EFOTT - Fesztivál!

Az idei év első (és szerintem utolsó) fesztiválján jártam, az EFOTT-on. Harmadjára vettem részt rajta, voltak hasonlóságok és különbségek. Míg először ugyan egyedül mentem, de később csatlakoztak hozzám a gyerekeim, másodjára pedig eleve gyerekekkel mentem, aztán a helyszínen további gyerekeimmel találkoztam, addig idén teljesen egyedül vettem részt az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján.

Rájöttem, hogy nehezebben bírom én már a fesztiválozást. Na nem magát a koncerteket, a hangos zenét, a tömeget, az ugrálást. Ezekkel semmi gondom, sőt! Ezt szeretem, ezért megyek oda. 

Engem csak az előtte-utána időszak, az utazás, a várakozás visel meg, de az egyre jobban (lehet ezért is preferálom a Kobucit, ami nettó 2 percre van tőlünk gyalog).

A vonat természetesen késve indult a Déliből, és persze az utolsó pillanatban írták ki, hogy melyik vágányról. Ekkor az addig tanácstalanul várakozó tömeg egyszerre lódult meg a peron felé. 

Gyorsan nekiiramodtam, és az emberek nagy részét megelőzve jutottam a vonat első kocsijába, így lett ülőhelyem. Az utat egy nagyon kedves nénivel beszélgettem végig.

Kápolnásnyéken már jókora sor várakozott az EFOTT-buszra, én meg ott szembesültem vele, hogy idén nem lehet rá készpénzzel jegyet venni, csak telefonnal. Amíg ott tétováztam, két önkéntes lány megkérdezte, nem akarok-e buszjegyet nyerni. 

Dehogynem! Egy nagy vízipisztollyal kellett mindenféle színes löttyöket tartalmazó poharakba beletalálnom. Sikerült, így kaptam egy kódot, ők meg segítettek az online jegyhez hozzájutni.

Sukoróra jutva még két sorbanállás várt rám. Az egyik ponton lehetett a jegyet karszalagra beváltani, a másikon pedig átvizsgálták a táskáinkat. Tök jó érzés volt végre megérkezni.

Első utam a Velencei-tóhoz vezetett, már ami maradt belőle. 

Tényleg nagyon alacsony volt a vízszint, de azért szép a tó, a nádas. 

Sétálgattam kicsit a parton, és nézegettem a tájat.

Aztán a buli-negyedbe mentem. Kitelepültek ide a klasszik vidámparkos játékok, bungee jumping, óriáskerék, óriás csúzli és több körhinta-szerűség is. Voltak kisebb helyszínek, pl. ELTE Diszkó vagy a Casa Bacardi, mindegyiknél DJ-k vagy együttesek fokozták a hangulatot. 

Ami a zenét illeti: az egyik színpadnál Dánielfy fogadott, pont azzal a dalával, amit ismerek („Elmegyek jó messzire”), a másiknál pedig T Danny.

Alapvetően az Azahriah koncert miatt mentem, és csak utólag láttam, mennyi jó előadót raktak be erre a napra. Három nagyobb koncert-helyszín (kettő szabadtéri színpad és egy fedett csarnok) között forogtam végig, estétől hajnalig. 

Itthon készítettem egy táblázatot, amit kinyomtattam nagybetűvel (igen, ilyen boomer vagyok, én a koncertjegyeket is papír alapon mutatom be), így mindig láttam, mikor honnan hová érdemes menni.

A Csaknekedkislányt eléggé kedvelem, jellegzetes az énekesük hangja. Elhangzottak olyan számok, mint: „Falábú nő”, Tihany („Senki, senki”) vagy Király úr („Bom-digi-digi-digi”). Ezzel megalapozódott a jó hangulatom.

Co Leet a gyerekeim szokták hallgatni, nekem amolyan semleges volt eddig, nem is utálom, de nem is kedvelem különösképpen. Így meglepődtem, hogy milyen jó bulit csinált, eléggé tetszett, amit hallottam.

