Oroszlán

A Nap belépett az Oroszlán jegyébe, itt az igazi nyár!

Csengő-Bongó duplázásról szólt a hét, azaz ismét táboroztattam. 

Ez a tábor teljesen más volt, mint az előző: 22 gyerek helyett 45, 2 pedagógus helyett 4 plusz egy diák segítő, harminc-fokok helyett huszon-fokok, úszásoktatás, zenevarázsló és kézműves-játékos foglalkozás mellett sport is. 

Ezúttal besegítettem a kézművesbe: tulipánt nemezeltünk, vízen kinyíló liliomot készítettünk, üstököst csináltunk krepp-papírból, nyakláncot fűztünk… 

A hűvösebb napokon bementünk pár percre a szaunába felmelegedni, a nagyobb lányok pedig szép frizurát alkottak nekem. Az úszómesterekkel is beszélgettünk, hiszen néha szinte az egész strand a miénk volt.

Belekezdtem egy 12 hetes edzés-sorozatba, ami a felkészülést jelenti számomra az októberi futóversenyre. Három hónapra felfüggesztettem a szokásos rendszeremet, és egy profi edző tanácsait követem, már amennyire tudom. A 12 hét 4 db háromhetes blokkra van felosztva, ebből az első hét erős, a második még erősebb, a harmadik lazább. 

Nagy változás, hogy nem háromszor, hanem négyszer kell futni egy héten. A másik, hogy a hangsúly most kevésbé az állóképesség fejlesztésén van (azon dolgoztam bőven az elmúlt egy év során), sokkal inkább a tempó növelésén. Ehhez különböző futótechnikákat kell gyakorolnom, közben mindenféle olyan kifejezést tanultam, mint pl. repülő vagy fokozó.

Az első futást 7 km-re írta (az órám szerint 7,8 km lett). 2x1 km gyorsat kellett beletenni (valahol a közepén), köztük 2 perc kocogással. Önmagamhoz képest egész gyorsra sikeredett a gyors, elégedett voltam a tempómmal. Ám éreztem, hogy nem lesz elég a 2 perc köztes pihentető futás, így kb. 4 perc lett belőle, amivel erőt tudtam gyűjteni a második gyorsításhoz. Ezt viszont kompenzáltam azzal, hogy kicsit hosszabbak, kb. 1,2 km-esek lettek a gyors futások.

A második futás 8 km lett volna, amibe 3 km lendületes szakaszt kellett beiktatnom. Végül az órám szerint 9,2 km lett a vége, mert képtelen vagyok pontosan kitalálni úgy az útvonalat, hogy épp annyi legyen, amennyinek lennie kell. Érzetre nehezebbnek tűnt, mint az előző, mégis rohadt jó átlagot futottam.

A harmadik futást még nehezebbnek érzékeltem. 8 km volt előirányozva (az órám szerint 9,4 km lett), benne 3-5-3 perces gyors(abb) szakaszokkal, köztük 1 (inkább 2) perces kocogásokkal. Itt elkövettem azt a baromságot, hogy keveset aludtam és nem melegítettem be előtte, alig nyújtottam utána, mert siettem, hát látszott is a hatása.

A negyedik futásom volt a "hosszú", elvileg 10, gyakorlatilag 12,1 km-es „könnyű, lassú”, ami lassúnak tényleg lassú lett, de olyan nagyon könnyűnek nem mondanám. Ennek oka szerintem az, hogy nem volt pihenőnap a két futás között. Valamint hogy végre jól kialudtam magamat, de így későn indultam el, és túl meleg lett a végére.

Pedig a héten végre nem volt akkora hőguta. Mikor kora reggel elindultam, 17-18 fok volt, ami már elég kellemes hőfok a sportoláshoz. Ráadásul fújdogált a szél is, ami kellemesen hűtötte a testemet. Igaz, a szembe-szél ellenállást is jelet, de ha eddig nem jött volna le: szeretem a kihívásokat. Persze izzadtam azért, de nem szakadt rólam úgy a veríték, mint az elmúlt hetekben.

