Csiki-Csuki (Advent 1)

Ha már a sérülésem miatt múltkor kimaradt 9 nap a futásból, gondoltam, kezdjük ezzel a hetet. Rögtön ahogy hétfő reggel felébredtem Óbudán, bemelegítettem, aztán indultam is a Margitszigetre. Nulla fok körül volt a hőmérséklet, kellett a sapka, sál, kesztyű. A hídon oda-vissza eléggé fújt a szél és ez csökkentette a hőérzetemet, de a szigeten már kellemes volt minden. Elég lendületesen tudtam futni, 50 perc alatt teljesítettem a 7,3 km-t.

Aztán hazatértem Nógrádra, ahol természetesen tűz „csiholásával” kezdtem az itthoni programot. Bizony, ilyenkor jönnek a klasszikus téli tevékenységek, úgy mint fa-behordás, kihamuzás, gyújtós behozása, kályha begyújtása, stb. November utolsó napja van, és épp mostanra fogyott el a tavalyelőtti fa a ház oldalából, holnaptól kezdek neki a tavaly vásárolt tűzifának a teraszról. A lányom amúgy itthon volt a hétvégén, alapszinten bekapcsolva hagyta a hősugárzót, így az éjszakai mínuszok ellenére sem hűlt le a ház. Amikor pedig ontani kezdte a cserépkályha a meleget, kifejezetten kellemes volt bent a hőfok. 

A házban jó volt, na de kint! Eső, eső, eső! (A fotó a Hóvirág utca állapotát ábrázolja…) Nyirkos, borús, ködös idő, amikor kábé reggeltől este égett a lámpa, annyira sötét volt. Rám nagyon tud hatni az időjárás, különösen a fény (illetve annak hiánya).

Ezért a héten, főleg az elején totál energiahiányos állapotban voltam. Volt, mikor este szinte beszédültem az ágyba, volt, mikor reggel úgy éreztem, képtelen vagyok felkelni, és naphosszat nyomott, kedvetlen, motiválatlan voltam. Legszívesebben bekuckóztam volna, mint a mackók, és téli álmot aludtam volna.

Az ősz legutolsó napján a helyzetjelentés: éjjel mínusz 5-6 fok, nappal is nulla körüli a hőmérséklet, a földutak fagyosak, a pocsolyák jegesek, a fű deres. Aztán amikor a hét második felében kisütött a nap, rögtön jó kedvem lett. Igaz, éjjel fagyott, így több fa kellett a tűzre, de legalább kedvet éreztem arra, hogy kimozduljak. 

Volt is miért: a Tiszta Hang 05 számának szórását ezúttal is vállaltam Almáskertben és néhány nógrádi utcában.

A Tiszás képviselőjelölt-jelöltekből hét elejére már csak ketten maradtak. Egyikükkel beszéltem is hosszabban telefonon, helyi problémákról és az országos politikáról egyaránt. 

Péntekre kiderült, kik lettek a szavazás nyertesei: Nógrád 02 OEVK-ban Molnár Zoltán, a megye másik választókörzetében pedig megyei majd regionális koordinátorunk, Szafkó Zoli. 

Mindkettőjüknek gratulálok, és nagyon drukkolok nekik a választáson!

Egy egész macska-család szokott most ide a kertbe. A sufniban alszanak, eső elől a terasz alá kuckóznak be, napközben a teraszon a fotelben sziesztáznak. Nagyon cukik a kölykök, van kettő szép szürke színű köztük.

A hét ennivalói voltak többek között: tejfölös krumplileves, borsóleves, sárgaborsós-rizses-magos egytálétel, krumplis-tészta, túró gombóc…

Hiába az energia-mínusz, arra azért rá tudtam venni magamat, hogy minden nap mozogjak. Itthon kétszer komolyabb teljes testsúlyos, súlyzós, gumiszalagos edzést csináltam, ehhez most újabb gyakorlatokat néztem ki magamnak. Különböző fekvőtámaszok, húzódzkodó és tolódzkodó gyakorlatok, plank-variációk sorát végeztem el, hogy változatosan eddzem az izmaimat.

Mivel itt Almáskertben az eső, a sár, a pocsolyák miatt esélytelen volt a futás, de mégis akartam kardio edzést, ezért a youtube-on kinéztem egy hosszú aerobic-videót, és arra ugráltam majdnem egy órát. Jót tett a statikusabb edzések után ez a dinamikus mozgásforma.