A BSW-nek csak a Tankcsapdával közös dalát (B+, azaz „B…d meg”) ismerem, de azért meghallgattam egy részt a koncertjükből.

A Blahalouisianának csak egy számát tudtam elcsípni.

Sisit egyszer hallottam már, amikor a Rendszerbontó Nagykoncerten a Hősök terén Krúbival énekelte, hogy „B…ok rátok”. A zenei stílusa nagyon távol áll attól, amit kedvelek, viszont tök jól csinálja, amit csinál, és marha jó fej, szókimondó csaj, vicces egyéniség.

Bye Alex számomra egy ellentmondásos valaki. Amikor berobbant a köztudatba, akkor nagyon nem volt szimpatikus, és ezt a nézetemet sokáig tartottam vele szemben. Aztán egyre többször nyilvánult meg politikai témákban, hallgattam vele interjúkat köz- és magánéletről, és lassan megváltozott a véleményem. 

Olyannyira, hogy néhány számát (pl. „Erotika”) mostanság el is kezdtem hallgatni. XY egyik kedvencével, a „Hungarian Mambó”-val kezdett, aztán rájöttem, hogy amúgy tudattalanul ismerem régebbi számait is, pl. „Anya”. 

Aktuális kedvencem a „Nem hiszek”, amit Nagy Bogival együtt adott elő. Nagyon színvonalas volt a színpadkép, az animáció, a fények, a pirotechnika, és Alex a közönséget is jól aktivizálta. Ekkorra már nagyon felpörögtem.

Ezután Ivan and the Parazol koncertjének a legvégére értem oda. Már hallottam őket élőben, de csak egy számukat ismerem, és azt nagyon kedvelem is. A „Mocskos idők” az Európa Kiadó régi számának a feldolgozása, amire a korábban már említett Hősök terei koncerten a gyerekeimmel tomboltunk, és a Kobuciban is rendszeresen játszák. Vajon mi volt a legutolsó számuk? Naná, hogy ez! Hát én olyan jót tomboltam rá, hogy csak na!

Ezután kerestem egy jó helyet a nagyszínpad előtt, viszonylag közel, nagyjából középen, és pontban éjfélkor jött az EFOTT csúcspontja: Azahriah. 

Ő továbbra is az általam leggyakrabban hallgatott és leginkább kedvelt mai hazai előadó (és szerintem egy zseni). Az egészet végig táncoltam és négy, számomra ismeretlen dalon kívül, végig énekeltem is. Inkább úgy mondanám, hogy ugráltam és üvöltöttem. 

Nagggyon jó volt, teljesen más persze, mint az őszi MVM Dome-os koncert. Régi és új dalok, rockos és popos hangzás, rap és reggae, pörgősebb és chillesebb számok váltakoztak. 

Fergeteges hangulat és örökre szóló élmény, erről nehéz is többet írnom.

Beszéljenek inkább a képek, persze főleg a sajátok, de loptam párat Azi oldaláról is.

A végére már csak egy koncertet terveztem be, de útban a másik színpad felé betértem a fedett csarnokba. Épp diszkó zajlott, de olyan jó, hogy ott ragadtam egy időre. A DJ pedig, atyaég, Pumped Gabo. Ultra gáz testépítő reality celeb a csávó, viszont le a kalappal előtte, olyan jó partit celebrált, hogy egy emberként bulizott a tömeg.

A Bohemian Betyars zárta számomra a fesztivált, hozva a szokásos folk-punk stílust, és az eddigi koncertjeiken megtapasztalt tombolást, olyan dalokkal, mint a „Lebegő” vagy az „Összefúj a szél”.

