Házból lakásba

A cím tulajdonképpen tökéletesen leírja, hogy mi állt a hetem középpontjában: költözés a nógrádi házból óbudai lakásba. Amikor két hete kiírtam a blogra, hogy Tűz Ló éve és 1-es év, meg új tervek és megvalósítások, előrelépés és új kezdetek, akkor még nem sejtettem, mit indítok ezzel el. Tudtam én, hogy gyors és intenzív energiák jönnek, de azt, ami történt, álmomban sem gondoltam volna.

A fő-fő bejelentés ugyebár az a döntés volt, hogy „Eladom a házamat Nógrádon, és Óbudára költözöm!”

Először azt hittem, nagy naivan, hogy tavasszal meghirdetem a házat, nyárra talán eladom, őszre elköltözünk… Valahogy így vizualizáltam reálisan 2026-ot, de Univer másképp gondolta.

A lakáshirdetéseket először csupán szórakozásból kezdtem el nézegetni, és némileg hobbiszerűen mentem el pár helyre körbenézni. A cél igazából az volt, hogy a leírások és fotók, pláne a személyes bejárások alapján kikristályosodjon bennem, hogy mit is akarok, hogyan is szeretném, igazán hol képzelem el az életemet.

Ám ekkor Univer közbeszólt és tálcán kínált elém egy lehetőséget. Egy lakást pontosan az anyukám mellett lévő házban. H4. Azonnal lecsaptunk rá. Anyukámmal együtt megnéztük, ahol az ingatlanos, egy kedves fiatal hölgy, és a tulajdonos felesége, egy szimpatikus nő vezetett minket körbe. A valóságban még jobb volt, mint a fényképeken. A lányoknak, mivel távol voltak, megmutattuk a fotókat és mindenki rábólintott.

Aztán megismerkedtem a tulajdonossal, és pénteken alá is írtam a szerződést. A kulcsokat ugyan ekkor megkaptam, de a tényleges birtokbavételre szombaton került sor. Ekkor egyedül mentem át a lakásba, a célom az volt, hogy ráhangolódjak az energiáira. 

Lassan körbejártam és alaposan körbefotóztam az egészet, figyelmesen végignézve a részleteket. Hosszú ideig csak üldögéltem a kanapén, aztán az ágyon heverésztem.

Nézzük csak, milyen is a lakás, ami innentől kezdve az otthonom, otthonunk lesz. A bejárattól rögtön egy tágas előtérbe érkezünk. Az egyik fal egy három részből álló hatalmas beépített szekrény, ami elnyeli majd a gyerekek cuccait.

Az előtér közepén egy étkezőasztal áll székekkel. Ez a lakás központja.

A konyha modern és jól felszerelt. Áll itt egy nagy, ezüst színű hűtő, egy beépített tűzhely és egy elöl-töltős mosógép, ráadásul van mosogatógép és mikró, aminek a gyerekek örülnek persze, végre egy kis kényelmi faktor. Van bőven tárolóhely és munkafelület is.

A fürdő kék és fehér csempés, vidám díszítőelemekkel, áttetsző harmonika-ajtóval és üvegtéglákkal. Itt sajnos nem igazán van tárolási lehetőség, így azon agyalok, hogy milyen keskeny tároló férne a vécé mellé, vagy alacsony bútor a mosdó alá.

A hálószobában csak egy franciaágy állt, fémrácsos ágyvéggel. Ide áttoltam az eredetileg a nappaliban lévő komódot, ami fehérre festett, a fiókjaiban pont elférnek majd a személyes dolgaim.

A nappali kettő funkciót fog ellátni. Az első, mily meglepő: nappali tér. A második viszont abból adódik, hogy a nógrádi egy plusz két félszoba után itt csak kettő szoba van, így hétvégén, ha jönnek a lányok, akkor ez lesz a „gyerekszoba” is. Egyelőre egy nem túl szép, ám nagyon kényelmes fekete bőrkanapé áll itt, kettő könyvespolc (pontosabban üveges könyvszekrény) és egy fiókos komód.

Az erkély alap-kritérium volt. Ha már kertem nem lesz, legalább valami minimális kapcsolatom legyen a külvilággal. Érdekes lesz majd berendezni, mert valami eszement módon a légkondi kültéri egységét a kellős közepére tették, de hiszek a kreativitásomban.

A lakásban mindenütt nagy ablakok vannak, a szobákban 4-4, a konyhában és fürdőben 2-2. Szóval nagyon világos az egész. A falak kibontásának köszönhetően tágasak a terek, pedig mindössze 53 nm az alapterület. A lakás főként keletre, némileg nyugatra tájolt.

