Újév - Új év

A hetem, nem először, élesen kétfelé osztható. Az első felét Nógrádon töltöttem, főleg tanítottam és írtam. Emellett aktívan foglalkoztam házimunkával és a házzal úgy összességében. A lányaim előző hétvégén otthon buliztak, ami után ugyan nagyjából elpakoltak, de azért hatalmas takarításra volt szükség. Sok adag szennyesüket is kimostam, száradó ruhákkal volt tele a ház.

Tovább folyattam a cuccaim alaposabb átnézését és selejtezését. Az összes fiókot átrendeztem, minden kosarat átpakoltam. Fürdőszoba, konyha, háló, nappali, sehol egy felesleges holmi. Minden egyes tárgynál feltettem a kérdést, hogy kell-e még nekem a jövőben, milyen energiák kapcsolódnak hozzá, jó érzés-e ránézni, stb.

Ezek után rengeteg mindentől megváltam; amit lehetett, elégettem, amit nem, azzal megtelt pár szemeteszsák. Mire költözöm, csak azokat a dolgokat akarom magammal vinni, amiket szívesen használok és amelyek látványa örömmel tölt el.

Főztem borsós rizottót pirított magokkal, és sütöttem túrós-almás-mazsolás süteményt. A tavaly begyűjtött és megszárított gyógynövények (menta, citromfű, oregánó) utolsó adagjait lemorzsoltam, és kisebb kosarakba raktam. Itt tovább száradnak még egy kicsit, aztán üvegekbe rakom őket, hogy finom tea lehessen belőlük.

Többnyire sütött a nap, de nagyon fújt a szél, amikor boltba mentem, majd letépte a fejemet. Előkerült a közepesen meleg, majd később a legmelegebb kötött sapkám is.

Sőt, a kötött sál is, amit én tényleg csak akkor veszek fel, ha nagyon fázom. Elég hideg is volt, rakni kellett a tűzre, fogyott a fa rendesen.

Az év legutolsó napján aztán Nógrádról Budapestre utaztam. Eléggé jelképes, hogy az óévben még itt voltam, újév napján pedig ott. Mindez teljes összhangban van a 2026-os évre vonatkozó terveimmel, a Nógrádról Óbudára költözéssel.

Szilveszterkor heten hatfelé voltunk. A fiam Kanadában, a lányaim Fehérvárott, Lovasberényben és Bodajkon, az anyukám Óbudán, én pedig… 

Az éjfél tulajdonképpen már engem is ott ért, de előtte kényszert éreztem arra, hogy bemenjek a Belvárosba. Pláne, hogy leesett az idei első hó!

Én az az embertípus vagyok, aki ilyenkor ujjong, átmegy gyerekbe, élvezi a hideg fehérséget. Először az ablakból néztem, repesve örülve neki. 

Aztán nem bírtam tovább, ki kellett mennem az utcára. Micsoda havazással búcsúzott tőlünk 2025!

A Szilveszterhez nem fűznek túl szoros érzelmi szálak, mivel számomra a téli napforduló jelenti az előző év végét és az új év kezdetét. 

Épp ezért az elmúlt években ezt a napot többnyire Nógrádon töltöttem, hol a barátaim társaságában, hol a családommal, hol pedig teljesen egyedül.

Most viszont úgy gondoltam, megnézem, hogyan mulat a nép. Igyekeztem nagyon tudatos lenni és belülre figyelni: csupa jó érzés volt bennem, öröm volt a hóesésben az utcákat járni. 

Ilyen háttér előtt még szebbeknek tűntek a kivilágított épületek és dekorációk. Vidám emberek vettek körül, akik énekeltek, táncoltak, trombitát fújtak. 

Láttam tűzijátékokat, durrogtak a petárdák, szólt a zene. Szuper volt a hangulat! 

Rengeteg volt a külföldi, de sok a magyar pár, család, baráti társaság is; abszolút biztonságban éreztem magamat.

