Derűre Ború

Nos, a cím nem a lelkiállapotomra, csupán az időjárásra utal. Végre esett-esik az eső! Nagyon száraz volt az egész tavasz, a növények most örülhetnek a csapadéknak. Ez egy olyan hét volt, amikor ha nem is végig szakadt, de hol csepergett, hol csak simán esett, sokszor felhős volt az ég, és a napot nem sokat láttuk. Én annyira nem vagyok oda az esőért, de tudom, hogy kell és kész. Ezért elfogadtam a létjogosultságát, és próbáltam némileg együtt mozogni az idővel: többet bent lenni a lakásban, többet pihenni. Erre amúgy is nyomós okom volt.

Ugyanis kissé megkésve, de felfedeztem, hogy az okos-órám csinál a napin kívül heti és havi összegzéseket. Az elmúlt hónapban pl. átlagosan napi 100 percet mozogtam (az ajánlott 30 p), napi 12.000 lépést, azaz majdnem 10 km-t tettem meg (az ajánlott 6000), ezzel napi 1000 kalóriát égettem el (az ajánlott 400). Nem rossz, sőt: nagyon jó! Az átlag pulzusszámom 73 volt; a nyugalmi, alvás közbeni 55, ami sportolás közben 175-re ugrik fel. A véroxigén szintem 97%, a stressz szintem enyhe, szóval minden abszolút megfelelő ezen a téren.

Ami viszont nem annyira jól ment, az az alvás. Átlagban 23.00-kor feküdtem le aludni, és 5.30 körül ébredtem magamtól. Az alvásaim átlagos hossza kb. 7 óra, de ez inkább 6-6,5, amit 30-60 perces délutáni szundikkal igyekszem növelni. Erre jobban oda kellene figyelnem, mindenképpen javítanom kell rajta, mert nemcsak az aktivitás, hanem a pihenés is az egészség része. Mivel a hálószobám ablaka keleti tájolású, ezért már pirkadatkor felébreszt a világosság, ahogy hosszabbodnak a nappalok, egyre korábban. Ezért azt kell forszíroznom, hogy hamarabb aludjak el, ideális esetben 22.00-kor.

Ez a héten egész jól sikerült is. Korábban feküdtem le, tovább aludtam, kicsit kevesebbet mozogtam és összességében jóval többet pihentem. Bevallom, elég szkeptikus voltam az okos-órával kapcsolatban, de itt a bizonyosság, hogy megmutatja a hibákat és tudatosabb életmódra sarkall. Én meg olyan vagyok, hogy ha tévedek vagy valamit nem jól csinálok, akkor azt (ha nem is rögtön, mert az nem lenne igazán Rékás, először persze tagadni, visszavágni kell 😊) beismerem, és igyekszem változtatni rajta. Lásd. most is.

Persze azért az igazi természetemet nem tudom meghazudtolni, mert lételemem a sport és a pörgés. Ezért voltak otthoni edzéseim, alsó- és felsőtestre egyaránt. Valamint hétvégén összehoztam egy kötetlen zenés mozgás-mixet, ami az aerobicnak, a gimnasztikának, a táncnak és a jógának a laza egyvelege lett.

A rövid futásom 5,13 km-esre sikeredett, mert rávertem még egy kis körrel a sportpályán. A 60-60-as intervall futás jól bevált; ha ugyanannyi a kocogós rész, mint a gyors, akkor a gyorsabb futórészeknél könnyebb egy számomra egész jó tempót tartani. Pedig kora reggel elég nehéz volt kikecmeregnem az ágyból, de megérte.

A második futásomat 8 km-esre terveztem, ki is néztem egy útvonalat, amit a googlemaps alapján ilyen hosszúra saccoltam. Aztán végül 10,1 km lett belőle, mert lett benne némi kitérő és csalinkázás is. Főként a Duna menti sétányon futottam a vasúti hídig majd vissza, érintve a K-hidat és az Óbudai-szigetet, a Gázgyárat és a Graphisoft parkot. A hosszú futásom a szakadó eső miatt sajnos elmaradt.

Annyira feldobott a Duna-parti mozgás, hogy aznap rögtön dupláztam is, és a szép időben kerékpárral mentem dolgozni. Nagyon laza, kényelmes tempóban tekertem, közben a folyót, a fényeket csodáltam, és nagyon pozitívan feltöltődtem testileg-lelkileg. Mozogjatok, mert nemcsak a fizikai, de a mentális egészségre is jó hatással van! (Sajnos az úszást is elhalasztottam a pocsék idő miatt.)