Sikerélményt adott, hogy végre nemcsak engem előzgettek, hanem néha én is megelőztem másokat. Hurrá, nem én vagyok többé a világegyetem leglassabb futója! Amúgy én akkor is felgyorsítok, ha előttem halad valaki, akkor is, ha szembe jön valaki, ez a futók körében jellemző hiúság és menőzés jelenség.

Az emelkedőn „futást” kell majd még beiktatni, akármennyire is utálom, mert a versenyen lesznek hidakra felhajtások, ezért is futok mostanság hidakon cikkcakkban, hogy hozzáedződjek. Ennek első lépése, hogy míg eddig nyáron a szigeti bejárón gyalogoltam felfelé, de most már kocogok.

A futáshoz beüzemeltem az új fülhallgatómat, ami egészen különleges élményt nyújt. Én az az ember vagyok, aki hosszú ideig ódzkodott a futás közbeni zenehallgatástól; bár próbáltam korábban MP3-zenelejátszóval, de az folyton kiesett a fülemből. Ez az új bluetooth-os darab tök jól illeszkedik, és van egy izébizéje, amit a fülkagylóba lehet illeszteni, így stabilan rögzül. Rohadtul élvezem, hogy a kedvenc számaim ritmusára futhatok. Eddig is bele tudtam feledkezni a tájba vagy önmagamba, de ez talán még teljesebb flow-élményt ad és szinte teljesen ki tudom zárni a külvilágot.

Berakok egy koncertet vagy egy jó ki egyveleget, aztán start. Amikor chilles a zene, akkor tényleg lazábban, belefeledkezve futok, ha viszont pörgős, akkor én is felgyorsítok. Egy baj van ezzel, hogy én zenehallgatás közben, akár itthon, akár koncerten vagy buliban, mindig énekelek. Futás közben is legszívesebben kiereszteném a hangom, de 1. Örülök, hogy levegőt kapok, nem hogy még dalolásszak közben, 2. Elég érdekes lenne, ha az előttem, mögöttem, szemben futók az én énekemet hallgatnák.

Az előirányozott 33 helyett az órám szerint összesen heti 38,5 km-t teljesítettem. Azért írom mindig így, hogy az órám szerint, mert sokszor érzem, hogy csal, méghozzá az én javamra. Tehát legyünk becsületesek: a szokásos 10%-ot levonva is megvolt a kb. 35 km. Tök jó érzés, mikor már reggel 6-7 órakor azt jelzi az okosórám, hogy teljesítettem a napi mozgásidőt, lépésszámot, kalóriát, közben meg csak akkor indul még a nap, tehát a további mozgás ehhez az alaphoz adódik hozzá. Ja, amúgy megnyitották a jelentkezési lehetőséget az áprilisi Vivicittára, ezért hirtelen felindulásból beneveztem a félmaratonra. 21 km-es komoly verseny, yes! Lesz mire készülni ősz és tavasz között fél évig. Aztán versenyzés részemről lezárva.

A héten ettem zöldséglevest, brokkoli-krémlevest, karfiollevest, sajtkrémlevest, fokhagymakrémlevest, rántott sajtot, cukkinit, brokkolit, karfiolt, zöldséges tésztát, babfőzeléket, banános-zabpelyhes sütit, meggyes-belga csokis párnát, és persze fagyit. 

Eléggé egészségtelen két hét volt ez táplálkozás szempontjából, érzem. Ráadásul épp most hallgattam egy nagyon jó interjút a nők egészségről a változókorban, és ez is változásra sarkalt.

Vettem hát olajos magvakat, aszalványokat, gyümölcsöket, és ezeket fogom rágcsálni, meg mindenféle jó kis idénygyümölcsöt (barack, szőlő) enni. Valamint bevásároltam a középkorú nők számára legfontosabb vitaminokból és nyomelemekből.

