Tág Világ

Kezdjük rögtön a nagy bejelentéssel:

Mostantól a Tág Világ Iskola főállású angoltanára, és a Felhő (5.) osztály osztályfőnöke vagyok!

Juhuuu! A három évvel ezelőtti exit után sosem gondoltam volna, hogy újra visszatérek az iskolai oktatás világába, azt pláne nem, hogy megint ofő leszek. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem akármilyen iskola ez, és a Felhő is csúcs-szuper osztály!

Ez a hét szinte teljesen az iskoláról szólt. Minden nap keményen dolgoztunk, hogy flottul induljon a tanév. Mivel most egy nagyobb megújulás zajlott a térben, ezért időnk hangsúlyos részét továbbra is bútorok rakodása, összeszerelése (lelkes szülők segítségével), mindenféle dolgoknak az ide-oda pakolása tette ki.

Délutánonként anyukámmal vagy valamelyik lányommal mentem vásárolni, bútorbolt, papírbolt, mindenféle bolt, bejártuk a belvárost és Óbudát, de végül mindent sikerült beszereznem a tanév-kezdésre. Vettem a terembe néhány apró dekort, majd impulzus-vásárlásként otthonra is kettő kisebb növényt. Mikor ezeket elhelyeztem, felbuzdultunk a lányommal, és kicsit átrendeztük a fürdőszoba dekorációját.

Azért az iskolában szellemi munkát is végeztünk: megbeszéltük részletesen a projekteket, a tehetség teret, a témanapokat, értekeztünk az osztályfőnöki munkáról, kemény küzdelem után összeállt az órarend, és persze próbáltunk az évnyitóra.

Idén ez a szokásosnál is nagyobb szabású volt, mert idén van az iskola 10. évfordulója. Tulajdonképpen maga a program ennél jóval régebbi, de kereken egy évtizede zajlik az oktatás ebben az épületben.

Nálunk tegnap nyílt meg az év, hogy a családok a lehető legnagyobb létszámban részt tudjanak venni az eseményen. Ezt dekorálással készítettük elő; én főként a lufifújás terén kamatoztattam a tehetségemet, és gyakoroltam a futáshoz nagyon fontos orrlégzést.

A Felhőket megújult teremben vártam mint új osztályfőnökük. A személyem mindezidáig titok volt, nagyon izgultak, hogy ki lesz az ofőjük. Szerintem örültek nekem, én pedig nagyon örülök nekik! Köszöntöttem őket a felső tagozaton, megismerkedtem a szüleikkel is.

Az évnyitót itt ne olyannak képzeljétek el, mint egy átlag iskolában. Elhangzott az iskola története egy mese keretében, a tanárok felléptek egy színpadon nagy színes TÁG VILÁG betűkkel, az új elsősöket egy tükrös kerettörténet fogadta, és elénekeltük a Tág Világ himnuszát.

Ezután pedig kezdetét vette a kerti parti, eszem-iszom, dínomdánom. Az árnyas fák alatt sörpadokon lehetett pihenni, a pavilonokban ételt-italt lehetett fogyasztani. Nagyon jó volt a többi osztályokból is újra találkozni a gyerekekkel; körbe-körbe jártam, beszélgettem diákokkal, szülőkkel.

A héten voltak napok, amikor egyáltalán nem ettem főtt ételt, egyszerűen nem kívántam ebben a melegben. A tegnapi évnyitón például hiába volt terülj-terülj asztalkám, sütik, rágcsák, én csak és kizárólag szőlőt bírtam enni abban a kánikulában. Persze a hatalmas születésnapi tortából egy szelet nekem is jutott.

Sütiket én is sütöttem többször; ilyenkor mindent belerakok, amiket otthon találok: barack, alma, csokis keksz, mazsola, stb. Amúgy ettem még zöldbabfőzeléket tojással meg tojásos sült krumplit, egyszerű, gyorsan összedobható ételeket, mert főzni csak nagyon kevés időm és energiám maradt. Anyukám isteni zöldséglevessel, rakott karfiollal és cukkinis palacsintával kínált.

