Kitörés

Ez egy nagyon szuper sportos hét volt! Végre a hőmérséklet tökéletesen megfelelt a mozgáshoz. Amikor 20 fok alá megy a hőmérő higanyszála, már az nagyon sokat emel a közérzetemen, de a 13-15 fok az, ami igazán megdobja a teljesítményemet.

A hét viszont rögtön egy kidőléssel kezdődött. Az előző hétvége ugyanis kissé túl sok volt már nekem, ötször sportoltam két nap alatt (kettő futás, egy edzés, tánc és kerékpár), így hétfőn a testem azt jelezte, hogy pihenésre van szüksége. Hallgattam is rá, ezért mikor hazaértem, eldőltem, mint egy lisztes-zsák, és alig mozdultam meg. Nagyon jól kipihentem magamat!

Aztán viszont másnap vettem a futócipőt, és nekiálltam a sok-sok sportnak. Apropó cipőfűző. Képzeljétek, a nemrég vett menő futócipőm eleinte nem volt a legkényelmesebb. A talpa persze igen, szinte suhanok vele a levegőben. Viszont mivel más a kialakítása, mint az eddigi sportcipőimnek, ezért a lábujjamnak nem volt benne elég hely, és a futások végére kicsit nyomott. Viszont az interneten találtam megoldást a problémára. A neve maraton fűzés vagy sarokrögzítés, ami megakadályozza, hogy a cipőben a láb előre csússzon. Amióta ezt alkalmazom, minden tökéletes.

Az első, 8 km-esre tervezett futásom 8,9 km lett, és tök jó tempót mentem. Bele tudtam tenni a 3x1 km gyorsabb szakaszt, közben még kevesebb kocogós pihenőt is tartottam, mint kellett volna. A végére csak kicsit fáradt el a testem, annál jobban fel voltam dobva lelkileg. A futás az a sport, ahová elindulni sokszor nehéz, de már sokszor közben nagyon megjön a kedvem, utána pedig energikusnak érzem magam, a hangulatom az egekben, és akármilyen érzelmi bajom volt előtte, az mintha elillant volna. Amúgy a Margit-szigeten voltam ekkor és este.

Ti tudtátok, hogy milyen intenzív esti élet zajlik ilyenkor a szigeten? Az egy dolog, hogy az emberek sétálnak meg kutyát sétáltatnak, vagy kiülnek egy teraszra és élő zenét hallgatnak egy ital társaságában. De micsoda sportélet van itt! A Palatinuson úsznak, a Hajós Alfrédban zajlik a vízilabda-edzés. Az Atlétikai Centrumban teniszeznek, mellette megy a strandröplabda-meccs. Az Outdoor fitness parkban edzenek, a játszótér sportpályáin fociznak, kosaraznak, a Nagyrét füvén jógáznak. Annyira jó látni, hogy ilyen sokan mozognak, és ahelyett, hogy egy fáradt nap után este tévéznének vagy a telefont nyomkodnák, veszik a fáradtságot, és tesznek az egészségükért. Te, aki most olvasol, sportolj!

Na, ennyi motiváció és inspiráció után jöjjön a második futásom, ami szintén egész jóra sikeresett. 8,7 lett a táv és okés volt a tempó, benne 4x1 km lendületes rész. A Kis-Duna ághoz mentem, ezt a helyet nagyon kedvelem, annyira csendes, nyugodt. A Graphisoft parkon át egészen a Vasúti hídig mentem, útközben alig találkozva emberrel. Kedvenc részeim itt az Ólomöntők szobra, a kis tó a parkban, a Gázgyári lakótelep házai, és a graffitik az út mentén.

Ha lúd, legyen kövér, ha már sport, legyen sok sport. Pénteken volt a Magyar Diáksport Napja, amikor az iskolákban sportnapot tartanak. Mi egy közös zenés bemelegítéssel indítottuk a napot az udvaron, amikor gyerekek, tanárok és szülők együtt tornáztak. Aztán kimentünk a közeli futópályára, és különböző évfolyamok más és más távokat futottak le. Büszke voltam rá, hogy az osztályomból szinte mindenki a hosszabb távot választotta, és derekasan végig is csinálta. 