Egy fesztivál nem olcsó mulatság, már ha az ember ott veszi az ételt, italt. Én ebben is boomer vagyok (bár szerintem egyszerűen takarékos), mert otthonról vittem kaját, szendvicseket, banánt, müzli szeletet, kekszet, és egy üvegben vizet. Így a helyszínen egészen konkrétan nulla forintot költöttem. Egy lány rosszul lett, neki adtam a vizemből, egy éhes pasinak meg letörtem egy csücsköt a kiflimből.

A hazautazás nagyon levitt az életről. Egy végtelennek tűnő sorba kellett beállnom, ami csigalassúsággal mozdult csak előre. Nem mintha a taxisok jobban jártak volna, az ő soruk gyakorlatilag alig haladt bármennyit is. Nappal meleg volt, ezért trikóban és sortban mentem. Estére viszont nagyon lehűlt az idő, eléggé fáztam várakozás közben, pedig ekkor már felvettem egy hosszúujjút.  

Végül a harmadik buszra fértem fel, amivel, nagy mázli, két perccel a Bagolyvonat érkezése előtt értem be Kápolnásnyék állomásra. Itt is futottam, így szintén a vonat elejére jutottam, és lett ülőhelyem. Majdnem bealudtam rajta. Volt még egy utolsó futásom, méghozzá a HÉV-hez. Láttam, hallottam, hogy mindjárt indul, és mire odarohantam, pont becsukódtak az ajtók. A vezető látott, de nem nyitotta ki nekem az ajtót, hanem elindult, így csalódottan várhattam a következőre.

Rohadt fáradtan estem be kora reggel az ágyba, hiszen este is, és hajnalban is megvolt a 14-14.000 lépésem, azaz a 100-100 óra mozgásom. Valamint a nem alvás és a fázás miatt is eléggé ki voltam merülve. Szokásomtól eltekintve becsuktam az ablakokat, lehúztam a redőnyöket, eldőltem az ágyon, így sikerült néhány órán mélyen aludnom.

Ma pihenőnap van, némi bolttal és házimunkával, de mindent csak nagyon lájtosan. Hétvégére tervezek sportot meg programot meg bulit is, de a lányok nyúznak, hogy menjek velük ma a Kobuciba, szóval lehet, hogy egy Alter Bugi még felteszi este a pontot az i-re…

2026. július

Esztergom

Kivételesen hét közepén jelentkezem, mert sok minden történt a hét első felében és rengeteg fotó is készült, valamint hasonló mennyiségű történés és képanyag várható a hét második felére is, ezért két részre szedem a blogbejegyzést.

A fő helyszín Esztergom, ahová az Anya-Lánya programsorozat keretében jutottunk el. Óbudáról héveztünk, Aquincumról vonatoztunk, Esztergom belvárosába pedig busszal jutottunk el.

A sétálóutcában és a főtéren kezdtük a városnézést. Szépek, barokk, copf, klasszicista stílusúak a házak, némelyik szépen helyreállítva, mások szomorúan az enyészetnek hagyva. Tetszettek a padok, a kőburkolatok, a szökőkutak és a növények.

A városházát nagyon szépen felújították, szobrok, virágok díszítik az előtte lévő teret.

Innen a Bottyán hídon át a Prímás-szigetre jutottunk, ahol az Aquasziget is található.

Az egyik fő cél a Mária Valéria híd volt.

Innen csodálatos látvány tárult elénk a Várra, a Bazilikára, a Dunára, a hegyekre.

Átmentünk Párkányba, hogy elmondhassuk: jártunk külföldön. Nagyon tetszett a kis autentikus vámház.

Innen visszatértünk a Prímás-szigetre, ahol lementünk a Duna-partra, hogy más szögből láthassuk és fotózhassuk a hidat.

Egy parkban pihentünk és tízóraiztunk, ahol Rákóczi- és Trianon-emlékműre is bukkantunk.

Itt ágazik ketté a Duna, mi a kis Duna-ág fölötti Kossuth hídon jutottunk vissza a belvárosba.

A Mindszenty térre jutottunk, itt található Sisi szobra, a Loyolai Szent Ignác templom, a Prímás Palota és a Keresztény Múzeum is. 