A Dagályba szombaton mentem el, amikor nagyon szépen sütött a nap. Ragyogó napfényben úsztam az 50-es medencében, szuper jó lendülettel. Az időt elfelejtettem mérni, viszont a távra ráhúztam még egy kicsit, így 1600 métert úsztam le, ami nálam egyéni rekord. A termálban nyújtottam, a jakuzziban lebegtem, a finn szaunában most valamiért alig izzadtam, az infrában bealudtam.

Szombat reggel semmi, de semmi kedvem se volt felkelni, pláne nem mozogni. Hideg volt, borús volt, világvége hangulat volt. Mit tettem mégis? Elmentem futni a Margitszigetre, lenyomtam másfél kört, plusz Margit-híd oda, Árpád-híd vissza, 9,4 km. A lendületem, hmmm, kissé megkopott, az első harmadát-felét kocogva csináltam meg, csak utána bírtam rendesen futni. (Mondjuk elég vicces, hogy kedvetlenül és szar formában azért megvolt majdnem 10 km...) 70 perc alatt tettem meg a távot, de utána, mint mindig, tök jó kedvem lett.

A vasárnapi jóga méltó levezetése volt a hétnek. Fokozatosan tértem vissza, és fogok visszatérni a továbbiakban is a mozgáshoz, főleg a futáshoz, mert picit még mindig hat a múlt heti sérülésem. Szerencsére a futócipőben nem, de a bakancsban vagy a strandpapucsban még érzem a lábujjamat. Ezért amennyit tudom, pihentetem.

Budapesten több helyen, így a Fő téren is megnyílt az adventi vásár. 

Én csak egy kört mentem ott pénteken, amikor megnyitott, gyönyörködve a fényekben, beszippantva a jellegzetes ünnepi illatokat, hallgatva a színpadról hallatszódó zenét. 

Szombat délelőtt picit belehallgattam a Kaláka-koncertbe, Anyu és egyik lányom délután Palya Bea koncerten voltak. 

Mivel az elmúlt évek tendenciáinak alapján egyre kevesebb az esély arra, hogy befagy a nógrádi tó, ezért bevittem a korcsolyát Budapestre. 

Óbudán ugyanis a Fő tér közepén egy koripályát is kialakítottak, ahol pár hétig ingyen lehet csúszkálni; természetesen én is, és a gyerekek is ki fogjuk próbálni.

Anyukámmal elmentem vásárolni, boltba, piacra, és segítettem hazahúzni a százkilós (költői túlzás) banyatankját.

A héten Abán megtartották a Katalin-napot, ami az Atilla Király Gimnázium egyik hagyományos ünnepe. 

Volt hajfonás és rétesnyújtás, a lányok karikáztak és csujjogattak, a fiúk dalt írtak és énekeltek (rappeltek) az osztályuk jelöltjének. 

Végül Kincső osztálytársa lett a győztes, akit a fiúk fel is dobtak a levegőbe örömükben.

A hétvégét leánygyermekeim társaságában töltöttem, aminek nagy részét zenehallgatás töltötte ki, amivel nem lett volna baj, csak a „Last Christmas”-t ne kellett volna hallanom! 😊 

Elvileg adventi koszorú-készítés és ünnepi dekorálás lett volna a program, de végül nem lett belőle semmi, csak a képen látható állapotig jutottunk el. Ellenben a csajok csillagszórókat gyújtottak meg, november legvégén, fényes nappal. 

Nógrádon viszont már kikerült a központba az adventi koszorú.

Áll a Flórián park közelében a falu karácsonyfája is, a parkban közben zajlanak a piactér építési munkálatai.

A művelődéi ház is ünnepi díszben pompázik.

A héten megtapasztaltam a következő közmondások és szólások valóságtartalmát: 1. Egyszer fenn, egyszer lenn. 2. Ahol egy ajtó becsukódik, ott kinyílik egy másik. Az igazság: Két énem van, ez tény, akiket Andrea és Réka jelképez. (Eszembe jut Soma, akinek a sokféle énjét szintén különböző nevei szimbolizálják.) Vidéki és városi, ösztönös és tudatos, liberális és konzervatív, görcsös és laza, csupa ellentét, ami néha egymásnak feszül bennem. Felismerés: Nem küzdhetek az ellen, aki vagyok! Elérendő cél: Amikor az ember két énje nem egymás ellen harcol, hanem egészségesen kiegészíti egymást.