Az útvonalam a következő volt: Deák tér, „Fashion street”, Vörösmarty tér, Vigadó tér, Dunakorzó, Lánchíd, Széchenyi tér, Szent István, Bazilika, Erzsébet tér.

A végén Óbudára visszatérve tettem egy kitérőt a Fő tér felé. Itt viszont alig volt ember, gyakorlatilag egyedül sétáltam a hóban.

Hazaérve Anyukám pezsgőzött, én szokásom szerint zéró alkoholt ittam. Viszont ettem finom lencselevest, hogy gazdag legyek 2026-ban, valamint rántott sajtot pirított krumplival, csak mert nagyon finom volt. másnap ugyanezt kakukkfüves rizzsel, mert így még jobban ízlett.

Élőben meghallgattam Magyar Péter újévi beszédét, hogy ezzel is támogassam a változást, később pedig Cserhalmi György beszédét, valamint a Vígszínház művészeinek előadásában a Himnuszt.

Újra együtt korcsolyáztam a húgommal, a sógorommal és az unokaöcsémmel. Aki hihetetlenül fejlődött: először úgy siklott a jégen, hogy a pingvinbe kapaszkodott, én meg húztam. Aztán ő tolta a pingvint.

Aztán a szülei kezét fogva korizott, végül pedig teljesen egyedül! Erre egyrészt én motiváltam, másrészt egy kislány, akivel aztán tök cukin együtt korcsolyázgattak. A pingvint, azt hiszem, el is felejthetjük örökre. Arra jó volt, hogy poénból én száguldoztam vele körbe-körbe.

A gyerekek elmentek együtt plusz az apjukkal az esztergomi élményfürdőbe, én meg végre újra a Dagályba. Karácsonyra bérletet kaptam, ezt most beváltottam, így újabb pár hónap fürdőzés garantált.

Mivel kihagytam három hetet, először arra gondoltam, leúszok annyit, amennyi a tavalyi rekordom volt, azaz 1600 métert. Aztán jött a gondolat, ha már új év van, kicsit legyen több ennél. Ettől nagyon belendültem!

Olyan lazán és szabadon úsztam, mint talán soha. Komolyan, szabályosan vigyorogtam a víz alatt. Szerintem most éreztem rá igazán az úszásra. Annyira, hogy végül kereken 2000 métert tettem meg, ami életem rekordja. Szuper érzés volt! Mint tudjátok, nem vagyok egy gyors úszó, így 1 és ¼ óra, azaz 75 perc kellett ennek a távnak a megtételéhez.

Nagyon hideg volt, a vízben is eléggé fáztam, a medencéből kiszállva pedig szinte rám fagyott a vizes fürdődressz a jeges szélben. Ilyenkor nagyon viccesen nézhetek ki, mert papucsban csattogva futok be az épületbe, menet közben magamra kapva a köntöst.

Jót tett a testemnek a meleg víz a termálban. Mindezek után jakuzzi és különféle szaunák segítették az ellazulást. Sétáltam is egy kicsit a napsütésben a kinti térben, a medencék között.

Futottam is a héten. A táv 8,3 km, az útvonal: Margit-sziget futókör, plusz előtte-utána Árpád híd, a pékségig meghosszabbítva.

Elég későn indultam neki, mert vártam, hogy kisüssön a nap, amit az időjárás előrejelzés jósolt. Amikor egyértelművé vált, hogy aznap nem fogjuk látni a napot, elindultam a borult időben.

Egész jól ment a futás, kivéve, hogy a szilveszteri-újévi hó nyomai még látszódtak a pályán. Néhol teljesen le volt fagyva, és csúszkálni kellett a jégen, egyszer majdnem dobtam is egy hátast.

Ma is akartam menni, de éjjel megint esett a hó, és semmi kedvem nem volt újra a csúszós utakon bénázni. Így a nagy tervem, hogy megdöntöm a tavalyi futórekordomat, későbbre tolódott.