Néhány tanár is futott, természetesen én is, közben noszogatva a lemaradókat, és élvezve, ahogyan drukkolnak nekem a gyerekek. Ezután különböző sport-kihívások következtek, pl. fekvőtámasz, pingpong-dekázás, célba-dobás, guggolásból felugrás. A plankben meg a labda-passzolásban én is részt vettem. Nagyon aktív volt mindenki, és ez engem is feldobott, olyannyira, hogy elhatároztam, hazafutok a suliból.

Ezt néhány tényező nehezítette. Egyrészt nálam volt a hátizsákom, amit ugyan nagyon szorosra húztam meg, hogy ne lötyögjön, de persze még így is zavart némileg a mozgásban. Másrészt az öltözékem, mert ugye reggel a hűvös időben hosszúujjúban és hosszúnadrágban mentem. A futásnál a pulcsit még le tudtam venni, de a leggings maradt, és rettentően melegített. A nap pedig tűzött rám, nem könnyítve meg a helyzetemet. 

Ilyen körülmények között mindössze annyi volt a célom, hogy futva jussak haza. Néhol megálltam fotózni, kétszer lementem a Dunához, egyszer pedig, nagyjából féltávnál, félbeszakítottam a futást, mert fagyizni támadt kedvem. Míg elnyaltam, sétáltam, aztán folytattam tovább, így összesen 9,7 kmt tettem meg. 

Az edzésélmény eleinte elég vacak volt, aztán persze tök jól belendültem, és utólag csekkolva a tempóm sem volt annyira szar, mint amilyennek hittem. A lelki élmény pedig pazar: Békásmegyerről Óbudára, természetesen a Római parton át, aminek imádom a hangulatát. Csak az emelkedő-futás maradt ki, de azt majd jövő héten pótolom.

Hosszú futásnak 13 km volt előirányozva. Vasárnap elhatároztam, hogy végig futom az útvonalat, ami majd a versenyen is vár rám. Van róla egy tök jó szemléletes videó, az alapján egész jól meglett fejben, mi merre. De most a gyakorlatban is meg akartam látni és tapasztalni.

Az odajutás kissé bonyolult volt: elhéveztem a Batthyányra, onnan pedig villamosra szálltam volna, de az nem volt, csak pótlóbusz. Egy bácsival keresgéltük a megállóját, amiből az lett, hogy jót beszélgettünk egymással. A Várkert bazárnál át tudtunk szállni a villamosra, ami elvitt a Gellért térre. Innen bemelegítésképpen elkocogtam a leendő Startig.

Ez az ELTE Lágymányosi Campusánál lesz, innen indultam úgy rendesen. Elfutottam a Rákóczi hídig, onnan fordító északnak, és a budai rakparton végig a Lánchídig. Itt nem kell egyből ráfordulni a hídra, hanem átmenni alatta, aztán jön egy hurok a Fő utcára. A Clark Ádám térről következik a hídra hajtás, ez itt kb. a féltáv.

A pesti hídfőnél is van benne egy hurok, át a híd alatt, majd fordító, és innen pesti rakpart déli irányba. A Szabadság hídra egy „kellemes” emelkedővel lehet feljutni, már most érzem, ez lesz a versenyen a „kedvencem”. A hídról lefutás és a Műegyetem rakpart viszont jó kis lendületes szakasznak ígérkezik. A Petőfi hídtól már „csak” be kell sprintelni a Finishbe.

