11.11.

November 11-e Szent Márton napja, ennek alkalmából előző hétvégén lámpásos felvonulást tartottak Nógrádon. Végre újra nyitva a vár, oda vonult fel a sok apróság a maguk alkotta lámpásokkal. Persze az én gyerekeim már kinőttek ebből, de örülök, hogy a falusiaknak megvolt végre ez az öröme.11.11. ráadásul az év utolsó tízmilliószoros napja volt, valamint Retrográd Merkúr, jelentsen ez bármit is. Szóval biztos, hogy valami van a levegőben, ami ezt az egész hetet meghatározta.

Sajnos meg kellett válnom hőn szeretett bőrdzsekimtől, ami szinte a védjegyemmé vált a tavaszi és őszi időszakokban. ☹ Több helyen kilyukadt, aztán annyira tönkrement az anyaga (ami persze műbőr), hogy nem lehetett megjavíttatni. A hideg miatt amúgy is előkerült a bordó kabátom, amit ezen a héten vettem fel először.

Ezt anno átmenetiként vettem, de tavaly pl. annyira enyhe volt a tél, hogy egyetlen egyszer se vettem elő a bundás eszkimókabátomat. Ezzel átvészelem a telet, aztán tavaszra veszek új bőrdzsekit meg farmerdzsekit is, amit meg az egyik tour-on sikerült elhagynom.

Így november közepén az idő ködös reggelente, ami sokszor nem is szakadozik fel napközben sem. A napot alig látni, többnyire borús az ég. 

Minden nyirkos odakint; vagy esik az eső, vagy szitál a köd. Az utak itt Almáskertben sárosak, kátyúsak.

A fákon gyakorlatilag nincs levél, a földön annál több. Tudjátok, én a kertben nem gereblyézem össze, teljesen feleslegesnek tartom.

Egyrészt szeretem az avar látványát, másrészt táplálja a talajt, harmadrészt pedig remek búvóhely télire a kis állatoknak.

A nyári jövés-menés után megint többet vannak a kertben madarak, mókusok. Na és persze mindenféle kóbor cicák, akik nemcsak megeszik a maradék kaját és elpusztítják az egereket, de szívesen alszanak a teraszon a kanapén.

Múltkor sokat írtam kajákról, most folytatom. Egyrészt mert szinte végig itthon voltam Nógrádon, többnyire egyedül, és kedvem volt sokat sütni-főzni, kísérletezni. Másrészt mert sokszor kérdezitek tőlem, hogy egy vegetáriánus mi a csudát eszik, ha ugyebár húst nem. Bizony, van élet a rántott sajt, rántott gomba, rántott karfiol Bermuda-háromszögön túl is. Némi ízelítő a heti ennivalóimból:

- reszelt alma, répa, karalábé mazsolával

- banános zabkása vagy csokis rizskása

- müzlis joghurt

- puffasztott rizses szelet vagy búzacsírával extrudált kenyér növényi pástétommal, sajttal, madársalátával vagy paprikával

- vöröslencse-krémleves répával, zellerrel, karalábéval

- répa-tócsni vörös- és fokhagymával, szezám-, len-, napraforgó- és köménymaggal

- tejfölös zöldbabfőzelék

- zöldséges, rizses, tojásos rakott izébizé

- aszalt szilvás, almás, mazsolás túrós sütemény

Ebben a késő őszi időszakban amikor süt a nap, jól esik sétálni vagy futni egyet Almáskertben vagy a faluban. Bár a közlekedést némileg megnehezíti, hogy hol a pocsolyákat kell kerülgetni, hol a sárban merül el az ember.

Amikor lemegy a nap, szeretek bekuckózni és a cserépkályha melegénél meginni egy nagy bögre mézes menta- vagy citromfű-teát. Amúgy is a szokásosnál jobban odafigyeltem a folyadék-bevitelre ezen a héten, aminek éreztem is jótékony hatásait.

Amit viszont sose veszek: alkohol, cigaretta, kávé, üdítő, ásványvíz, csipszek és hasonló rágcsák. Persze néha becsúszik egy-egy egészségtelen édesség, de ennyi simán belefér. Amúgy viszont zöldség, gyümölcs, gabona és némi tejtermék alkotja az étrendemet. Szóval igyekszem azért az étkezésre is odafigyelni, nemcsak a sportra.

Többen kérdeztétek a heti edzéstervemet. Íme az ideális:

hétfő - edzés (felsőtest), kedd - futás (közepes, kényelmes), szerda - edzés (alsótest), csütörtök – futás (rövid, gyors), péntek - úszás, szombat - futás (hosszú táv), vasárnap – jóga, nyújtás

Ez általában a hét végéhez közeledve borulni szokott, és sokszor változnak a napok, cserélődnek a mozgások, kimarad valami, de az biztos, hogy legalább heti hat alkalommal mozgok. És ez komolyabb, mint életemben valaha.