B 1, 2, 3, 6, 12 és C vitamin, biotin, cink, folsav, kollagén és hialuronsav tartalmú készítményekkel tartok most egy egyhónapos kúrát. Emellett sokkal jobban odafigyelek a pihenésre, alvásra, regenerálódásra. Valamint az agyam kikapcsolására, pl. megnéztem egy magyar sorozatból kettő évadot és olvasgattam.

Tartottunk egy anya-lánya napot is. Hajókázni mentünk a Dunán. Erről majd később felteszek ide egy külön kép-riportot.

Az én gyerekeim jelenleg a Balaton-felvidéken vannak. Az egyik fagyit árul, a másik egy kempingben dolgozik, a harmadik Szarvason nyaralt, utána csatlakozott a többiekhez.

A fiam is már lent van, és mostantól együtt fesztiváloznak, hiszen megnyílt a Művészetek Völgye Kapolcson, ahová nemsokára én is lemegyek.

Ez úton osztom meg veletek az örömhírt, hogy a lányomat felvették az egyetemre! Ha minden jól megy, tájrendező és kertépítő lesz belőle.

Volt kettő szuper napunk XY-nal! Az elsőn tulajdonképpen semmi különös nem történt, se utazás, se buli, semmilyen nagyobb szabású program. „Csak” spontaneitás, lazaság és öröm. 

Beszélgetés, vajas kifli, bögre kávé, edzés, alvás…. És totális összhang. Látszólag semmi extra, igaz? Mégis mindketten úgy éreztük, ilyennek kell lennie egy tökéletes együttlétnek.

A második alkalommal lementünk a sportparkba pingpongozni. Ketten is ütögettünk, de aztán jöttek oda mások, úgyhogy párosoztunk is. Ezután még odanéztünk a Kobuciba, hiszen a Kispál koncertezett.

Szóltak a jó kis régi számok: Szőkített nő, Húsrágó-hídverő, De szeretnék… Először a kerítésnél hallgattuk a zenét, aztán leültünk a fűbe chillezni. Ez a nap is remek volt!

Csináltam egy kollázst, amin látszódik, mi változott az elmúlt egy év során. Bár nem ez volt a célom a komolyabb sporttal, mikor tavaly belekezdtem, de fogytam is, ráadásul izmosabb is lettem, és tónusosabb, formásabb lett a testem. Negatív következmény a több ránc, bakker. De alapvetően elégedett vagyok a külsőmmel, ám még sokkal fontosabb, ami belül van. 

Kitartás, céltudatosság, tényleg nem kamu, hogy a rendszeres mozgás erre nevel, szerintem jóval türelmesebb és nyugodtabb is lettem (bár ezt a gyerekeim cáfolnák), valamint sokkal energikusabb vagyok, kevésbé fáradok el.

Ez a két hét tábor sem fárasztott ki annyira, mint az eddigi három évben. Ezért nagy lelkesedéssel és sok tervvel vágok bele a következő három hétbe, ami számomra az igazi vakációt jelenti majd. Lesz benne fesztivál, utazás, koncert, városnézés, buli… Csak győzzétek olvasni!

 

2026. július

Csengő-Bongó - Szigetcsúcsok

A héten rengeteg időt töltöttem víz közelében, elsősorban a Római strandon. Idén immáron negyedjére dolgoztam a Csengő-Bongó táborban, ahol a gyerekeket minden nyáron úszásoktatás, zenevarázslás, kézműves foglalkozás, mozgásos játék és persze csengettyűzés várja. A legnagyobb hangsúly azonban a strandoláson van, kis- és nagymedencékben, kis- és nagy csúszdákon.

Nyilván számomra munka ez elsődlegesen, mert a gyerekekre figyelni kell, róluk gondoskodni, őket öltöztetni, mosdóba kísérni, ide-oda terelgetni, segíteni a pakolásban, asztalt teríteni, ételt felszolgálni, stb. De közben jó a társaság, pazar a hangulat, sokat beszélgetünk és viccelődünk is. Sokat voltam a medencében, fürödtem is, napoztam is bőségesen.

