Utóhang

Egy hét telt el a választások óta. Lehet amiatt, hogy 04.12-re már eléggé ki voltam merülve mind testileg, mind lelkileg, azonnal nem tudtam megélni a győzelmet. Mostanra csengett le bennem ez az egész, de néha még mindig a „nem hiszem el” fázisnál tartok. Az agyammal tudom, hogy vége a ner hatalmának, a fidesz uralmának, de sok időnek kell még eltelnie, hogy ez beépüljön a tudatomba.

A végleges eredményt szombaton hirdették ki, mert ekkora számolták meg a levélben és külképviseleteken szavazó külhoni magyarok, valamint az átjelentkezők voksait. Végül a Tisza 141, a fidesz 52, a mihazánk 6 mandátumot szerzett.

A billegő körzetekben szinte mindegyikben a Tiszás jelölt nyert, a 106-ból 96-ot vitt a Tisza, és csak 10-et a fidesz. Sajnos Nógrád 02-ben Molnár Zoltánnak nem sikerült legyőznie Balla kiskirályt, 211 szavazattal alulmaradt. („Kösz” azoknak, akik a kis pártokra fecsérelték el értékes szavazatukat…) Szerencsére listáról bekerült, csakúgy, mint a balassagyarmati Berki Ákos, aki az országjárás során végzett óriási munkát.

Majdnem 80% s rekord részvétel és soha ennyien nem szavaztak még egy pártra Magyarországon, mint most. A közvélemény-kutatók (mármint nem a fideszesek, hanem pl. a Mandiner) pontosan jelezték a számokat, arányokat, így az eredmény nagy elégtétel lehet számukra. A Nemzeti Választási Iroda honlapja tökéletesen működött, folyamatosan lehetett követni az infókat.

Nagyon jó volt, hogy rengeteg szavazatszámláló ügyelt a választás tisztaságára, valamint a neccesebb helyszíneken cirkáló őrszemek, fürkészek figyelték, dokumentálták a csalásokat. Csodálatos volt a külföldiek ilyen nagy arányú részvétele, rajtuk is múlt az eredmény.

Mai napig imádom nézni a vasárnap esti, éjszakai bulikról szóló videókat. Az emberek pacsival köszöntötték egymást a mozgólépcsőn és énekeltek a metrón. Az utcán zenéltek és táncoltak, az autósok dudáltak. Rendőrök, mentősök, taxisok együtt táncoltak az ünneplőkkel.

Az egyik legjobb ilyen videó Hegedűs Zsolt eksztatikus tánca. Hogy ő ki? Mára már mindenki tudja: hazánk egészségügyi minisztere. Mert igen, lesz végre ilyenünk is. Önálló oktatásügyi, egészségügyi és környezetvédelmi minisztérium, hurrá! Megható pillanat volt Molnár Áron és Puzsér Róbert elérzékenyülése; ikonikus kép, amikor Pálinkás százados színpadra kísérte Iványi Dénest.

Az ismerőseim többsége abszolút felszabadult, rengetegen posztoltak fotókat, videókat, pozitív üzeneteket. BÚÉK - sokan köszöntek így 04.13-án, hétfőn, és tényleg olyan a hangulat, mintha egy új időszámítás kezdődött volna. És bizony néhány régi „nagy magyar” ismerősöm véli úgy, hogy itt a vég, eljött az apokalipszis, mindmeghalunk, stb.

Megtörtént az első nemzetközi sajtótájékoztató, amit MINDEN médium közvetített. Egészen elérzékenyültem, hogy a független sajtó végre bejuthatott és kérdezhetett. MP bement a közmédiába, ahová az előző két év során egyetlen egyszer sem hívták meg. Az M1 és a Kossuth interjúja is felháborító volt, a riporterek stílusa minősíthetetlen.

A Sándor Palotába is ellátogatott, ahol találkozott a „súlytalan” köztársasági elnökkel, aki felkérte őt miniszterelnöknek, MP pedig ST-t arra, hogy távozzon. Ikonikus volt az erkély-jelenet, ahol OV-nek integetett át. Megtörtént a megbeszélés a parlamenti pártokkal, és most egyelőre úgy tűnik, normálisan tudtak mindenről egyeztetni. Megvan a frakcióvezető személye is, akinek nagyon örülök. Természetesen én is ott leszek május 10-én a miniszterelnöki beiktatáson.