A közepes-kényelmes futásom kereken 5 km-re sikeredett. Most már mindig viszem a futóövben a telefont, hogy ha szép tájat látok, akkor azt meg tudjam örökíteni. Ezúttal érintettem a falutáblát, a várhegyet, a forrást és a rétet. Annyira jó, hogy nekem nem kell ELmennem sehová futni, hanem amint kilépek a kapun, szép környezetben tudok sportolni.

A rövid, gyors futásomat, ami 3,5 km lett, most igyekeztem tényleg nagyon gyorssá tenni. A komolyabb futós szakaszokon tényleg szinte sprinteltem, így most a 90-30-es váltakozást éreztem teljesíthetőnek. Mivel most a távokban igencsak bepörögtem, az év végéig kitűzött célom a sebesség javítása lesz.

A hosszú futásomat eddig mindig Budapesten teljesítettem. Most viszont itthon akartam lefutni a kb. 10 km-es távot. Ki is találtam szépen, hogy vasárnap elbuszozom a 2-es úthoz a Nőtincsi elágazáshoz, és onnan Berkenye és Nógrád érintésével futok el Diósjenőre (9,5 km).

Ebből aztán az lett, hogy annyira fáradt és álmos voltam, hogy kinyomtam az ébresztőt, és aludtam, kipihentem magamat. Azért, talán a saját lelkiismeretem megnyugtatása végett, lenyomtam egy jóga-gyakorlatsort és nyújtottam, hogy azért mégis csak mozogjak valamit.

Az edzéseket kicsit komolyabban veszem a téli időszakban. Külön tartottam felsőtest napot és alsótest napot. Egyszer a súlyzózás (váll, bicepsz, tricepsz, hát) és a hasizom állt a központban, másszor pedig a farizom, a comb és a vádli. Ez utóbbihoz megtaláltam az évek óta eltűnt gumiszalagomat, ami ellenállást biztosított, így nehezítette a gyakorlatokat.

A hét csúcspontja sport szempontjából a szombati pingpongverseny volt. Amióta rendeznek ilyet Nógrádon, azóta részt veszek rajta. Először Kendével indultunk, amikor semmilyen helyezést nem sikerült elérnünk, ellenben rendkívül jót mulattunk. 

Aztán ezüstérmes lettem, tavaly pedig a korosztályomban aranyérmes. A nyereményem akkor a kupával együtt egy pingpongütő lett, ezzel játszottam tegnap. 

Ezúttal annyira kevesen jelentkeztek, hogy nem voltak korcsoportok, az összes nő együtt versenyzett. 

Én a harmadik helyet szereztem meg, bronzérmet kaptam. Az is szépen csillog... Ennél azonban sokkal fontosabb volt a mozgás és a közösségi élmény. 

A hivatalos meccseken kívül játszottam a barátnőmmel, falubéli csajokkal, volt tanítványokkal. 

Egyesben, párosban egyaránt sokat mozogtunk és sokat nevettünk. Nagggyon szeretek pingpongozni!

Ez egy kettős hét volt, ellentétekkel. A párom rengeteget dolgozott, így sajnos nem tudtunk egyáltalán találkozni. Sokat telefonáltunk, még többet chatteltünk, de ez persze nem pótolhatja a személyes találkozást, amire majd jövő héten kerítünk sort. 

Régebben ilyenkor bánatos voltam, sokat szenvedtem, ma már ennek nyoma nincs. A hét első felét egyedül töltöttem - ami számomra nagyon nem egyenlő a magánnyal. 

Tökre szeretek magamban lenni, megkedveltem a saját társaságomat. Ilyenkor többnyire írok vagy filmet nézek. Most pl. megnéztem egy ifjúsági sorozatot, ezen felbuzdulva belekezdtem egy új regénybe. 

A laptopon van számos befejezett, félig megírt és frissen elkezdett írásom. Már nem cél, hogy kiadjam őket, csak a magam szórakoztatására készítem őket. Ha pedig zajra vágyok, az edzéseimhez vagy házimunkához bekapcsolok jó zenéket, közben éneklek, táncolok.

Amilyen csendesek és nyugodtak voltak a hétköznapok, annyira pörgősre és mozgalmasra sikeredett a hétvége. Számos alkalom adódott arra, hogy társaságban legyek, barátnőkkel, barátokkal, falumbéliekkel, környékbeliekkel.

