Enyészet

Igazi őszi idő van, a hét elején 10-12 fok körüli volt nappali hőmérséklet, jöttek a felhők, eső, szél. A hét második felében naposabb lett idő, de elérkeztek az éjjeli-hajnali fagyok. Reggelre deres a fű, meglátszik a lehelet, és nappalra is csak 8-10 fokra melegszik fel a hőmérséklet. Egyre rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák. Nagyon nem a kedvenc hónapom a november; meglátjuk, mit lehet belőle kihozni.

Az őszi szünet után visszatértünk az iskolába, és a hét rögtön rengeteg tennivalót hozott számomra. Elkezdődtek a családos beszélgetések, aminek során összesen 25 szülővel, szülőpárral kell beszélgetnem. Ebből a múlt héten 16 már le is zajlott.

Új projektbe csöppentem bele, melynek címe: „Amerikából jöttem”. Tulajdonképpen az ételek állnak a középpontban, de persze meg van fűszerezve kultúrával, tudománnyal, művészettel. A nyitó alkalmon képzeletben áteveztünk Amerikába, ahonnan hoztunk magunkkal mindenfélét, amiket különböző rejtvényekkel kellett a többieknek kitalálnia. Ezután muffinba sütött puzzle segítségével alakult ki három csoport: a Paradicsom, a Kukorica és a Burgonya; én ez utóbbi koordinátora lettem. A végén kóstolni is lehetett; mi hasábburgonyát, tócsnit és chipszet ettünk.

Ma tablókészítésbe kezdtünk bele, amihez a gyerekek kutatómunkát végeztek. Ennek során a lehető legjobban körbejártuk a burgonya témáját, pl. elnevezések, szólások, keményítő, a burgonya mint növény, stb. A konyhatechnikába is belekóstoltunk, aminek során összeszedtünk rengeteg burgonyás ételt, majd ki is próbáltunk alapvető konyhatechnikai módszereket.

Egyik nap késő délutánba nyúlt az értekezletünk. Péntek este tartottuk a Halloween partyt. Életem 52 és fél éve során most vettem részt először ilyenen. 

Nem is volt hozzá nagyon jelmezem, ezért csak annyit csináltam, hogy feketébe öltöztem, eltulajdonítottam az egyik lányom pókhálós pólóját, az arcomra pedig csipkés maszkot tettem.

Az emeleten a gyerekeket várta a Horror terem, a Szabaduló szoba és a Kincskereső terem. Én itt őriztem egy ládát, aminek a lakatját csak mindenféle rejtvények megfejtésével tudták a hozzánk betérő gyerekek kinyitni. Mindeközben a Felhő osztály „tiszteletbeli tagja”, azaz Lajos, a zombi ijesztgette őket. 

A Horror szobát mi tanárok is kipróbáltuk, és viccesen félelmetes volt áthaladni rajta bekötött szemmel, miközben ijesztgetnek bennünket.

A földszint eldugott sarkában volt a Chill szoba a csendre és pihenésre vágyóknak, valamint a Nosztalgia terem az iskola visszatérő volt diákjainak. 

A büfébe rengeteg féle finom süteményt ajánlottak fel a szülők, amikhez „cukorka-zsetonokkal” lehetett hozzájutni. Az aulában diszkó zajlott, a recepcióba került a DJ-pult. Tapsoltunk a táncversenyen, az estét pedig hatalmas össznépi buli zárta, ahová a tanárok egy része is beállt énekelni, táncolni.

Összességében tehát nagyon tartalmas, de rettentően fárasztó hét volt ez. Kipihenni azért sem bírtam magamat, mert nagyon rosszul aludtam éjszakánként. Biztosan a változókor is közrejátszott ebben, meg az a rengeteg gondolat, ami a fejemben kavargott, illetve az a sok stressz, amit nehéz volt feldolgozni.

Egész héten mindösszesen háromszor volt időm/energiám sportolni. Lementem a gimibe erőnléti edzésre. Ez most futótechnikai gyakorlatokból, súlyzós edzésből és polifoamon végzett gerinctornából állt, meg persze nyújtásból. A végére nyilván elfáradtam valamennyire, de csak úgy kellemesen, mert nagyon jól esett izmosodni, ügyesedni.