A heti menümbe volt karfiolleves, zöldségleves és borsóleves csipetkével, petrezselymes burgonya párolt zöldségekkel, zöldséges rizs, anyukámnál paprikás krumpli (nekem persze kolbász nélkül), Ikeában húsmentes golyó krumplipürével, borsóval, áfonyával. 

Az Ikeából hoztunk DAIM tortát, Békásmegyeren az Édes Szelet cukrászdában elfogyasztottam egy tripla csokis tortaszeletet, a lányokkal pedig sütöttünk csoki chipset, szóval a héten volt édesség is bőven.

Réka igazi természetéhez nemcsak a sport, hanem a bulizás is hozzá tartozik. Ebből a héten az eső miatt nem akadt túl sok, de nem is baj, néha kell a nyugi és a visszafogottság is. Hétvégén hiába is akartam volna kimozdulni legalább a Kobuciba, a Sziámit meg a Bugit elhalasztották a cudar időjárás miatt.

Alighogy véget ért a Tág Világ Party, mi az iskolában már egy újabb eseményre készülünk, a Zenei Fesztiválra. Erre jövő kedden kerül sor, sok-sok meglepetéssel, amiből véletlenül sem szeretnék elárulni semmit. Annyi viszont megosztható veletek, hogy én is a sulis tanári zenekar tagja lettem. Mivel se gitározni, se dobolni, se zongorázni nem tudok (csak a furulyához értek), ezért az egyik énekes vált belőlem.

Kicsit olyan karaoke-s érzés kerített a hatalmába, amikor a mikrofonba énekeltem, mintha visszaköszöntek volna a Sutis emlékek. Csak most nem egy kocsma közönségének fogok énekelni, hanem az iskolának, ahol dolgozom. A héten ezerrel zajlottak a próbák, otthon is sokat gyakoroltam, jöhet a debütáló fellépés. Izgulok rendesen, drukkoljatok!

A hétre összesen egyetlen rendes buli jutott, amikor egyik csapadékmentes este lementem a Kobuciba az egyik lányommal és a barátnőivel, mert ekkor tartották a szezonnyitó táncházat.

Szerencsére kedvencemmel, moldvaival kezdtek, amit nagyon jól ismerek. Szeretem is, mert a zenei alapot dob adja meg, és főleg körtáncokat jelent, amibe boldog-boldogtalan szabadon bekapcsolódhat. A legjobb és egyben legdurvább az volt, amikor az egyik táncnál sorozatosan fel kellett ugranunk a levegőbe: fárasztó volt nagyon, de végig bírtam. A „Szederindánál” egy férfi felkért, amúgy egymagam táncoltam a körben.

Ezután mezőségi, szentiványi és hasonló táncok jöttek, ahol a zenében már a hegedűé a főszerep és a táncban a pörgésé-forgásé. Ezt kevésbé kedvelem, egyrészt mert nem ismerem annyira a mozdulatokat, lépéseket, másrészt kötöttebb, ráadásul ez egy páros tánc. Én sajnos végig petrezselymet árultam, a lányokat viszont többen felkérték. Nekem maradt a zene dallamának és a táncosok látványának élvezete. Főleg a legényes tetszett!

Szerencsére később visszatértek a moldvaihoz, és ekkorra már akkora tömeg gyűlt össze, hogy 4-5 kisebb-nagyobb kör alakult ki a tánctéren. Nagyon jó volt a lányokkal együtt bulizni, és felemelő volt az össznépi közösségi érzés.

Ez egyébként annak a napnak az estéjén történt, amikor 10 km-t futottam és 20-at kerékpároztam, így a táncházból bőven elég volt másfél-két óra. Másnap munkanap volt, korán kellett kelnem. A lányok viszont, mivel az érettségi miatt nekik már nincs tanítás, éjszakába nyúlóan mulattak.

Bizony, nyakukon a vizsgák! A nagyobb gyerekeim sorra adnak számot a tudásukról az egyetemeken, képzéseken, sikerrel. Múlt héten a legkisebb lányom itthon volt, online tanult, előre kiadott feladatokat csinált meg, mert érettségi szünet volt az abai suliban. A másik pedig közben szépen megírta az írásbeliket: magyar, matek, töri az Atilla Király Gimnáziumban (a földrajzot már tavaly megcsinálta), és emelt angol Székesfehérvárott. Érzései szerint annyira nem lett rossz, némelyiket egész jónak véli.