Futás szempontjából az edzések rendjében ez volt számomra a könnyű hét. Megmondom őszintén, örültem is neki, annyira lefárasztottam magamat a reggeli edzések után még a suliban és itthon is.

Futás 1. hétfő: A Duna-parton indultam el, és a Graphisoft parkig jutottam. Úgy-ahogy bele tudtam rakni 2 km lendületes szakaszt. A táv szinte kereken annyi lett, mint az előírt: 6,05 km.

Futás 2. szerda: Csak a közeli sportparkba mentem, ott róttam a köröket. Megint pontosan tartottam a távot: 6,04 km lett. Közben színesítenem kellett 5x100 m repülővel. Még mindig úgy érzem, nem tökéletes a kivitelezése ennek a gyakorlatnak, de alakul.

Futás 3. péntek: Ugyanazon a Duna-parti részen futottam, ahol hétfőn, csak kicsit rövidebb szakaszon. Picit túlteljesítettem a napi tervet, 5,6 km-t futottam. Feszülten kezdődött a napom, düh és indulat volt bennem. Beraktam hát egy Scooter válogatást, nagy hangerőn dübörgött a fülembe. Azt nem tudom, hogy a feszültség vagy a techno zene miatt, de ez lett életem egyik leggyorsabb futása, középen 1 km további belendüléssel.

Futás 4. vasárnap: Ez volt a hét leghosszabb futása, 8,25 km a Margit-szigeten. Sok futós podcastot hallgatok mostanság, az ezekben hallott okosságokat igyekszem fokozatosan az edzéseimbe beépíteni. Most például azt, hogy a könnyű, lassú futás tényleg legyen könnyű és lassú. 

Direkt nem vittem fülest, nyugi és béke volt bennem (mindig tudatosan váltogatom a zajos és csendes futásokat). Minden tök jól ment egészen addig a pontig, míg egy mp-re meg nem álltam fotózni a Margit-hidat, amihez le kellett térnem a földútra. 

Miután vissza akartam „szökellni” a rekortán pályára, megbotlottam a szélében, és elhasaltam, mint egy béka. 

A tenyeremet, a könyökömet és a térdemet ütöttem meg. Nem volt nagyon durva az esés, de azért meglepett, mert amióta futok, még sosem volt sérülésem. 

Viszont beismerem, hogy mindez teljes mértékben az én figyelmetlenségemnek volt köszönhető. Negatívum, hogy egy futó (férfi) simán elhaladt mellettem, míg ott feküdtem. 

Viszont egy másik futó (lány) kedvesen felajánlotta a segítségét. Segíteni nem kellett, feltápászkodtam, leporoltam magam, és tovább folytattam a futást. 

Ezeken kívül volt még a héten egy súlyzós edzésem és táncoltam is, na meg persze (biztos unjátok már) rengeteget gyalogoltam.

Minden embernek megvan a maga hülyesége. Az én kattom mostanra a mozgás lett. Rohadt büszke vagyok magamra, hogy akár el is lustulhattam volna a vakáció alatt, én mégis rengeteget sportoltam a nyáron. 

Még inkább arra, hogy másfél hónappal ezelőtt beneveztem egy őszi futóversenyre, belekezdtem egy 12 éves felkészülésbe, aminek a felét mostanra szinte tökéletesen teljesítettem is.

Íme egy havi összegzés augusztusról: 462.000 lépést tettem meg, ami majdnem napi 15.000 lépés és több mint 10 km. Összesen 3075 percet mozogtam, ami egy napra leosztva majdnem 100 percet jelent. Ezzel összesen több mint 22.700 kalóriát égettem el, azaz naponta 733-at. 

A nagy melegben, megerőltető mozgásoknál sajnos néha 180-ra is felment a pulzusom. Átlagosan 22.30-kor aludtam el és 6-kor ébredtem. A napi alvásom kb. 7 óra volt, ami már a nem annyira rossz kategória szerintem. Cél a további javítás, mert nagggyon fontos a mozgás mellett a regenerálódás is.

Egyetlen buli jutott erre a hétre, na de az micsoda buli volt!

