Eső, köd, nyirkosság, sötét… A november tényleg csak arra
jó, hogy az ember bekuckózzon. Mindeközben csendes, nyugodt tevékenységeket
végezzen, mint például írás (egy ideje, mily meglepő, új regényen dolgozgatok)
vagy olvasás (a könyvtárból kölcsönözgetek ki könyveket).
Múlt héten még nem hogy a fűtés nem ment itthon, hanem az
ablakokat is nyitva hagytam bukóra. Most érkezett el az idő, hogy csak egy
ablakot hagyjak nyitva napközben (általában a zuhanyzástól vagy főzéstől
párásabb fürdőben vagy konyhában), délutántól reggelig azonban már becsukva
tartom őket. Sőt, egyik este éreztem, hogy olyan hűvös van, hogy meg kell
nyitnom a radiátort, bár a csövek eddig is adtak némi meleget. Nálam tehát idén
november 10-én kezdődött el az igazi fűtésszezon.
Egy kivételével minden családdal sikerült találkoznom és
beszélgetnem az osztályomból. A gyerekek megleptek egy nagyon kedves ajándékkal pont a
névnapomon, nem konkrétan a névnapomra, hanem csak úgy, mert szeretnek. Nagyon
jól esett a kedvességük!
A Felhőkkel ennek a hétnek a középpontjában a „János
vitéz” állt. A hétfői osztályfőnöki órán ráhangolódással kezdtünk, egy vicces
videó segítségével ismerték meg a mű rövid tartalmát.
Kedden a Nemzeti Táncszínházba (Millenáris) indultunk az osztállyal
és angolos kolléganőmmel. Sajnos végig esett az eső, így ernyőkkel utaztunk, izgalmas
volt a hévezés és a villamosozás, plusz a séták. Az oda-vissza gyaloglás során
a zuhogó esőnek és a pocsolyáknak köszönhetően sikerült remekül eláznunk.
A lényeg viszont, hogy egy nagyon színvonalas előadást
tekinthettünk meg. Minden tetszett mindenkinek: a díszletek, a jelmezek, a
kivetített animációk, bábok. Néha elhangzottak ikonikus mondatok a
költeményből, de azért a főszerep természetesen a zenéé és a táncé volt. Méghozzá
egy különleges egyveleg: néptánc, balett, légtorna, és nemcsak magyar, hanem
külföldi zenék-táncok is.Irodalomórán is Petőfivel foglalkoztak a gyerekek, aztán a
téma lecsengetése is megtörtént: rajzórán jelmezeket és díszleteket terveztek a
„János Vitéz”-hez.
Ha már rajz: egy ideje besegítek a rajz Tehetség Térben.
Eddig már alkottak a gyerekek 56-os plakátokat és Halloween-dekorációkat. Most
mindössze annyi volt az instrukcióm, hogy borongós novemberi tájat rajzoljanak,
sötét színekkel. Többnyire grafittal készültek az grafikák, kopár fákkal,
homályos háttérrel.
Az erőnléti edzésen a súlyzók mellett a step-padokat is
használtunk. A futó-gyakorlatok nagyon jól mentek, az izom-építést egyre
szükségesebbnek érzem.
Jógázni is voltam, ahol a heveder mellett labdát is
használtunk. Ekkor erősnek inkább éreztem magamat, mint hajlékonynak. Jó volt a
gondolataimba mélyedni a hangtálak rezgésére.
Kettő hétköznap délután értem volna úgy rá, hogy még világosban
fussak – mindkét napon esett az eső. Elszánt és kitartó az vagyok, de fanatikus
őrült az nem. Semmi kedvem sincs ebben a nyirkos időben sötétben futni, a
nedves faleveleken csúszkálni. Különösen az eséseim óta vagyok óvatosabb. Inkább
megvártam a hétvégét, amikor szépen sütött a nap, és a három futás
idejét-távját belesűrítettem kettőbe.
A hosszú futásom majdnem másfél órás lett. Annyira
megtetszett a múlt heti útvonal, hogy azt ismételtem meg, csak fordítva. A
budai oldalon haladtam észak felé, a Kis-Duna-ágat és a Gázgyárat érintve.
Az
Újpesti vasúti hídnak most direkt az északi oldalán futottam, hogy a Megyeri
hidat lássam a távolban. A Palotai-sziget látszódott innen, és a Népszigeti
öböl a dokkokkal. Visszafelé a pesti oldalon haladtam délnek, aztán kimentem a
Marina partra. Majd az uszodák mellett húzódó gyalogos- és kerékpárúton
futottam tovább, amelynek a nevét most tudtam meg: Moszkva sétány. (És már most
kitaláltam, következő hétvégén melyik útvonalat járom majd be a hosszú futásom
során.)
Vasárnap reggel Óbudát jártam be futás közben, az Árpád
fejedelem, Szépvölgyi, Bécsi, Vörösvári, Raktár, Szentendrei utakat, utcákat
érintve. Jó hideg volt, mikor elindultam, szóval az idényben először felkerült
a sapka, csősál, kesztyű. Eleinte kellett is, de később kezdtem
megpusztulni, és hazaérve facsarni lehetett a hajamból a vizet. Szóval ez egy kicsit
gyorsabb tempójú, közepes távú futás volt, azért, hogy utána legyen időm
bőségesen a Dagályra. Szuper fürdőzés-wellnessezés volt ma, bár úszni először nem
igazán támadt kedvem. Aztán erőt vettem magamon, és odavonszoltam magamat a
medencéhez. Nem bántam meg, bár elérkezett az idő, amikor onnan kikászálódva
szarrá fagyok, de aztán jól felmelegít a termál. Itt a szokásosnál sokkal több
időt töltöttem, majdnem elaludtam benne, aztán az infrában szintén. Mivel borús
volt az ég, napozni nem lehetett, ezért a szauna körök közé tettem a gőzt, a
jakuzzit meg a sókamrát.
Ettem: brokkolikrém-levest, paradicsomlevest, tejfölös krumplilevest, hamis gulyáslevest, spenótot, tojásos tésztát, rántott sajtot, rizibizit, sós túrós és édes almás
palacsintát, túrós és almás pitét, Daim tortát az Ikeából, almás-túrós sütit… ("kissé" édességesre
sikeredett a hét és "kissé" dominált a túró és az alma).Az Atilla Király Gimnáziumban megtartották a szalagavatót,
amit a legkisebb lányomék osztálya szervezett. Hihetetlen, hogy jövőre ötödikként
ő is végzős lesz!
Lelkileg sokkal rendezettebb, nyugodtabb volt ez a hét, mint
az előző. Az aggodalmaim ha nem is szűntek meg, de csökkentek, a
stressz-szintem is apadt. Jövő hét nagyon szupernek ígérkezik, hiszen végre
újra elmegyünk a nógrádi csajokkal Vácra vacsorázni és karaokezni, majd
Nógrádon fogok aludni és végre újra láthatom régi falumat és annak kedves
lakóit.
2026. november