Pörgés

Sok minden történt velem és a gyerekekkel is az elmúlt napokban. Ennek csak egy szelete volt az évfolyam-találkozó, aminek múltkor egy külön posztot szenteltem. Nézzük most a többit, és kezdjük a gyerekekkel.

Az abai gimnáziumban néhány lány összeállt, hogy csodálatos zászlókat készítsenek. Mindig olyan büszkeség látni, hogy Csillag milyen ügyes kezű és kreatív.

A zászlók zarándokok Pünkösdre eljuttatták Csíksomlyóra. Nyáron pedig, ha minden jól megy, a lányom egy kerámia-műhelyben fog dolgozni.

Kincsőék az erdélyi utazást megfejelték egy osztálykirándulással a Dunakanyarban: sárkányhajóztak a folyón. Szobról feleveztek az Ipoly torkolatáig, onnan le Zebegénybe, majd vissza Szobra. Tippelni lehet, ki volt a két lány, aki teljesen belemerült a Dunába. (Igen, Kincső, és szomszédasszonyom-barátnőm lánya, Blanka.)

Mindeközben Kende a Margitszigeten volt. Ez nem tűnik annyira extra dolognak, mégis nagy szám. Ő ugyanis sokat segít nagymamájának, hogy párjával együtt ki tudjanak mozdulni a szabadba.

Az ő ereje nélkül a négy fal között kellene lenniük, így viszont a tolókocsival ki tudnak „sétálni”. Emiatt nagyon büszke vagyok rá!

Vasárnap Gyereknap volt! Nógrádon is szerveztek mindenféle programot a kicsiknek. Itt is büszke lehettem a gyerekeimre.

Kincsőre azért, mert barátnőivel együtt bevállalta a sorversenyt. Az egyik tesitanár, Dóri néni szervezte, az osztálya segédkezett neki, én meg egy kicsit aktívkodtam, résztvevőket toboroztam.

A csapatoknak ügyességi feladatokat kellett megoldani labdákkal, bójákkal, karikákkal. Tipp, melyik csapat lett az első! Bizony Kincsőéké!

Csillag és Tündér számára, korunkból (18 és 16) adódóan az ingyen vattacukron (bleee…) és palacsintán kívül nem túl sok vonzó van már egy ilyen gyereknapban. Kivéve, ha meglátják, hogy lehet íjászkodni.

Most nem azért, de szerintem is marha jól tudnak; megerősítés volt, hogy a férfi szerint is, akié az íjak voltak. Tündérnek ugyan adott egy tippet (valami fix-pontról, amit én nem értettem, ő igen), Csillagot pedig megdicsérte, hogy olyan a technikája, mint Kassai Lajos lovasíjászé. Wow!

A lányaim annyira belejöttek az íjászkodásba, hogy tulajdonképpen szép lassan átmentek segédekbe. Aki odajött, annak megmutatták, hogy kell tartani a testüket és az íjat, hogy kell megfeszíteni, célozni, lőni, majd összeszedték a nyílvesszőket.

Mindezért cserébe hódolhattak egyik szenvedélyüknek: két-három órát íjászkodhattak. Tulajdonképpen én is itt töltöttem időm nagy részét, és csodáltam a lányaimat. Büszke vagyok rájuk!

Ezek után ne érezzétek rosszul magatokat, hogy a ti gyerekeitek nem tökéletesek – ugyanis az enyémek sem. Természetesen ők is extra süsük és idegesítőek és elviselhetetlenek tudnak lenni, mint ahogyan tegnap este is, szóval nemcsak öröm és vidámság nálunk az élet. Megy a visítozás, kiabálás, veszekedés, bunkóskodás is ezerrel.

Ezért (sem) írtam ki Gyereknapon az oldalamra, hogy milyen csoda anyának lenni, és hogy csak a gyerekeimért élek, és minden szipiszupi. Dehogyis! Nem csak értük élek, nem szipiszupi minden, és a sok csoda mellett rohadt nehéz dolog és sokszor extra szívás is anyának lenni, egyedülállónak pláne.