Remélhetőleg hamarosan lekerülnek az ocsmány, rágalmazó, gyűlöletkeltő plakátok, én nem kell soha többé ilyeneket néznünk. A választási táblák leszedése egyfajta bulivá vált: a Tiszások segítettek tőlük megszabadítani a közterületeket, hazavitték magukhoz őket emlékbe, sokan dedikáltatták is a képviselőjükkel. A lányom is hazatért egy táblával, amiből kivágta MP képét, hogy megőrizze az utókornak.

A bukott fideszes politikusok magyarázkodnak, a propagandisták mosdatják magukat, a celebek visszamenőleg törlik a kormányközeli tartalmaikat… Szánalmas. Dobrev lemondott, és remélem, soha többé nem hallunk a DK-ról. A Kutyapártnak pedig, mivel nem érték el az 1%-ot, vissza kell fizetnie a 680milliós kampányköltséget, amire gyűjtést szerveznek. Szerintem ez is szánalmas.

Tény, hogy nagyon sok helyen, barátokkal, ismerősökkel, családdal és ismeretlenekkel a politika volt a hét témája. De most elég ebből! Jöjjön a blogbejegyzés személyes része, nézzük, mik történtek az én életemben április (és egyben a tavasz) közepén.

A hetem sport szempontjából kettő, élesen elkülöníthető részre osztható. Az első felében, pontosabban négy napban keveset, gyakorlatilag semmit sem mozogtam, valahogy nem éreztem rá semennyi motivációt. 

Annál több időt szántam a pihenésre: amikor csak tudtam, napközben is szunyókáltam egy órácskát. Péntektől aztán beindult az élet, és 48 óra alatt 5x mozogtam: 2 futás, 2 tánc, 1 úszás.

Néhány hét kihagyás után eljutottam megint a Dagályba. Míg beteg voltam, nem akartam az uszoda és a szauna zárt terében köhögni, másokat megfertőzni. Pedig nagyon jól jött volna a légútjaim megtisztítása, amire most végre sor került.

Először használtam az okos-órát úszás közben. Tök jól számolja a hosszakat, méri a távot, mutat mindent, ami fontos. Olyan jó a kijelzője, hogy még szemüveg nélkül is tudom kezelni.

Maga az úszás sajnos elég bénán ment, főleg az elején. Nehezen vettem a levegőt, pedig az nem árt, ha az ember a vízben van. 

Az első harmad után volt egy pont, amikor azt hittem, abbahagyom és kijövök a medencéből. Aztán kitartottam, és megérte, mert végül egész jól belendültem, és azért 1500 m csak sikerült.

Szombat reggel lévén elég kevesen voltak, ami tök jó. A termálban és a jakuzziban is nagyon élveztem a meditatív lebegést a vízben. A reggelimet két részletben fogyasztottam el, az első résznél kint ültem egy padon és napoztam, a másodiknál sétáltam egyet a strand területén.

A szaunában belecsöppentem egy laza felöntésbe, elcsíptem egy szeánsz végét, aztán egy teljes szeánszban is részem lehetett. Volt ott relax zene és legyező is. Az illóolajok főként tömjén és szantál voltak, úgyhogy a végén olyan illatunk volt, mintha a templomból jöttük volna.

A gőzkabin sajnos technikai okok miatt zárva volt, ezért hosszabb időt töltöttem az infrában. Itt kellemes beszélgetésbe keveredtem. 

Írtam már, hogy szeretek mindenütt, így az uszodában, wellnessben is dumálni? Legyen szó akár fiatalokról vagy idősekről, korombéliekről vagy nyugdíjasokról, örömmel ismerkedem új emberekkel.

A húgommal és az unokaöcsémmel a Margit-szigetre mentünk együtt. A terv az volt, hogy míg Márk biciklizik, addig mi futunk mellette. 

Mikor utoljára láttam az unokaöcsémet kerékpározni, lassú volt és rövid távot bírt. Most viszont három és fél éves létére brutál tempóban bicózott.

Végig bírta körben az egész szigetet. Mi a futópályán haladtunk, ő mellettünk tekert.

Igazi intervall edzés volt, amiben még sosem volt igazán részem. Hirtelen felgyorsulások, nagy intenzitás, aztán lelassulás, akár megállás is váltogatták egymást. 

Mert hát ugye meg kellett nézni az állatkertben a gólyákat, vagy fújni kellett egymásra a pitypangot.

A délutáni futást kevésbé szeretem: meleg van és túl sok az ember, akiket kerülgetni kell. 

Majd kiköptem a tüdőmet a sebességtől, de azért nagyjából végig bírtam, és érzem, hogy erőst hatásos volt. Összesen kb. 6 kilométer volt a táv.