Az első, hosszabb futásomra egyik délután került sor. Kellemes idő volt, 8-9 fok, napsütés, így sortban mentem, bár felülre azért már hosszúujjút vettem. 

Egy olyan útvonalat választottam, ahol (legalábbis az egyik felén) nem jártam még és egy ideje a bakancslistámon volt. Először átfutottam az Árpád-hídon Pestre és észak felé vettem az irányt. 

Elhaladtam a Dagály és a Duna Aréna mellett, aztán pedig a Marina part mentén. A Duna Plázánál jutottam ki a Váci útra, ahol az Északi összekötő (Újpesti) vasúti hídig futottam. 

Számomra a híd volt a fő attrakció, mert korábbi futásaim során sokszor elhaladtam alatta/mellette, de még soha életemben nem jártam rajta. Szép volt róla a látvány Pestről a Népszigetre, Budáról az Óbudai szigetre, a kis Duna-ágakra. 

Középről pedig a nagy Dunára, a távolban az Árpád-hídra meg a Margit-szigetre. Visszafelé már ismerős részen, graffitik mellett, a Gázgyár közelében futottam haza. 1 óra 15 perc lett a vége.

A második, közepes futásom egy klasszik Margitsziget-kör volt, kitérőkkel 55 perc. Reggel kereken nulla fokban indultam útnak, ekkor már elkélt a hosszúnadrág. Erősen elgondolkoztam, hogy hasonló időjárási körülmények között legközelebb már vékonyabb sapkát, csősálat, kesztyűt és melegebb zoknit fogok felvenni, de most még hősiesen bírtam nélkülük. A hideggel még nem lett volna akkora gond, de sok helyütt a lefagyott futópálya és csúszós lehullott falevelek miatt kellett némileg óvatosabban haladnom.

Ugyan ez egy alapozó időszak, de azért az a cél, hogy a hetente összesen azért legyen meg minimum a félmaraton. Most ki kellett hagynom a harmadik, rövid futást, de így is majdnem meglett 20 km. Amióta nincs semmilyen konkrét cél, azóta a lehető legkényelmesebb tempóban futok, és ez most számomra a 6.30-as. Persze ha viszek fülest, akkor a zene belendít néha, de most nem a gyorsaság a cél, csak a kitartás.

Gyönyörű volt, ahogy reggel pára lebegett a Duna fölött, a medencék is párállottak a Dagályban. Szépen sütött a nap, kellemes volt a kinti medencében úszni. A termálban napozás közben nyújtottam és vízitornáztam. A finn szaunában levendulás felöntésben volt részem, a gőz-kabinban meg citrusos illatot lélegeztem be. A szaunában szinte végig fent volt kedvem ülni a legtetején; a merülőt olyan jól bírtam, hogy kis túlzással nem is éreztem hidegnek. A novemberi hidegben bikiniben kimentem a szabadba napozni, légzőgyakorlatozni.

A héten volt egy jó kis tesós reunion: az öcsémmel (aki mostanra visszatért Kanadába) és a húgommal találkoztam egyik este. Beültünk egy sörözőbe és beszélgettünk egy jót. 

Lelkileg azért is nehéz időszak ez számomra, mert egy számomra nagyon kedves ember most nincs túl jól. Aggaszt az állapota, az elmúlt napokban többször is a kórházban jártam nála látogatóban. Betegség, műtét, lábadozás a hétvége kulcsszavai. Mivel egyszer fent, egyszer lent, bennem is hullámzik a kétségbeesés és a remény, a bezuhanás és a bizakodás.

Ahogyan azt a bejegyzés elején említettem: nem kedvelem a novembert. Mindenesetre nagyon igyekszem benne meglátni a szépet és jót...

2026. november

Elmúlás

Szuper volt ez az őszi szünet! Egyetlen negatívuma, hogy nagyon rövid volt, még legalább kétszer ennyi jól esett volna. Mindenesetre ki tudtam rendesen kapcsolódni. Voltam itthon és pihentem, de el is mentem ide-oda, különböző helyekre.

