Népünnepély

Ez a hétvége számomra főként az ünneplésről, a bulizásról szólt.

A sort pénteken a Tág Világ Party nyitotta, ami az iskolánk egyik nagyszabású éves rendezvénye, ahol tanárok és szülők együtt mulatnak. 

Az eseményt hagyományosan a Symbol Rendezvényházban tartják; ez a szuper hely a Bécsi úton van, a Kolosy tér és az Amfiteátrum között.

A párom is velem tartott; nagyon örültem, hogy együtt tudjuk tölteni az estét. 

A főpróba után beszélgettünk, majd svédasztalos vacsorát kaptunk.

Minden évben van egy adott tematika, idén a parti címe a „Bazi nagy Tág Világ lagzi” volt, azaz az esküvő, lakodalom téma köré épültek az előadások. Ilyenkor minden osztály szülői közössége fellép, aztán a koronát a tanárok előadása teszi fel az estére.

A szülők nagyon ötletes, és rendkívül humoros műsorokkal készültek: másnaposokk, népek lagzijai, társ(bolygó)kereső üstökös, osztálytalálkozó, esküvői fotózás... 

Szuperek voltak a jelmezek, díszletek, kellékek, videók, sokat nevettünk. Megható volt a végzős osztály szüleinek személyes jellegű búcsú-előadása, aminek a végén szem nem maradt szárazon.

A mi fellépésünk szerintem nagyon jóra sikeredett, pedig nem túl sok lehetőségünk volt előtte próbálni, de mindenki nagyon odatette magát, legyen szó akár a vizuális anyag összeállításáról, a tánc betanításáról, a jelmezek, kellékek összerakásáról.

A kerettörténet lényege, hogy van egy szingli lány, aki mindenféle (borzalmasabbnál borzalmasabb) jelölteket pörget a társkeresőn. 

Néhánynál azért elkalandozik a fantáziája különböző esküvőkről, például egy spiri-hippi közösségben.

Görögként zorbát jártunk, majd jött Rikárdó, megszólalt Rostás Szabika mulatós zenéje, és beindult a cigánytánc. 

Volt menyasszony-kikérés vőféllyel, magyar népzenére, és pizzafiús szerelem első látásra, csakhogy az olasz mamma közbeszólt.

A pontot az I-re a balkáni lányrablás tette fel, lövöldözéssel, és a Macskajaj zenéjére történő össznépi tánccal. Ezután leugrottunk a színpadról, és mulatni hívtuk a szülőket. 

Innentől beindult a fergeteges buli, szólt a zene, énekeltük a számokat, pörgött a tánc. Három órán keresztül szinte meg sem álltunk, éjszakába nyúlt a parti.

Szombaton aztán tényleg egy igazi népünnepélybe csöppentünk. Ezen a napon tartották meg az új Országgyűlés alakuló ülését, és a miniszterelnök meg a képviselők eskütételét. 

A bevonulást, az ülés elejét, az eskütételt még otthonról néztem, és már ekkor több ponton nagyon meghatódtam.

Például azon, hogy kikerült végre a Parlamentre az EU-s zászló, vagy azon, hogy a sajtó szabadon mozoghatott az épületben, és kérdezhette a képviselőket. Összességében nagyon szimpatikusak az új képviselők, különösképpen az új házelnök (a kontraszt a régivel szemben ég és föld).

Természetesen nekem is ott volt a helyem. Egyik gyerekemnek se volt kedve jönni, így egyedül mentem a Kossuth térre, ami már annyira zsúfolt volt, hogy pont mikor leszálltam a metróról, az után le is zárták az állomást.

Nagyon betömörült a tér déli része, ezért csak annyi volt a célom, hogy eljussak a legközelebbi kivetítőhöz-hangszóróhoz. Pont ekkor szólt Magyar Péter beszéde, amit sok-sok ezer emberrel együtt néztünk-hallgattunk, zúgott a tapsvihar a teremben és kint a téren is.

A beszéde nagyon emberi hangvételű, de sok helyütt határozott, néha már kemény is volt. Elhangzott benne bocsánatkérés (azok helyett, akik ezt nem tették meg!), de olykor komoly szavak, vádak is (Sulyok, Lázár, stb).