A héten több tour-om is volt. Először egy egész délelőttös, ismét malájokkal, ezúttal egy nagyobb családdal. Megint kombinált buszos-gyalogos túra volt, de a fiatalabb korosztály többet tudott sétálni, kevesebbet buszoztunk. 

Ezúttal kisbusszal közlekedtünk, amit egy cseh sofőr vezetett, aki nagyon profi volt, mind a tájékozódást, mind az angoltudást illetve, ráadásul udvarias volt, vidám és kedves.

Az útvonal klasszikus: Parlament, Budai Vár, Hősök tere. A túra a Bazilikánál ért véget. 

Közben szállingózott a hó, a malájok fiataloknak, akik az örök nyárban élnek, ez annyira nagy szám volt, hogy hógolyóztak meg hóembert építettek. Szerintem nekik ez minden látnivalónál sokkal maradandóbb élményt jelentett.

Aztán amerikaiakat kalauzoltam, egy rövidebb idegenvezetés keretében a Budai Várban. 

A vendégeim: egy házaspár kamaszlánnyal és a román származású nagymama. Ő és a fia sokat tudtak a történelmünkről, kultúránkról. 

Nagyon érdeklődőek voltak, és én ezt szeretem. A szöveg ledarálásánál sokkal jobb az interaktív túra.

Sok kérdéssel és válasszal, és rengeteg humorral. Láthatóan nagyon elégedettek voltak velem.

Mostantól aztán jön a turisztikai holtszezon, de azért remélem, akad némi idegenvezetés. 

Aztán tavasszal jön a fellendülés – remélem, minden téren, nemcsak a munka, hanem emellett ház és lakás témában is.

Tulajdonképpen ez már most be is indult. Amikor kiraktam az előző blogbejegyzést, többen máris írtak, hogy érdekli őket az eladó nógrádi házam, illetve ajánlottak kiadó óbudai lakásokat. 

Ezek közül meg is néztem párat, már kezd is körvonalazódni, mit szeretnék (és mit nem). Ahogy az események begyorsulását elnézem, hamarabb lesz ebből ház-eladás és lakás-bérlés.

Hosszú kihagyás után végre újra jár a kispiros! Ennek a blogbejegyzésnek a nagy részét is ezen vonaton utazva írtam meg. 

Tök jó érzés volt végre újra a havas börzsönyi erdőn keresztül utazni. Aztán a befagyott nógrádi tó, a félig hóborította vár és rét mellett hazasétálni. 

A jeges utcákon felkaptatni az almáskerti dombra, és most újra itthon lenni, és kiélvezni az utolsó heteket-hónapokat az otthonomban.

 

2026. január

2026 - Tűz Ló

A gyökeres változások és a teljes megújulás éve

Ugyan a kínaiak új éve csak februárban kezdődik, azért 2026 összességében a Tűz Ló éve lesz. A Ló szabadságot, lendületet, függetlenséget jelképez, a Tűz pedig szenvedélyt, dinamizmust, izgalmat. A kettő kombinációjából látszik, hogy ez az év igencsak intenzívnek és mozgalmasnak ígérkezik.

Rengeteg új lehetőség akad majd, sok új élményben lesz részünk. Az év kulcs-szavai: bátorság, kockázat, újítás. Merni kell belevágni és nemcsak álmodozni, hanem merész terveket szőni, új célokat kitűzni, azokat pedig meg is valósítani.

Látványos előrelépés történik a karrierünkben, ezzel összhangban pénzügyi növekedés, valamint fejlődés áll be a személyes életünkben. Azaz ki tudjuk fejezni önmagunkat, és ki tudunk teljesedni. 

Magamat ismerve arra kell figyelmen, hogy ne siessek, ne kapkodjak, ne impulzívan hozzak döntéseket. Legyek megfontolt, az elhatározásaimat gondoljam át, bölcsen cselekedjek, őrizzem meg az önfegyelmemet és tartsam meg a belső egyensúlyomat.