Pénteken a Nógrádi Csajokkal végre eljutottam újra a Suti Pubba Vácra. Durva leírni, de áprilisban voltam ott utoljára. 

Korábban szinte havonta lejártunk karaokezni, most tavasztól őszig fél év kimaradt. Ezúttal azonban teljes létszámban jelen volt a barátnői társaságunk, néhánynak a lánya is. 

A hely zsúfolásig tele, szóltak a változatos rock, pop, rap, diszkó, mindenféle számok. Énekeltünk, táncoltunk, rendkívül jót mulattunk.

(Visszautalva az életmódra: én ilyenkor nem fogyasztok alkoholt, nem eszek semmilyen rágcsát, csak egy rostos üdítőt iszok, mégis kiválóan tudok bulizni.)

Szombaton környékbeli Tisza-szigetesekkel voltam egy találkozón, Első Vidám Nógrádi Party fedőnéven. Szigetünk új kapcsolattartója és családja látott minket vendégül Diósjenőn, a tó fölötti dombon. Finomakat ettünk, kiemelném a sütőtökös-diós muffint és a színes cukordíszes „macskás” kekszgolyót. Nagyon szeretek társasjátékozni, és ebből kettő is előkerült. Az egyik a Fedőnevek, ami egy ilyen szó-kitalálós, asszociációs csapatjáték. 

A másik egy zenei kvízjáték volt, aminek során rájöttem, hogy annyira beleragadtam a kedvenc magyar zenéimbe, hogy egy csomó külföldi számot nem ismerek. Az autóban hazafelé aztán előkerült Azahriah, Beton Hofi, Carson Coma, Krúbi… Nagyon jó volt a társaság, poénos emberek egy rakáson, így rengeteget röhögtünk. Sokat beszélgettünk, persze a politika is feljött, de nem hangsúlyosan. 

Amúgy is megbeszéltük előre, hogy bizonyos szavakat nem mondunk ki, úgy mint Tisza, sziget, OV, MP... Aki megszegi a szabályt, bünti-pontot kap. Tippelhettek, ki kapta a legtöbbet. 😊 A „bünti” az lett, hogy az illetőnél lesz a következő parti. Azaz természetesen én fogom a legközelebbit szervezni Almáskertben.

Tiszából a hétvégén dupláztam: vasárnap Balassagyarmatra kaptam meghívást, egy választókerületi összejövetelre, mint a szigetünk volt kapcsolattartója, alapítója. Fontos összejövetel volt ez a mozgalom és az ország jövője szempontjából egyaránt.

Ugyanis holnap, hétfőn válik nyilvánossá az a 3-3 név, akik Tiszás képviselőjelöltnek indulnak. Közülük az első fordulóba a párt közössége kiválaszt kettőt, majd ezután az összes magyar állampolgár kiválaszt egyet. Így november végére kiderült, ki lesz az, aki majd az áprilisi országgyűlési választáson fog indulni.

A hét bővelkedett közéleti botrányokban, pl. adatlopás. Amíg elérhető volt a térkép, természetesen én is csekkoltam rajta magamat. Bizony, ott voltam rajta, méghozzá valamiért duplán, névvel, lakcímmel, elérhetőséggel. 

Egyrészt leszarom, mert amióta a Tisza létezik, én mindig is nyíltan vállaltam a támogatásukat, a véleményemet. Másfelől viszont: … (a pont-pont-pont helyére képzeljétek az összes válogatott káromkodást). 

Mivel kedvenc műsoromban, a „Jólvanezígy”-ben sokat elemezték „miniszterelnökünk” (az idézőjel tudatos) interjúját (ATV, Rónai Egon), ezért kénytelen voltam belőle részeket meghallgatni, bár kifejezett fizikai fájdalmat érzek az illető látványától és hangjától is. „Tudtam, csak nem sejtettem”: ez egy beteg ember, megbomlott elmével, hatalom-ittasan, katasztrofális mentális állapotban. Elég csak ránézni a Firkára. És rá van bízva az ország, emberek millióinak sorsa…

Na, elég a politikából, jöjjenek inkább a gyerekeim, akik a hétvégén hirtelen felindulásból Komáromba utaztak tesós-kirándulásra. Kincső az Atilla Király Gimnázium lány-csapatával vett részt a Fair Play Kupa Középiskolai Labdarúgó Tornán. A két gimis lányommal elkezdtünk komolyabban angolozni. Cél az emelt érettségi illetve a középfokú nyelvvizsga.

 

2025. november

Tele

A csodaszép hétvégi idő után hétfőre elromlott minden. Hűs lett, jött az eső és a szél. 