A nekiindulás meglehetősen nehézkes volt, és eléggé későn jött meg a futós kedvem. A végén viszont már annyira, hogy visszafelé is kocogtam a Gellért térre, és innen villamosoztam a Clark Ádám térig. Pótlóbuszhoz nem volt kedvem, ezért elfutottam a Batthyányig. Hévvel a Szentlélek tér, onnan pedig még egy utolsó kis futás a boltig. Az órám szerint ma 16,1 km-t futottam, de mivel tudjuk, hogy néha felfelé csal, ezért 10%-ot levonok, így becsületesen 14,5 km.

Az edzésterv utolsó három hete kicsit más, mint az eddigiek. Most az első hét a legkeményebb, ami szerint összesen 38 km lett volna a penzum, de én túlteljesítettem: 41,8 km lett, ami szinte egyenlő a teljes maratonnal. Wow, büszke vagyok magamra nagyon! Ezután egy közepesen nehéz hét jön, az utolsó, a verseny hete pedig ultra könnyű lesz.

Csütörtökön, most már írhatom, hogy szokásosan, az Óbudai Gimibe mentem erőnléti edzésre. Ezúttal összehengergetett polifoammal melegítettünk be, és persze futottunk tíz kört. Aztán step padok segítségével edzettük különféle izmainkat, majd, hogy teljes legyen a tesióra fíling, a bordásfalnál végeztünk gyakorlatokat. A futótechnikai résznél brutál ugrálásokat nyomtunk, mindenféle kargyakorlatokkal megspékelve. Jó kemény edzés volt, nehéz feladatokkal, de én ugyebár szeretem a kihívásokat. Szóval egész jól ment, de talán még jobban ment volna, ha nem közvetlenül előtte eszem meg az anyukámtól kapott IKEÁ-s Daim tortát, aminek ellenállni képtelenség. Mindenesetre jó érzés, hogy nemcsak kardiózom, hanem erősödök is, mert nagyon rám fér.

Étkezéseim zömét zöldséges levesek és főzelékek adják. Napi max. 1 db péksüteményt fogyasztok, hozzá pástétom, sajt, keménytojás, sok saláta. Mellé jönnek a gyümölcsök (mostanában szőlő és szőlő és szőlő) és müzlis joghurt. Viszont hogy ne tűnjek semmiképp szentnek, leírom, hogy van persze némi nasi is, zabrudi, rizsszelet, de akad keksz, süti vagy fagyi is. Mivel sok kalóriát égetek el mozgással, úgy érzem, ez bőven belefér.

Az időszakos böjtöt - némi rugalmassággal - évek óta tartom. Az időpontok évszakonként változnak, de a lényeg az, hogy későn reggelizek, korán vacsorázok, hogy minél rövidebb legyen az étkezéssel töltött idő, és minél hosszabb idő jusson emésztésre. Hétköznapokon szigorúbb vagyok magammal és következetesebben betartom ezt az önmagam által felállított szabályendszert, de hétvégén néha eltérek tőle, és ez egyáltalán nem tölt el lelkifurdalással, örömmel annál inkább. Jó néha egy fagyizónál elcsábulni, kicsit hamarabb reggelizni vagy este az ágyban kekszet rágcsálni. Tudom, hogy amikor eljön a hétfő, van akkora önuralmam, hogy visszatérjek a szokott rendhez.

Nagycsaládosként az államtól egy komolyabb támogatás jár, ez ugyebár az SZJA mentesség. Most viszont egyedülálló szülőként is kaptam segítséget. Az első ilyen volt az iskolakezdési támogatás, aminek az első részletét augusztus végén utalták, a második majd novemberben fog érkezni. Az óbudai helyi önkormányzat pedig vásárlási utalványt adott. Az is fellendíti a pénzügyeimet, hogy most már főállású pedagógusként és osztályfőnökként kapok fizetést. Így elmondhatom, hogy mostanra teljesen stabil, sőt, kifejezetten jó az anyagi helyzetem, ami oly sok év nélkülözés és hónapról hónapra élés után nagyon megnyugtató.