Úgy indult a szombat este, hogy a Műegyetem rakpart felé vettem az irányt. A cél a Bartófeszt (lett volna) mint minden nyár utolsó hétvégéjén. A lányaim előre mentek, ők sikeresen odaértek, nem úgy, mint végül én. Csaknekedkislány meg 30Y koncert lett volna a program, vagyis koncert az volt, csak én nem jutottam el oda. A Batthyányig ugyanis még volt HÉV, de aztán a villamos már nem járt a Gellért térig.

Visszautaztam hát Óbudára, és mivel nagyon hallgattam volna élő zenét és táncoltam volna, kedvenc szórakozóhelyemre, a Kobuciba mentem. Európa Kiadó és Balaton koncert ment aznap este, amit kb. a felétől a kerítéstől hallgattam meg. Közben képzeletben visszarepültem az időben, felidéződtek bennem a 90-es évek kazettái, koncertjei, bulijai.

A végére annyira megjött a hangulatom, hogy bementem az Alter Bugira. Nagyon sokan voltak, szinte tele volt a hely, ezúttal főleg az én korosztályommal, 40-50-60-asokkal. De azért fiatalok is akadtak, lehetett kivel táncolni. 

Tapasztalat, hogy legyen szó akár bulizásról, akár chattelésről, vagy igazából bármiről, a kor nem számít. Egy generáció ide vagy oda, tök mindegy, ha megvan az összhang.

XY-nal sajnos csak egy rapid randira volt lehetőségünk. De az micsoda randi volt! Ezen a héten szerencsére sokkal többet tudunk együtt lenni.

Az öcsém hazautazott Kanadába. See you, Bro, next summer!

A lányaim számára a vakáció utolsó hete ismét eléggé kaotikus volt. Egymást váltották, jöttek-mentek, hol egy lány volt itt, hol (barátnőkkel együtt) több. Mentek bulikba, koncertekre, barátokhoz, ahogyan az a kamaszoknál és fiataloknál szokás.

Egyikük még a Balaton-felvidéken dolgozott a héten, aztán nemsokára megkezdi utolsó évét az egyetemen, és jövőre megszerzi óvodapedagógusi diplomáját. Neki és a testvérének is a közeljövőben lesz a beköltözés a kollégiumba.

Másikuk sikeresen beiratkozott az egyetemre, tájrendező és kertépítő mérnöki szakra. Testvére segítségével megküzdött a Neptunnal, és szinte pikk-pakk fel is vette az óráit. Ez a szak ötvözi a biológiát, a rajzot és a matekot. Ilyen tantárgyai lesznek, mint növénytan, rajztechnikák, ábrázoló geometria, ökológia, és terepgyakorlatuk is lesz a Budai Arborétumban.

A legkisebb is készülődött a sulikezdésre, bevásárlás, pakolászás ment ezerrel, hiszen a bátyja nemrég érkezett, és most költözteti le őt az abai kollégiumba. A 11. év kezdődik meg számára, három fakultációval (angol, földrajz, testnevelés), év végén kettő előre hozott érettségivel (angol, föci).

Jó kis nyár volt ez! Tele jobbnál jobb programokkal, utazásokkal, városnézésekkel, fesztiválokkal, koncertekkel, bulikkal, sportolással. Horvátország: Isztria (Pula, Rovinj, Porec); Esztergom, Kisoroszi-szigetcsúcs, Székesfehérvár; Balaton északi és déli partja, Révfülöp, Siófok-Széplak, Balatonberény; Balaton-felvidék: Mindszentkálla, Tapolca, Kapolcs, Veszprém; Gellért-hegy, Zsidónegyed, Repülőmúzeum, Állatkert, Hajózás a Dunán; Csengő-Bongó tábor a Római strandon; Futások a Margit-szigeten, Óbudai-szigeten, Római-parton, Duna-parton, rakpartokon és hidakon, Városligetben és az Adriai tenger partján; Úszás és fürdés: tengerben, Balatonban, strandokon; Kerékpár, pingpong, jóga; Fesztiválok: EFOTT és Művészetek völgye, Koncertek: Azahriah, Bye Alex, Analóg Balaton, Punnany Massif, Bohemian Betyars, Sziámi, Kacaj, Csaknekedkislány, Sisi, Co Lee, Lóci játszik, Kispál és a Borz, Deva, PASO, Honeybeast, Európa Kiadó. Kobuci: koncertek, Alter Bugi és táncház, Vác Suti karaoke…