Anyukámmal kora reggel még pont elcsíptünk egy csapadékmentes félórát, hogy az óbudai sportparkban együtt eddzünk. Épp minden gépen végig tudtunk menni, mire jött az eső. 

Először csöpögni, majd rendesen esni kezdett, ezért az edzést a lakásban fejeztük be: ő gerinctornával, én saját testsúlyos gyakorlatokkal (fekvőtámasz, hasizom, guggolás, vádli…).

A közepes-kényelmes futásomra ezúttal Újtelek felé indultam. Erre a nap közepén értem rá, amikor már reggeliztem és elég meleg is volt. Emiatt elég nehezen vonszoltam magamat Nógrád eme településrészén.

Az utcák itt híres emberekről lettek elnevezve. Ez egy dimbes-dombos terület, tehát a táv felét megint emelkedőn kellett megtennem. Ami végül a szokásos 4-5 km helyett valahogyan 7,3 km lett.

A gyors rövid futásom nem is annyira rövidre sikerült, 5,6 km lett. Valahogy mostanában az van, hogy elindulok, a fejemben ott van egy kábé táv, és mire hazaérek, rájövök, hogy jóval többet tettem meg, mint amit elképzeltem. 

Ezúttal az egyik falutábláig mentem, aztán a várhegy megkerülésével tértem vissza Almáskertbe. Szinte végig tudtam tartani a 120-30-es gyors futás-kocogás rendszert. Mikor elindultam, kifejezetten fáztam, mikor megérkeztem, szakadt rólam a veríték.

A hosszú futásom során a két héttel ezelőtti dupla szigetkörömet ismételtem meg, csakhogy ezúttal oda- és visszafelé is futottam az Árpád-hídon. 

Valamint közbe iktattam a pékséget is, így összesen 13,4 km lett a vége. Szerintem soha életemben nem futottam még másfél órát, szóval rekord volt ez távban és időben egyaránt. 

Érdekes, az eddig idegesítő emberek ezúttal motiváló hatással voltak rám; a gyorsan futók, engem megelőzők láttán most nem összeomlott az önbizalmam, sokkal inkább arra ösztönöztek, hogy kitartsak. 

Így végig tudtam tartani egy (számomra) közepes tempót. Nehéz volt eldönteni, hogyan öltözzek fel a borongós, hűvös időben. Végül is dupla hosszúujjú volt rajtam, de a vége felé már kisütött a nap és ömlött rólam az izzadtság.

A Dagályba nagyon fura hangulatban mentem. Tipikus novemberi nap volt, nyirkos, borús, hűvös, az ágy marasztalt, felkelni is nehéz volt. Bemelegítésként elmentem a piacra vásárolni, de ez nem túlzottan hozta meg az életkedvemet. 

Totál energiaszegény állapotban érkeztem meg az uszodába. Azt mondtam magamban, úszok, amennyit bírok, nincs semmi terv vagy elvárás.

Nyáron vettem egy úszószemüveget, a legegyszerűbbet a Decathlonban. „Olcsó húsnak híg a leve” – ez a mondás itt is érvényes volt. Pár hónap után tök vacak lett: a) befolyt a víz, akárhogy is rátapasztottam a szememre, b) bepárásodott, és alig láttam valamit, c) a fenti kettő együtt. 

Legutóbb már gyakorlatilag minden hossz után meg kellett állnom: a) kiönteni a vizet, b) lemosni a párát. Kedves ismerősöm, Eszter javaslatára most Aréna márkájú szemüveget vettem; kicsit szívtam a fogamat az ára miatt, de mikor a medencébe csobbantam, rögtön éreztem, hogy megérte. Komolyan, minőségi ugrást jelentett!

Ennek örömére tök jól belendültem, még ahhoz is volt kedvem, hogy a táv kb. negyedét-harmadát hátúszásban tegyem meg. Végül megcsináltam az 1500 métert, és még az időmön is tudtam javítani, ami pedig aztán végképp nem állt szándékomban.

A termálban most sokat áztam, és közben vízitornával nyújtottam az izmaimat. A szaunában, életemben először, mind a négy kört a harmadik szinten töltöttem. Egy édes-narancsos illóolajos szeánszot is sikerült elcsípnem, amit kedvenc úszómesterem öntött fel. Nagyon bírom a csajt, pont az én stílusom, sportos, dumás, beszélgettünk is jócskán.