Az ennivaló, mint mindig, nagyon finom és bőséges volt. Ettem: daragaluska-levest, paradicsomlevest, hamis húslevest, brokkoli krémlevest, rántott sajtot, karfiolt, brokkolit, petrezselymes krumplit, rizibizit, rizst, krumplifőzeléket, tejszínes gombaszószt, sajtos spagettit, mákos metéltet, pizzát, és persze fagyit.

Jelenleg péksütemény-túladagolásban szenvedek, mert a következő finomságokból ettem: spenótos-sajtos burek, medvesajtos rúd, fűszeres-sajtos croissant, kakaós csiga, fahéjas tekercs, túrós batyu, barackos táska, mákos patkó, csokis rúd, almás levél, vaníliás háromszög… És kivételesen nemcsak sima csapvizet ittam, hanem finom körtés-almás gyümölcslevet is.

Ha már ez amolyan munkás hét volt, a délutánokon készülgettem a következő tanévre. Jegyzeteket gépeltem be, szakkönyveket olvastam, ötleteket gyűjtöttem az órákhoz, terveket szőttem a tanítással kapcsolatban. (Na, így van „két és fél hónap” vakációja egy pedagógusnak.)

Elintéztem néhány hivatalos és pénzügyemet, amelyek ahhoz kellettek, hogy a saját jövőm és az öt gyermekem jövője is be legyen biztosítva. Végre pontot tettem sok lebegő dologra, így ezek a terhek végre nem nyomasztanak többé. Mostanra teljesen meg lehetek nyugodva afelől, hogy némileg sikerül útnak indítani őket az életben. És erre rohadt büszke vagyok!

Egyik nap késő délután, kora este kimentünk Kisorosziba, a Szigetcsúcsra. Nagyon alacsony volt a Duna vízszintje, sokáig lehet sétálni a kavicsos-kagylós parton. Mindenütt kidőlt fatörzsek, száraz ágak hevertek.

Csodálatos itt a táj, középen a nagy folyóval, ami itt ágazik ketté. Amerre a szem ellát, mindenfelé hegyek és fák: egyik irányban a Visegrádi hegység a várral, a másik oldalon Nagymaros.

Szépek voltak a fátyolfelhők az égen, gyönyörűen szűrték a lemenőfélben lévő nap fényét. A fény megcsillant a vízen, amin olykor motorcsónakok, vagy kajakok, kenuk korbácsolták fel a hullámokat.

Egy ideig szandálban gyalogoltam, aztán levettem, és mezítláb mentem tovább a sekély vízben. Majd levettem a ruhám, és bikiniben folytattam tovább a sétát. Végül nem bírtam ki, és persze fürödtem a Dunában.

A bejegyzés ezen része inkább képriport, a fotók magukért beszélnek.

A héten egy másik szigetcsúcson is jártam, méghozzá az Óbudai szigeten.

Ezt a csúcsot a múlt héten fedeztem fel, de akkor az esti órákban, most viszont nappal sétáltunk ki oda. Elég meleg volt, sütött a nap, ahol lehetett, próbáltunk az árnyas fák alatt menni, és néha padon megpihenni.

Oda is, vissza is a K-hídon keltünk át a Kis-Dunaág fölött. Szegény híd, erőst ráférne a felújítás, ami állítólag idén meg is történik. Csak előtte túl kell élnie a Sziget Fesztivál tömegét, ami majd augusztus elején rohamozza meg.

A sziget keleti oldalán több stég is található, az egyikhez le is mentünk. Innen észak felé a vasúti híd látható, déli irányban az Árpád-híd. Szemben balra a természet, rengeteg fával, jobbra viszont lakóparkok és a folyamatos építkezést jelző toronydaruk.