Csodálatos volt számomra a közös éneklés: magyar Himnusz, Szózat, európai himnusz (Örömóda), székely himnusz. A legmeghatóbb a sükösdi tambura-zenekar előadásában „cigány himnusz” (Zöld az erdő) és a „Tavaszi szél” volt.

A képviselők a gyerekekkel együtt énekelték bent a Parlamentben, a tömeg pedig kint a Kossuth téren, közben pedig sokan meghatottan sírdogáltak, köztük én is. A MH frakció pedig tüntetőleg kivonult, szégyen, szégyen, szégyen!

A TISZA-frakció is kivonult, de ők a főkapun, a főlépcsőn, a térre, miközben Szekeres Adrien énekelte zongorakísérettel a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” című dalt. Ezután következett a díszszemle, ünnepélyes zászlófelvonás, ekkor még a tér közepe üresen maradt díszőrségnek és a lovas huszároknak.

Magyar Péter rövid köszöntőt intézett az egybegyűltekhez, aztán hatalmas buli vette kezdetét a Kossuth téren. Énekelt Caramel és elhangzott a „Mi vagyunk a grund”.

A legmegindítóbb talán az volt, amikor Oláh Ibolya végre újra elénekelte a „Magyarország”-ot. Felemelő érzés volt, amikor a dal kezdetekor a kordonokat elbontották és a képviselők behívták az embereket maguk közé.

Beharangoztak egy meglepetés-fellépőt, és mikor Presser Gábor a megjelent a zászló előtt a zongoránál, mindenki azt gondolta, hogy ő az. El is énekelte a „Neked írom a dalt”.

Ez után azonban felkonferálták Hegedűs Zsoltot, akkor már sejtettük, hogy mi várható. De azt nem, hogy Jalja is eljött Magyarországra, és élőben adta elő a számát, amire újdonsült eü. miniszterünk újra bemutatta ikonikus táncát. Aztán odahívta magához a képviselőket, így az egész TISZA-frakció együtt bulizott velünk.

Az ünneplés estébe, éjszakába nyúlt, én azonban nem maradtam ott, így nem láttam MP-t a Parlament ablakában koccintani vagy a Kossuth téren DJ-zni. 

Ugyanis máshol is buli várt rám, mert a hétvégén nemcsak az ország, hanem Óbuda is ünnepelt.

Most tartották Óbuda Napját, amit egy egész hétvégés, több helyszínes rendezvény, többek között Békásmegyeren, a Flórián, a Fő és a Szentlélek téren. 

Rengeteg különböző programmal, fellépéssel, beszélgetéssel, zenével, tánccal (pl. Makám, Kaláka…).

Ezek közül én kettő koncertre mentem el. A KFT-t anyukámmal hallgattuk végig. Kicsit furák voltak Laár nélkül, de azért jó bulit csináltak, ráadásul felfedeztük, hogy az egyik zenészük a gyerekeim sulitársa volt. 

Az Elizabetre értünk oda, aztán jött a sok régi sláger: Macska az úton, Bál az Operában, Afrika és Balatoni nyár. Tök jó volt ez az anya-lánya koncert.

Aztán jött egy másik anya-lánya program, másképp: az egyik lányommal a Mehringer koncert. 

Kettő számát ismertem, egyet („Szar az élet”) élőben is hallottam a Rendszerbontó Nagykoncerten a Hősök terén, egyet meg itthon szoktam énekelgetni, mert az is eléggé forradalmi dal („Szeptember végén”). 

Ráadásul Marci előtte nem sokkal még Presser Gáborral együtt énekelt-zenélt a Parlament előtt, este meg már Óbudán nekünk.

Hát ez a srác engem nagyon megfogott! Szuper a hangja, lendületesek a számok, jó volt a fénytechnika, a rajongók kórusban énekelték az ismert számokat.

Másnap a Kiscsillagot már csak a lakás nyitott ablakán át hallgattam, hogy pihenjen a testem, és legyen időm a blog-bejegyzés megírására, a fotók feltöltésére.

Az eddigi összevissza hónapok után most végre összeraktam egy jó kis májusi sport-tervet. A rendszer már adott, 3 futás, 2 edzés, 1 úszás, emellett meg még amihez kedvem van. 

A terv lényege a távok, ismétlések növelése a hónap végére. Majd beszámolok, hogy mennyire tudtam tartani, mindenesetre ez a hét eddig nagyon sikeresnek mondható.