A szünetekben, szintén életemben először, a tepidáriumban pihentem, ahol fűtöttek a mozaikos ágyak, és váltakozó színű fény segíti a relaxálást. Nem maradt ki a gőz, az infra és a jakuzzi sem. Ezúttal a sószobában sikerült annyira elpillednem, hogy bealudtam; arra ébredtem, hogy alszok. 😊

Péntek délelőttömet a fogászaton töltöttem, ez nem volt annyira kellemes. Érzéstelenítő szurik, zsibbadt száj, szétfurkált fogak…

Ráadásnak az egész S750 vonalán pótlóbusz jár, amin ugyebár fülledt meleg van, kanyarok vannak, vécé viszont nincs. 

Nagyon nem örülök annak, hogy vonat helyett jó ideig így kell majd közlekednünk, mert nem szoktam túl jól érezni magamat a buszon.

A nap második fele viszont szuperül telt, mert nagynéni szerepben tündökölhettem. Én hoztam el, életemben először egyedül, az unokaöcsémet az oviból. 

Előtte sétáltam egy jót a Városmajorban, a szép késő őszi időben, napsütésben, színes falevelek között. 

Érintettem az átépülő Körszállót és az épp nem működő Fogaskerekűt is.

Hiába van öt gyerekem, már mindegyik olyan nagy, hogy szinte elfelejtettem, milyen egy pici gyerekkel bánni. Etetés, itatás, kézen fogás, és rengeteg kérdés, főleg „Miért?” kezdetűek. 

Sétáltunk, buszoztunk, de időnk nagy részét egy játszótéren töltöttük. Itt Márk gyakorlatilag megállás nélkül motorozott a közlekedési parkban, ahol a járgányt hol spenótos, hol mangós (a képzeletünk határtalan volt) benzinnel tankoltuk meg.

Rendeltem Nógrádra egy csomó tésztát, lisztet és tojást. A nagycsaládosok számára kedvezményes lehetőséget ismét kihasználtam, így megteltek a nagy, közepes és kis üvegeim különböző méretű és fajtájú tésztákkal.

Almáskertben már csak néhol pompáznak a fák és bokrok bordós színben. Amúgy a levelek nagy része mostanra már lehullott, így kitisztult a tér.

Belátogattam egy rövid időre a volt munkahelyemre, a nógrádi iskolába. Mint mindig, most is jó volt találkozni volt kollégákkal, diákokkal. 

Persze megkaptam a szokásos kérdéseket: Nem hiányzik-e a suli? Nem akarok-e visszamenni? Nem és nem! 😊 Élvezem a gyakorlatilag stresszmentes életet, a kötetlen és rugalmas munkát, a nyugalmat és békét.

Olyan jó változatos volt kettőnk számára a hét! Volt benne minden, Óbuda és Pest, Dunakeszi és Nógrád, békés beszélgetések és mozgalmas buli, közös kajálások és sok nevetés. A gyerekeimnek mindig azt mondogatom, hogy olyan párt válasszanak maguknak, akinek jó a humora és akivel jókat lehet nevetni.

Például romantikusnak tűnhet, de nekünk nagyon vicces volt, mikor egy pálmafa (!) tövéből csodáltuk együtt a szerdai teliholdat.

Anyukámnak segítve mentünk el a Bauhausba vásárolni. Mi olyanok vagyunk, hogy még egy barkácsáruházban is meglátjuk a fantáziát arra, hogy jókat mókázzunk.

Számunkra a hét főleg a kulináris élvezetekről szólt. És szinte minden napra jutott valamilyen gasztronómiai különlegesség. 

Tarka volt a kínálat: főztem is, anyukám főztjét is fogyasztottam, és el is mentünk enni. Belátogattuk az egyik kedvenc vendéglátó helyünkre, ahol népesebb társaságban fogyasztottunk el finomságokat. 

Az ízek orgiája tejfölös zöldbabfőzelékkel és hagymás-krumplis tócsnival kezdődött. Színes zamat-kavalkádot jelentett a paradicsomos gombapörkölt tarhonyával. 

Tökéletes aromáját élvezhettük a padlizsános-fetasajtos kuszkusznak. A gyümölcsöket banán és szőlő képviselte. Különleges desszert volt a csoki-csipsz vagy a csokoládéba mártott diós finomság; ezeknek az édes íze tette teljessé az élvezetet.

A következő hét az utóbbi időben megszokottól el fog térni. Kivételesen nem megyek Budapestre; Nógrádon, valamint Vácott, Diósjenőn és Balassagyarmaton fogom tölteni az időmet. Rég voltam a Sutiban, most megyünk karaoke buliba a nógrádi csajokkal. Kimarad az úszás, viszont lesz pingpong-verseny. Ezen kívül politikai rendezvényekre is hívtak, szóval biztosan mozgalmas hétvége vár rám, amiről természetesen nektek is beszámolok.

 

2025. november