Ezt még összeszedni és leírni is sok volt, nem hogy átélni. Nagyon gyorsan eltelt a vakáció, és holnaptól itt a szeptember. A héten vár rám az első nap az osztályommal, az első angolórák a többiekkel, valamint egy csapatépítő a Balatonnál.

2026. augusztus

Ha Balatonon járok, enyém a világ...

A héten az Oroszlán jeggyel összhangban nagy volt a meleg, a szárazság. De aztán jött a vihar, volt eső, feltámadt a szél, némileg lehűlt a levegő. Frissültek, belendültek az energiák. A mai napon pedig a Nap belépett a Szűz jegyébe. Innentől jön a nagy váltás, a rendeződés.

Ez egy kettéosztott hét volt: az első három nap munkanap, a második négy nap szabad, jó hosszú hétvége.

Hétfőn mi tanárok néhány hét (nem 3 hónap!) szabadság után visszatértünk az iskolába. Jó volt látni a régi kollégákat, és érdekes volt megismerkedni az újakkal. Főleg a két angolossal, akik rendkívül kedvesek, szimpatikusak, szerintem kis csapatként nagyon jól együtt fogunk tudni működni.

Aki azt mondja, hogy a tanítás szellemi munka, az nem látott még pedagógust a tanév kezdete előtti időszakban. Mi ebben a három napban főleg fizikai munkát végeztünk, pakoltunk, rendezkedtünk, bútorokat cipeltünk és tologattunk. Szekrényeket, polcokat, padokat, székeket, tankönyveket, kábé mindent.

Természetesen történtek megbeszélések is, például tisztán látjuk már, hogyan fog kinézni a tanév rendje. Jövő héten főként már inkább az agyunk dolgozik majd, kevésbé a testünk. Egyeztetések várnak ránk, tanmenetek, órarend, tervezés és szervezés, sok-sok minden.

A készülődés jegyében vettem magamnak egy tanári zsebkönyvet és a papírboltban néhány apróságot, hogy gördülékenyen induljon a tanév.

XY-nal a héten megint jó sok időt együtt tudtunk tölteni. Kedden például volt egy randi-délutánunk, amikor is a belváros különböző pontjaira mentünk együtt, utazgattunk, sétálgattunk. Aztán este betértünk egy szórakozóhelyre, zenét hallgattunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat.

Jártam vele egy olyan varázslatos házban, amiről eddig még csak tőle hallottam, illetve egy jó kis könyvben is olvastam róla. Képtelen voltam elvonatkoztatni a történettől, és az egyik főszereplő lakását odaképzeltem, ahol amúgy nincs is (vagy mégis?).

A hét csúcspontja kettőnk szempontjából, meg amúgy is, minden szempontból, a kellős közepe volt. Augusztus 20., csütörtök, Magyarország születésnapja. A nap, amikor megindul az országban a népvándorlás, a vidékiek mennek a fővárosba, a budapestiek a Balatonra.

Mi a Magyar Tenger felé vettük az irányt. A vonaton odafelé megreggeliztünk, és vicces szójátékokkal szórakoztattuk magunkat. Rengeteget nevettünk, a „Grandfather mine” kifejezés tarolt. (Hogy ez mi a csuda lehet, annak a megfejtése jöhet kommentbe.)

Én akkor lelkesedek fel először, amikor elérkezünk Velencére, aztán meg akkor, amikor Aliga és Világos között meglátom a Balatont.

Az út során több helyen előbukkant a táj, már az ablakból megcsodálhattuk a tavat és az északi part hegyeit. Földváron nagyon tetszettek a régi, de többnyire felújított villaépületek. A látvány talán Fonyódnál volt a legszebb, ahol közvetlenül a parton haladnak a sínek.