Most ő van itthon, nem egy, hanem négy-öt hétig, aztán először emelt angolból jön a szóbeli, majd egy hétre rá magyarból és töriből. Ezek tehát egyfajta anya-lánya hetek, amikor némileg segítek neki a tanulásban, főleg az angolban, de kitaláltuk, hogy több időt töltünk együtt, mert kell a közös kikapcsolódás is.

Ebből az egyik egy anya-lánya-unokája nap lett, amit az IKEÁ-ban töltöttünk el. Ha már kevésbé lehet kint lenni a szabadban, helyezzük a hangsúlyt a belső térre. 

A felső szinten végig néztük az enteriőröket, az alsó szinten pedig vettünk egy csomó mindent. Anyukám az erkélyére virágtartókat, a konyhájába fűszeres-polcokat, és csak úgy egy cuki kis vázát.

Én már régóta fel akartam dobni egy kicsit az eléggé üres és sivár nappalit, ezért vettem ide egy szőnyeget, egy dohányzóasztalt és egy kis-szekrényt. Végre nem a végtelen parkettát bámulja az ember, végre le tudja valahová rakni a csészéjét vagy a könyvét.

Emellett a lányok ágyára új fogantyúk kerültek, mert a régiek eléggé kislányosak voltak, ráadásul az egyik le is törött. A teknősnek és a tengeri csikónak új helyet találtam, a fürdőszobában a régi, leszerelt fregoli tiplijeibe csavartam be őket.

Az erkélyre is ráfért már nagyon, hogy lakályossá tegyük. Eddig csak a padlóra letett pokrócok jelentették a kis kinti kuckót, most kettő szék került ide, összecsukhatóak, fából készültek, majdnem ugyanolyanok, mint amilyennel tavaly anyukámat leptem meg.

Mivel a légkondi kültéri egysége a lehető leghülyébb helyen van, ezért sajnos asztal nem fért ide, csak egy kis ülőke, amit lerakó felületnek használhatunk. Kerül majd még ide műfű a padlóra és belátásgátló nemtudommégmi a korlátra.

A hálószobát kettő nagyobb párnával egészítettem ki. Praktikus okokból kellettek ide a nagyobb párnák, hogy ha hátra dőlök, ne nyomja a hátam-fejem az ágy fémtámlája. Emellett szerintem szépek is.

Amikor hazaértünk a vásárlásból, hiába voltunk nagyon fáradtak, nem pihentünk le, hanem összeraktuk a bútorokat. Pontosabban a lányom volt a mester, én csak a segédmunkás, a lóti-futi meg a takarítónő. Így a vacsorát már odakint költöttük el, kellemes napsütésben.

Az erkély csinosításához hozzátartoznak a növények is. Elhatároztam hát, hogy beszerzek néhány virágot, és ehhez pont jól jött a szombati muskátli-vásár. 

Az óbudai önkormányzat ugyanis muskátli palántákat osztott ki a helyi lakosok között, amit jelképes 100 forintos darabáron lehetett megvásárolni. 

Kora reggel odamentünk anyukámmal a volt sulim, a Mókus utcájába, ahol már ekkor jó hosszú sor várakozott. Annyira szépek voltak a virágok, hogy alig tudtunk közülük választani. 

Ezután még a piacra is elmentünk, ahol másféle palántákat is vásároltam. 

Ezeket a hétvégén ki is ültettem a virágládákba, így tovább szépült az erkély.

A Duolingó-ban elértem a 800-at. Ez a szám látszólag nagyon jónak tűnik, mégsem vagyok igazán elégedett a nyelvtanulásommal. 

Sokszor érzem, hogy csak kötelességből nyomok le egy-egy feladatsort, hogy ne vesszen el a streak-em, de az lenne az igazi, ha minden nap elmélyültebben tanulnám az oroszt, az olaszt, a németet és a spanyolt. 

Amúgy kikapcsolódásként felvettem a nyelvek mellé a matekot és a zenét is, hogy az agyam alaposan meg legyen mozgatva. A héten erre is kicsit jobban ráfeküdtem, és többet tanultam esténként.

Emellett filmeztem is: megnéztem egy magyar romkomot és belekezdtem egy sorozatba is. 

Kivételesen alig találkoztam a párommal a héten, a munkáink okán sajnos nehéz volt találkozót összeegyeztetnünk. Ugyan csak egy nagyon rapid randira volt lehetőségünk, de az szuper jóra sikeredett. 

Randi címszó alatt eljött hozzám munka után, és legalább egy kicsit együtt lehettünk. Vele lenni az egyik legnagyobb öröm az életemben!