Kétszer voltam a héten a Kobuciban. Szerdán amolyan spontán módon. Este ránéztem a programra, láttam, hogy Kacaj lesz, akiket nagyon kedvelek, leugrottam hát megnézni őket. Idén már voltam egyszer Kacaj koncerten, a Hajógyári szigeten, az Óbuda Bay-en. Ekkor 40 fokos hőség tombolt, de szerencsére a sátrat ventilátorokkal hűtötték, így nemcsak a koncertet meghallgatni volt kedvem, hanem az utána következő táncházhoz is volt energiám.

Most viszont pont az első nagyon hűvös este volt ez, én meg könnyelműen alulöltöztem. Nyári ruha, vékony dzseki, mezítlábas cipő… Hősiesen végig álltam a koncertet, ami nagyon tetszett, de utána már az Artúr Rambón nem maradtam. Pedig szívesen meghallgattam volna őket is, mert ez az Aurevoirból távozott Agócs Márton új zenekara, de győzött a józan ész, és hazamentem melegedni.

Pénteken már tervezetten érkeztem kedvenc óbudai szórakozóhelyemre. Kamaszkorom egyik nagy kedvence, a Pál Utcai Fiúk adott koncertet, ami viszont sajnos az év egyik legbénábbjára sikeredett. Elég szar volt az erősítés, rosszul hallatszódott hátra a zene, bár ezzel még kevesebb lett volna a gond.

Anikó hangja még mindig szép és egyedi, de sajnos már nagyon nem bírja a magas hangokat. Lecsóé pedig megkopott, ráadásul ő az összekötőknél hadarva és motyogva összevissza beszélt baromságokat. Egyszóval nagyon nem volt profi produkció, ennek ellenére persze örültem, hogy élőben hallom például a Bált.

A múltkoriból tanulva jobban felöltöztem, vastagabb felső volt rajtam, és harisnya a szoknya alatt. A koncert alatt így nem fáztam, a Bugin meg persze felmelegített a sok tánc. Huh, nagyon pörgős volt, sokan maradtak partizni, a tánctér tele, a hangulat a tetőfokon. Sokszor egyedül táncoltam, de akadtak néha, akik megtáncoltattak. Mozgás szempontjából ez volt a hét csúcspontja 32.623 lépéssel, 218 perc mozgással, 1483 elégetett kalóriával.

Bizony, itt az ősz, reggelente már egy számjegyű a hőfok, emiatt farmerdzsekiben vagy pulcsiban indulok el, de napközben már simán pólósra, trikósra melegszik az idő. Viszont látom, másoknál elérkezett a meleg ruhák időszaka, megjelentek a sapkás gyerekek, az embereken télies kabát, vastag pulóver, nyakban kendő, lábon bakancs vagy csizma. Az iskolában beindították a fűtést, alig győzöm nyitogatni az ablakokat. A konyha és fürdőszoba csövén érzem, hogy a házban is fűtenek már, de én természetesen nem csavartam még fel a fűtőtesteket. Nálam minden helyiségben éjjel-nappal nyitva legalább egy ablak, és élvezem, hogy beárad a friss a levegő.

Itt a szeptember vége, szerdán megtörtént az őszi nap-éj egyenlőség, innentől kezdve rövidebbek a nappalok és hosszabbak az éjszakák. Láthatóan egyre később kel a nap, egyre később festi színesre az ég alját, amit annyira szeretek a hálószobám ablakából nézni. És egyre korábban nyugszik, érezhetően hamarabb sötétedik, hűvösebbek az esték. Jövő héten már itt az október, ami az előrejelzések szerint még hoz egy kis indián-nyarat, aztán elérkezik az igazi ősz. De én nem bánom. Szép, tartalmas és mozgalmas volt a nyári időszak, most eljött az idő a változásra. A kint helyett a bent, eljárogatás helyett több itthoni lét, emberekkel kapcsolódások helyett nagyobb hangsúly kerül az önmagamhoz való kapcsolódáson. És ez így van jól.