A második futásomra a spontaneitás volt jellemző. Eredetileg másfél szigetkört terveztem, a Margit-hídig elhévezve, az Árpád-hídon visszatérve. Ám Univer másképp gondolta. A hév nem járt, csak a pótló, amire nagy naivan felszálltam. 

Aztán nagyon hamar gyanússá vált, hogy az ellenkező irányba tartok. Újratervezés történt hát: Békásmegyerig mentem, és onnan a Dunáig kijutva a Rómain futottam haza.

A hőfok pont ideális, 10 fok körüli, a felkelő nap fénye szépen tükröződött a folyó vízén. A parton ember alig, csak néhány kutya-sétáltató, kerékpáros, és pár hozzám hasonló futó. Mára már rájöttem, hogy itt szokás intéssel köszönni egymásnak.

Sajnos ezúttal is éreztem a betegség utóhatását, még mindig köhögtem és fújtam az orromat. Az eleje ment könnyebben, a táv fele viszont eléggé vánszorgósra sikeredett. 

Így az időm jó pocsék lett, ellenben sikerélmény, hogy helyt álltam és megcsináltam.

Ez a gombák hete volt: ettem gombakrémlevest levesgyönggyel, gombapörköltet nokedlivel, és tejszínes gombát krumplipürével. 

Ezen kívül még borsófőzeléket és rántott sajtot, zöldséglevest és krumplis-tésztát is.

Egyszer kedvem volt elmenni fagyizni, közben sétálgattam Óbudán, római emlékek és régi házak között.

A tánc is mozgás, nem? Kétszer is volt benne részem. Ugyanis, hurrá-hurrá, végre kinyitott a Kobuci! Erre vártunk fél éve. Koncertet most nem hallgattunk meg, csak a Bugin vettünk részt, de azt duplázva, pénteken és szombaton is.

Szuper dolog, hogy ez a szórakozóhely kettő perc sétára van a háztól, ahol lakunk; mehetünk, jöhetünk bármikor. A lányaimmal és a barátnőikkel közösen buliztunk (volna), de volt, aki mégse jött, volt, aki hamarabb hazament, és persze volt, aki végig kitartott.

Főleg magyar zenék mentek, köztük sok olyan, amit ismerek és szeretek. Énekeltünk, táncoltunk, hülyéskedtünk. Nagyon jó énekesek, zenészek koncerteznek a Kobuciban idén, jó néhányat beírtam magamnak a naptárba. Lesz táncház is, meg persze az örök kedvenc, az Alter Bugi.

Nálunk a hétvégén telt-ház volt, 4-5 lánnyal, akik hangulatos kuckót rendeztek be az erkélyen. Az egyik lányom részt vett a megyei focibajnokságon, a másik növényeket csíráztatott a konyhában, a harmadik pedig hosszas vacakolás után végre megvette a ballagási ruháját.

Anyukámmal megint sikerült megvalósítanunk egy anya-lánya programot. Az ő kívánságára a Margit-szigeten sétáltunk egy nagyot. Erről jöjjön most sok szép fotó. 

Mentünk rendesen, a nap végére a futással együtt 24.000 lépést számolt meg az okos-órám.

Nem múlhat el hét randinap nélkül. A párommal megint sikerült összehozni egy jó kis találkozást. Egy bolond százat csinál: ha az egyikünknek van egy jó ötlete, akkor a másikat mindig rá tudja venni valami mókára.

Voltunk kettesben is és népes csapattal is, töltöttünk időt itthon is és ki is ruccantunk este. Bár nagyon szeretek társaságban is lenni, de azért vele az igazi. Hisz tudjuk: jobb egy jóbarát száz atyafinál.

Tényleg igaz barátom ő, és a mondás is úgy tartja: Egy jó barát a szomorúságban felér százzal a vigasságban. Megnyugtatok mindenkit: már jó ideje nincs részem szomorúságban, tök vidáman telnek a napjaim.

Fontos, egyre fontosabb a saját magam jól-léte, de az is, hogy másoknak adjak, másokkal jót tegyek. Mindezt önzetlenül, nem várva viszonzást – bár az is tény, hogy az élet mindig meghálálja a jótetteket. Örök bölcsesség: Jobb egy adjonisten, mint száz fogadjisten.

Száz szónak is egy a vége: ez az szuperjó hét volt, és nagy várakozással tekintek az új elébe. Legyen nektek is csodaszép az életetek, százszorszép!

2026. április