Aztán elkísértem őt a vonathoz. Villamossal mentem a Nyugatiból a Jászaiig, ahol azonban lerobbant a jármű. 

A pótlóra nem volt kedvem várni, úgy döntöttem, elsétálok a Hévig. Gyalogosan mentem át a Margit-hídon a Duna fölött, csodáltam az eget, a vizet, a kivilágított épületeket. 

Olyan jól esett a hűvösben, az eső utáni időben, az esti órákban császkálni kicsit ezen a szép környéken. Kábé mint minden napomon az életemben, így most is egyszerre jelentett testi és lelki feltöltődést.

2026. május

Népünnepély

Ez a hétvége számomra főként az ünneplésről, a bulizásról szólt.

A sort pénteken a Tág Világ Party nyitotta, ami az iskolánk egyik nagyszabású éves rendezvénye, ahol tanárok és szülők együtt mulatnak. 

Az eseményt hagyományosan a Symbol Rendezvényházban tartják; ez a szuper hely a Bécsi úton van, a Kolosy tér és az Amfiteátrum között.

A párom is velem tartott; nagyon örültem, hogy együtt tudjuk tölteni az estét. 

A főpróba után beszélgettünk, majd svédasztalos vacsorát kaptunk.

Minden évben van egy adott tematika, idén a parti címe a „Bazi nagy Tág Világ lagzi” volt, azaz az esküvő, lakodalom téma köré épültek az előadások. Ilyenkor minden osztály szülői közössége fellép, aztán a koronát a tanárok előadása teszi fel az estére.

A szülők nagyon ötletes, és rendkívül humoros műsorokkal készültek: másnaposokk, népek lagzijai, társ(bolygó)kereső üstökös, osztálytalálkozó, esküvői fotózás... 

Szuperek voltak a jelmezek, díszletek, kellékek, videók, sokat nevettünk. Megható volt a végzős osztály szüleinek személyes jellegű búcsú-előadása, aminek a végén szem nem maradt szárazon.

A mi fellépésünk szerintem nagyon jóra sikeredett, pedig nem túl sok lehetőségünk volt előtte próbálni, de mindenki nagyon odatette magát, legyen szó akár a vizuális anyag összeállításáról, a tánc betanításáról, a jelmezek, kellékek összerakásáról.

A kerettörténet lényege, hogy van egy szingli lány, aki mindenféle (borzalmasabbnál borzalmasabb) jelölteket pörget a társkeresőn. 

Néhánynál azért elkalandozik a fantáziája különböző esküvőkről, például egy spiri-hippi közösségben.

Görögként zorbát jártunk, majd jött Rikárdó, megszólalt Rostás Szabika mulatós zenéje, és beindult a cigánytánc. 

Volt menyasszony-kikérés vőféllyel, magyar népzenére, és pizzafiús szerelem első látásra, csakhogy az olasz mamma közbeszólt.

A pontot az I-re a balkáni lányrablás tette fel, lövöldözéssel, és a Macskajaj zenéjére történő össznépi tánccal. Ezután leugrottunk a színpadról, és mulatni hívtuk a szülőket. 

Innentől beindult a fergeteges buli, szólt a zene, énekeltük a számokat, pörgött a tánc. Három órán keresztül szinte meg sem álltunk, éjszakába nyúlt a parti.

Szombaton aztán tényleg egy igazi népünnepélybe csöppentünk. Ezen a napon tartották meg az új Országgyűlés alakuló ülését, és a miniszterelnök meg a képviselők eskütételét. 

A bevonulást, az ülés elejét, az eskütételt még otthonról néztem, és már ekkor több ponton nagyon meghatódtam.

Például azon, hogy kikerült végre a Parlamentre az EU-s zászló, vagy azon, hogy a sajtó szabadon mozoghatott az épületben, és kérdezhette a képviselőket. Összességében nagyon szimpatikusak az új képviselők, különösképpen az új házelnök (a kontraszt a régivel szemben ég és föld).

Természetesen nekem is ott volt a helyem. Egyik gyerekemnek se volt kedve jönni, így egyedül mentem a Kossuth térre, ami már annyira zsúfolt volt, hogy pont mikor leszálltam a metróról, az után le is zárták az állomást.

Nagyon betömörült a tér déli része, ezért csak annyi volt a célom, hogy eljussak a legközelebbi kivetítőhöz-hangszóróhoz. Pont ekkor szólt Magyar Péter beszéde, amit sok-sok ezer emberrel együtt néztünk-hallgattunk, zúgott a tapsvihar a teremben és kint a téren is.

