotós (legkisebb lányom), miközben gazolok. Igen, én ezt hagyományosan csinálom, kapálva és kézzel gyomlálva. Lehet hülyének nézni, de én kifejezetten szeretem ezeket a kerti munkákat (míg pl. slaggal locsolni utálok!) Hol guggolva, hol így hajolva csinálom, nyújtás, főleg hátsó combban, garantált. 

És hogy mik a további tervek? Vérszemet kaptam, és lehet, hogy csinálok még egy kisebb virágágyást, ahová évelőket ültetek ki. Leszedem a levendulát. Folyamatosan gyűjtöm be a gyógynövényeket. Szüreteljük a cseresznyét. 

És persze lesz csomó program is, mint ahogy volt is eddig. A következő bejegyzésnek egy "Velem mindig történik valami II. rész" várható. Abból azt is megtudhatjátok, mi a csuda az a Réka Tour...

2021. június

Mit eszik egy vega?

Ugyan receptkönyvet írni nem áll szándékomban, meg szerintem nem is vagyok az a hű de nagy szakács, most evésről, ennivalókról lesz szó.

Tegnap ugyanis tanítványaimmal a vegetáriánus életmódról beszélgettünk, sokadjára. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs őket megtéríteni, mint ahogyan egyetlen húsevőt sem. Cserébe ugyanezt várom el tőlük is, nem érdekel az emberi fogazat, meg hogy a fejlődéshez kell a hús (a gyerekeim azért valahogy csak fejlődnek, icipici fiam már 185 centisre fejlődött), illetve hogy hús nélkül képtelenség életben maradni – erre szoktam azt a választ adni, hogy akkor nyilván én is meghaltam és csak a szellememmel társalog az illető.

A tegnapi kiránduláson a tízóraim láttán a gyerekek kezdtek el kérdezgetni, párizsis, szalámis, májkrémes szendvicseiket majszolgatva, hogy ugyan mi lehet az én kenyereim között. Mondtam, hogy semmi extra, vaj, sajt, retek, saláta és spenót. És akkor előjött a téma, hogy ha húst nem, akkor mit eszik egy vega.

A mai bejegyzést az is ihlette, hogy ma egyedül vagyok itthon (a gyerekek barátnőznek szerteszéjjel az országban), így végre kedvemre főzőcskézhettem (majdnem) egy személyes adagokat. Nagycsaládos anyaként erre természetesen képtelen vagyok, így megvan a holnapi kajám is. Olyan jó kis menüt sikerült összeraknom, hogy ezen keresztül mutatom be nektek, mit eszik egy vega, azaz Réka.

Több ismerősöm azt mondta, hogy azért lenne képtelen hús nélkül élni, mert a fizikai aktivitásához szükséges energiát így nem tudná pótolni. Ennek természetesen ellentmond az, hogy van sok vega sportoló, meg az is, hogy a napot sikerült gabonával, zöldséggel, gyümölccsel, magvakkal, kevés tejtermékkel és egy kis tojással „túlélnem”. Pedig ma szinte végig fizikai munkát végeztem, mozogtam, oké, nem követ fejtettem egy bányában. 

Lássuk hát a menüt:

Reggelire körtés joghurtot kevertem össze vegyes gabonapelyhekkel, müzlivel és mazsolával. Ezt majszolgattam, míg rendet raktam, tornáztam, kitakarítottam, mostam-teregettem, és főztem.

Mire elkészült az ebéd, igencsak elfáradtam és megéheztem. A második fogás hamarabb lett meg, mint az első, így azt ettem előbb, amolyan kései tízórai időpontban. Rizibizit készítettem, amihez egy kis kemény-tojást kevertem. Hozzá répa-tócsnit sütöttem ki. Ez olyan, mint a szokásos krumplis tócsni (lepcsánka), csak itt a répát reszelem le, és magokkal vegyítem. Én az olajos magvak nagy kedvelője vagyok, ebbe is került: szezám, len, napraforgó, tök és kömény. Meg jó sok fokhagyma! Hozzá nyers zöldség-mixet ropogtattam, minden összetevő frissen a kertből! Többféle saláta, spenót és retek.

Ezután fogtam neki a kertnek, méghozzá talicskázásnak, föld-ásásnak, lapátolásnak. Ebben jól elfáradva és megéhezve amolyan kései ebéd-korai uzsonna időpontban fogyasztottam el a levest. Vegyes zöldségeket főztem meg, karalábét, répát, hagymát, fűszereztem zellerrel, babérral, köménnyel, majd leturmixoltam az egészet.