Egy kellemes kis üdülőfalu volt a célpontunk, a Balaton délnyugati csücskében. Innen egyaránt látszódott a tó nyugati partja Keszthellyel, és az északi parton a tanúhegyek sokasága (Szent György, Szigliget, Csobánc, Badacsony, Gulács, Tóti).

Voltak ott emberek jócskán, de nem az a hatalmas tömeg, amire számítottunk. Egy strandon az ember persze sosincs egyedül, fel-felbukkantak a közelünkben is pléden heverészők, törülközőn üldögélők. Hallottunk idegen szót is, de akadtak ott magyarok is. Ja, a strandolás egyik aranyszabálya: ami addig nem került elő, az pont az elpakoláskor fog. 

A vízparton egész kellemes volt az idő. A szellő is fújdogált. Ha akartuk, a napon feküdtünk, ha hűsebbre vágytunk, árnyékba húzódtunk.

A víz szintje nagyon alacsony volt, a partról nem is lehetett bemenni a tóba, csak a stégről. 

Viszont a víz minősége kiválónak tűnt; sok helyütt annyira tiszta volt, hogy látni lehetett az alját.

Jól esett többször bemenni, megmártózni, az alacsony vízben lubickolni és napozni. 

Amikor úszni akartam, be kellett gyalogolni egészen a bójáig. 

Itt már kb. derékig ért a víz, és jóval beljebb úszva is leért még a lábam.

Napközben csak kekszet rágcsáltunk, aztán a strandon ebédeltünk, én rántott sajtot steak burgonyával, és mangós limonádét ittam hozzá.

Fura közjáték, hogy pont amikor elhagytuk a strand területét, akkor szállt le a közelbe egy mentőhelikopter, és érkezett oda egy rohamkocsi és egy mentőautó is. Nem tudjuk, mi történhetett…

Ezután katasztrófa-turistáskodtunk egy kicsit, és megnéztük a kiszáradt Balaton-partot. Eléggé siralmas volt a látvány. 

Egy vitorlásért például autóval kellett bemenni a vízbe, mert nem tudott volna kikötni a parton.

Mire az állomásra értünk, már nagyon melegünk volt, ömlött rólunk a víz, és a vonaton csak úgy félig-meddig működött a klíma, úgyhogy odaragadtunk az üléshez. 

A hazafelé úton próbáltunk valamennyire pihenni, de ez inkább csak a vége felé sikeredett, akkor tudtam aludni is kicsit.

Ugyanis tulajdonképpen egy bulivonaton ültünk, mert az utasok nagy része Zamárdiba tartott, a Strand fesztiválra. Kicsit szomorkodtam, hogy kihagyom Azahriah-t, Bye Alexet vagy az Analóg Balatont, aztán rájöttem, hogy idén már mindegyiküket láttam-hallottam koncerten.

Odafele is késett a vonat 25 percet, hazafelé meg 27-et, „forgalmi okokból”. Budapesten a Batthyány tér gyakorlatilag elesett, a héven Óbuda felé kábé senki sem utazott, míg a másik irányban a vagonok és a megállók tömve voltak ünneplőkkel.

A lányaim megnézték a tűzi- és fényjátékot, aztán a Parlamentnél buliztak. Nekem viszont semmihez sem volt erőm, csak ahhoz, hogy berogyjak az ágyba, aztán kezdődött a „tollasbál”. 

A héten egy régi kedves ismerőssel jókat chatteltem, melyek során mindketten új, érdekesebb arcunkat mutattuk meg a másiknak.

Öcsém a héten sok időt töltött a barátaival és persze anyukánkkal is, akivel például a Budai Várban vagy a Gellért-hegyen sétálgattak együtt.

Egyfajta szertartássá vált, hogy Anyu és Attis együtt kávéztak, reggeliztek a közeli pékségben. Néha én is velük tartottam, jó volt így a közös napkezdés.

