Pihi

Már az előző hét is némileg mutatta az irányt: kevesebb munka, kevesebb mozgás, kevesebb zaj, kevesebb pörgés, kevesebb otthontól távol töltött idő. Ehelyett: nyugalom, csend, béke, itthonlét, pihenés.

Erre ez a hét rátett egy további lapáttal. Történt egy konkrét eset, ami elindította ezt az egyértelmű fokozást. Vasárnap szólt a zene itthon, táncoltam rá, és közben sikerült teljes erőből belerúgnom egy darab tűzifába. 

Hogy mit keresett a földön, arra van magyarázat: mindig előre behozok egy adagot a nyirkos teraszról, hogy teljesen szárazon kerüljön a fa a kályhába. Hogy miért nem vettem észre, arra nincs. 😊

A lényeg, hogy az egyiket a jobb kis-lábujjammal sikerült eltalálnom. Kívülről nem volt annyira ronda, csak kicsit dagadt fel, de belilult, és eléggé fájt. 

Tudtam menni, de csak lassan, sántítva, a jobb belső talpélemre helyezve a testsúlyomat. Nos, ez egyértelműen annak volt a jele, hogy még jobban le kell lassítanom.

Az esős idő ezt még tovább fokozta, hiszen olyan sár keletkezett az utcánkban, annyi a pocsolyával teli kátyú, hogy a bakancs vagy csizma is alig küzd meg vele, egy sportcipő számára ez lehetetlen kihívás. Egy ideig tehát lőttek a futásnak, a kinti mozgásnak.

Csak arra volt esély, hogy bent mozogjak. Három nap pihenés után már nagy vágyat éreztem az edzésre, ezért csináltam egy súlyzós-hasizmos napot, másnap pedig egy alsótest napot.

Azért úszni elmentem hétvégén, bár ebben a szar időben nem volt túl nagy kedvem nekiindulni. De tudtam, ha már ott leszek, nagyon fogom élvezni, és ez így is lett. Ott csak akkor fájt a lábam, amikor papucsban mentem át A-ból B-be. És csak akkor fáztam, amikor a szabadtéri medencéből kimásztam és odafutottam a köntöshöz. Nem volt semmilyen célkitűzésem, de az 1500 m-t nagyon könnyedén leúsztam, gyorsabban, mint két hete. A finn szaunában végig a harmadik szinten izzadtam. Az infra-szauna pedig egyfajta női körré alakult át, ahol 60-as hölgyek szidták ezerrel a kormányt és a rendszert.

Aztán nem bírtam magammal, és vasárnap, 9 nap kihagyás után, csak futottam egy kicsit. A Filatorigátig mentem, laza 3,3 km lett, kényelmes tempóban. A futócipőmben, nem úgy, mit a csizmámban, szerencsére egyáltalán nem fájt a lábam.

Májusban kezdtem el a teljes életmód-váltást, és ezt az elmúlt fél évben végig tartani is tudtam. Nekem ugyanis mindig az volt a bajom, hogy rendre belekezdtem, de nem voltam elég állhatatos. Most viszont sikerült kitartanom, és májusban 5, júniusban 6, júliusban 7, augusztusban 8, szeptemberben 9, októberben 10 km fölé jutnom futásban, novemberben felállítva az eddigi rekordomat 13,4 km-rel.

Az úszásban is hasonló volta tendencia. Nyáron elkezdtem az 1000 métert 4x250-nel, aztán 3x330-cal, utána 2x500-zal, végül sikerült leúsznom egyben az 1 km-t. A kezdés óta eltelt öt hónap alatt 1500 m-re növeltem a távot. Valamint megtanultam víz alatt úszni, és egyre több tempót kibírni levegővétel nélkül.

Ebből látszik, hogy: sohasem késő elkezdeni a mozgást, még 50 fölött sem, valamint hogy a teljesítmény mindig növelhető, határ a csillagos ég. Ezek az eredmények is fokozhatók tovább, bár most nincs semmi konkrét tervem, hiszen a 2025-re kitűzött célokat (10 km futás illetve 1500 m úszás) jóval év vége előtt, októberben teljesítettem.

Jövőre amúgy van két ötlet, ami felmerült bennem, bár még egyelőre csak halványan dereng: az egyik a Vivicittán a másik a Balaton-átúszáson indulás. Rögtön tisztáznám, hogy szó sincs félmaratonról vagy a Révfülöp-Boglár közti 5 km-ről! Viszont tavasszal a húgom és a fiam is indul a 21 km-es távon, én pedig arra gondoltam, talán szolidaritásból elkísérem őket, és indulok 10 km-en. De ezt csakis akkor, ha: az edzéseken le fogok tudni futni kétszer ennyit, azaz kb. 20 km-t, illetve ha 10 km-en jelentősen tudom javítani az időmet.