Tudjátok, hogy nem igazán kedvelem a konyhai gépeket, kevés is van itthon belőlük, de a turmixgépet imádom. Akkor kaptam, amikor, szinte pontosan két éve a kerékpáros balesetem történt. Mivel akkor annyira összezúztam magamat, hogy egy ideig csak szívószállal, később kávéskanállal tudtam csak pépes kaját enni, életmentőnek bizonyult. Azóta sokszor használtam, például krémlevesekhez. Ezt pirított kenyérkockával és tökmaggal ettem.

Ha hiszitek, ha nem, mostanában tényleg nagyon odafigyelek az édesség-fogyasztásomra. Ez ráadásul most úgy tűnik, hogy nem puszta fellángolás, mint az eddigiek, hiszen jó ideje tartom a „diétát”. Nyugi, ez nem böjt vagy fogyókúra, egyszerűen kevesebb édességet eszek. Csoki alig, keksz minimális, vége a napi szintű túrórudizásoknak, süti néha, de ott is korlátozom a mennyiséget.

Az édes ízt attól még szeretem és kívánom, ezért ma egy gyümölcsös desszertet készítettem. Felolvasztottam egy adag tavaly eltett fekete-ribizlit, összeaprítottam, és elkevertem tejszínnel meg mascarponé-val. Ezt kanalazgatom egész napra elosztva.

Nem szeretem azt a szabályt, hogy hat óra után nem eszünk, mert számomra ebben nagyon eltér a téli és a nyári rend. Én inkább a napnyugtához meg a lefekvéshez alkalmazkodom. Épp ezért télen sokszor előfordul, hogy egy délutáni „ebédet” követően már nem is eszem semmit, és ekkor hamarabb bújok ágyba. Nyáron viszont kitolódik az utolsó étkezés és a lefekvés időpontja, de arra azért figyelek, hogy ne nyúljon bele az éjszakába. Elalvás előtt pár órát mindig pihen a gyomrom.

Ez nem egy valaki más által kitalált étrend – úgy, azt és akkor eszem, ahogy a testem megkívánja. Úgy érzem, ez most nagyon jó nekem. Jól alszom, jó az emésztésem, szép a hajam, a körmöm, a bőröm, jó az életkedvem, és ahhoz képest, mekkora hajtás van most nálunk tanév végén, még nagyjából az energiaszintem is magas.

Mert ugyebár velem, velünk mindig történik valami. Erről is szól majd bejegyzés. Meg végre a kertről, ahol a kora-nyári munkálatok nagy részével holnapra remélhetőleg végzek. Majd meglátjátok-elolvassátok ti is!

2021. június

Velem mindig történik valami

Van egy ugyanilyen című Janikovszky Éva könyv. Ott a rosszcsont kisfiúval történnek kalandok, itt meg velem, velünk. Épp ma volt egy beszélgetésem, mely során megkaptam a kérdést, hogy nem unalmas-e a vidéki életem. Ezen eléggé meglepődtem-kiakadtam. 

Azt sem tudom hová kapjak, annyi minden történik körülöttem! Legyen szó akár családról, akár iskoláról, akár faluról, akár csak úgy simán rólam. Megpróbálom összeszedni egy csokorba, mik zajlottak az elmúlt egy-két hétben, úgy, hogy már most tudom, mennyi rengeteg minden fog történni a következő két-három hétben.

Május 26-án véget ért a Kihívás Napjához kapcsolódó pályázat. Mint ahogyan arról már írtam korábban, öten a tantestületből jelentkeztünk a „Legsportosabb munkahelyi közösség” kihívásra. Igazából fogalmam sincs, hányadikak lettünk, de nem is ez a lényeg. Már annyira megszoktam, hogy minden este összeszámolom, aznap mennyit sportoltam! Engem nagyon motivált olvasni, hogy a többiek mit és mennyit mozogtak, és állítom, ez is közrejátszott abban, hogy mostanában szerintem kábé kétszer annyit töltök testmozgással, mint korábban. Ma például legalább négy órát, ebben volt jóga, futás, kerékpár, túra és izomedzés is (azaz ásás, lapátolás, talicskázás J). A Kihívás Napján ráadásul a „Legsportosabb iskola” felhíváshoz is csatlakoztunk. Amúgy is sokan járnak a suliba bicajjal vagy rollerrel, de ezen a napon szinte mindenki azzal jött, vagy görkorival, gördeszkával.