Na de térjünk is vissza a gyereknapra, mert volt is sok minden más. Például focimeccsek az iskolásoknak.

Kicsinek kétszer tíz, nagyoknak kétszer 20 perc. Játékvezető a másik tesitanár, Máté bácsi.

Vele amúgy a lányaim fogadtak, hogy ki talál bele a céltáblán a török bábu szeme közé. Csillagnak és Tündérnek is sikerült, úgyhogy ezúton üzenem: jöhet a rántott sajt!

Az eseményen amúgy az enni- és innivalót a Nógrádiak Nógrádért egyesület lelkes tagjai készítették.

Volt sokféle kézműves foglalkozás, lehetett gipszfigurákat díszíteni (a lányaim pillangót és méhecskét alkottak), papírvirágot készíteni, gyöngyöt fűzni, szalvéta-technikázni, a matek-fizika-rajz tanárunkkal, Imre bácsival pedig mindenféle logikai játékot játszani.

Volt arcfestés; a 13 éves lánygyermekem arcára egy unikornis került. Volt ugrálóvár, nagy felfújható gömbök és szabadtéri fajátékok is. Egész nap szólt a zene. A színpadon fellépett egy labdazsonglőr és egy gitáros-énekes is.

A taposóparkban a nagycsaládos egyesület látta vendégül a gyerekeket. Itt avatták fel azt a kültéri pingpong-asztalt, amihez én is adakoztam. Természetesen le is játszottam pár menetet a diákjaimmal. Nagyon örülök, hogy végre akármikor le lehet menni a faluba egy-egy meccsre.

A hosszú hétvége megkoronázása a tegnapi Csóványos túra volt. Négyen mentünk, a Nógrádi Női Kör oszlopos tagjai.

A túra számokban: 18 km, 600 szint fel, ugyanennyi le, 938 m magasság, 3 és fél óra gyaloglás fel, 2 és fél le, közben tízórai és ebédszünet. A végén uzsonna-vacsora a Mona Lisában, ahol mindenki pizzát evett (én a szokásos négyévszakot), aztán még belénk fért egy fagyi is (nekem a szokásos Kinder).

133 lépcsőfokot mentünk fel a kilátóban. Itt amúgy eddig még mindig zárva volt a legeslegfelső szint csapóajtaja. Most nyitva találtuk, fel is másztam oda egy létrán.

Odafentről gyönyörű kilátás nyílt a Pilisre, a Dunakanyarra, a Börzsöny többi hegyére, a Naszályra, és a távolban a Tátrára.

A zöld sáv jelzésen mentünk felfelé és a piros x-en lefelé. Felfelé útba ejtettük a Hárombarát-nyerget és a Varsa-tetőt, lefelé pedig a Foltán-keresztet.

Komolyan mondom, tökéletes túra volt! Nagyon jól össze voltunk hangolódva. Rengeteget beszélgettünk, fákat ölelgettünk.

Ideális volt az időjárás. Kellemesen meleg, de nem izzasztó, a nap sütött, de néha bárányfelhők úsztak az égen, a tűző napsugarakat a fák többnyire leárnyékolták.

Eddig csak ősszel és télen tettem meg ezt az túra-útvonalat. Ez most életem eddigi legjobb Csóványos-mászása volt! Közben sem éreztem semmiféle fáradtságot vagy megterhelést, és mára se lett sehol izomlázam.

A „hétvége” amúgy nem ért véget számomra, mert mára kivettem a szabadnapomat. Tök egyedül vagyok itthon. Akkor kelek, amikor akarok (szokás szerint hajnalban), azt csinálok, amit akarok (szokás szerint kerti és házimunkát), ha akarom, mozgok (edzés pipa), ha akarom pihenek (és írom a blogot). Ráérek mindenre, nem sürget semmi. Csak egy fix program van mára, a kosáredzés. Megyek is, nektek jó olvasást!

 (A gyereknapi fotók egy része a község fb-oldaláról való.)

2023. május