A Balatont is max. Tihany-Szántód között úsznám át, ami másfél km, de ehhez: az edzéseken le kell tudnom úszni 3000 m-t, illetve 1500 m-en jelentősen javítani tudom az időmet (plusz gyakorolnom valamennyit természetes vizekben, hullámok között). Tehát tulajdonképpen mindkét sportnál az kell, hogy a versenytáv kétszeresére képes kell legyek, és az időmet is lecsökkentsem, futásnál egy órára, úszásnál 45 percre. 

Ezek jó kis célok jövőre, és annyira már nem is hangzanak lehetetlennek, aztán meglátjuk, mit hoz az élet.

Habár jövő vasárnap kezdődik az advent, az egyik lányom elkészítette Nagymaminak az adventi koszorút. Szerintem csodaszép lett! A nógrádi koszorú majd jövő hétvégén készül el, közös összefogással.

Az ország egy jó részén leesett az idei első hó. Budapesten persze semmi, de Nógrádra azért jutott belőle valamennyi. Fehérbe borult a Börzsöny is, ezért a legkisebb lányom a barátnőjével felkirándult a hegyekbe. Diósjenőről indultak, a Csóványosig ugyan nem mentek fel, csak a Foltán keresztig, és Nógrád felé mentek le a kéken.

Az volt a lényeg, hogy láthassák, tapinthassák, érezhessék végre a havat. Mi ma csak egy kis havat láttuk, amikor lementünk Székesfehérvárra, de az pont elég volt ahhoz, hogy a fiam a húgait megdobálja hógolyóval.

Ugyanis a legnagyobb lányom 25. szülinapját ünnepeltük együtt vasárnap. Bizony, kereken negyed évszázaddal ezelőtt váltam anyává. Ezúttal nem nálunk Nógrádon vagy Nagymaminál Óbudán gyűltünk össze, hanem az egész csapat leutazott Székesfehérvárra. Mi a fiammal kocsival, a lányok vonattal. Fehérvárott a Kiskakas étteremben foglaltunk asztalt. 

Én camembert rendeltem, a többiek grillezett kecskesajtot, vega-tálat, a húsevők pedig borzaskát ettek. 

A tortát, ami karamellás-brownie-s volt, Budapestről vittük le, a Vanilin cukrászdából.

A héten bemutatták a Tiszás képviselőjelölt-jelölteket (a szó duplázása tudatos). A mi választókörzetünkben három fiatalember méretteti meg magát, akik közül kettőt személyesen is ismerek. Ma nyílt meg a felület, ahol a Tiszás önkéntesek, szigettagok felállíthatnak egy sorrendet. Én már szavaztam is. A holnapi összesítés után egy jelölt kiesik, és ketten folytatják tovább a versenyt. Bár sem a kiesés, sem a verseny szó nem megfelelő itt. A három ember minden körzetben végig egymást segíti a kampány során, és nem egymás ellen dolgoznak. Például együtt szórják a Tiszta Hang 05-ös számát, közben beszélgetnek a helyi lakosokkal. Jövő kedden és szerdán pedig bárki előtt megnyílik a lehetőség, hogy a nemzethangja.hu-n megszavazza azt az egyet, aki az áprilisi választásokon a Tisza-párt jelöltje lesz.

A héten szerencsére viszonylag sok időt tudtunk együtt tölteni a párommal. 

Finomakat ettünk, zöldséglevest főztem, rakott zöldbabot sütöttem, és készítettem boci-szeletet is (kakaós-túrós sütemény). 

Megnéztük együtt az „Ötödik elemet”, amin rendkívül jól szórakoztunk. 

Ki is ruccantunk egy kicsit a pesti éjszakába (jó, ez kis túlzás, inkább estébe), hogy legyen egy kis randi-fíling is. 

De a legjobb a sok beszélgetés, valamint a pihenés, alvás volt. Igazából legszívesebben mindketten téli álmot aludnánk egymás karjaiban.

 

2025. november

11.11.

