Mikulás

Holnap lesz Advent második vasárnapja.

Miután egy hete megírtam a legutóbbi bejegyzést, befaltuk a szivecskés sütit, amit advent első vasárnapjára készítettem. 

Ez itt a fotón az utolsó darab, ami szimbolikus jelentéssel bír, és valamilyen különös oknál fogva elfogyasztása előtt egy postaládában landolt.

Utána útnak indultunk a barátaimmal Nógrád központjába, hogy részt vegyünk az Élő Adventi Naptár eseménysorozat első programján. A falu apraja-nagyja a Szent Flórián parkban gyülekezett, rengetegen jöttek el. 

A megnyitó beszédben sok dolgot megtudhattunk Nógrád múltjáról, különösképpen az Ófaluban lévő Hunyadi utcáról. Ennek az utcának a lakói fogtak össze ugyanis, hogy vendégül lássák a megjelenteket. Először azonban közösen tettünk egy sétát, aminek a végén a Vár aljába érkeztünk meg. 

Itt zenés, verses, énekes műsorral folytatódott az ünnep. Az asztalokon szendvicsek és sütemények sorakoztak, teával, forralt borral, pálinkával kínáltak minket a vendéglátók. 

Körbejártunk, szót váltottunk egymással. A végén a karácsonyfáról mindenki hazavihetett egy angyalkát, és választhatott egy jó kívánságot. Az enyém: „Minden pillanat egy új lehetőség.”

Ezen a héten is volt egy kinti melós napom. Ekkor hirtelen felindulásból behoztam a teraszra egy csomó tűzifát, majd felpakoltam. 

A lendület tovább vitt, és az ősszel elhalasztott rózsa- és szőlőmetszést is megejtettem. Máris fel kellett töltenem a madáretetőt, olyan hamar elkapkodták az éhes cinkék és egyebek a napraforgó-magot.

Megtapasztaltam a „jó tett helyébe jót várj” vagy az „amit adunk, azt kapunk” közmondás igazságát, ugyanis támogatást kaptam a ház körül, én meg Almáskert egyik virágneves utcájában segédkeztem. Meg azt is, hogy mennyire jó, ha az embert meghallgatják, és milyen jól esik a másik ember történeteit hallgatni. Valamint azt is, hogy a tojásos nokedli csodálatos módon sokkal finomabbá válik, ha nem egyedül fogyasztja el az ember.

Az Atilla Király Gimi diákjai és tanárai már megint nagyot alkottak. Idén ők készítették el Aba város betlehemét. Tündér a színpad rendezésében, Kincső a festésben vállalt szerepet.

A Mikulás csütörtökön a faluban járt körbe teherautón a segítő manóival együtt, zene jelezte, merre jár épp.

Elhaladva szaloncukrot meg plüssöket dobált az utcára sereglő gyerekeknek. Személyesen másnap Szent Flórián parkban lehetett vele találkozni, fotózkodni.

Még azt is lencsevégre kapták, ahogy éjjel épp a Vár fölött repül, rénszarvasok húzták a szánját.

Nálunk is járt éjszaka a Mikulás, öt bakancsba rejtett ajándékot. Mikulás-csokit, kicsit is, nagyot is, tábla csokoládét, banánt, mandarint, szaloncukrot.

Mint minden évben, persze most is én voltam a Mikulás (akárcsak a Húsvéti nyuszi vagy a Fogtündér), Nagymamival közös bizniszben. Szerintem életemben most először volt rajtam Mikulás-sapka, Jól áll a piros szín?

Végre itt van a nagy csapat, ahogyan már régóta terveztem, öt gyerek egy kupacban. A dolog furcsasága, hogy ebből kettő nem a sajátom. Tündér két barátnője, Csobánka és Zsófi töltötte nálunk a hétvégét.

A szombat ugyan hivatalosan munkanap volt, de őszintén, engem nem érdekelt. Engedtem, hadd jöjjenek haza, erre való a szülői igazolás, legyen már együtt néha a család. Pénteken együtt utaztunk a hóesésben, és az utóbbi idők káosza alapján kicsit aggódtunk a tömegközlekedés miatt.

