A Duna meghatározza a mindennapjaimat, mióta Óbudán élek,
rengeteg időt töltök a partján. A héten kettő alkalommal közelebbi kapcsolatba
kerülhettem a folyóval.
Még tavaly kaptam a lányomtól születésnapomra egy
élménykártyát, amin a hajózás választottam. A beváltása hosszú ideig húzódott,
de végül most nyárra elérkezett rá az idő. Elhívtam magammal az anyukámat, hogy
legyen ő is részese ennek az útnak, tegyük közös élménnyé.
A Széchenyi téren várakozott a hajó, ahol welcome drinkkel
köszöntöttek minket; Anyu pezsgőt kért, én almalevet. Körbejártuk a hajó
impozáns belső terét, és még a gépészterembe is bekukkantottunk. Természetesen
a nyitott részt választottuk az úthoz, mert onnan mindent látni és jókat lehet
fotózni.
Ez igazából egy képriport, ahol látható, hogyan fordultunk
meg a Margit-híd előtt, mentünk át a Lánc-...az Erzsébet-...
a Szabadság-......majd a
Petőfi híd alatt.
A parton láttuk a főváros ikonikus épületeit.A pesti oldalon a Parlamentet, a Duna-korzót a szállodákkal,
a Corvinust, a Bálnát, a Nemzeti Színházat, a MÜPÁT...A budai oldalon a MOL-tornyot, a Műegyetem
épületeit, a Gellért-hegyet, a Budai Várat, a Vízivárost.A Duna vízállása annyira alacsony, hogy a héten rekordot döntött.
Ezzel párhuzamosan előbukkannak olyan részek, amiket normál esetben nem
láthatunk.
Így van ez a Margitsziget esetében is, amelynek a déli csúcsa
egyfajta zarándokhellyé vált az utóbbi napokban.
Az emberek lemennek a szigeti bejáró alá, alá, fotózzák a
hidat, a Dunát, és a köveket. Mi is így tettünk, és XY-nal kicsit
katasztrófa-turistáskodtunk.
A kreatívabbak mindenféle zen-installációkat alkottak a
kövekből.
A Margit-hidat innen olyan szögből láthattuk, ahogyan még
sohasem.
A folyóra is érdekes szemszögből láttunk rá, szép volt Budapest
innen is.
Kimentünk a lehető legtovább, a legdélebbi csúcsig, nedves
köveken egyensúlyozva, ezzel be is vizezve a cipőnket.
Kettő mini-szobrot is felfedeztünk a parton. Nemrég került
ki a pesti oldalra Kolodko meditáló nyula. A Nyulak szigetén ez igencsak találó
elhelyezés. A Tapsi Hapsi szerű nyuszi lótuszülésben ül, meditációs
kéztartással. Ezt én is igyekeztem utánozni, és közben megtalálni a belső
békémet.
A budai oldalon pedig egy kacsa nézi a folyót. Elsőre simán
azt hittem, hogy ez is Kolodko alkotás, aztán később megtudtam, hogy nem ő készítette
el ezt a gerilla-szobrot, hanem állítólag Plank Antal. Mindenesetre teljesen
spontán fedeztük fel őt, és igyekeztünk több irányból lefényképezni, simogatni.
Itt még napozgattunk kicsit a kőparton. Jó volt kicsit
elnyúlni és süttetni magunkat a nappal, élvezni a szellőt. Ezzel ért véget ez a
jó kis randi.
Másnap aztán útnak indultam a Balaton-felvidékre. A
következő bejegyzés színhelyei lesznek: Révfülöp, Mindszentkálla, Tapolca,
Kapolcs (Művészetek Völgye) és Veszprém.
2026. július