November 11-e Szent Márton napja, ennek alkalmából előző hétvégén lámpásos felvonulást tartottak Nógrádon. Végre újra nyitva a vár, oda vonult fel a sok apróság a maguk alkotta lámpásokkal. Persze az én gyerekeim már kinőttek ebből, de örülök, hogy a falusiaknak megvolt végre ez az öröme.11.11. ráadásul az év utolsó tízmilliószoros napja volt, valamint Retrográd Merkúr, jelentsen ez bármit is. Szóval biztos, hogy valami van a levegőben, ami ezt az egész hetet meghatározta.

Sajnos meg kellett válnom hőn szeretett bőrdzsekimtől, ami szinte a védjegyemmé vált a tavaszi és őszi időszakokban. ☹ Több helyen kilyukadt, aztán annyira tönkrement az anyaga (ami persze műbőr), hogy nem lehetett megjavíttatni. A hideg miatt amúgy is előkerült a bordó kabátom, amit ezen a héten vettem fel először.

Ezt anno átmenetiként vettem, de tavaly pl. annyira enyhe volt a tél, hogy egyetlen egyszer se vettem elő a bundás eszkimókabátomat. Ezzel átvészelem a telet, aztán tavaszra veszek új bőrdzsekit meg farmerdzsekit is, amit meg az egyik tour-on sikerült elhagynom.

Így november közepén az idő ködös reggelente, ami sokszor nem is szakadozik fel napközben sem. A napot alig látni, többnyire borús az ég. 

Minden nyirkos odakint; vagy esik az eső, vagy szitál a köd. Az utak itt Almáskertben sárosak, kátyúsak.

A fákon gyakorlatilag nincs levél, a földön annál több. Tudjátok, én a kertben nem gereblyézem össze, teljesen feleslegesnek tartom.

Egyrészt szeretem az avar látványát, másrészt táplálja a talajt, harmadrészt pedig remek búvóhely télire a kis állatoknak.

A nyári jövés-menés után megint többet vannak a kertben madarak, mókusok. Na és persze mindenféle kóbor cicák, akik nemcsak megeszik a maradék kaját és elpusztítják az egereket, de szívesen alszanak a teraszon a kanapén.

Múltkor sokat írtam kajákról, most folytatom. Egyrészt mert szinte végig itthon voltam Nógrádon, többnyire egyedül, és kedvem volt sokat sütni-főzni, kísérletezni. Másrészt mert sokszor kérdezitek tőlem, hogy egy vegetáriánus mi a csudát eszik, ha ugyebár húst nem. Bizony, van élet a rántott sajt, rántott gomba, rántott karfiol Bermuda-háromszögön túl is. Némi ízelítő a heti ennivalóimból:

- reszelt alma, répa, karalábé mazsolával

- banános zabkása vagy csokis rizskása

- müzlis joghurt

- puffasztott rizses szelet vagy búzacsírával extrudált kenyér növényi pástétommal, sajttal, madársalátával vagy paprikával

- vöröslencse-krémleves répával, zellerrel, karalábéval

- répa-tócsni vörös- és fokhagymával, szezám-, len-, napraforgó- és köménymaggal

- tejfölös zöldbabfőzelék

- zöldséges, rizses, tojásos rakott izébizé

- aszalt szilvás, almás, mazsolás túrós sütemény

Ebben a késő őszi időszakban amikor süt a nap, jól esik sétálni vagy futni egyet Almáskertben vagy a faluban. Bár a közlekedést némileg megnehezíti, hogy hol a pocsolyákat kell kerülgetni, hol a sárban merül el az ember.

Amikor lemegy a nap, szeretek bekuckózni és a cserépkályha melegénél meginni egy nagy bögre mézes menta- vagy citromfű-teát. Amúgy is a szokásosnál jobban odafigyeltem a folyadék-bevitelre ezen a héten, aminek éreztem is jótékony hatásait.

Amit viszont sose veszek: alkohol, cigaretta, kávé, üdítő, ásványvíz, csipszek és hasonló rágcsák. Persze néha becsúszik egy-egy egészségtelen édesség, de ennyi simán belefér. Amúgy viszont zöldség, gyümölcs, gabona és némi tejtermék alkotja az étrendemet. Szóval igyekszem azért az étkezésre is odafigyelni, nemcsak a sportra.

Többen kérdeztétek a heti edzéstervemet. Íme az ideális:

hétfő - edzés (felsőtest), kedd - futás (közepes, kényelmes), szerda - edzés (alsótest), csütörtök – futás (rövid, gyors), péntek - úszás, szombat - futás (hosszú táv), vasárnap – jóga, nyújtás

Ez általában a hét végéhez közeledve borulni szokott, és sokszor változnak a napok, cserélődnek a mozgások, kimarad valami, de az biztos, hogy legalább heti hat alkalommal mozgok. És ez komolyabb, mint életemben valaha.