Kettesben pedig elmentünk biciklizni. Érdekesen kezdődött a dolog, mert nem túl messze a házunktól a kerékpárom defektet kapott. Olyan hangosan durrant ki a gumi, hogy halálra rémültem tőle, még jó, hogy az tesóm jelenléte megnyugtatóan hatott rám. Valamint nagy szerencse, hogy a közelben van egy kerékpár-szerviz, ahol egy kedves szakember pikk-pakk kicserélte a belsőt, így semmi akadálya nem volt már, hogy indulhasson a bicikli-túra.

Attis az itt tartózkodása során többször biciklizett a városban, például a Margit-szigeten vagy a rakparton. Én viszont olyan helyekre vittem, ahol nagyon régen vagy sohasem járt.

A K-híd után a kerékpárúton a vasúti hídig tekertünk. Innen a Római parton haladtunk tovább.

Visszafelé másik útvonalon jöttünk, úgy, hogy útba essen a Gázgyár. A Graphisoft park területét is bejártuk, a kis tóval és szobrokkal.

Kedvenc Duna-parti sétányomon (Hamvas Béla) mentünk tovább. Az Óbudai szigetre sajnos most sem jutottunk be, még mindig le volt zárva a Sziget utómunkálatai miatt.

Öcsémmel még volt kettő közös programunk, amikor együtt buliztunk, egyszer Vácott, másszor Óbudán.

Vácon pénteken tulajdonképpen egy barátnős program szerveződött a nógrádi csajokkal, több helyszínen, fokozatos létszám-bővüléssel.

Először néhányan együtt vacsoráztunk a De ja vu étteremben, ami: 1. nagyon szép, stílusos, 2. a kiszolgálás gyors és a pincérek kedvesek (egyikük készítette ezeket a képeket)

3. A kaja isteni! Finom és bőséges adagokat készítenek. Rántott camembert ettem rizzsel és áfonyaszósszal, hozzá maracujás limonádét ittam.

Innen a sétálóutcához sétáltunk, ahol természetesen nem maradhatott ki az Adria fagylaltozó sem, ahol a fagyi továbbra is isteni és olcsó. Ekkor már mások is csatlakoztak hozzánk, egyikük lánya, sőt, unokája is.

Estére a cél természetesen a Suti volt, azaz a Suti Brothers’ Pub, ott is kedvenc közös programunk, a karaoke. Itt lett teljes a csapat, párokkal, testvérekkel. A poén az, hogy Attis is eljött, aki hamar a társaság aktív tagjává vált és nagyon jól érezte magát. (Csak ez a „remek” minőségű fotó készült rólunk.)

A hangulat fergeteges volt, a társaság pazar. Énekeltünk, táncoltunk, vokáloztunk, ugrabugráltunk, és rengeteget hülyéskedtünk. Ment a vonatozás a „Szerelemvonat”-ra (tippeljetek, ki indította el).

Énekeltem duettet barátnőmmel is, tesómmal is. A Nógrádi Csajok csapata természetesen több dallal is fellépett, sőt, később a srácokkal kiegészülve, mi lettünk a Nógrádi Gang.

Utána a barátnőm kocsival vitt minket Nógrádra, nála aludtunk. A vihar nem kímélte a falut, mindenütt letört ágak hevertek, falevelek borították az utat, több fa is kidőlt. Az egyik úgy, hogy az alsó útról be sem tudtunk jutni Almáskertbe, csak a felsőn. A vihar másik „kellemes” következménye az éjszakai áramszünet lett.

Úgy aludtam, mint a bunda, reggel pedig még XY-nal is tudtam találkozni. Almáskert kedvenc virágneves utcájában együtt mértük fel a viharkárokat és próbáltuk helyre hozni, ami helyre hozható. Nagyon örültem, hogy ilyen spontán módon még egy kis időt együtt tudunk tölteni, ráadásul aztán ő fuvarozott minket Vácig, így nem kellett a kispiroson zötykölődnünk.

Szombaton a Kobuciban a Honeybeast lépett fel, utána a szokásos Alter Bugi volt. 

Öcsém mellett a sógornőm húga is eljött Pesterzsébetről. Először az Árkádban ittunk (mármint ők, én nem), beszélgettünk, poénkodtunk.