Ezerrel zajlanak a Jerusalema tánckihívás próbái. Ugyebár úgy alakult, hogy én lettem a tánc betanítója. Már egész jól tud mindenki mindent, nagy a lelkesedés. Alapvetően az iskolások csapatában leszek, de korhű (királylányos) ruhába is be fogok öltözni a várban zajló jeleneteknél. (Még a tűzoltók is hívtak, hogy öltözzek be menet-felszerelésbe!) Nem akarom lelőni a poént, de nagyon szuper lesz a forgatókönyv meg a koreográfia. Természetesen megosztom majd veletek az ebből készült videót. Ennek felvétele jövő héten indul!

A tánc egyre nagyobb szenvedélyem, amit két másik helyen-alkalommal is volt lehetőségem gyakorolni. A közelben egy Szabadtánc nevű rendezvényen voltam, aminek a neve rögtön el is árulja, hogy itt szó sem volt semmiféle kötött lépésekről, megszabott koreográfiáról. Félhomály volt, dübörgő zene és én. Tudom, furának hangozhat, de másfél órán át végig csukott szemmel táncoltam! Nagyon brutális és hihetetlennek tűnő megéléseim voltak!

A másik tánc-esemény szintén szabad volt, viszont nagyon is közösségi. Azaz hogy: egyedül táncoltam, de egy csomó más emberrel körülvéve. Az Ecstatic Dance-ről van szó. Erről a kezdeményezésről, ami anno a MagNet Házban indult útjára, négy évvel ezelőtt írtam már a Női Szemmel oldalra. Akkor interjút készítettem a parti négy arcával, most egyikük, Zoli tartott táncot, ezúttal a Margitszigeten, a Nagyréten. Két és fél órán keresztül tomboltunk mezítláb a fűben, a tűző napon.

A Margitszigetre még egyszer eljutottam, ez a másik alkalom egy régi-új téma az életemben. Kátai Piros, alias Sella ismertetett meg még 11 éve az Anasztázia-könyvekkel. Akkoriban ez a sorozat egyfajta Bibliám lett - aztán a váláskor valahogy szépen az egész a volt férjemnél maradt. Egy időre kicsit el is feledkeztem róla, habár tudat alatt sok tanítás motoszkált bennem, beépült az életembe. Most egy Anasztáziás találkozón vettem részt a kolostor-romnál, ahol a fő téma a Szeretet Tere (egyik vesszőparipám) volt.

Május utolsó vasárnapja Gyereknap, hosszú idő után az első komolyabb rendezvény volt a faluban. A gyerekeket persze a vattacukor meg a palacsinta vonzotta leginkább, de én is szívesen mentem le beszélgetni, mókázni. Belerángattak egy sorversenybe, ahol szlalomban kellett futni meg karikákon átbújni. Egy testfestő világbajnok (azt sem tudtam, hogy ilyen létezik) szépítette a gyerekek kezét, én is kértem tőle egy non-figuratív mintákkal díszített R-betűt a karomra. Örökzöld slágerekre Fitt-Tündér táncoltatta meg a népet, persze én is beálltam. Tudjátok, én nagyjából bármire tudok mulatni, ezúttal például a „Hej, Rigó, Rigó, te sárga csikó” című nótára.

Egyik kedvenc helyem, a diósjenei Boróka-ház bolhapiacot szervezett. Amikor még csak az úton sétáltam a vasútállomásról felfelé, már megláttam a ház kisvasútját, amiről ismerősök és ismeretlenek integetve köszöntöttek. Főleg palántákért mentem oda, meg barátokkal találkozni. Vásároltam is persze néhány növénykét (amiket aztán később kiegészítettem a gazdaboltból is), megvettem a helytörténész bácsi könyvét a kistérség látnivalóiról, ittam finom teát, ettem isteni pogácsát. És persze jókat beszélgettem kedves emberekkel.

Nógrádon a Vár parkolójában kézműves vásárt tartottak. Mint mindig, most is nagyon színvonalas volt a kínálat: kerámia, fonott kosár, gyöngy, faragás, textil, ékszer, valamint termelői finomságok, pl. méz, sajt, gyógynövény, gomba vagy szörp. A szépséges portékák mellett ide is a jó társaság miatt kerékpároztam el. Azért persze pénzt is költöttem: nem tudtam ellenállni az isteni kürtős kalácsnak, és vettem gyöngyös karkötőt meg szütyőt Tündér lányomnak.