2025. november

(Az Óbudai Adventi Vásárban készült kép némelyikét anyukám készítette, más fotók az esemény fb-oldaláról valók. A nógrádi képeket Kareczki Csaba készítette)

Pihi

Már az előző hét is némileg mutatta az irányt: kevesebb munka, kevesebb mozgás, kevesebb zaj, kevesebb pörgés, kevesebb otthontól távol töltött idő. Ehelyett: nyugalom, csend, béke, itthonlét, pihenés.

Erre ez a hét rátett egy további lapáttal. Történt egy konkrét eset, ami elindította ezt az egyértelmű fokozást. Vasárnap szólt a zene itthon, táncoltam rá, és közben sikerült teljes erőből belerúgnom egy darab tűzifába. 

Hogy mit keresett a földön, arra van magyarázat: mindig előre behozok egy adagot a nyirkos teraszról, hogy teljesen szárazon kerüljön a fa a kályhába. Hogy miért nem vettem észre, arra nincs. 😊

A lényeg, hogy az egyiket a jobb kis-lábujjammal sikerült eltalálnom. Kívülről nem volt annyira ronda, csak kicsit dagadt fel, de belilult, és eléggé fájt. 

Tudtam menni, de csak lassan, sántítva, a jobb belső talpélemre helyezve a testsúlyomat. Nos, ez egyértelműen annak volt a jele, hogy még jobban le kell lassítanom.

Az esős idő ezt még tovább fokozta, hiszen olyan sár keletkezett az utcánkban, annyi a pocsolyával teli kátyú, hogy a bakancs vagy csizma is alig küzd meg vele, egy sportcipő számára ez lehetetlen kihívás. Egy ideig tehát lőttek a futásnak, a kinti mozgásnak.

Csak arra volt esély, hogy bent mozogjak. Három nap pihenés után már nagy vágyat éreztem az edzésre, ezért csináltam egy súlyzós-hasizmos napot, másnap pedig egy alsótest napot.

Azért úszni elmentem hétvégén, bár ebben a szar időben nem volt túl nagy kedvem nekiindulni. De tudtam, ha már ott leszek, nagyon fogom élvezni, és ez így is lett. Ott csak akkor fájt a lábam, amikor papucsban mentem át A-ból B-be. És csak akkor fáztam, amikor a szabadtéri medencéből kimásztam és odafutottam a köntöshöz. Nem volt semmilyen célkitűzésem, de az 1500 m-t nagyon könnyedén leúsztam, gyorsabban, mint két hete. A finn szaunában végig a harmadik szinten izzadtam. Az infra-szauna pedig egyfajta női körré alakult át, ahol 60-as hölgyek szidták ezerrel a kormányt és a rendszert.

Aztán nem bírtam magammal, és vasárnap, 9 nap kihagyás után, csak futottam egy kicsit. A Filatorigátig mentem, laza 3,3 km lett, kényelmes tempóban. A futócipőmben, nem úgy, mit a csizmámban, szerencsére egyáltalán nem fájt a lábam.

Májusban kezdtem el a teljes életmód-váltást, és ezt az elmúlt fél évben végig tartani is tudtam. Nekem ugyanis mindig az volt a bajom, hogy rendre belekezdtem, de nem voltam elég állhatatos. Most viszont sikerült kitartanom, és májusban 5, júniusban 6, júliusban 7, augusztusban 8, szeptemberben 9, októberben 10 km fölé jutnom futásban, novemberben felállítva az eddigi rekordomat 13,4 km-rel.

Az úszásban is hasonló volta tendencia. Nyáron elkezdtem az 1000 métert 4x250-nel, aztán 3x330-cal, utána 2x500-zal, végül sikerült leúsznom egyben az 1 km-t. A kezdés óta eltelt öt hónap alatt 1500 m-re növeltem a távot. Valamint megtanultam víz alatt úszni, és egyre több tempót kibírni levegővétel nélkül.

Ebből látszik, hogy: sohasem késő elkezdeni a mozgást, még 50 fölött sem, valamint hogy a teljesítmény mindig növelhető, határ a csillagos ég. Ezek az eredmények is fokozhatók tovább, bár most nincs semmi konkrét tervem, hiszen a 2025-re kitűzött célokat (10 km futás illetve 1500 m úszás) jóval év vége előtt, októberben teljesítettem.