A hetet rögtön nagyobb mozgással indítottam, mert ismét kerékpárral mentem ki Békásmegyerre.

Kipróbáltam a vadiúj bicajos kesztyűt, így tényleg nem nyomta annyira a kezemet a kormány, és a vadiúj bicajos gatyát, így tényleg nem törte annyira a fenekemet a nyereg. 

Nagyon szeretek a Duna-parton biciklizni, ez számomra nemcsak testi, de egyben lelki feltöltődést is jelent. 

Nógrádon jó volt a hegyek között tekerni, itt pedig a folyó közelsége jelenti a természetet. 

Néha belefeledkezem a gondolataimba (mint ahogyan futás vagy úszás közben is), néha pedig a tájat csodálom. 

Persze emiatt esetenként elbénázok dolgokat, mint pl. most is, amikor kitaláltam, hogy másfelé megyek, mint múltkor, amiből kisebb „eltévedés” lett. 

Vagyis tudtam, merre vagyok, de csak egy nagyobb kerülővel sikerül visszatérnem a jó útra, így lett 22 km a távom.

Mindhárom futásom nagyon jól ment. Az első a közepes táv, közepes tempó a szigeten most 7,6 km lett.

Az intervall futást a sportparkban most másképp csináltam, több időt hagytam a gyors futások közti kocogásra, így a gyorsabb szakaszok sokkal lendületesebben mentek. 4,8 km lett a vége.

A hosszú futásomnál pedig hirtelen felindulásból megdöntöttem az egyéni rekordomat, 16,3 km-rel. 

(A sport-terv egyik része ezzel rögtön teljesült is, mert május végére a bűvös 15 km átlépését tűztem ki magamnak.) 

Az időm nem lett valami hű de jó, bizony elég lassan futok (lassan bicajozok, lassan úszok), de legalább kitartóan. 

Büszke vagyok magamra, hogy a héten 28,7 km-et sikerült futva megtennem.

Kétszer edzettem itthon, klasszikus alsó- illetve felsőtest-gyakorlatokkal, súlyzóval, gumiszalaggal, illetve saját testsúllyal. Egyik reggel egy jóga-ászanasort is végig csináltam.

A Dagályban lezárták a 25-ös medencét, ezért az 50-es fullon volt, egy sávban 3-4 emberrel. Az úszás első fele kicsit nehezebben ment, lassabbnak éreztem a mozgásomat, valószínűleg azért, mert kivételesen nem éhgyomorra mozogtam, hanem reggeliztem előtte, és az nálam mindig sajnos a teljesítmény rovására megy. A második felére viszont nagyon belendületem, élveztem a mozgás örömét. 1700 m.

A termálban sok időt töltöttem, süttettem magamat a nappal, és közben megcsináltam egy vízitorna-gyakorlatsort is. A nap amúgy annyira tűzött, hogy már az úszás után meglátszódott a fürdőruhám nyoma. A szauna-körök ezúttal rövidebbek voltak, és több időt szántam a napozásra ebben a szép derűs időben.

A sportparkba később még egyszer visszatértem, méghozzá az egyik lányommal. Pingpongoztunk egy jót, először ketten, aztán sokan mások csatlakoztak hozzánk, és először forgóztunk. Nagyon jól ment mindkettőnknek, sokszor bejutottunk a döntőbe, vagy ő, vagy én, vagy mindketten. Aztán párost is játszottunk, lendületesen, élvezve a játékot.

Számoljuk bele a mozgásba a táncokat és a gyaloglásokat is, mert például pénteken és szombaton 30-30.000 lépést tettem meg! Szóval ez aztán nemcsak a buli, hanem a sport hete volt számomra.

A héten ettem fokhagymakrémlevest és bablevest, tökfőzeléket és krumplifőzeléket, gnocchit, brokkolis sajtgolyókat petrezselymes újburgonyával, rántott sajtot sült krumplival, túrótortát, (kávémentes) tiramisut és (ha nem is a Fagyinapon, de azért) fagylaltot, többször is.

Most pedig jön egy olyan hét, ami egyelőre teljesen hétköznapinak tűnik, de ahogy magamat ismerem, ha nincs benne program, Réka majd csinál. 😊

2026. május