Merthogy négyes számú gyermekem születésnapját ünnepeltük a héten. A hivatalos gyerekkor véget ért számára, 14 éves, azaz fiatalkorú lett. Ennek örömére nugát-tortát kért, aminek a krémje félig csoki félig Nutella volt, és nagyon hamar elfogyott. Könyvet kapott, társasjátékot, és majd egy babzsákot fog, ha kiválasztja végre a neki legjobban tetszőt. Tegnap nagyobb családi összejövetelt tartottunk, evéssel és beszélgetéssel. Mivel itt a nyár, a lányok a medencében töltötték a nap nagy részét, anyukámék meg élvezték a vidék csendjét és jó levegőjét.

Most volt az osztálykirándulás! A gyerekek nyúztak, hogy menjünk kerékpáros-túrára, hát merészen belevágtam. Ehhez persze kellett sok segítő szülő, kísérőnek illetve bicikli-fuvarosnak. Magyarkút-Verőcéig vonatoztunk el a kis pirossal, ott vártak ránk a kerékpárjaink. Innen kitekertünk a Duna-partra, Kismaroson át Nagymarosra. Az első pihenőnél a gyerekek megrohamozták a játszóteret, különösen az óvodás-méretű kismotorokat élvezték. Mezítláb bementünk a vízbe és pancsoltunk. Zebegény volt a következő cél, ahol a gyerekek kövekkel kacsázgattak.

Visszafelé ismét megálltunk Nagymaroson, ahol már annyira meleg volt, hogy a merészebbek teljesen megfürödtek a Dunában. Verőcén a strandon trambulinoztak, vidámkodtak. Az éhes csapatot pizza és fagyi várta. Míg mi felnőttek beszélgettünk az étterem teraszán, a gyerekek megint játszótereztek. Nagyon jó tempót mentünk, szépen együtt tudtunk haladni. Összesen 36 kilométert tekertünk. A másik nagy örömöm, hogy úgy tűnik, végre jól összekovácsolódott az osztály, szuper kis csapat lett belőlük.

Ma egy kisebb túrán vettem részt az iskola tanáraival. Jövő héten akadályversenyt és kirándulást szervezünk az iskolásoknak, ennek az útvonalát jártuk ma be. Sárban tapicskoltunk, derékig érő fűben gázoltunk, némi bolyongás után eljutottunk Sóskútra. A hangulat, mint mindig, szuper volt, sokat beszélgettünk, nevettük. Szeretem, hogy ők a kollégáim!

Végül pedig: folyamatosan zajlik a kert rendezése. A nagy hír, hogy végre-valahára megérkeztek a magas-ágyások! Majdnem egy hete töltjük fel őket ágakkal, komposzttal és földdel. Nemsokára belekerülnek a palánták is. A következő bejegyzés természetesen erről, a veteményesről, a finom zöldségekről, és az újabb virágokról fog szólni.

Emellett persze zajlik nálunk a tanév-végi hajrá, több mint száz témazáró nagydolgozat megíratása és kijavítása, projektek, felelések, jegyek lezárása, készülés a ballagásra, satöbbi… Ja, és még jobban levágattam a hajam! J

A címről így a végére egy idézet jut eszembe a "Békés harcos útjá"-ból: "Olyan nincs, hogy semmi sem történik. Nincsenek átlagos pillanatok." Na, unalmas az életem?

2021. június

Számok

Tudjátok, én olyan fura állatfaj vagyok, aki akkor tud szabad lenni, ha megvan a rend, mint alap. Több írásom is szól időbeli meg térbeli rendről, a napok, hetek, évek ritmusáról, a lakberendezésről és a kertről.

Most viszont egy „mániámról” szeretnék nektek mesélni, mert azt hiszem, erről még nem írtam itt semmit. Ez pedig a SZÁMOK témája.

Ez nem azt jelenti, hogy a poszt a matematikához fűződő szenvedélyes viszonyomat taglalja majd, bár tény, hogy én nem tartozom azok közé, akik zsigerből utálják a matekot, ráadásul annyira nem is vagyok belőle rossz. Általánosban ötös voltam, gimnáziumban négyes, és mikor az ÉletIskola keretein belül matekot kellett a gyermekeimnek tanítanom, így több évtized távlatából is egész jól eligazodtam benne.