A közepes-kényelmes futásom kereken 5 km-re sikeredett. Most már mindig viszem a futóövben a telefont, hogy ha szép tájat látok, akkor azt meg tudjam örökíteni. Ezúttal érintettem a falutáblát, a várhegyet, a forrást és a rétet. Annyira jó, hogy nekem nem kell ELmennem sehová futni, hanem amint kilépek a kapun, szép környezetben tudok sportolni.

A rövid, gyors futásomat, ami 3,5 km lett, most igyekeztem tényleg nagyon gyorssá tenni. A komolyabb futós szakaszokon tényleg szinte sprinteltem, így most a 90-30-es váltakozást éreztem teljesíthetőnek. Mivel most a távokban igencsak bepörögtem, az év végéig kitűzött célom a sebesség javítása lesz.

A hosszú futásomat eddig mindig Budapesten teljesítettem. Most viszont itthon akartam lefutni a kb. 10 km-es távot. Ki is találtam szépen, hogy vasárnap elbuszozom a 2-es úthoz a Nőtincsi elágazáshoz, és onnan Berkenye és Nógrád érintésével futok el Diósjenőre (9,5 km).

Ebből aztán az lett, hogy annyira fáradt és álmos voltam, hogy kinyomtam az ébresztőt, és aludtam, kipihentem magamat. Azért, talán a saját lelkiismeretem megnyugtatása végett, lenyomtam egy jóga-gyakorlatsort és nyújtottam, hogy azért mégis csak mozogjak valamit.

Az edzéseket kicsit komolyabban veszem a téli időszakban. Külön tartottam felsőtest napot és alsótest napot. Egyszer a súlyzózás (váll, bicepsz, tricepsz, hát) és a hasizom állt a központban, másszor pedig a farizom, a comb és a vádli. Ez utóbbihoz megtaláltam az évek óta eltűnt gumiszalagomat, ami ellenállást biztosított, így nehezítette a gyakorlatokat.

A hét csúcspontja sport szempontjából a szombati pingpongverseny volt. Amióta rendeznek ilyet Nógrádon, azóta részt veszek rajta. Először Kendével indultunk, amikor semmilyen helyezést nem sikerült elérnünk, ellenben rendkívül jót mulattunk. 

Aztán ezüstérmes lettem, tavaly pedig a korosztályomban aranyérmes. A nyereményem akkor a kupával együtt egy pingpongütő lett, ezzel játszottam tegnap. 

Ezúttal annyira kevesen jelentkeztek, hogy nem voltak korcsoportok, az összes nő együtt versenyzett. 

Én a harmadik helyet szereztem meg, bronzérmet kaptam. Az is szépen csillog... Ennél azonban sokkal fontosabb volt a mozgás és a közösségi élmény. 

A hivatalos meccseken kívül játszottam a barátnőmmel, falubéli csajokkal, volt tanítványokkal. 

Egyesben, párosban egyaránt sokat mozogtunk és sokat nevettünk. Nagggyon szeretek pingpongozni!

Ez egy kettős hét volt, ellentétekkel. A párom rengeteget dolgozott, így sajnos nem tudtunk egyáltalán találkozni. Sokat telefonáltunk, még többet chatteltünk, de ez persze nem pótolhatja a személyes találkozást, amire majd jövő héten kerítünk sort. 

Régebben ilyenkor bánatos voltam, sokat szenvedtem, ma már ennek nyoma nincs. A hét első felét egyedül töltöttem - ami számomra nagyon nem egyenlő a magánnyal. 

Tökre szeretek magamban lenni, megkedveltem a saját társaságomat. Ilyenkor többnyire írok vagy filmet nézek. Most pl. megnéztem egy ifjúsági sorozatot, ezen felbuzdulva belekezdtem egy új regénybe. 

A laptopon van számos befejezett, félig megírt és frissen elkezdett írásom. Már nem cél, hogy kiadjam őket, csak a magam szórakoztatására készítem őket. Ha pedig zajra vágyok, az edzéseimhez vagy házimunkához bekapcsolok jó zenéket, közben éneklek, táncolok.

Amilyen csendesek és nyugodtak voltak a hétköznapok, annyira pörgősre és mozgalmasra sikeredett a hétvége. Számos alkalom adódott arra, hogy társaságban legyek, barátnőkkel, barátokkal, falumbéliekkel, környékbeliekkel.