Jövőre amúgy van két ötlet, ami felmerült bennem, bár még egyelőre csak halványan dereng: az egyik a Vivicittán a másik a Balaton-átúszáson indulás. Rögtön tisztáznám, hogy szó sincs félmaratonról vagy a Révfülöp-Boglár közti 5 km-ről! Viszont tavasszal a húgom és a fiam is indul a 21 km-es távon, én pedig arra gondoltam, talán szolidaritásból elkísérem őket, és indulok 10 km-en. De ezt csakis akkor, ha: az edzéseken le fogok tudni futni kétszer ennyit, azaz kb. 20 km-t, illetve ha 10 km-en jelentősen tudom javítani az időmet.

A Balatont is max. Tihany-Szántód között úsznám át, ami másfél km, de ehhez: az edzéseken le kell tudnom úszni 3000 m-t, illetve 1500 m-en jelentősen javítani tudom az időmet (plusz gyakorolnom valamennyit természetes vizekben, hullámok között). Tehát tulajdonképpen mindkét sportnál az kell, hogy a versenytáv kétszeresére képes kell legyek, és az időmet is lecsökkentsem, futásnál egy órára, úszásnál 45 percre. 

Ezek jó kis célok jövőre, és annyira már nem is hangzanak lehetetlennek, aztán meglátjuk, mit hoz az élet.

Habár jövő vasárnap kezdődik az advent, az egyik lányom elkészítette Nagymaminak az adventi koszorút. Szerintem csodaszép lett! A nógrádi koszorú majd jövő hétvégén készül el, közös összefogással.

Az ország egy jó részén leesett az idei első hó. Budapesten persze semmi, de Nógrádra azért jutott belőle valamennyi. Fehérbe borult a Börzsöny is, ezért a legkisebb lányom a barátnőjével felkirándult a hegyekbe. Diósjenőről indultak, a Csóványosig ugyan nem mentek fel, csak a Foltán keresztig, és Nógrád felé mentek le a kéken.

Az volt a lényeg, hogy láthassák, tapinthassák, érezhessék végre a havat. Mi ma csak egy kis havat láttuk, amikor lementünk Székesfehérvárra, de az pont elég volt ahhoz, hogy a fiam a húgait megdobálja hógolyóval.

Ugyanis a legnagyobb lányom 25. szülinapját ünnepeltük együtt vasárnap. Bizony, kereken negyed évszázaddal ezelőtt váltam anyává. Ezúttal nem nálunk Nógrádon vagy Nagymaminál Óbudán gyűltünk össze, hanem az egész csapat leutazott Székesfehérvárra. Mi a fiammal kocsival, a lányok vonattal. Fehérvárott a Kiskakas étteremben foglaltunk asztalt. 

Én camembert rendeltem, a többiek grillezett kecskesajtot, vega-tálat, a húsevők pedig borzaskát ettek. 

A tortát, ami karamellás-brownie-s volt, Budapestről vittük le, a Vanilin cukrászdából.

A héten bemutatták a Tiszás képviselőjelölt-jelölteket (a szó duplázása tudatos). A mi választókörzetünkben három fiatalember méretteti meg magát, akik közül kettőt személyesen is ismerek. Ma nyílt meg a felület, ahol a Tiszás önkéntesek, szigettagok felállíthatnak egy sorrendet. Én már szavaztam is. A holnapi összesítés után egy jelölt kiesik, és ketten folytatják tovább a versenyt. Bár sem a kiesés, sem a verseny szó nem megfelelő itt. A három ember minden körzetben végig egymást segíti a kampány során, és nem egymás ellen dolgoznak. Például együtt szórják a Tiszta Hang 05-ös számát, közben beszélgetnek a helyi lakosokkal. Jövő kedden és szerdán pedig bárki előtt megnyílik a lehetőség, hogy a nemzethangja.hu-n megszavazza azt az egyet, aki az áprilisi választásokon a Tisza-párt jelöltje lesz.

A héten szerencsére viszonylag sok időt tudtunk együtt tölteni a párommal. 

Finomakat ettünk, zöldséglevest főztem, rakott zöldbabot sütöttem, és készítettem boci-szeletet is (kakaós-túrós sütemény). 

Megnéztük együtt az „Ötödik elemet”, amin rendkívül jól szórakoztunk. 

Ki is ruccantunk egy kicsit a pesti éjszakába (jó, ez kis túlzás, inkább estébe), hogy legyen egy kis randi-fíling is. 

De a legjobb a sok beszélgetés, valamint a pihenés, alvás volt. Igazából legszívesebben mindketten téli álmot aludnánk egymás karjaiban.

 

2025. november