Az egyik feltétel az volt, hogy legyen Óbuda-Óváros szívében. Nos, ez a lakás olyannyira ott van, hogy nagyjából a Szentlélek, a Fő, és a Flórián tér között helyezkedik el. Karnyújtásnyi közelségben vannak a régi hangulatos házak, macskaköves utcák-terek.

Ugyan az épület szocreál panel (pontosabban csúsztatott zsalus), de nemrég lett felújítva. A kilátás az Óbudai Gimnázium hátsó része és udvara, de ha kihajolok az ablakon, látom a sárga templomot is.

A másik szempont az volt, hogy jó legyen a közlekedés. Nos, itt jár a HÉV, az 1-es villamos, és csomó busz is megáll, emiatt persze beszűrődik némi zaj. A téli időszakban ellátni távolabbra, a nyári időszakban meg a belombosodott fák látványa fog tetszeni.

Amióta képben van a költözés, azóta egyedül is, anyukámmal is tervezgetünk, lakberendezünk, bútorokat nézünk az interneten. Most pedig bútorokat néztünk a gyakorlatban. Elmentünk ugyanis együtt az IKEÁ-ba, ahol a valóságban is megtekintettük és kipróbáltuk a netről kiválasztott bútordarabokat. 

Legjobban az áruházban berendezett enteriőrök, fantázia-lakások tetszettek. Emellett vettünk néhány kiegészítőt: natúr pamut ágytakarót a kanapéra, ágyneműtartókat az ágy alá, fürdőszoba-szőnyeget, néhány tálkát és akasztókat.

Este úgy döntöttem, hogy ott alszom az új lakásban. Kényelmes volt az ágy, jó volt az életérzés. 

Nem kellett feltekernem a fűtést, mert a csövek miatt elég meleg volt a házban, sőt, fél éjszakára bukóra nyitva hagytam az ablakot is, pedig odakint erőst fagyott.

A napkelte valami csodás volt! Az ágyból fekve láttam, ahogy pirkadni kezd és vöröslik az ég alja. Aztán megláttam a narancsszínű kelő napot. Később pedig az egész lakás fény-áradatban úszott. Ekkor éreztem bizonyosan, hogy nagyon fogok szeretni ott lakni!

A ház eladása is szuper-fokozatra kapcsolt. Tutinak tűnő, aztán mégsem összejövő vevők, ultra szimpatikus érdeklődők, több vevő-jelölt látogatása, dilemma ész-érvek és érzelmek között… Ezek zajlottak, zajlanak, de erre az egészre a jövő héten pontot fogok tenni, és megírom nektek, mi lesz a Hóvirág u. 23. sorsa.

Tudtam, hogy ez a költözés sok mindenre fog hatni az életemben, többek közt a munkámra is. Ez olyannyira bejött, hogy egy hét múlva kezdek egy részmunkaidős helyen, remélhetőleg tavasztól lesz egy pár hónapos fixebb munkám, és kaptam komolyabb ajánlatot szeptembertől is. Ezekről egyelőre ennyi, erről is akkor írok konkrétan, ha már tuti minden.

Anyukámnak segítettem a bevásárlásban: mentünk együtt piacra, áruházba, pékségbe. Azért Óbudán is megmaradt a hó, ennek örömére egy óriási hóemberrel fotózkodtam.

Nógrádon persze még mindig csupa fehér minden és hidegek a nappalok, nagyon hidegek az éjszakák. A múltkori hóvár mellé korcsolyapálya is készül a tó mellett.

Azért Almáskertben is töltöttem némi időt, méghozzá a párommal. Bevásárlás, filmnézés, divatbemutató – látszólag hétköznapi programok, mi viszont mindenbe csempészünk szerelmet és humort.

Tökéletes napok voltak! Olyan jó érezni, hogy minden döntésemet elfogadja, és támogat, akármibe is fogok.

Aztán míg én a fővárosban voltam, a lányaim hétvégére barátnőstül hazajöttek, hogy élvezzék az egyik utolsó lehetőséget a nógrádi házban. Buliztak, sajtos krumplit készítettek, almáspitét sütöttek, és közben elkezdték összepakolni a cuccaikat.

A világjáró fiam épp Tenerifén sütteti a hasát és fürdik az óceánban, de mikor hazatér, kijön hozzánk egy pickuppal és segít fuvarozni. Ideális esetben jövő hétvégén megtörténik a költözés, vagy legalábbis egy része. Micsoda hihetetlen változások!

 

2026. január

Hóóóóóóó!!!

Ahogy beköszöntött az új év, Szilveszterről Újévre eljött az igazi tél. Itt a hideg, mínuszok, és a legjobb: itt a hóóó!

