Energia libikóka

Élet = Energia. A héten az energiák extra szintre emelkedését, sodró áradatát, de ezeknek megcsappanását, hiányát is megtapasztalhattam.

Nyugodt energia-áramlás…

A hetem első fele csendes, békés volt. Időm nagy része tanulással telt. A budapesti városnézés anyagát szedtem össze, dolgoztam ki, szerkesztettem meg. Én amúgy minden ilyen anyagot felrakok az idegenvezetős fb-csoportunkba, hadd használja más is. Emlékszem, már az általános iskolában úgy hívott engem az orosztanárnőnk, hogy „mankó”, mert mindenkinek segítettem. Ez most is így van; ha valamit tudok, akkor azzal nekem nem lesz kevesebb, ha azt a többiekkel is megosztom.

Érdekes, az otthontanulást már hat éve abbahagytuk, de még mindig keresnek meg ismeretlenek az interneten, és kérik a segítségemet ezzel kapcsolatban. Jól esett ezen a héten is információkkal ellátni egy édesanyát, remélem, sikerül változtatnia a helyzetükön.

Mivel főleg itthon voltam, ezért szabadidőmben kicsit szépítgettem a házat. Kaptam bazsalikomot, a konyhába került, szedtem virágcsokrot, az asztalra raktam.

Szaporodott a fém-dekor gyűjteményem. Már több mozsár, régi vasaló, kávé-kiöntő, daráló, tojásvágó is díszíti a konyhát, a legújabb szerzemény, a mérleg mellett.

Elkészült egy vitamindús zöldségleves, ami a saját szedésű és szárítású bodza- meg hársteával tényleg gyógyító hatással bírt. Persze főleg azért, mert tele volt szeretettel.

Valamint összedobtam egy isteni Réka-féle (azaz húsmentes, reszelt sajtos) rakott krumplit. Mivel a nagycsaládhoz szokott agyammal még mindig nem tudok kis adagokat készíteni, ilyenkor két-három napig eszem, amit főztem-sütöttem.

A hűtőmágnest a barátnőm vette nekem Spanyolországban több mint fél éve, de eddig elfelejtette odaadni nekem. Most kaptam meg, aminek az az érdekes apropója, hogy épp azt beszéltük a családdal, hogy karácsonyra ne tárgyakat, hanem élményeket adjunk egymásnak. A legjobb élmény a közös utazás lehetne, és pont Barcelona is szóba került.

Energia-robbanás…

A hét második felében a tetőfokára hágtak az energiák. A baráti kör egyik kedves tagja Berkenyére invitált minket a házába, ahol kandírozott gyümölcsökkel várt minket. Koccintottunk is egy kis édes furminttal. Az előre bedagasztott tésztából mindenki elkészítette a saját pizzáját a neki tetsző feltétekkel. Az enyém gombás-sajtos lett.

Miután degeszre ettük magunkat, jött a desszert: palacsinta! Ugyan vendéglátónk sokféle lekvárt kínált hozzá, mindannyian a Nutellára szavaztunk. Aztán átvonultunk a nappaliba, ahol kártyát húztunk. Ennek hatására átértékelődött bennem az „áldozat” fogalma.

Innen a csapat nagyobbik része átvonult szokásos kedvenc helyünkre, a Sutiba. Itt vártak ránk még barátok, úgyhogy ismét jó kis barátnős buli kerekedett. Nagyon elememben voltam, öt órán át szinte meg sem álltam. Sokat énekeltem, táncoltam. Felkértek duettre, megpörgettek, vokáloztam, háttértáncos lettem, lett spontán közös éneklés is, egyszóval volt itt szinte minden. A végén levezetésképpen még népdalokat is énekeltünk.

Energia-mínusz…

Aztán eljött a szombat, és vele a nagy fordulat: sikerült totálisan lebetegednem. Ha jól belegondolok, már voltak előjelei ennek az egésznek: csütörtökön kicsit elgyengültem estére, pénteken fájt picit a fejem, de még a szombat reggeli ébredésnél is azt hittem, hogy ez csak múló rosszullét. Hát nem az volt.

Budapesten még volt egy kellemes estém, de utána teljesen összezuhantam. Ehhez tudni illik, hogy én tényleg iszonyatosan ritkán vagyok beteg. Most aztán rendesen ledöntött a lábamról a nyavalya. Szó szerint, annyira, hogy a másnapi próba-vizsgára el sem tudtam menni. Pedig tulajdonképpen ezért mentem be Budapestre, de vasárnap konkrétan képtelen voltam felállni az ágyból. Egész nap feküdtem, és a nap felét átaludtam. Éjjel nagyon jól esett a gondos ápolás, és holnap is érkezik a vitamin-készlet, hogy mihamarabb felépüljek.

Nyilván gondolkoztam az okokon, és rögtön rá is jöttem, mi a csuda ez. Nagyon ki voltam merülve mostanság. A sok tanulás, anyukám csigolya-összeroppanása, átköltöztetésének előkészítése, ez egy kicsit sok volt nekem. Keveset aludtam, keveset voltam kint a levegőn. Legyengült az immunrendszerem, és betalált a kórság.

Meg ha az ember ugyebár túlpörgeti magát, és nem pihen, akkor majd az univerzum szépen gondoskodik róla, hogy pihenjen másképp. Ha kell, akkor így rákényszerülve. Nos, nekem egy nap pihenés megvolt, de aztán meg kellett járjam Székesfehérvárt. Ha már ott voltam, mászkáltam kicsit a belvárosban, ott készültek ezek a képek.

Nagyon nem esett jól ilyen állapotban buszozni-vonatozni-metrózni 180 km-t. Viszont kellemes volt a nógrádi réten a napsütésben sétálni, ahol a napsugarak kellőképpen felmelegítettek. Aztán amikor hazaértem, begyújtottam, készítettem egy forró mézes gyógyteát; ami zöldséget csak találtam, azt bedobáltam egy fazékba, és főztem egy jó levest, hogy még jobban átjárja a testem a meleg. Jelenleg kardigánba, kötött kendőbe és pokrócba bugyolálkozva ülök a kanapén, és gyógyulgatok.

Kell, mert a hétvégén át akarjuk anyukámat teljesen költöztetni. Amúgy le a kalappal a gyerekeim előtt! Ahogyan csak tudták, segítették a nagymamájukat. Pakolással, holmik átszállításával, házimunkával, ápolással. Közben meg ilyen fincsiségeket is volt energiájuk készíteni, mint ezek a csoki-bombák.

Hétfőn pedig vizsga! Úgyhogy Réka most a kiáradó energiáit kicsit visszafogja, belül pedig energiát gyűjt az előtte álló időszakra. Holnap pedig üdvözli a beköszöntő Skorpió jegyet.

2024. október