Nemcsak a kínaiak, hanem a számmisztikusok szerint is brutál jó lesz ez az év. A számmisztika szerint ugyanis 2026 1-es év (2+0+2+6=10, 1+0=1). Azaz: új fejezet indul, újra kezdődik egy ciklus. Az 1-es a kezdetek, a függetlenség, az akaraterő, a céltudatosság és az önbizalom száma. 

Tavaly a 9-es évben lezártunk sok mindent, most az 1-esben újjászületünk. Tudni kell, mit akarunk és bátran bele is kell állni abba, amit igazán szeretnénk. Ráhangolódni a saját energiánkra, belső erőnkre, és felismerni a küldetésünket.

Az év gyors, intenzív energiákat hoz, rengeteg lehetőség sorakozik majd előttünk. Elszántan kell cselekedni, és sokszor már akkor igent kell mondani, mielőtt teljesen készen állnánk a feladatokra. Vállalni a kihívásokat, és megteremteni, amire igazán vágyunk.

A vezetők, úttörők, alkotók ideje lesz ez, akik képesek felállni a padlóról és nulláról újrakezdeni. Önmagunkat kell választani, és ezzel másoknak példát mutatni. Viszont itt is fontos, hogy nem szabad rohanni, elhamarkodottan cselekedni; fontos a jó időzítés és az átgondolt tettek. Így alakulhat át életünk ebben az évben a lehető legjobban.

Remélem, ezzel a kis általános bevezetéssel nektek is adtam egy kis útmutatást erre az évre. Most pedig jöjjek én, hiszen ez mégis csak Réka útja. Ami a fentebb leírtakkal abszolút összhangban van.

A 2025-ös évet lezáró, évértékelő bejegyzésemben megszellőztettem a hírt, hogy nagy elhatározásra jutottam, ami az életemben hatalmas megújulást fog jelenteni. A döntésem a következő: 

Eladom a házamat Nógrádon, és Óbudára költözöm!

Ennek részletei, hogy pontosan hová (nem az anyukámhoz), mikor, hogyan, stb. még nagyon nem kiforrottak, ezért majd a konkrét lépésekről akkor írok csak nyilvánosan, ha biztosnak tűnnek. A 2026-os bejegyzéseim többsége ennek a célnak a gyakorlati megvalósulásáról fog szólni. 

Az okok sokrétűek. Egyrészt közelebb szeretnék élni anyukámhoz, akinek idősödve egyre több segítségre van szüksége, és Nógrádról nem tudok csak úgy hip-hop átugrani hozzá, ha baj van. 

A gyerekeim nem igazán érzik otthonuknak a házat, a falut; persze néha megjelennek ott, de egyre ritkábban. Hétköznap a kollégiumban vannak, hétvégén is inkább a barátaikkal. Havonta egyszer, jobb esetben kétszer jönnek haza, tehát ha találkozni akarok velük, akkor sokszor inkább én utazom be Budapestre. 

A munkám ugyebár kettős, tanítok és idegenvezetek. Idővel előbbit egyre inkább csökkenteni szeretném, és a fő hangsúlyt az idegenvezetésre helyezni. Már tavaly is az a rendszer állt be, hogy a hét egyik felében Nógrádon tanítottam, a másikban Budapesten vagy innen indulva idegenvezettem. 

Megmondom őszintén, engem eléggé megviselt ez a kettészakítottság. Itt is vagyok, ott is vagyok, magyarul sehol se vagyok. Autóm nincs, csak a tömegközlekedésre hagyatkozhatok, ami ugyebár Fuck MÁV. Egyszóval: nagyon nem szeretnék két helyszín között ingázni.

Az elmúlt időszak történései fokozatosan távolítottak el a falutól és a háztól. Kereken tíz éve a volt férjemmel házat vettünk ott és közösen felújítottuk, a helyi iskolában tanítottam, a gyerekek pedig oda jártak. Azonban már nem dolgozom ott és ők is elballagtak mind. Eleinte aktív szerepet vállaltam a helyi közösségi életben, most viszont, mivel keveset vagyok ott, pláne hétvégéken, nagyjából semmiben sem tudok részt venni. Most tulajdonképpen csak a barátnőim kötnek oda, akikkel elég ritkán találkozunk személyesen, azokat a találkozásokat meg simán meg tudom majd oldani úgy is, ha nem ott élek. Továbbra is szeretem Nógrádot és a házat is, de már nem ott képzelem el a jövőmet.