Például egyik nap elkísértem anyukámat ruhaneműt vásárolni. Ő pikkpakk talált magának mindenfélét, én viszont továbbra sem leltem bőrdzsekit, de őszre kölcsön kaptam az övét. Belvárosi csatangolásaink során betértünk a Retrockba, ami egy minőségi használtruha üzlet. Azt kell róla tudni, hogy almáskerti ismerőseink a tulajdonosai, és a lányaim is dolgoztak itt. Ja, és olyan hírességek vásároltak már itt, mint pl. Johnny Depp. Ugyan semmit sem vettünk, de már önmagában az is élmény volt, amikor körbe jártuk és megnézegettük a sok stílusos külföldi vintage és designer ruhadarabot.

A futásaimnál egy jó ideig most nincs semmi cél, már ami a távot vagy a tempót illeti. Csak az a lényeg, hogy hetente legyen egy rövid (min. 30 perces), egy közepes (min. 45 perces) és egy hosszú (min. 1 órás) futásom.

Rövid futás: 40 perc, délelőtt. A Kis-Duna ág mentén haladtam a K-híd mellett, a Hamvas Béla sétányon, el az Ólomöntés szobráig. Kényelmes, nem sietős, táj-nézegetős futás volt.

Közepes futás: 52 perc, délután. A lányom ezúttal az Óbudai-szigetet javasolta, azt futottam körbe.

Mikor arra járok, mindig a Dunáról csinálok fotókat, de most nem tudtam, mert épp javítják a K-hidat.

Csak egy minden oldalról fedett folyosón át lehet a szigetre jutni. Ezért most lakóparki házakat meg csúszdaparkot kaptok tőlem.

Hosszú futás: 1 óra 10 perc, délután. A Nyugatitól futottam haza, „némi” kerülővel. Újlipótvároson és a Margit-hídon át először a Margit-szigetre jutottam.

A szigetet először a közepén szeltem át, elhaladva a szökőkút, a ferences kolostor romjai, a Palatinus strand területén lévő Lumina park, a Japánkert tavai és a Zenélő Kút mellett.

Aztán a másik végénél rátértem a futópályára, és megtettem egy teljes kört, majd az Árpád-hídon futottam haza.

Elérkezett október vége, ez többek között azt is jelenti, hogy elmentem a masszőrömhöz, a hónap során felgyűlt stresszt levezetni, az izmaimat kilazítani. Ő szokás szerint nagyon jól átgyúrta a testemet, ezúttal levendulás olajat használva, és közben kellemesen elbeszélgettünk az élet dolgairól.

Ettem: burgonyagombóc-leves, rakott karfiol-cukkini, tócsni, vörösbabos-kukoricás-ananászos pizza, gombapörkült nokedlivel, tejfölös krumplifőzelék, rántott sajt, sajtos omlett, mazsolás-túrós sütemény…

Az öcsém rövid látogatásra érkezett Magyarországra, juhuuu! Először úgy volt, hogy elmegyek úszni a Dagályba, aztán hogy átmegyek Anyuhoz és ott eszünk, beszélgetünk. A fürdőzésből azonban nem lett semmi.

Lementünk együtt kávézni a Csalánosi Csárdába, amiből villásreggeli lett, mindenféle tojásételekkel (rántotta, omlett, ham and eggs). Közben befutott, pontosabban elektromos motorján odagurult a fiam is, szóval az egészből egy jó hangulatú spontán családi együttlét kerekedett ki.

Olyan sokáig kitartott a szép ősz és kellemes volt az idő, hogy a színes falevelekről és a vadgesztenyéről nem is igazán jutott eszembe az elmúlás. Most már korábban sötétedik, az óra-átállításnak „hála”, kicsit hűvösebb van, akad némi felhő, kicsi eső is.

Tegnap Halloween, ma Mindenszentek, holnap Halottak Napja. Az ember ilyenkor óhatatlanul is elhunyt szeretteire gondol, de én már régóta nem járok temetőbe, legfeljebb egy-egy gyertyát gyújtok emlékükre. Most viszont a központi gondolatom az elmúlás.

Amilyen jó volt a héten a kikapcsolódás és feltöltődés, lelkileg annyira felkavaró volt számomra ez az időszak. Tele volt a hét váratlan eseményekkel, hihetetlen fordulatokkal, hullámhegyekkel és völgyekkel, reményekkel és csalódásokkal. 

Jövő héten sok-sok családos beszélgetés vár rám, valamint lesz az iskolánkban Halloween buli is.

2026. november