Meglepő módon pontosak voltak a vonatok, simán elértük a csatlakozást. Az állomástól kocsiba szálltunk át, és életemben most először vezettem hóban. Izgalmas volt, paráztam, hogy fog az autó megbirkózni az emelkedőkkel. Nyomtam neki rendesen, és  végül sikeresen feljutottunk a Hóvirág utcába.

Ismét hullott tehát a hó, bár most nem olyan sok esett, mint múltkor, és nem is nagyon maradt meg. Ami igen, azzal a lányok hógolyóztak este is, reggel is. Bár másnapra már inkább latyak volt mindenütt, jó sáros lett mindenki. Együtt mentünk el a boltba és sok mindent vásároltunk, hiszen nagy adagokat kellett főzni.

Péntek este mákos gubát készítettem, szombatra borsóleves és pizza volt a kérés. A levest megfőztem én házi galuskával, a pizzatésztát Csillag dagasztotta be, és mindenki a saját ízlése szerint rakott rá feltétet.

Az enyémen tejfölös alapon vörösbab volt, fűszernek sok bazsalikom és oregánó, meg persze reszelt sajt, a többiekén paradicsomszósz, kukorica vagy lilahagyma.

Este mézeskalács is készült, Csillag irányítása, Kincső aktív segédkezése mellett.

A csajok fent aludtak a tetőtérben, én lent a kanapén. Nappalra is kihúzva hagytam, ez lett a heverészős tér. A lányok hajat fontak, rajzolgattak vagy társasoztak az asztalnál. Zenét hallgattak és néha táncra is perdültek, néptáncos térré változtatva a nappalit, ahol jövet-menet én is forogtam egyet-egyet.

Kicsit segítettek is a kinti munkákban. A benti házimunkát mostantól egy új porszívó segíti. Ajándékba kaptam, a régit pedig elajándékoztam.

Végre kimondhatom, hogy két helyen fixen fogok majd dolgozni. A Turista Angyalnál gyalogos túrákat viszek majd, a Cityramánál pedig városnézéseken leszek idegenvezető.

Megkaptam a Duolingótól az éves összesítésemet, 375 napja használom napi rendszerességgel az alkalmazást. 

Egy év alatt 2952 percet töltöttem nyelvtanulással, 1239 leckét vettem végig, és 37131 XP-t szereztem.

Ezzel az eredménnyel a Top 2%-ba kerültem. Mondjuk gyanítom, hogy a diákok sokkal nagyobb százalékának írják ezt motivációként. 

Én magamtól is elég motivált vagyok, továbbra is folytatni szeretném orosz és olasz tanulmányaimat, hogy a germán (angol) mellett a szláv és a latin nyelvcsaládba tartozó nyelvet is ismerjek, így könnyebben elboldoguljak a turistákkal.

Jövő héten egy újabb munkalehetőséggel kapcsolatban folytatok megbeszéléseket. Pénteken lesz Luca napja, amikor pogácsát biztosan fogok sütni, talán búzát is ültetek. Széket biztosan nem fogok barkácsolni, férjjósláshoz pedig a múltam tapasztalataiból okulva valahogy nincs kedvem.

Hétvégén egymást érik majd az események a mi kis falunkban. Pénteken az idősek napja alkalmából ünnepi műsor és vacsora lesz a művházban. 

Szombaton a szokásos havi piac adventi vásárrá változik, aminek a keretében mesedélelőttöt is tartanak. Többek között engem is felkértek, hogy mondjak el egy mesét a gyerekeknek a Vár aljában. 

Délután falugyűlést tartanak, lehet oda is elmegyek. 

Vasárnap a gyertyagyújtás és adventi séta mellett az iskola szülői munkaközössége jótékonysági süteményvásárt tart. 

Azt hiszem, itt lenne az ideje a karácsonyi ajándékokat is beszerezni. Legszívesebben élményeket adnék és kapnék...