Hogy miért adtam azt a címet a blogbejegyzésnek, hogy „Kitörés”, fogalmam sincs. Egyszerűen mikor elmentettem a doksit, ez volt az első szó, ami beugrott. Egy pszichológus biztosan meg tudná ezt fejteni. 😊 

Ja, rég írtam ide a zenékről, most az aktuális kedvenc Beton.hofitól a "Hello, hello", de sok ByeAlexet is hallgatok, pl. Fekete (Fesd át),  Ahogy öregszünk, Emlékszem rád, Volt már kicsi nyár, Erotika, Nem hiszek (én már a szerelemben), Boldog leszek…

 

2026. szeptember

Sötét - Fény

Ez egy kemény sulis hét volt, hosszú munkanapokkal. Egyszer egy előadást hallgattunk meg, másszor szülőit tartottam, tanulószobás és ügyeletes is voltam. Kétszer késő délután, kétszer pedig kora este értem haza. Többször helyettesítettem, aminek keretében olvastattam angolul és magyarul, hangosan és csendben, szöveget másoltattam és meséltem is. Segédkeztem a DÖK Tehetség Térben, valamint megcsodáltam saját készítésű társasjátékokat is.

Egyik nap Offline Napot tartottunk, aminek a keretében összeszedtük, hogyan tudjuk eltölteni a szabadidőnket úgy, hogy nem a telefonunkat nyomkodjuk vagy számítógépes játékokat játszunk. A gyerekek kipróbálhattak rengeteg igazi jó játékot, olyanokat, amiket mi még a gyerekkorunkban játszottunk. Volt többek között ugróiskola és csendsarok, emoji-színház és társasozás; én pl. Ország-Város-t játszottam velük.

Ehhez kapcsolódott szervesen az az előadás, amit a „Kapcsolj ki mozgalom” vezetője tartott az online világ veszélyeiről. Meghallgattam azt, amit „tudtam, de nem sejtettem”, azaz hogy a netezés mennyire káros az agy és az idegrendszer fejlődésére és hogy mekkora függőséget okoz. Mennyivel jobb ehelyett a zene, a sport, a művészetek, az olvasás… Magamba szálltam: Lehet rám is rám férne egy kis digitális detox, bár pont a sűrű programjaim miatt most nem is lógtam annyit a neten, mint amúgy szoktam.

Volt gimis osztálytársnőmmel, akivel nemrég véletlenül összefutottam a Kobuciban, megbeszéltük, hogy most együtt megyünk bulizni. Szombaton (és amúgy pénteken is) a Vad Fruttik adott koncertet; pont a Sárga Zsigulira értem oda, aztán jött a „Szemben állok a nappal”. A legikonikusabb daluk a „Lehetek én is az az Eeeeeegy”, és azzal zártak, hogy „Nekem senkim sincsen”.

Aztán bementünk a Bugiba. Tök jót táncoltunk, énekeltünk, hülyésedtünk, kibeszéltük a régi osztályunkat, és rengeteget röhögtünk. Meg is beszéltük, hogy folyt. köv.

Ezen a fárasztó héten kicsit elcsúsztam a mozgással, és lett kettő teljesen sportmentes napom, bár a min. 9.000 lépés ezeken is megvolt (a legaktívabb napon 20.000). Tanárként sosem ülök az órákon, inkább állok, még inkább ide-oda mászkálok a teremben. Osztályból be-ki, lépcsőn fel-le, udvarra ki-be, máris összejön a kellő mennyiségű gyaloglás. Viszont voltak duplázós és triplázós napjaim is, szóval elégedett vagyok. Szerencse, hogy az edzéstervben ez a könnyű hét, így azért elboldogultam valahogyan a 6-7 kilométerekkel.