Sokáig egy álom határozta meg az életemet, amit ex férjemmel, a gyerekeim apjával mindig csak tervezgettünk, de sosem tudtunk megvalósítani. Álom ház, álom kert, álom közösség. Nógrád és a Hóvirág u. 23. tulajdonképpen megadta ezt nekem. Akartam egy saját házat, 6 évvel ezelőtt megtaláltam, 5 éve megvettem. Akartam egy olyan otthont, amit csakis az én ízlésem szerint rendezek be, megvalósult. Akartam nagy és szép kertet, meglett. 

A legtöbben itt hátradőlnének, és életük hátralévő részében élveznék azt, amit megteremtettek. Én meg Réka vagyok, és végre-valahára nem külső kényszerből, mások nyomására, hanem teljesen szabad akaratból, az érzéseimre is hallgatva, de az ész-érveket is abszolút figyelembe véve döntöttem. Irány Budapest, azon belül is Óbuda.

Miért pont a III. kerület? Mert ide születtem, itt nevelkedtem, életem 51 és fél évéből 19 évet éltem itt. Érdekes ez a kanyargás vagy spirál: Óbudáról indultam és ide is térek most vissza. Városi módon nőttem fel, aztán vidéki, sőt, egy ideig extrém nomád életmódot éltem. A jurtás, ökofalvas időkben kifejezetten gyűlöltem a várost. Most minden szépen harmóniában van: nagyon jó egyensúlyba került bennem a vidéki és városi élet. Eddig vidéken éltem, és ha kedvem volt, bementem Budapestre. Most a fővárosban fogok élni, és ha akarom, bármikor kiruccanhatok a természetbe.

Az olvasóimban felmerülhet, hogy ezzel úgymond elárultam, amit eddig hirdettem, megcsúfolom, amit létrehoztam. Erre az a válaszom, hogy az ember élete bizonyos szakaszokból áll. A kisgyerekes, nagycsaládos életmódhoz a vidék passzolt, az egyedülálló nő időszaka viszont most már számomra a városban képzelhető el. 

Emiatt kezdtem el most a holmim átnézését, selejtezését, átrendezését, mert tényleg csak a legszükségesebbeket akarom átvinni magammal az új helyre. A házban és a kertben még pár dolgot elő kell készíteni az eladáshoz, aztán tavasszal meghirdetem. A költözésre viszont reálisan átgondolva majd csak kb. nyáron kerülhet sor. 

Ez a döntés nem csupán A-ból B-be költözést jelent, hanem gyökeres változásokat hoz majd életem más egyéb, tulajdonképpen minden területén: munka, pénzügyek, életmód, emberi kapcsolatok. 

Tavaly beindult az idegenvezetés, most reményeim szerint sokkal több túrám lesz, köztük számos kiutazás is. A tanítás valószínűleg megmarad még alapnak, ezzel kapcsolatban többfelé kavarognak a gondolataim: alternatív iskolák, budapesti nyelvsulik, magántanítás. Emellett szeretnék írós munkákat, coachingot, vagy bármi mást, amihez értek, amit szeretek, és amit jól megfizetnek.

2026-ban összességében több pénzem lesz, és beköszönt az anyagi bőség időszaka. Tovább folytatom a nyelvtanulást, amit jó lenne kicsit nagyobb intenzitással, több időt rászánva tolni. Idén hátha lesz kedvem és energiám a Réka Tour blog fellendítéséhez is. Ami biztos és tuti fix: a „Réka útjá”-n maradnak a heti blogbejegyzések és a havi egy fotóválogatás.