A csúcs most más arcát mutatta, mint múltkor. Ezúttal is voltak kutyások, a vízbe vidáman belefutkározó kutyáikkal, és néhányan fürödtek is a Dunában. Én most nem mártóztam meg, mert még várt ránk a visszafelé út a tanösvényen.

Belefért a hétbe még egy Kobuci is, sok zenével és tánccal.

Jót mulattunk, ment az éneklés és a pörgés-forgás ezerrel.

Ha néha olyan szám ment, amit egyikőnk sem ismert, akkor leültünk a pihenő részre beszélgetni.

Óbuda egyik ikonikus padján ért véget a történet.

Full végig sportoltam a hetet: három futás, kettő itthoni és egy sportparkos edzés, plusz tánc és gyaloglás voltak a mozgásaim. A szombat volt a rekord-nap, mert ekkor reggel futottam, délután sétáltam, este táncoltam: 35.000 lépés, 250 perc mozgás, 1200 elégetett kalória egyetlen napon!

A közepes futásomat a Margit-szigeten ejtettem meg, klasszik szigetkörrel, hídon futással, 7,3 km-es távval.

A rövid futásom most érzetre elég nehéznek tűnt, de utólag nézve egész jó (magamhoz képest gyors) tempót vittem végig az 5,3 km-en. Utána még a fitness gépeken is végigcsináltam egy-egy sorozatot.

A hosszú futásom viszont halálosra sikeredett. Jött az ihlet, hogy megismételjem a legutóbbi rakpart-futásom ikertesóját, tükörképét, ezúttal a budai oldalon indulva. Hévvel elmentem a Batthyányi térre, onnan villamossal tovább. 

Múltkor a Corvin negyedtől indultam, most a Gellért térről. Petőfi-, Szabadság-, Erzsébet-, Lánc- és Margit-hidakon át haladtam, most pont fordítva cikkcakkozva, mint akkor, a köztes távokat a rakpart egyik illetve másik oldalán megtéve.

Az Árpád-hidat nem véletlenül hagytam ki, mert mire a pesti hídfőjéhez értem, akkorra kidőltem, és úgy döntöttem, kicsekkolok, és inkább átvillamosoztam rajta. Ugyanis rohadt meleg volt! Mikor kora reggel elindultam, már 24 fok volt, mire hazaértem, 27. 

Ez nekem már a döglesztő hőmérséklet mozgáshoz. Vizet persze vittem, de olyan volt, mint halottnak a csók. Tűző nap, izzasztó forróság. Azért kereken 14 km megvolt, így a heti távom összesen 26,6 km lett. Huh, de várom már az őszt! Jóval hűvösebb és kellemesebb lesz sportolni, készülni a futóversenyre.

Ehhez most kaptam egy 12 hetes, jól felépített profi edzéstervet. Szóval holnaptól a Réka-féle heti 3x-i futásnak, a „közepes-közepes, rövid-gyors, hosszú-lassú” rendszernek egy időre vége, és kezdődik valami egészen más, amiről természetesen folyamatosan beszámolok majd a blogon.

Vasárnap van, végre csend és nyugalom. A tanévben a hétköznapokat mindig egyedül töltöm, a vakációban viszont mindig van itthon legalább egy, de inkább több gyerek, plusz jönnek látogatóba a felnőtt gyerekeim vagy a lányok barátai, szóval zajlik az élet. Ma viszont kivételesen sehol senki, így kihasználom az időt a pihenésre.

Azzal kezdtem a napot, hogy totális rendet raktam, és tetőtől talpig kipucováltam a lakást. A klóros medencevíz és a Duna vize, meg az erős napfény kiszárította a bőrömet. A testem wellnessre vágyott. Skin care, arcápolás, testápolás, krémek, szemöldök, köröm, minden is segítette a regenerálódást. Az ilyenek mindig nagyon jó hatással vannak rám lelkileg: mire minden rendezett és tiszta lesz kívül, addigra én is rendeződök belül.

Jövő héten pedig jön a Csengő-Bongó repeta, azaz újra tábor.

 

2026. július