Réka Tour 1. - Zala

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, mi a Réka Tour. Már tavaly elindítottam ezt az utazás-sorozatot. Akkor az Őrségben jártam, Évinél-Szilárdnál Kondorfán, Dórinál-Karcsinál Farkasfán, illetve az Alföldön Livinél és Pirosnál (aki ma már Sella). Ez annyira sikeres volt, hogy elhatároztam, idén sokkal több emberhez és helyre szeretnék eljutni. Hiszen a Réka Tour lényege, hogy az országban szanaszéjjel lévő, rég nem látott barátokat-ismerősöket felkeresem. Egyformán van itt szerepe az emberi kapcsolatoknak és az országjárásnak.

Autóm ugyebár nincs, nagyobb részt vonattal, kisebb részt busszal közlekedem. Rövid távra a vendéglátóimmal autókázom, de ha úgy adódna, stoppolnék is. Egy szál hátizsákkal indulok útnak, okostelefon nélkül, normál telefonnal, előre egyeztetett menetrenddel.

Nyár elején majdnem 40 embernek, párnak, családnak, csapatnak írtam, a nyugati országrésztől a hegyvidékeket-dombvidékeket számba véve, a főváros környékén át egészen az Alföldig. Közülük hatan nem válaszoltak, hárman pedig jelezték, hogy (magánéleti okok, betegség illetve költözés miatt) nem tudnak fogadni. A többiekkel a találkozások szervezés alatt, vannak már konkrét időpontok, illetve az első szakasz el is kezdődött.

Akár egy fesztiválnál, nálam is volt nulladik, sőt, mínusz 1. nap is. A legelső találkozásom ugyanis egy hete történt, méghozzá az egyik első hazai ökofalu alapítójával, Imrével. Érdekes módon nem Gyűrűfűn találkoztunk, hanem Budapesten, méghozzá a Kopaszi gátnál. Itt fagyiztunk, sétáltunk, üldögéltünk, és közben sokat beszélgettünk. A téma leginkább a család volt, szülők és gyerekek, illetve egészség-betegség.

A nulladik nap helyszíne szintén a főváros volt, itt egyfajta retro női kört (háromszöget) tartottunk. A női köröm (anno Boldogasszony útja, később Boldog Nők Köre) két ős-tagjával találkoztam. Erzsivel (Alma Meter) gyakorlatilag együtt töltöttük az egész napot, Andi (Táltos iskola) pedig délidőben csatlakozott hozzánk. Találkozásunkkor a Blahán megtekintettük a Kétfarkú Kutyapárt vicces tájékoztató oszlopát. Először a Klauzál téren ültünk le egy parkban, ahol ritka alja népek jártak-keltek, egy drogos például többször elmondta nekem, milyen szép a lábam. Egy török étteremben ebédeltünk, akkor már hármasban, én isteni töltött padlizsánt, aztán viszont az Oktogonon életem egyik legborzalmasabb fagyiját. (A kukába dobtam! Én! Egy fagyit! De tényleg bűn-rossz volt.) Utána áttelepültünk az Eiffel térre, leültünk a fűbe, és ott beszélgettünk tovább, estig. Életünk történéseiről, változásokról, jövőbeli tervekről. Nagy hangsúlyt kaptak a párkapcsolati témák, de egy női körön ez természetes.

Másnap indultam vonattal Zalába, Andihoz és Péterhez.  Andi először akkor írt nekem, amikor a blogra felraktam a „Hol vagytok?” című írásomat – ő úgy válaszolt, hogy „Itt vagyunk!” 8 éve látogattunk el hozzájuk először, akkor még Széplakról, aztán az Everness-en tartottunk előadásokat, közben meg a gyerekeink együtt bandáztak. (Most a négyből csak kettő gyermekük volt otthon.)

IC-vel utaztam Zalaegerszegre, utána kis pirossal (már úgy hiányzott!) Zalaszentgyörgyre. Ide jött értem Andi, aki autóval Kávás szőlőhegyig vitt. Ott leparkoltuk a kocsit, hiszen hozzájuk a völgybe gyalog, egy erdei ösvényen át lehet lejutni. Amikor kitisztult a tér, rögtön a legelésző lovakat láttam meg.

A birtok több hektáros, rajta a legelőn és erdőn kívül veteményes, egy walipini és egy fóliasátor. A lakórészen több építmény áll: jurták, faház (ez a konyha-étkező-nappali) és ólak. Korábban tartottak marhákat, kecskéket, baromfit, de most a lovakon kívül már csak egy kutyájuk van, Szundi, és sok kisebb-nagyobb cica.

Elsétáltunk az erdőbe, ahol a fák lombkoronájában egy faházikóban is beszélgettünk. Megnéztem a veteményest, ahol a fólia főleg körömvirággal és kaporral volt tele, az ágyások tökfélékkel, paprikával, paradicsommal. Finom zöldséglevest ebédeltünk kakukkfüves krékerrel, vacsorára pedig Andi isteni házi kenyerét és kalácsát ettük vajjal, sajttal, zöldségekkel.

Napközben a nagy melegben a fák alatti árnyékban voltunk, éjjel a reciproktetős, nyári konyhából átalakított kis házikóban aludtam. Korábban az egész család egy kupacban élt a jurtában, most, hogy kamaszok a gyerekek, mindenkinek megvan a maga kis kuckója.