 2024. december

(A fényképek egy része az Atilla Király Gimi, Nógrád község, a polgármesterünk, a rendezvények szervezőinek oldaláról valók.)

Advent - December - Újhold

A címben benne van, milyen időszakba is léptünk. Elkezdődött az advent, ráadásul ma van december első napja, a meteorológiai tél kezdete, és újhold is. Furcsa, de az elmúlt évekkel ellentétben most nagyon hamar ráhangolódtam mindenre, habár odakint hó már sehol.

Mint az országban mindenütt, mostanra itt is elolvadt a hó. Legutoljára a tetőről lezúduló hótömeg maradt meg.

Az utak latyakosak, a kátyúkban pocsolyák.

A bakancs elsüllyed a sárban.

A csizmát lepucolni teljesen értelmetlen.

A múlt heti havazás nemcsak szépséget hozott, de sajnos károkat is okozott. A hó az almafát rádöntötte a kapura, annyira, hogy nem is lehetett rajta rendesen közlekedni.

A nagyobb lefűrészelt és a kisebb letört, ágakból lesz gyújtós bőven.

A teraszon az első sor tűzifa két hónapig bírta, mondjuk nem is volt túl hideg az október-november. Mostanra fogyott el, az újabb sor felpakolása a terv jövő hétre.

Kiraktam a madáretetőbe az eleséget, a cinkék, vörösbegyek nagy örömmel csipegetik a napraforgómagot.

Ma épp ragyogóan süt a nap, és az imént pulcsiban ugrottam le boltba.

Ettől még megkezdődött a felkészülés az ünnepre. Össze is írtam a teendőket karácsonyig, amiben benne van az adventi koszorú és a Mikulás, a ház kitakarítása és fokozatos feldíszítése, az ajándékok kitalálása és a karácsonyi menü megtervezése. 

Ez a hét is egész jó volt. Persze nem mindig, vannak azért negatívumok is, de sokkal ritkábban, és kevésbé intenzíven. Meg ugye én az a nő vagyok, aki alapvetően az élet napos oldalát nézi. Ha meg néha beborul az ég, akkor is rövid időn belül összekapom magamat. 

A múltkori gyalogos túrák után most egy városnéző körúton vettem részt. A Cityramánál hospitáltam, ahol már egyszer tavaly nyáron is voltam. 

Azóta változott az útvonal, nő helyett férfi volt az idegenvezető, előbb mentünk a Hősök terére és utána a Budai Várba, végül a Parlamenthez.

Nagyon szép időt fogtunk ki, sütött a nap, enyhe volt a hőfok. Kedvesek voltak a csoporttagok, beszélgettem angolokkal, amerikaiakkal. 

A Városligetnél sokan voltak, a várban rengetegen. Őrület ez a turista-dömping, tömegnyomor volt a Palotánál, adventi vásár a Mátyás-templomnál. De végül is ebből fogok megélni, nem?

A héten már kettő konkrét ajánlatot kaptam munkára. Szerintem a december ezt is elhozza végre, az első önálló idegenvezetéseket. Beindul lassan Réka Tour Guide! 

Valamint ha minden jól megy, májusban egy hatnapos erdélyi utat fogok vinni. Vár Gyergyó és Borszék, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros, Csíksomlyó és Farkaslaka, útközben Nagyvárad és Marosvásárhely. 

Mára igazából anya-lányai napot terveztem, de sajnos többedjére nem jött össze. Nem panaszkodom, mert örülök, hogy a gyerekek boldogan élik az életüket. De ugyebár ez azzal jár, hogy alig járnak haza, osztálykirándulás, buli, koncert, vásárlás, valami mindig van.

A legnagyobb esemény most a Katalin-nap volt Abán. Míg a fiúk bográcsban főztek, addig a lányok hajat fontak, rétest nyújtottak, énekeltek. 

A végén természetesen táncra perdültek és mulatsággal zárult az ünnep. Nagyon szeretem, hogy a gyerekeim ennek az iskolának a segítségével egészen másképp élik meg az ünnepeket. 