Spontán döntéssel a Macskalépcsőn másztunk fel a várhegy tetejére.

A Melocco szobornál kezdtük a fenti nézelődést.

Innen gyönyörű panoráma nyílik a városra és a tájra.

A Bazilikát először kívülről tekintettük meg. Anyukám már nagyon rég járt itt utoljára, de én is most láttam először, mióta teljesen felújították.

Aztán bementünk és először az Altemplomot jártuk körbe, ahol a kripták és a Mindszenty emlékhely is található.

A templomtér a világosabb márványburkolat miatt talán még jobban tetszett, mint a Szent István Bazilikában. Figyelemre méltó itt az orgona, a világ legnagyobb textilre festett oltárképe, a reneszánsz Bakócz kápolna és persze a kupola alulról. A kupolába fel akartunk menni, de mikor megtudtuk, hogy 400 lépcsőn kellene fellépdelnünk, feladtuk. Viszont lifttel felmentünk a panoráma kávézóhoz, megnézni innen is a látképet.

Viszont a kincstárat megnéztük, de sajnos ott nem lehetett fotózni, csak a makettet. Pedig lenyűgöző kiállítást láthattunk, aminek legértékesebb darabjai egy IX. századi hegyikristály tárgy, a XV. századi Suki kehely és a Mátyás kálvária. De nagyon pompázatosak voltak a kézzel hímzett, sokszor dombormű-szerű palástok és az arany-díszítésű szarvak is.

A várhegyen a legutolsó látványosság maga a vár volt. A múzeum részébe nem mentünk be, de bejártuk a várudvart. 

Aztán kívülről a várfal mentén szinte az egész építményt körbesétáltuk.

Innen is varázslatos volt a kilátás!

Innen a normál útvonalon, az oldallépcsőkön jutottunk vissza a városközpontba, ahol beültünk egy étterembe enni; én a napi menüt választottam, azaz borsófőzeléket tükörtojással, Anyu pedig marhagulyást. Minden nagyon finom volt, de a legistenibb hozzá a frissen sült kenyérke. Utána még fagyiztunk is egy jót az Ettoriában, ami feltette a pontot az i-re ezen a szép kerek napon. A bakancslistánkról felkészül Visegrád.

Ezután végre volt egy olyan napom, amikor semmi konkrét komolyabb program nem adódott. Kellenek az ilyen laza napok is, amikor az ember elintézhet néhány apró-cseprő ügyet, heverhet az ágyon, pihentetheti testét, agyát. Ügyintézgetés, vásárolgatás, mindez ráérősen, kényelmesen.

Szerencsére ritkán veszem igénybe a magyar egészségügy szolgáltatásait, most azonban nagy merészen próbát tettem. Egy kisebb probléma miatt felkerestem a közeli rendelőintézetet, ahol közölték, hogy legközelebb októberre tudnának időpontot adni. Közben nosztalgikusan idéztem fel gyerekkorom emlékeit, amikor utoljára jártam ebben az SZTK-ban. A dizájn azóta sem változott sokat, ugyanolyan ocsmány, mint a 70-es, 80-es években. 

Ellenben ha akkor bármi bajunk volt, mindenféle időpontfoglalás nélkül elmentünk a megfelelő orvoshoz, ahol kisebb-nagyobb várakozás után még aznap fogadtak minket és kezelést is kaptunk. Nem és nem vagyok hajlandó magánba elmenni és több tízezret fizetni egy pár perces vizsgálatért, ezért felkerestem „gyógyszerészemet”. A patikában rövid konzultációt követően választ kaptam kérdéseimre, és ki tudtam váltani a gyógymódhoz szükséges készítményeket is.

Mindeközben az egyik gyerekem a Balaton-felvidéken árult fagylaltot, a másik a barátnőjével a Börzsönyben túrázott és ott is aludt az erdőben függőágyban, a harmadik pedig a barátaival a Margit-szigeten és a Belvárosban töltötte az éjszakát, többek között rollerezéssel.