Azt mondják, 12 éve volt utoljára ilyen nagy hóesés. És tényleg, felidézem gondolatban azt a március 14-15-i hóvihart, ami szinte maga alá temette a Vásárosbéc szőlődombján álló jurtánkat, a szél szinte méteres hófalat fújt össze mögé, és feldöntötte az egyik árnyékszéket.

Ilyenkor persze mindenkiben felsejlik annak a bizonyos 1987-es télnek is az emléke, amikor januárban hó alá került az egész ország. Hetedikes voltam és nagyon élveztem. 

A hógolyózást, szánkózást, de leginkább a hószünetet, amikor két napig zárva tartott az iskola. Azonban a mindentől elzárt falvak, ahová a boltokba élelmet szállító autó meg a mentő sem jutott be, már gondolom kevésbé pozitívan élték ezt meg.

Nagyon nagy hidegre, méghozzá mínusz 20 alattira 2012 februárjából emlékszem, amikor Széplakon éltünk, a budihoz majd odafagyott a seggünk, és Kaposvárott úgy vásároltunk a gyerekekkel, hogy egyik boltból futva mentünk át a másikba, nehogy jéggé váljunk az utcán.

Illetve 2017 januárjában volt még rettentő hideg, amikor hó esett Egyiptomban, és Máltán, ahol épp üdültünk, a szálláson kétségbeesve próbáltak hősugárzót szerezni, ugyanis ott alapból nincsen fűtés a házakban. 

Valamint Nógrádra hazatérve bent a kancsóban megfagyva találtuk a vizet és egy kerek napba telt felfűteni a házat. Mínusz 27 fok volt!

Most a héten napközben mínusz 7, éjjel mínusz 14 fok volt a leghidegebb, ami a napsütésnek köszönhetően melegebbnek tűnt, hófúvások idején viszont hidegebbnek. Képzeljétek, egy alkoholista nő halálra fagyott a falunkban!

Nyilván vannak ennek az időnek negatívumai: a havat el kell lapátolni legalább a közlekedési utakon (kapu, budi, komposztáló), több tűzifa fogy, és macerásabb az öltözködés. Ó, hogy utáltam 5 gyereket beöltöztetni! 

És persze egészen biztosan akkor jött rá valamelyikükre a pisilhetnék vagy akkor nyomta tele a pelenkát az épp aktuális legkisebb, amikor már rajtuk volt a kezeslábas. 

Aztán meg minden száradó ruhákkal, csizmákkal volt tele. Nem sírom vissza ezt az időszakot, és most nagyon élvezem, ami van. 

Igaz, ez porhó, ami nem áll össze hógolyóvá és hóemberrel sem lephettem meg a lányaimat, de azért jó ez így. Már maga a látvány meg a hóban gázolás szuper élmény.

Amikor kisütött a nap, vettem egy nagy lendületet, és kitakarítottam a budit. Egyáltalán nem fáztam, mivel fizikai munkát végeztem, hangosan szólt a zene, jó volt a kedvem. Annyira tetterősnek éreztem magamat, hogy utána még a teraszon is csináltam egy fa-átpakolást, söprést. 

Aztán túltengő energiáim Almáskert kedvenc virágneves utcájába vittek, ahol szintén hólapátolást végeztem. Jól esett ezt a hasznos és kellemes tevékenységet végeznem.

A járdán nem kellett elkotornom a havat, mivel itt nincs járda, viszont a gép megtette a hókotrást bőven. Nem tudom, nálatok mi a helyzet, láttam képeket és olvastam híreket katasztrofális állapotokról, de nálunk tényleg le a kalappal mindenki előtt. A kotró éjjel-nappal ment és bejárta a falut. Almáskertben a ferde utak teljesen, az olyan egyenetlen köves földutak, mint az enyém, nagyjából le lettek tolva.

Néhány utca azonban teljesen érintetlen maradt, mint például a felső mezőgazdasági út, ahol szűz hóban lépkedtem hazafelé. Mehettem volna másfelé is, de én direkt élvezni akartam a természetes fehérséget. Egy kiskutya szegődött hozzám kísérőnek, akinek a hasáig ért a kb. húszcenti hó. Szépséges volt a nógrádi vár és a hófedte börzsönyi hegyek látványa a távolban.

A falubéliek pedig nagy fába vágták fejszéjüket: a nógrádi tónál hóvárat építettek, ami tulajdonképpen rekeszekkel formált hótéglákból épített fal lett. Két napig zajlott a vár- és közösségépítés, ilyen eredménnyel, amit a képen is láthattok.