Bár az első futásom konkrétan borzalmasra sikeredett, pedig nagyon rövid táv volt a cél, csak 6 km. Az elején, a Vörösvári út tájékán még úgy-ahogy ment a dolog, megvolt kb. 1 km gyors szakasz is, de a felénél eléggé rosszul kezdtem érezni magamat. Hányingerem lett, elkezdett fájni a hasam, de ekkor már Kaszásdűlőnél jártam. Innentől fogva csak az volt a célom, hogy hazajussak, akármilyen lassan kocogva is. Viszont amikor a sportpark mellett haladtam el, megszállt valami erő, és megtettem egy kört a futópályán, viszonylag gyors tempóban. Így lett 5,8 km a vége, ami hetek óta az egyik legrövidebb távom, a tempóm pedig hetek óta az egyik leglassabb, szóval az egészet egy nagy kudarcként éltem meg.

A második futásom ennek a gyökeres ellentéte lett. Erre, csakúgy, mit múlt héten, az erőnléti edzés után indultam el, mert az mindig annyira feldobja az életkedvemet és meghozza az energiákat. Ilyen is volt a futás, laza, lendületes, benne 2 km gyors szakasz, kellemes időjárás, pozitív hangulat, kiváló edzésélmény a Margit-szigeten a sötétben. 

Sok helyen konkrétan; nem is értem, miért ilyen szar a közvilágítás a futópályán, néhol alig látni bármit is. Viszont végre láthattam a kivilágított Zenélő Szökőkutat. 7,8 km-t tettem meg.

A harmadikra eléggé lehetetlen időpontban indultam el. Szombat reggel nehéz volt kikelni az ágyból, aztán elkapott itthon a gépszíj és rendbe raktam, kitakarítottam a lakást. Egyszóval elhúztam az időt a házimunkával, bár fogjuk rá, hogy ezzel megtörtént a bemelegítés. Így fél 11 tájban indultam el. Igaz, ekkor már 24 fok volt és sütött a nap, melegem is volt valamelyest, de mégsem jött az a brutál érzet, mint a 20 fok fölötti nyári reggeli edzéseken. Ezúttal Óbuda másik részén jártam: Árpád fejedelem útja, Szépvölgyi út, Bécsi út, Vörösvári út. Egészen pontosan teljesítettem az előírt 6 km-t. Tök jól bírtam, jó lett a kedvem is tőle.

A heti utolsó futásomra, nem először, éjszakai bulizás és kevés alvás után került sor. Ez egy egyenletes tempójú futás volt (utólag nézve egész jó tempójú!), nem túl nagy erőfeszítéssel, kellemes környezetben. Elindultam észak felé, a terv a Kis-Duna-ág volt, de végül letértem a K-hídon át az Óbudai szigetre, és ott tettem meg egy kisebb kört. A futást pont a felénél megszakítottam és lementem a Dunához. Nagyon szép volt! Balra az Újpesti vasúti híd, jobbra az Árpád híd, szemben Pest, a nap fénye a vízen, én meg üldögéltem egy kövön a kavicsos parton, és annyira jól éreztem magamat! A táv 7,5 km.

A hétre összesen 26 km volt előirányozva, én 27-et futottam. Ezzel teljesítettem a 12 hetes edzésterv 3. negyedét, és holnaptól belevágok az utolsó 3 hétbe. Az agyam egyik fele szerint megtettem mindent a felkészülésért, a másik felem viszont úgy érzi, hogy nem igazán vagyok még kész arra, hogy versenyezzek. Mindegy, megpróbálom, semmi konkrét célom nincs, csak szépen lefutni a 10 km-t, és lehetőleg nem utolsóként bevánszorogni a célba.

A futások mellett voltak alakformáló edzéseim is: kettő itthoni, az egyik felsőtestre, a másik alsótestre, valamit egy erőnléti edzés az Óbudai Gimiben. Az edzőnk sziporkázott, a társaság pazar, a hangulat vidám. Volt bója-futás, súlyzózás állva és polifoamon, valamint súlyzóval futás és hengerezés (ezeket most csináltam életemben először). Elégedett voltam magammal, élveztem a futásokat, jól tudtam tartani a tempót a súlyzós gyakorlatoknál, a nyújtásoknál pedig (hála az alkalmi jógának) viszonylag hajlékonynak és rugalmasnak éreztem magamat.