Továbbra is sokat szeretnék mozogni, és az év végi kisebb lazítás után visszaállítani a tavaly beállt rendszert: heti 3 futás, 2 edzés, 1 úszás, plusz emellett még mindenféle más egyéb sport: kerékpár, jóga, pingpong, korcsolya…

Idén mindenképp tartok legalább egy, de akár több böjtnapot is, mert érzem, hogy a szervezetemnek nagy szüksége van rá. Nagyobb hangsúlyt fektetek a bőrápolásra: arcjóga, szemtorna, masszázs, krémek, pakolások, kezelések. Tavasszal veszek pár új ruhát, a tönkrement illetve elveszett helyett bőr- és farmerdzsekit, egy nőiesebb nyári cipőt, meg még amihez épp kedvem van.

2026-ban is sokat szeretnék bulizni. Lesz sok koncert (Azahriah, Beton Hofi, Bohemian Betyars, Krúbi, Punnany Massif, Parno Graszt, Bagossy, Csík, Halott Pénz, Kowa, Majka, Ákos), fesztiválok (Belfeszt, Bartókfeszt, VéNégy, EFOTT, Művészetek völgye, Strand), táncház (Eötvös 10, Fonó, Várkert Bazár). Az biztos, hogy sokat járok majd a Kobuciba partizni.

Nógrádon kettő programon részt veszek majd a volt munkahelyemen, a dr. Hesz Mihály iskolában: megnézem a nyolcadikosok keringőjét és a többiek előadását a farsangon, illetve a ballagást.

Amikor majd itt élek, még alaposabban be szeretném járni Budapestet (Óbudai múzeumok, Aquincum, Állatkert, Gül baba türbéje, Nagytétényi kastély…). Régóta érik újra egy körtúra a Budai hegyekben fogaskerekűvel, gyerekvasúttal, libegővel.

Folytatom a korábban elkezdett sorozatot, és visszamegyek a korábbi lakóhelyeimre: Budaörs-Budatétény-Érd; Máriahalom-Úny; Visnyeszéplak-Vásárosbéc. 

Biztosan fogok idén is túrákat vezetni a Dunakanyarban, így tuti eljutok ismét Esztergomba, Visegrádra és Szentendrére (a Skanzenbe is). Szeretnék kisvonatozni Kismarosról Királyrétre és Szobról Márianosztrára. A Pilisben már nagyon rég kirándultam, ahol rám vár a Rám-szakadék, a Prédikálószék, a Vadálló-kövek, és Dobogókő.

A Duna mentén kerékpározok, a Dunán meg hajózok. Régi álmom egy evezés a Tisza-tavon. Ismét eljutok a Velencei-tóhoz és a Balatonhoz, például olyan strandokra, mint tavaly Gárdony vagy Berény. A Balaton-felvidék most is hívogat.

Egerbe biztosan eljutok majd, hiszen anyukámnak ezt adtam Karácsonyra ajándékba. 

A Pannonhalma-Győr-Tata utazás terv tavaly nem valósult meg, most egészen biztosan meg fog.

Képzeletben célba vettem az ország északnyugati csücskét is: Sopron, Kőszeg, Fertőd , Fertő-tó.

Álmaimban ott van legalább egy, de inkább több külföldi utazás is. Erdélybe biztos megyek, mert oda már van fix idegenvezetésem. 

Bakancslistás út Pozsony-Prága, esetleg újra Szlovénia, Merészebb célpont Toscana vagy Provence, Görögország vagy a Balti-államok.

Végül pedig: nagyon bízom benne, hogy ez az év közösségi és országos szinten is nagy változást hoz majd. Jön április 12., a választások, amelynek következménye kormány- és rendszerváltás lesz.

Ha érdekel az eladó házam, írj! Ha van kiadó óbudai lakásod, írj! Ha tudsz jó munkalehetőségekről, írj! Minden megoldás érdekel, és minden segítséget előre is köszönök!

Legyen mindenkinek boldog ez az új év: 2026!

(Ezt a bejegyzést direkt nem saját, hanem az internetről származó fotókkal illusztráltam.)

2026. január