A vasárnapi rekord-döntés, azaz a félmaraton után most csak egyszer futottam, de az aztán igazán rendhagyóra sikeredett. Egyrészt este indultam útnak, amire korábban alig volt példa. Másrészt magammal csábítottam az egyik lányomat, bár ő nem futott velem, hanem kerékpáron kísért. Nagyon jó motivációt jelentett, hogy mellettem tekert, ráadásul zenét is hallgattunk, sőt, néha énekeltünk is közben, ami tovább fokozta a hangulatot. 

Az Óbudai-szigetre jutottunk ki, méghozzá olyan részére, ahol korábban sosem jártam. A keleti partjánál le is mentünk a Duna-partra, ahonnan szemközt látszódott a pesti oldal, és próbáltuk kacsázni, nem nagy sikerrel. Az északi sziget-csücsök igazán nagy meglepetést jelentett: rohadt jó ez a hely! 

Bal oldalon szemközt a kedvenc parti sétányom, mögötte a gázgyár, szemközt pedig a vasúti híd látszódott. A kavicsok között elhagyott fatörzsek fokozták a különleges életérzést, és sötétedéskor hazatérni is furcsa volt. Tehát kétszer megszakítottam a futást, de összességében 8,4 km lett a táv. Nagyon lendületesen ment végig és jó tempót futottam.

Hirtelen felindulásból (és a húgom meg barátok nyomására) beneveztem egy futóversenyre! Megláttam ugyanis, hogy az októberi Spar futáson lesz 10 km-es táv, így biztonsági játékosként egyelőre azt próbálom meg teljesíteni. Nyilván sikerülni fog, itt már csak az a kérdés, hogy a három hónapos felkészülési idő alatt sikerül-e a tempómat növelni. A célom, hogy egy órán belül érjek a célba. Ha ez meglesz, akkor tavasszal a Vivicittán megkísérlem a félmaratont.

Emellett a változatosság kedvéért más sportokkal is foglalkoztam. A hétfő kora reggel már a Dagályban talált, ahová a 6.00 órai nyitásra érkeztem. A koránkelő úszókkal tele volt az 50-es medence, ahol nagyon kellemesen és kényelmesen leúsztam 1500 métert. Szépen sütött a nap, könnyen ment az úszás, feldobódtam tőle.

A fürdő további részein viszont alig találkoztam emberrel. A termálban páran voltak csak rajtam kívül, ahol egy jó alapos nyújtást végeztem. A wellnessben mindösszesen ketten voltunk egy bácsival. Ezúttal a finn szauna nem működött, ezért minden másból dupláztam. Kettő gőz, kettő infra és kettő jakuzzi köröm volt, így igazán mindent megtettem a megtisztulásét és ellazulásért.

XY-nal a nagy zuhé után lementünk a sportparkba pingpongozni. Szerénytelenség nélkül állítom, hogy mindketten tök jól játszunk, így szuper lendületes meneteket nyomtunk le. Jó, hogy a monoton futás, úszás, kerékpározás mellett néha űzök ilyen másfajta mozgást is, ami fejleszti a gyors reflexeket, az egyensúlyt, a koordinációt. Nagy (siker)élmény volt együtt sportolni, ami egyben kapcsolatépítést is jelentett. Amúgy is, minden szempontból kerek nap volt, óbudai sétával és krumplifőzelékkel, amihez sajtot, brokkolis golyót és gombát sütöttem ki.

Holnap is találkozunk, de aztán a Velence-tó (már ami maradt belőle) felé veszem az irányt. Vár rám az EFOTT fesztivál és 10-15 koncert. Természetesen Azahriah a legfőbb cél, de sok más magyar együttes zenéjét fogom meghallgatni, lesz tánc, ének, buli a javából. A lányaim pedig egy mediterrán szigetre utaznak nyaralni.

 

2026. július