Vasárnap a kellemes, napos időben kerékpározni támadt kedvem. A Duna-part volt az alap-koncepció, azaz hogy végig biciklizek a budai parton és vissza a pestin. Ez csak félig sikeredett, végig Budán maradtam, elhaladva a Margit-, a Lánc-, az Erzsébet-, a Szabadság- és a Petőfi hidak mellett.

A Műegyetem rakparton az Autómentes hétvége programjai zajlottak, láttam például tök régi villamosokat a Szabadság hídon és tök régi buszokat a Gellért térnél. Mindenféle közlekedéssel kapcsolatos stand és előadás is volt itt, gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt, valamint egy tesztpálya is.

Hát, ráfér az emberekre egy kis edukáció, annyira nem tudnak normálisan közlekedni és nem ismerik a szabályokat. Ami ugyanis eredetileg könnyed kikapcsolódásnak indult, az részben idegbaj lett számomra. Pedig százszor óvatosabb és lassabb voltam, mint bármikor, és még így is akadtak necces helyzetek.

A kerékpárutat elfoglalják a gyalogosok, csengetek, mutogatom a felfestett piktogramokat, amiket elvileg bárki tud értelmezni, ja nem. Vagy arrébb megy vagy nem, vagy felháborodik rajta és visszapofázik. Jön szembe, a telefonját nyomkodja, néz ide meg oda, csak maga elé nem, kis híján nekem jön.

Elém fut a kisgyerek, a kutya… Elém többször úgy bevágtak kanyarodó rolleresek, hogy egyáltalán nem néztek körbe, ha én nem fékezek, összeütközünk. Szerintem amióta biciklizek, még ilyen sokat sosem használtam a csengőt, de sokszor úgy kellett rájuk kiabálni, hogy kerékpárút, bike path.

Eredetileg csak a Petőfi hídig akartam menni, aztán megtoldottam a Lágymányosi hídig (tudom, hogy Rákóczi híd, de az valahogy sosem áll a számra). Ott pedig megláttam a táblát, hogy „Kopaszi gát arra”, így arra mentem.

Életemben csak egyszer jártam erre, pár éve, mert valahogy kiesik nekem. Nagyon szuper ez a hely, el is tekertem egészen a végéig. Közben elhaladtam mindenféle éttermek, bisztrók, kávézók, játszóterek mellett. Lementem a csúcshoz, ahonnan nagyon szép a Duna látványa.

Aztán elbicikliztem a Lágymányosi öbölhöz, amit a legjobban az Öböl Amfiteátrumból vagy a kettő kilátó-teraszról lehet megcsodálni. Budapest kettő legális Duna-strandja közül az egyik itt van (a másik a Rómain), ahol épp SUP versenyt tartottak fiataloknak.

A háttérben toronyházak, közülük kimagaslik a főváros egyetlen igazi felhőkarcolója, a MOL-torony. Két órát el is bicajozgattam, nézelődgettem, összesen kb. 20 km-t tettem meg.

A héten nagyon finomakat ettem: tojáslevest, gyümölcslevest, borsólevest, kukoricás rizst, gombapörköltet, borsófőzeléket, mákos nudlit, zabpelyhes-túrós sütit. Sok salátát (legjobban a roppanós jégsalátát imádom), növényi pástétommal (olívás, csicseriborsós) megkent magos kenyeret, gyümölcsnek főleg szőlőt és őszibarackot.

Jövő szerdán itt az őszi nap-éj egyenlőség, az átbillenés a fényből a sötétbe, pénteken pedig a Diáksport napja, amikorra szuper jó programokkal készülünk a gyerekeknek.

2026. szeptember