Ez a hét főként az iskoláról szólt, és úgy érzem, a további napok,
hetek és hónapok középpontjában is ez fog állni.Szeptember elsején volt az első tanítási nap. Tanítás persze
nem volt még, csak osztályfőnöki órák a kedves új osztályommal, a Felhővel. Szerdán tartottuk az első szakórákat, különböző formákban,
pl. kettős óravezetés vagy csoportbontás.
Csütörtökön és pénteken egy kétnapos csapatépítőre ment az
egész felsős csapat. Nagyon jóra sikeredett! Elfáradtunk, de szuperül éreztük
magunkat.
Vonatozás Fenyvesre és vissza, séta a szállásra oda-vissza......kis-
és nagycsoportos csapatépítő feladatok, szituációs játékok, kincskeresés… Volt
itt minden.
Nagyon finom és bőséges ételt kaptunk, én paradicsomlevest
és szójafasírtot ebédeltem rizibizivel, spagettit vacsoráztam falafellel, és
tojásrántottát reggeliztem.
Nagyon szép volt a látvány a vonatból…
…az üdülő erkélyéről nappal…
…este naplementekor…
…másnap reggel…
…és a Balaton partjáról.
Vasárnap egy online angolos megbeszéléssel zártuk az iskolás
hetet.
XY-nal többször tudtunk találkozni, volt pár kellemes
randink.
Egy bulira is volt lehetőségem hétvégén. Ott, ahol a nyári
szezonban gyakorlatilag minden héten, akár többször is megfordultam: a
Kobuciban. A tripla Quimby koncert egyikét hallgattam meg, és utána pedig az
Alter Bugiban táncoltam. Meglepetésemre és örömömre találkoztam egy régi gimis
osztálytársnőmmel, akivel elhatároztuk, hogy a jövőben többször ellátogatunk
együtt erre a kiváló szabadtéri szórakozóhelyre.
A heti első futásom céltávja 8 km volt, benne 2 km gyors.
Ez
a nap augusztus 31. volt, amikor nem dolgoztunk, ezért ráértem reggel XY-t
elkísérni a Mexikói úthoz.Innen a Városligeten át a Dózsa György útra
kanyarodtam, majd a Duna-parton és az Árpád-hídon futottam. Emlékeztek, hogy
azzal zártam az előző blogbejegyzést, hogy életemben először elestem futás
közben? Nos, tudom, hogy furán hangzik, de másnap megint elestem! A
Városligeten keltem át, és nem is igazán tudom, mi történt, de valahogy megbotlottam
a járdán, és ismét előre vágódtam. Ezúttal jobban megütöttem a térdemet,
annyira, hogy rendesen vérzett is (még mindig látszik rajta a var, pedig több
mint egy hete történt). Eléggé fájt, szóval a tervezett gyorsak helyett inkább
picit lendületesebb kettő kilométert tudtam csak megvalósítani. Rövidítettem
is, így végül 7,6 km lett.A Csónakázó-tó
vagy a Duna látványa azért némileg enyhítette fájdalmaimat.
A második futásomat csak este tudtam megcsinálni, a
Margit-szigeten. A terv: 8 km, benne 3 km lendületes. Nagyon jól ment, és
megint bebizonyosodott, hogy hiába ódzkodom én az esti edzésektől, ha veszem a
lendületet, és belekezdek, akkor tök jól sikerednek. Szürkületben indultam, és
mire végeztem, már besötétedett, és a kivilágított városban tértem haza. Szép
látvány tárult elém a hídról, nagyon jókedvűen és feltöltődve értem haza. A táv 9 km lett.
A harmadik futásomra úgy indultam neki, hogy csak éljem túl.
Előtte a csapatépítő, kevés alvás éjszaka, kimerültség, stb. Kora reggel a BAH
csomóponthoz villamosoztam XY-nal, és onnan futottam haza Óbudára. Két
elkülöníthető szakaszra osztódik ilyenkor a táv, az elején a város utcáin, házak
között futok, a végén pedig a Duna-parton. Eleinte épphogy pirkadt, kellemes
volt a hőfok, lendületben voltam, de a vége felé már kisütött a nap, melegebb
lett, én is elfáradtam. Azért az előírt 5x100 m repülőből 4-et becsülettel
megcsináltam Óbudán.
Az utolsó futásom a vasárnapi hosszú volt, a terv szerint
10, a valóságban 10,4 km. Minden jó lett volna, ha előtte nem bulizok éjjel,
nem 5 órát alszom csak, és rendesen belemegítek. Nos, ezekkel a nehezítő
tényezőkkel indultam útnak, és egy igazi öröm-futást sikerült végrehajtanom.
Nem törődtem a tempóval és semmivel, csak az volt a fontos, hogy szép tájakon
haladjak. Először a Római-partig futottam el, érintve a Kis-Dunaágat, a
Graphisoft parkot és a Vasúti hidat. Visszafelé viszont másik útvonalat
választottam, hogy betérjek a Gázgyári lakótelepre és az Óbudai-szigetre is.
Aznapra azonban nem ért véget számomra a futás. Ugyanis a
húgom ismét indult egy futóversenyen, a Wizz Air félmaratonon, és én már többedjére segítettem őt. Féltávon itt a házunk közelében drukkoltam és vizet
adtam neki, meg futottam vele a híd feljárójáig. Aztán villamos, metró, és a Fővám
téren ismét eljátszottam ugyanezt. Buzdítás, üveg víz, és sprinteltem vele a
Szabadság-hídon át. Én az a nő vagyok, aki egész gyorsan is tud futni ha akar,
de csak nagyon rövid távon. A hídon átérve a húgom el is hagyott engem, én
pedig a saját „öreges” tempómban kocogtam utána. Ezzel még megtoldottam az
aznapi távot, ami végül összesen kb. 12 km lett. A célban értem utol, ahol
gratuláltam fantasztikus időeredményéhez: 1.44 perc! Az én heti összfutásom pedig szuper 39 km lett! Sor került a héten a havi masszázsra is, hogy a megdolgoztatott
izmaim ki legyenek lazítva.
A legkisebb gimis lányom megkezdte 3. tanévét az abai Atilla
Király Gimnáziumban. A bátyja költöztette le őt a hét elején a kollégiumba. Az
egyetemista lányok tegnap foglalták el a kollégiumi szobáikat, egyikük a régi
helyen, másikuk vadiúj koleszban. Őket is a bátyjuk fuvarozta.
Ez a hét sok újdonságot hozott és fog hozni, pl. tanakodó, osztály-projekt,
angol projekt, tehetség tér és hasonló érdekességek, de ezekről majd csak a következő
bejegyzésben fogok írni.
2026. szeptember