Szegény házigazda, Péter épp le volt sérülve, emiatt viszont sokat tudtam vele is beszélgetni. Főleg párkapcsolat és családi minták volt a téma. Csinált is nekem egyfajta családállítást állat-bábok segítségével. Meglepő és durva volt egyszerre, ezernyi felismeréssel. Hálás vagyok a mondatainak, nagy segítséget jelentenek nekem az előrelépésben.

Érdekes volt visszatérni oda, ahol korábban én is voltam egykor. És most nem a helyszínre, hanem az életmódra gondolok. Hogy az éjszaka tök sötét, járnak a vadak, rikoltoznak az éjjeli madarak, a víz nyomós kútból jön (itt is mosdottam le), és a villany csak néhány led-lámpa.

Másnap kora reggel már egyedül vágtam neki a hegyoldalnak-erdőnek. A csapáson át elértem a présházakat, a faluba pedig lépcsőkön ereszkedtem le, melyek mentén régi, autentikus zalai boronaházak álltak.

Busszal hamar eljutottam Zalaegerszegig, ahol Anetthez és Mikihez voltam hivatalos. Három tündéri szöszke, hosszú hajú gyerekükkel élnek a város Bozsok nevű külső részében. Míg mi beszélgettünk, a gyerekek szép csendesen kézműveskedtek körülöttünk. Ezen a szülők igencsak meglepődtek (máskor nagy a hangzavar), meg azon is, hogy az idegenekkel amúgy félénk gyerekeik velem milyen jól eljátszottak. Anett és Miki átmeneti állapotban vannak ott, meséltek a házzal, építkezéssel kapcsolatos terveikről. Aztán, mint mindenkivel, velük is a párkapcsolat volt a fő téma. Falafellel és zöldséges rizzsel vendégeltek meg.

Tőlük Hévízre mentem tovább, ahol a busz nem várta be a csatlakozást, az orrom előtt gurult ki a pályaudvarról. Nem keseregtem túl sokat, városnézésre indultam. Pár éve a kék-túra során már jártam itt, de azóta sok minden megváltozott. Az egész városközpont feltúrva, lezárva. Mindenütt építkezések, munkagépek. A tűző napsütésben és elviselhetetlen forróságban fagyizva sétáltam el a tóig.

A következő busz egy óra múlva indult, ezzel Zalaszántóra jutottam. Itt autóval várt Tiborunk. Ő a volt balatonhenyei szomszédunk, akiről nemrég megtudtam, hogy otthagyta szépséges, egyre épülő-szépülő birtokát a Balaton-felvidéken, és a Keszthelyi hegységbe költözött.

Először a kápolna-dombra vitt, ahonnan pazar kilátás nyílik a környező dombokra-hegyekre, többek között Rezi várára is. Az ő birtoka még ennél is magasabban található, szinte közvetlenül a buddhista sztúpa alatt.

A területen van 750 (!) tőke szőlő, amiből bor lesz,mert legjobb bor a tiBOR. J Fák (gyümölcs és fenyő), veteményeskert, és egy pici, régi ház. A házat most újítgatja, bővítgeti saját kezével. Döbbenet, hogy itt viszont van közmű, vezetékes víz és villany is, de ő napelemet is használ.

Nagyon jól esett, hogy jégkrémmel kínált. A ház a vastag vályogfalaknak és a nyitott pincének köszönhetően kellemesen hűs volt, a kánikulában inkább bent beszélgettünk.

Aztán kitalálta, hogy levisz kocsival Keszthelyre, de előtte ebben a dögmelegben fürödjünk egyet. Nem a Balatonban, hanem a Hévízi tó kifolyójában. A gyerekeim már pancsoltak ott, én most először, és nagyon jól esett. Mondjuk a víz lehetett volna hűsítőbb is, de hát Hévízen a víz meleg és pont.

A víz felszínén liliomok úszkálnak, a vízben pedig aprócska halak csiklandozzák az ember bőrét. Úsztunk, pancsoltunk, a gátnál pedig a lezúduló víz segítségével hátmasszázst vettünk igénybe. A parton napoztunk, viccelődtünk, egészen nyaralós hangulatom lett tőle.

A vonatra tehát Keszthelyen szálltam fel este, és a déli parton végigutazva még pont láttam a Balatont, a túloldalon a csodás tanúhegyeket (Szigliget, Badacsony, Gulács, Csobánc, Tóti…). A vonaton rengeteg bulizni induló fiatal utazott. Majdnem éjfélre értem a Délibe, lekésve az utolsó metrót. Így olyat tettem, amit még soha: taxit fogtam, azzal mentem anyukám lakásához. Ott aludtam, onnan tértem ma reggel haza némi piacozás és villamosozást-vonatozást követően.

Mindenütt jó, de a legjobb otthon, pláne, ha az az otthon a sajátom. A zalai Réka Tour közben kaptam ugyanis a hírt, hogy megkapom a hitelt! Pár nap, és a szerződéskötést követően enyém a ház!!! 47 évesen, 23 költözés után tényleg megállapodhatok, legyökerezhetek! Hihetetlen és csodálatos érzés!

Jövő héten a Balaton északi partján illetve Balaton-felvidéken folytatom a csavargást. Természetesen a Réka Tour nem egy egyirányú dolog, „Réka Nyitott Ajtók” is vannak, azaz hozzám is bárki jöhet, aki szívesen utazza át miattam az országot.

2021. július