Aztán a koncert végét meghallgattuk. Szerintem én összesen három Honeybeast számot ismerek, és pont sikerült ezt a hármat elcsípnünk. A „Legnagyobb hős”-re tombolt a Kobuci bent és kint egyaránt.

Még Tarjáni Zsófit is láttuk közelről, amint épp autogramot osztogatott és rajongókkal szelfizett.

Aztán persze bementünk a Bugira, és együtt buliztunk. Ők nem ismerték a számok nagy részét, én összesen kettőt nem. Énekeltem végig a számokat, úgyhogy az előző nap a karaoke-ban elment hangom tovább romlott a parti során. A tánc pedig sokszor csapott át vad ugrálásba, úgyhogy aznapra is megvolt a mozgás bőven.

Tehát mozgalmas és mozgásos hét is volt ez egyben. Sikerült négyszer futnom, valamint volt egy súlyzós edzésem is. A kerékpározással és a kettő tánccal együtt meglett rengeteg lépésem, mozgással töltött időm és elégetett kalóriám.

Az első futásom 8 km volt, benne 2 km fartlek. Ilyet még sosem csináltam, utána is kellett járnom, mit jelent egyáltalán ez a fogalom. Megtudtam, hogy ez egy olyan futóedzés-módszer, ami ötvözi a folyamatos futást és az interval-edzést. A futó a tempót és az intenzitás szabadon váltogatja, kocoghat, lendületesen futhat, sprintelhet, bármi. Változatos és szórakoztató edzés, ami egyszerre javítja az aerob és anaerob teljesítőképességet. (A magyarázatért köszönet AI-nak.) 

Én úgy csináltam, hogy rövidebb vagy hosszabb szakaszokon hol felgyorsítottam, hogy lelassítottam. Tetszett ez a játékos futó-gyakorlat, végül 8,1 km lett a táv.

Másodszor 7 km váltogatót tartalmazott az edzésterv, ami lassabb és gyorsabb szakaszokat jelentett, 1 kilométerenként váltogatva. Nagyon jól ment, és 8,2 lett belőle.

A harmadik futásom előtt nem voltam túlzottan kipihenve, ráadásul emelkedőket (min. 5x100 m-t) is bele kellett iktatnom. Úgy oldottam meg, hogy a Margit-hídra és az Árpád-hídra is kétszer futottam fel s le a szigeti bejárókon. Előbbi lankásabb, de hosszabb (kb. 300 m), utóbbi rövidebb (kb. 150 m), de meredekebb. Meglepődtem magamon, mert egész jól ment! A lefelé futásoknál mindig nyertem energiát és lendületet ahhoz, hogy újra indítsam az emelkedőket. Sikerélményt jelentett, és végül a 8 km helyett 9,8-at tettem meg.

Mivel az első három futóedzésem helyszíne a Margit-sziget volt, gondoltam, a hosszúhoz választok egy másikat. 

A budai rakparton haladtam először, aztán át Pestre a Lánchídon, vissza a pesti rakparton, és át Budára az Árpád-hídon.

A szokásosnál jóval később, 8 órakor indultam, de mindenképp ki akartam aludni és pihenni magamat az előző két nap éjszakai bulijai után. 

Az időjárás ideális volt a futáshoz, 20 körüli hőmérséklet, többnyire borult vagy felhős égbolt, élénk szél, csepergő eső.

Végre nem pusztultam bele a melegbe és nem izzadtam szét magamat. 

Olyan jól ment, hogy ugyan 12 volt az előirányzott táv, a végére 15 km-t sikeredett.

Így összesen hivatalosan több mint 41 km lett a heti futásom, de mivel becsületesen levonom az órám eltérései miatt a 10%-ot, mondjuk, hogy 37 tuti megvolt.

A jövő hét munka szempontjából nehéz lesz, mert minden nap dolgozunk, futás szempontjából viszont könnyebb az edzésterv. Lezárjuk vele az augusztust, egyben a nyarat.

 

2026. augusztus