Egyszer olvastam egy cikket az autizmusról, ami arról szólt, hogy nem létezik olyan ember, aki vegytisztán ne lenne autista. Mindenki valahol az autizmus és nem autizmus közötti spektrumon helyezkedik el, ki itt, ki ott. Közismert, hogy az autistáknak sokszor különleges kapcsolata van a számokkal, sok köztük a számoló-zseni.

Nos, zseni ugyan nem vagyok, de az én „autisztikus” tulajdonságom az, hogy mindent, de tényleg mindent megszámolok.

Amikor tornázom, minden gyakorlatból annyit csinálok, ahány éves vagyok. Nem használok mérleget, megszámolom, miből hány kanállal rakok az ételbe. Azt is, hogy hány kapavágást ejtek egy soron a veteményesben, hogy hányszor szívom be és fújom ki a levegőt a jóga-gyakorlatok közben, és hogy hányszor masszírozom végig magamat a kefével a fürdőkádban. Sokszor megszámolom a lépéseimet is, és igen, a vonalakra meg a zebra fehér csíkjára vagy nem lépek rá, vagy csak azokra lépek. J

Vannak bűvös számaim. A legnagyobb kedvenc a hét, a második a három, de még ide tartozik, a tizenkettő, a négy és a kilenc is. Nagyon kevésszer lottóztam életemben, de amikor igen, mindig ezeket a számokat, illetve kombinációikat tettem meg – és soha az életben nem nyertem velük semmit. J

A kilenccel kezdem, mert a számmisztika szerint ez az isteni szám. Volt egy időszakom, amikor nagyon benne voltam a numerológiában, könyveket olvastam róla, aztán szépen mindenkinek kiszámoltam a névszámát meg sorsszámát. Majd mindezzel az információval az égvilágon semmit sem tudtam kezdeni. J

Az én sorsszámom egyébként a hármas, ami megvalósítást, cselekvést jelent. Az ilyen ember általában optimista, bízik az emberekben, az életben, a világban. A „hármas” könnyen kommunikál, fejezi ki önmagát, és valósítja meg elképzeléseit.

A napszámom a kettes, aki empatikus, könnyen beleéli magát a másik helyzetébe. Szeret másokkal együtt lenni, együtt dolgozni. Intuitív személyiség. Ráadásul türelmes is – na, ez az egy, amit magamra nagyon nem tudok vonatkoztatni.

A mostani évszámom négyes, ami arra utal, hogy tavaly július 2-től a következő születésnapomig stabilitást, rendet, szilárd alapokat kell teremtenem – szerintem a házvásárlás abszolút belepasszol ebbe. A következő év viszont ötös lesz, ami sok változásra, újdonságra utal. Kulcsfontosságú lesz ekkor a tanítás és tanulás (nem mintha eddig nem lett volna az), valamint a kíváncsiság és a szabadság. Kíváncsian várom hát, mit hoz ez az időszak!

Nekem van egy elképzelt modellem a világ rendjére. Ez a fentebb említett számokon alapul. Függőlegesen a hármas rend érvényesül, vízszintesen a négyes rend jelenik meg. Három meg négy az hét, háromszor négy az tizenkettő, így kerek a világ. Ezt térben úgy kell elképzelni, mint kettő, egymásra fordított gúlát, amelyek egy oktaédert adnak ki. Az egész közepén pedig ott áll az ember, azaz én.

Nézzük, miből van 3, 4, 7 és 12. 3: szentháromság (ami számomra anya, apa, gyermek), isteni hármasság (Brahma-teremtő, Visnu-megtartó, Siva-pusztító), alsó-középső-felső világ, napkeleti bölcsek (háromkirályok), hármas teremtés (belekezdés-fenntartás-befejezés). 4: évszak, égtáj, holdfázis, érdekes módon a keleti világban ez egy balszerencsés szám. 7: hét napjai, szivárvány színei, zenei hang, főbolygó, görögöknél szabad művészet, világ hét csodája, hét vezér, hét törpe J 12: hónap, asztrológiai jegy a nyugati illetve a kínai tudományban egyaránt.

Végül pedig ne feledkezzünk meg a számok legfontosabbikáról, az EGY-ről. Szerintem inkább ez az isteni szám. Nem véletlen, hogy a rovásos jelét, azaz a Gy-betűt (a rovásban az e-t sokszor elhagyják) a népművészetben alkalmazzák. Ilyen osztásúak lesznek majd az ablakaim, hogy rajtuk kinézve mint Istenen keresztül lássam majd a teremtett világot.

És ha már számok: tegnap volt épp 12 éve, hogy a legelső bejegyzés felkerült a blogomra!

2021. június