A beszéde nagyon emberi hangvételű, de sok helyütt határozott, néha már kemény is volt. Elhangzott benne bocsánatkérés (azok helyett, akik ezt nem tették meg!), de olykor komoly szavak, vádak is (Sulyok, Lázár, stb).

Csodálatos volt számomra a közös éneklés: magyar Himnusz, Szózat, európai himnusz (Örömóda), székely himnusz. A legmeghatóbb a sükösdi tambura-zenekar előadásában „cigány himnusz” (Zöld az erdő) és a „Tavaszi szél” volt.

A képviselők a gyerekekkel együtt énekelték bent a Parlamentben, a tömeg pedig kint a Kossuth téren, közben pedig sokan meghatottan sírdogáltak, köztük én is. A MH frakció pedig tüntetőleg kivonult, szégyen, szégyen, szégyen!

A TISZA-frakció is kivonult, de ők a főkapun, a főlépcsőn, a térre, miközben Szekeres Adrien énekelte zongorakísérettel a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” című dalt. Ezután következett a díszszemle, ünnepélyes zászlófelvonás, ekkor még a tér közepe üresen maradt díszőrségnek és a lovas huszároknak.

Magyar Péter rövid köszöntőt intézett az egybegyűltekhez, aztán hatalmas buli vette kezdetét a Kossuth téren. Énekelt Caramel és elhangzott a „Mi vagyunk a grund”.

A legmegindítóbb talán az volt, amikor Oláh Ibolya végre újra elénekelte a „Magyarország”-ot. Felemelő érzés volt, amikor a dal kezdetekor a kordonokat elbontották és a képviselők behívták az embereket maguk közé.

Beharangoztak egy meglepetés-fellépőt, és mikor Presser Gábor a megjelent a zászló előtt a zongoránál, mindenki azt gondolta, hogy ő az. El is énekelte a „Neked írom a dalt”.

Ez után azonban felkonferálták Hegedűs Zsoltot, akkor már sejtettük, hogy mi várható. De azt nem, hogy Jalja is eljött Magyarországra, és élőben adta elő a számát, amire újdonsült eü. miniszterünk újra bemutatta ikonikus táncát. Aztán odahívta magához a képviselőket, így az egész TISZA-frakció együtt bulizott velünk.

Az ünneplés estébe, éjszakába nyúlt, én azonban nem maradtam ott, így nem láttam MP-t a Parlament ablakában koccintani vagy a Kossuth téren DJ-zni. 

Ugyanis máshol is buli várt rám, mert a hétvégén nemcsak az ország, hanem Óbuda is ünnepelt.

Most tartották Óbuda Napját, amit egy egész hétvégés, több helyszínes rendezvény, többek között Békásmegyeren, a Flórián, a Fő és a Szentlélek téren. 

Rengeteg különböző programmal, fellépéssel, beszélgetéssel, zenével, tánccal (pl. Makám, Kaláka…).

Ezek közül én kettő koncertre mentem el. A KFT-t anyukámmal hallgattuk végig. Kicsit furák voltak Laár nélkül, de azért jó bulit csináltak, ráadásul felfedeztük, hogy az egyik zenészük a gyerekeim sulitársa volt. 

Az Elizabetre értünk oda, aztán jött a sok régi sláger: Macska az úton, Bál az Operában, Afrika és Balatoni nyár. Tök jó volt ez az anya-lánya koncert.

Aztán jött egy másik anya-lánya program, másképp: az egyik lányommal a Mehringer koncert. 

Kettő számát ismertem, egyet („Szar az élet”) élőben is hallottam a Rendszerbontó Nagykoncerten a Hősök terén, egyet meg itthon szoktam énekelgetni, mert az is eléggé forradalmi dal („Szeptember végén”). 

Ráadásul Marci előtte nem sokkal még Presser Gáborral együtt énekelt-zenélt a Parlament előtt, este meg már Óbudán nekünk.

Hát ez a srác engem nagyon megfogott! Szuper a hangja, lendületesek a számok, jó volt a fénytechnika, a rajongók kórusban énekelték az ismert számokat.

Másnap a Kiscsillagot már csak a lakás nyitott ablakán át hallgattam, hogy pihenjen a testem, és legyen időm a blog-bejegyzés megírására, a fotók feltöltésére.

Az eddigi összevissza hónapok után most végre összeraktam egy jó kis májusi sport-tervet. A rendszer már adott, 3 futás, 2 edzés, 1 úszás, emellett meg még amihez kedvem van. 

