Milyen jó szó ez angolul! Egyszerre jelent mozgást és
költözést is. Nekem, nekünk mindkettőből bőven kijutott ezen a héten.
Nem költöztünk, hanem költöztettünk. Méghozzá az anyukámat,
aki 75 évesen bevállalta, hogy új életet kezd. A környék régi-új, hiszen
visszatért Óbudára, gyerekkorom helyszínére, a ház 40 éves, de most zajlik épp
a komplett felújítása, a lakás pedig tök szépen felújított. Fotókon mutatom be
az egyes helyiségeknél az átmeneti állapotokat, de ha majd kész lesz minden pöpecre,
akkor tartok egy teljes virtuális lakásbemutatót.
Mindenki derekasan kivette a részét a munkálatokból. Csomagolás,
pakolászás ki és be, erről szóltak az elmúlt napok. A falakat glettelni
kellett, aztán meg fehérre festeni. Utána pedig felmosni és lesúrolni mindent. A
régi bútorokat a fiam és két barátja hozták át egy pickuppal. Az új IKEÁ-sokat a
gyerekek segítették összerakni. Megérkezett a várva várt szuper kényelmes franciaágy
is. Ma elkészültek hozzá az éjjeliszekrények is. Pihenőidőben a kislányok lementek a kis kerthez, ahová az ablakok nyílnak, kitisztogatták,
összeszedték a szemetet, a letört ágakat. Ma a nagyszobában tettünk rendet. Végre
van egy nappali sarok és egy étkezőrész, de még sok munka lesz a könyvespolcok,
a komód és a vitrin bepakolása. Jelenleg a konyhában van a legnagyobb káosz, sok
minden még szatyrokban, dobozokban várakozik.
Közben megvolt Abán a ballagás. Különleges hely az Atilla
Király Gimnázium, különleges emberekkel. Néhol az én gyermekeim is felbukkannak a képeken. (A fotók a gimnázium facebook-oldaláról
valók.)
Volt egy hosszabb és egy rövidebb randinapunk is, ahol olyan
sok fotó készült, hogy egy külön fényképes blogbejegyzést csinálok róla.
Nekem egyéb mozgásban is volt részem, hiszen az elhatározott
életmód-váltást tovább folytattam. A héten háromszor voltam futni, egyszer a
Szent István parknál, másszor Almáskertben. A harmadik volt a legjobb: tegnap
reggel a páromat elkísértem a pályaudvarig, aztán a Nyugatitól szépen
visszafutottam Óbudára a Margitszigeten keresztül. Hamarabb megtettem a négy és
fél kilométeres távot futva, mint ahogyan ő hazaért vonattal.Közben szépen sikerült elérnem a Duolingo-ban az 500-as streak-et, azaz enyi napja foglalkozom napi szinten a nyelvtanulással (eleinte orosz, aztán olasz is).
Tartottam egy tour-t is, klasszik budapesti városnézést
Pesten és Budán, ezúttal örményeknek. Érdekes volt kicsit ezzel a néppel,
nyelvvel, kultúrával megismerkedni. Kis negatívum, hogy ez volt a hét, a hónap,
sőt ezidáig az év legmelegebb napja, a majdnem 30 fokban, napsütésben izzadtunk,
pilledtünk.
A hetet akár pizza-hétnek is nevezhetjük. Mivel se helyünk,
se időnk nem volt főzni, ezért többnyire pizzát vettünk vagy rendeltünk.
Tobzódtunk a különféle sonkás, kukoricás, szalámis, gombás, babos, és igen,
bizony, ananászos pizzákban.
Kezdjük felfedezni a környéket és annak gasztronómiai
lehetőségeit. A pizzérián kívül találtunk itt jó pékséget, éttermet és fagyizót
is. Egyik nap a Vasmacskában kajáltunk, ami a Fő tér közelében van. A dolog
érdekessége, hogy anno a gyerekeim apjával a Fő téren volt az esküvőnk, és
utána a Vasmacskában ebédeltünk. Tök hangulatos ez a hely, bent még nyuszikat
és leguánokat is láthat a szemfüles látogató. Mi kint, a kerthelyiségben telepedtünk
le. Brokkolikrémlevest, különböző ízű kézműves lepényeket (én
spenótos-fetasajtosat), valaki vega, valaki pedig húsos vasmacska-tálat ettünk. Hozzá limonádét ittunk, aztán aznap még maracujás limcsiből is megittam fél
litert. Egyszer meghívtam az anyukámat sütizni, valami paleo csokis izére.Egyik délután pedig családostul
elsétáltunk a Borókába, ahol a sokféle fagylalt közül a gyerekek a lehető
legszínesebbeket választották.
Anyukám költözését egész Óbuda megünnepelte, egy hétvégi
rendezvénnyel. Most volt-van ugyanis Óbuda Napja, amikor a Fő és a Szentlélek
tér tele van kézműves árussal, street food kisbuszokkal, napközben zajlanak a
programok, este pedig koncertek. Tegnap Dolly lépett fel, akinek a koncertjére
Anyut is elvittem. Elmondása szerint sosem volt felnőttként könnyűzenei
koncerten; utoljára talán az Ifiparkban bulizott, azóta inkább az Operába és
komolyzenei hangversenyekre járt. Megmondom őszintén, nagyon tetszett a
koncert!Dollynak még mindig egész jó a hangja, főleg ha figyelembe vesszük,
hogy nemsokárra 77 éves lesz. Az új zenéik mellett hallottunk régi Hungária és
Dolly Roll slágereket is: Ciao Marina, Isztanbul, Országúti randevú, Mexikó...
Az Arrivederci amore dallamaira búcsúztunk el a rendezvénytől. Micsoda buli
volt!
Közben hazarohantam Nógrádra összepakolni a holmikat az
utazásra. Gyorsan elhoztam a megrendelt palántákat, amiket csak egy hét múlva
fogok tudni elültetni. Végre lesz paprika, paradicsom, cukkini, padlizsán,
bazsalikom.
A héten a nagy veteményest sikerült végre felrotáltatni, ide
is csak jövő héten kerülnek a zöldségek magvai. Főleg borsót és babféléket tervezek ide vetni a földbe.
Ma pedig a Gypo
Circus és Szirota Jennifer koncertre ruccantam ki. Gondoltam, meghallgatok pár számot, de aztán a végéig maradtam. Nagyon szuper, lendületes, erőteljes ez a zenekar, kicsit Bohemian Betyars jellegű, Jennifer hangja pedig egyszerűen mennyei. Este köszöntöttek minket Anyák napja alkalmából. Kaptam cuki szivecskét, közös fotókat és Raffaellot, Nagymami pedig orgonát is. A lányok most mentek el Blahalouisiana koncertre, de én már csak tanulgatok, pihengetek. Kell a kikapcs, mert holnap hajnalban
kelés, majd indulás Erdélybe. Egy hét munka, egy hét élmény vár rám; remélhetőleg
sok szép helyet látok majd, és sok kalandban lesz részem. Természetesen nektek
is beszámolok majd a székelyföldi eseményekről, sok-sok fotóval.
2025. május