A jövő szombat munkanap, utána meg nyílt nap, úgyhogy valószínűleg csak a téli szünetre jön haza a csapat. Amúgy mekkora egy baromság már ez a szombati munkanap! Nem akarják végre eltörölni ezeket a hétvégi ledolgozásokat? 

Tanárként emlékszem, a gyerekek fele ilyenkor be se ment be a suliba, megtartottunk 3-4 órát, hogy tanítási napnak tűnjön, de főleg játszottunk, beszélgettünk, sétáltunk. Semmi értelme az egésznek.

Ma van Újhold! Szeretek újdonságokba kezdeni, élvezem az elindulás energiáit, a lendületet. Érezhetően valami új van születőben, amit most az univerzum erői is támogatnak. 

Az oké, hogy Réka élete maga a változás, de most valahogy az a helyzet, hogy életem sok szemszögből a stabilitás felé mozdult el. Mindeközben szinte minden barátnőm élete felbolydult: házasság és válás, szakítás és újrakezdés, ház eladás, ház vétel…

Az én megújulásom, megváltozásom idén nagy lendülettel elindult és továbbra is tart. Úgy érzem, hogy ráléptem egy útra, ahonnan már nincs letérés, sodor, visz magával. Egyértelműen kijelenthetem, hogy új ember, új nő lettem.

Ne higgyetek szentnek, megmaradt azért a defektem. Mint ahogyan minden emberi lénynek megvan a maga kattja, nézzetek csak magatokba ti is! Az én alapvető szorongó, pánikoló, függően kötődő, tökéletességre mániákusan törekvő énem nem szűnt meg totálisan, csak a helyére került. 

A pánik-gomb ritkán még bekapcsol, és akkor ugyanúgy elönt a jeges rémület, mint eddig bármikor. Valahogy úgy érzem, ez ellen túl sokat nem is lehet tenni. Képtelenség teljesen megváltoztatni azokat az alapokat, amelyek belém ivódtak fiatalon, gyerekkorban, magzati létben, vagy ki tudja, talán még korábban.

Viszont kezelni lehet, kell és azt veszem észre, egyre jobban sikerül is. A gyakoriságát, az intenzitását lehet mérsékelni. Sokkal ritkábban jön, sokkal kevésbé ural el, és sokkal hamarabb túl jutok rajta. Szóval új személyiség születik, zajlik a szintemelkedés, fejlődés, minőségi átalakulás, önmagam meghaladása.

Tehát: belevágtunk az adventbe. Én azzal kezdtem, hogy előszedtem az összes karácsonyi díszt. 

Ahová csak lehetett, felaggattam őket a házban. 

Most mindent angyalkák, csengettyűk, hópihék díszítenek.

Megtaláltam az égősort, káromkodások közepette kibogoztam, majd anyázások kíséretében fel is raktam. Mostantól az ünnepekig végig ez fog világítani az ablakokban.

A koszorút Kincső segítségével akartam összerakni. Ő ugyanis kicsit lebetegedett, ezért egy időre itthon marad. 

De aztán nem érezte jól magát, lepihent, én meg nem akartam, hogy a mai napból hiányozzon a koszorú. Mondjuk a képből is látszik, hogy jobban jártunk volna a lányommal, én elég anti-kreatív vagyok, de ilyenre sikeredett, sebaj.

Nógrádon a Szent Flórián parkban felállították a karácsonyfát, és az adventi koszorút. Ma meggyújtották rajta az első gyertyát.

Ma este kezdődik a faluban az Élő Adventi Naptár eseménysorozat.

Amúgy nemcsak a kezdeteket szeretem, hanem a lezárásokat, összegzéseket is. Minden hetet átgondolok, mikor megírom a blogot és átnézem a fotókat. Most pedig szép lassan elkezdem átgondolni ezt az évet, hogy december végére meglegyen az összefoglaló 2024-ről. Lesz mit írni bőven!

Induljon hát a december!

2024. december