A terv lényege a távok, ismétlések növelése a hónap végére. Majd beszámolok, hogy mennyire tudtam tartani, mindenesetre ez a hét eddig nagyon sikeresnek mondható.

A hetet rögtön nagyobb mozgással indítottam, mert ismét kerékpárral mentem ki Békásmegyerre.

Kipróbáltam a vadiúj bicajos kesztyűt, így tényleg nem nyomta annyira a kezemet a kormány, és a vadiúj bicajos gatyát, így tényleg nem törte annyira a fenekemet a nyereg. 

Nagyon szeretek a Duna-parton biciklizni, ez számomra nemcsak testi, de egyben lelki feltöltődést is jelent. 

Nógrádon jó volt a hegyek között tekerni, itt pedig a folyó közelsége jelenti a természetet. 

Néha belefeledkezem a gondolataimba (mint ahogyan futás vagy úszás közben is), néha pedig a tájat csodálom. 

Persze emiatt esetenként elbénázok dolgokat, mint pl. most is, amikor kitaláltam, hogy másfelé megyek, mint múltkor, amiből kisebb „eltévedés” lett. 

Vagyis tudtam, merre vagyok, de csak egy nagyobb kerülővel sikerül visszatérnem a jó útra, így lett 22 km a távom.

Mindhárom futásom nagyon jól ment. Az első a közepes táv, közepes tempó a szigeten most 7,6 km lett.

Az intervall futást a sportparkban most másképp csináltam, több időt hagytam a gyors futások közti kocogásra, így a gyorsabb szakaszok sokkal lendületesebben mentek. 4,8 km lett a vége.

A hosszú futásomnál pedig hirtelen felindulásból megdöntöttem az egyéni rekordomat, 16,3 km-rel. 

(A sport-terv egyik része ezzel rögtön teljesült is, mert május végére a bűvös 15 km átlépését tűztem ki magamnak.) 

Az időm nem lett valami hű de jó, bizony elég lassan futok (lassan bicajozok, lassan úszok), de legalább kitartóan. 

Büszke vagyok magamra, hogy a héten 28,7 km-et sikerült futva megtennem.

Kétszer edzettem itthon, klasszikus alsó- illetve felsőtest-gyakorlatokkal, súlyzóval, gumiszalaggal, illetve saját testsúllyal. Egyik reggel egy jóga-ászanasort is végig csináltam.

A Dagályban lezárták a 25-ös medencét, ezért az 50-es fullon volt, egy sávban 3-4 emberrel. Az úszás első fele kicsit nehezebben ment, lassabbnak éreztem a mozgásomat, valószínűleg azért, mert kivételesen nem éhgyomorra mozogtam, hanem reggeliztem előtte, és az nálam mindig sajnos a teljesítmény rovására megy. A második felére viszont nagyon belendületem, élveztem a mozgás örömét. 1700 m.

A termálban sok időt töltöttem, süttettem magamat a nappal, és közben megcsináltam egy vízitorna-gyakorlatsort is. A nap amúgy annyira tűzött, hogy már az úszás után meglátszódott a fürdőruhám nyoma. A szauna-körök ezúttal rövidebbek voltak, és több időt szántam a napozásra ebben a szép derűs időben.

A sportparkba később még egyszer visszatértem, méghozzá az egyik lányommal. Pingpongoztunk egy jót, először ketten, aztán sokan mások csatlakoztak hozzánk, és először forgóztunk. Nagyon jól ment mindkettőnknek, sokszor bejutottunk a döntőbe, vagy ő, vagy én, vagy mindketten. Aztán párost is játszottunk, lendületesen, élvezve a játékot.

Számoljuk bele a mozgásba a táncokat és a gyaloglásokat is, mert például pénteken és szombaton 30-30.000 lépést tettem meg! Szóval ez aztán nemcsak a buli, hanem a sport hete volt számomra.

A héten ettem fokhagymakrémlevest és bablevest, tökfőzeléket és krumplifőzeléket, gnocchit, brokkolis sajtgolyókat petrezselymes újburgonyával, rántott sajtot sült krumplival, túrótortát, (kávémentes) tiramisut és (ha nem is a Fagyinapon, de azért) fagylaltot, többször is.

Most pedig jön egy olyan hét, ami egyelőre teljesen hétköznapinak tűnik, de ahogy magamat ismerem, ha nincs benne program, Réka majd csinál. 😊

2026. május