Pénteken a Nógrádi Csajokkal végre eljutottam újra a Suti Pubba Vácra. Durva leírni, de áprilisban voltam ott utoljára. 

Korábban szinte havonta lejártunk karaokezni, most tavasztól őszig fél év kimaradt. Ezúttal azonban teljes létszámban jelen volt a barátnői társaságunk, néhánynak a lánya is. 

A hely zsúfolásig tele, szóltak a változatos rock, pop, rap, diszkó, mindenféle számok. Énekeltünk, táncoltunk, rendkívül jót mulattunk.

(Visszautalva az életmódra: én ilyenkor nem fogyasztok alkoholt, nem eszek semmilyen rágcsát, csak egy rostos üdítőt iszok, mégis kiválóan tudok bulizni.)

Szombaton környékbeli Tisza-szigetesekkel voltam egy találkozón, Első Vidám Nógrádi Party fedőnéven. Szigetünk új kapcsolattartója és családja látott minket vendégül Diósjenőn, a tó fölötti dombon. Finomakat ettünk, kiemelném a sütőtökös-diós muffint és a színes cukordíszes „macskás” kekszgolyót. Nagyon szeretek társasjátékozni, és ebből kettő is előkerült. Az egyik a Fedőnevek, ami egy ilyen szó-kitalálós, asszociációs csapatjáték. 

A másik egy zenei kvízjáték volt, aminek során rájöttem, hogy annyira beleragadtam a kedvenc magyar zenéimbe, hogy egy csomó külföldi számot nem ismerek. Az autóban hazafelé aztán előkerült Azahriah, Beton Hofi, Carson Coma, Krúbi… Nagyon jó volt a társaság, poénos emberek egy rakáson, így rengeteget röhögtünk. Sokat beszélgettünk, persze a politika is feljött, de nem hangsúlyosan. 

Amúgy is megbeszéltük előre, hogy bizonyos szavakat nem mondunk ki, úgy mint Tisza, sziget, OV, MP... Aki megszegi a szabályt, bünti-pontot kap. Tippelhettek, ki kapta a legtöbbet. 😊 A „bünti” az lett, hogy az illetőnél lesz a következő parti. Azaz természetesen én fogom a legközelebbit szervezni Almáskertben.

Tiszából a hétvégén dupláztam: vasárnap Balassagyarmatra kaptam meghívást, egy választókerületi összejövetelre, mint a szigetünk volt kapcsolattartója, alapítója. Fontos összejövetel volt ez a mozgalom és az ország jövője szempontjából egyaránt.

Ugyanis holnap, hétfőn válik nyilvánossá az a 3-3 név, akik Tiszás képviselőjelöltnek indulnak. Közülük az első fordulóba a párt közössége kiválaszt kettőt, majd ezután az összes magyar állampolgár kiválaszt egyet. Így november végére kiderült, ki lesz az, aki majd az áprilisi országgyűlési választáson fog indulni.

A hét bővelkedett közéleti botrányokban, pl. adatlopás. Amíg elérhető volt a térkép, természetesen én is csekkoltam rajta magamat. Bizony, ott voltam rajta, méghozzá valamiért duplán, névvel, lakcímmel, elérhetőséggel. 

Egyrészt leszarom, mert amióta a Tisza létezik, én mindig is nyíltan vállaltam a támogatásukat, a véleményemet. Másfelől viszont: … (a pont-pont-pont helyére képzeljétek az összes válogatott káromkodást). 

Mivel kedvenc műsoromban, a „Jólvanezígy”-ben sokat elemezték „miniszterelnökünk” (az idézőjel tudatos) interjúját (ATV, Rónai Egon), ezért kénytelen voltam belőle részeket meghallgatni, bár kifejezett fizikai fájdalmat érzek az illető látványától és hangjától is. „Tudtam, csak nem sejtettem”: ez egy beteg ember, megbomlott elmével, hatalom-ittasan, katasztrofális mentális állapotban. Elég csak ránézni a Firkára. És rá van bízva az ország, emberek millióinak sorsa…

Na, elég a politikából, jöjjenek inkább a gyerekeim, akik a hétvégén hirtelen felindulásból Komáromba utaztak tesós-kirándulásra. Kincső az Atilla Király Gimnázium lány-csapatával vett részt a Fair Play Kupa Középiskolai Labdarúgó Tornán. A két gimis lányommal elkezdtünk komolyabban angolozni. Cél az emelt érettségi illetve a középfokú nyelvvizsga.

 

2025. november