Sokan nem tudtak eljutni munkába és a hó jó ürügy volt az iskolásoknak arra, hogy el se induljanak. Az enyémek ugye eleve ott voltak a koleszban, úgyhogy lógni nem tudtak; nem is akartak, inkább örültek, hogy Sárvíz térségébe is megérkezett a fehér tél. Az egyik lányom korcsolyázni volt az osztályával Fehérvárott, a másik meg az Educatio kiállításon, hogy rájöjjön végre a jövőjére.

Aztán amikor hazatértek Nógrádra, jól beöltöztek, és elmentek szánkózni Almáskert egyik meredek utcájába. Velem a továbbtanulásról és munkalehetőségekről beszélgettek, próbáltam mindhármuknak segíteni egyetemekkel kapcsolatban.

A fiam mindeközben folytatta világjárását. Először is hazatért Kanadából.

A következő nap azonban már ment is tovább Belgiumba. Gentben látogatta meg a barátnőjét.

Nekem pont a nagy havazás utáni reggelen Vácra kellett mennem, és elég bizonytalan voltam abban, egyáltalán útnak induljak-e. Aztán a helyi csoport infói alapján úgy döntöttem, megkockáztatom. A busz negyedórát késett, de jött és tudott haladni, visszafelé a kis piros pedig teljesen pontosan ment.

Vácott összességében kevésbé volt a hó eltakarítva, mint Nógrádon. Tulajdonképpen orvoshoz mentem ide. Akadt egy apró tünetem, ami miatt kicsit aggódtam, de a doktornő megnyugtatott, hogy minden rendben van, egészséges vagyok.

Nem fáztam át annyira, de azért hazaérve jól esett a meleg zöldségleves. A héten kétszer is sütöttem túrós süteményt (almás-mazsolásat), mert mostanság teljesen rá vagyok függve a túróra. Reggelire meg sokszor eszem zabpelyhes reszelt almát, ez a másik aktuális kedvenc. Készült zöldbabfőzelék (a zöldbabra is totál rá vagyok fixálódva), tojásos sült krumpli és gombapörkölt is. A lányok cukkinit rántottak, rizzsel ettük, anyukám meg rakott krumplival várt minket. Még a Mekiben is voltam! (Én, aki pár évente teszem be a lábamat gyorsétterembe, ezúttal sült krumplit és fagyit ettem.)

A gyerekekkel brutális selejtezést és pakolást rendeztünk a hétvégén. A cipősszekrény, a könyvespolc és az egész szobájuk átnézése történt meg. Kidobtunk sok mindent, eladtam lábbeliket és könyveket, és fele annyi ruhájuk lett, mint volt. Sok kukazsáknyi tárgytól szabadultunk meg, amiket nem fogunk tovább vinni az új életünkbe.

Térjünk picit át a „földi” dolgokról az „égiekre”. Meghallgattam egy asztrológiai előadást, ahol a hölgy az mondta, hogy most zárul le egy 29 éves periódus és kezdődik egy új. Gondolkoztam, mi a csuda történt velem 29 éve, 1996-ban, aztán rájöttem, hogy akkor ismerkedtem meg a volt férjemmel, gyerekeim apjával. Feltett szándékom az, hogy ezt a (számomra sajnos néha még mindig keserűséget okozó) témát idén véglegesen lezárjam magamban.

Emellett régi-új szokásokat szeretnék bevezetni, kis reggeli meg esti meditálást, légzőgyakorlatokat, elmém lecsendesítését, ilyesmiket. Ha már futni nem tudok ilyen időben, a test edzése helyett jöjjön a léleké, a szellemé.

Nagyon sok dolog zajlott az utóbbi napokban, ami az idei év komoly változásait segíthető elő. A nógrádi házzal kapcsolatban érdeklődők jöttek, telefonáltak, videó-bemutatót készítettem, volt online megbeszélésem is. Az óbudai lakások közül találtam néhány ígéreteset, ezek közül párat meg is néztem (némelyeket a lányommal együtt), tárgyaltam ingatlanosokkal. Ezen kívül még munkával kapcsolatban is tettem sok lépést, jöttek egészen konkrét lehetőségek, még állásinterjún is voltam.

Természetesen hallgatok az intuícióimra is, hiszen az is fontos, hogy az ember jól érezze magát egy helyen, legyen az akár lakó-, akár munkahely, de megfontoltan fogok döntést hozni, racionális érveket mérlegelve. Viszont mindenről (ház, lakás, munka) konkrétumot majd csak akkor írok ide, ha egészen biztossá váltak. Addig is: drukkoljatok!

 

2026. január

(A nógrádi fotókat az internetről vettem kölcsön.)