Advent - December - Újhold

A címben benne van, milyen időszakba is léptünk. Elkezdődött az advent, ráadásul ma van december első napja, a meteorológiai tél kezdete, és újhold is. Furcsa, de az elmúlt évekkel ellentétben most nagyon hamar ráhangolódtam mindenre, habár odakint hó már sehol.

Mint az országban mindenütt, mostanra itt is elolvadt a hó. Legutoljára a tetőről lezúduló hótömeg maradt meg.

Az utak latyakosak, a kátyúkban pocsolyák.

A bakancs elsüllyed a sárban.

A csizmát lepucolni teljesen értelmetlen.

A múlt heti havazás nemcsak szépséget hozott, de sajnos károkat is okozott. A hó az almafát rádöntötte a kapura, annyira, hogy nem is lehetett rajta rendesen közlekedni.

A nagyobb lefűrészelt és a kisebb letört, ágakból lesz gyújtós bőven.

A teraszon az első sor tűzifa két hónapig bírta, mondjuk nem is volt túl hideg az október-november. Mostanra fogyott el, az újabb sor felpakolása a terv jövő hétre.

Kiraktam a madáretetőbe az eleséget, a cinkék, vörösbegyek nagy örömmel csipegetik a napraforgómagot.

Ma épp ragyogóan süt a nap, és az imént pulcsiban ugrottam le boltba.

Ettől még megkezdődött a felkészülés az ünnepre. Össze is írtam a teendőket karácsonyig, amiben benne van az adventi koszorú és a Mikulás, a ház kitakarítása és fokozatos feldíszítése, az ajándékok kitalálása és a karácsonyi menü megtervezése. 

Ez a hét is egész jó volt. Persze nem mindig, vannak azért negatívumok is, de sokkal ritkábban, és kevésbé intenzíven. Meg ugye én az a nő vagyok, aki alapvetően az élet napos oldalát nézi. Ha meg néha beborul az ég, akkor is rövid időn belül összekapom magamat. 

A múltkori gyalogos túrák után most egy városnéző körúton vettem részt. A Cityramánál hospitáltam, ahol már egyszer tavaly nyáron is voltam. 

Azóta változott az útvonal, nő helyett férfi volt az idegenvezető, előbb mentünk a Hősök terére és utána a Budai Várba, végül a Parlamenthez.

Nagyon szép időt fogtunk ki, sütött a nap, enyhe volt a hőfok. Kedvesek voltak a csoporttagok, beszélgettem angolokkal, amerikaiakkal. 

A Városligetnél sokan voltak, a várban rengetegen. Őrület ez a turista-dömping, tömegnyomor volt a Palotánál, adventi vásár a Mátyás-templomnál. De végül is ebből fogok megélni, nem?

A héten már kettő konkrét ajánlatot kaptam munkára. Szerintem a december ezt is elhozza végre, az első önálló idegenvezetéseket. Beindul lassan Réka Tour Guide! 

Valamint ha minden jól megy, májusban egy hatnapos erdélyi utat fogok vinni. Vár Gyergyó és Borszék, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros, Csíksomlyó és Farkaslaka, útközben Nagyvárad és Marosvásárhely. 

Mára igazából anya-lányai napot terveztem, de sajnos többedjére nem jött össze. Nem panaszkodom, mert örülök, hogy a gyerekek boldogan élik az életüket. De ugyebár ez azzal jár, hogy alig járnak haza, osztálykirándulás, buli, koncert, vásárlás, valami mindig van.

A legnagyobb esemény most a Katalin-nap volt Abán. Míg a fiúk bográcsban főztek, addig a lányok hajat fontak, rétest nyújtottak, énekeltek. 

A végén természetesen táncra perdültek és mulatsággal zárult az ünnep. Nagyon szeretem, hogy a gyerekeim ennek az iskolának a segítségével egészen másképp élik meg az ünnepeket. 

A jövő szombat munkanap, utána meg nyílt nap, úgyhogy valószínűleg csak a téli szünetre jön haza a csapat. Amúgy mekkora egy baromság már ez a szombati munkanap! Nem akarják végre eltörölni ezeket a hétvégi ledolgozásokat? 

Tanárként emlékszem, a gyerekek fele ilyenkor be se ment be a suliba, megtartottunk 3-4 órát, hogy tanítási napnak tűnjön, de főleg játszottunk, beszélgettünk, sétáltunk. Semmi értelme az egésznek.

Ma van Újhold! Szeretek újdonságokba kezdeni, élvezem az elindulás energiáit, a lendületet. Érezhetően valami új van születőben, amit most az univerzum erői is támogatnak. 

Az oké, hogy Réka élete maga a változás, de most valahogy az a helyzet, hogy életem sok szemszögből a stabilitás felé mozdult el. Mindeközben szinte minden barátnőm élete felbolydult: házasság és válás, szakítás és újrakezdés, ház eladás, ház vétel…

Az én megújulásom, megváltozásom idén nagy lendülettel elindult és továbbra is tart. Úgy érzem, hogy ráléptem egy útra, ahonnan már nincs letérés, sodor, visz magával. Egyértelműen kijelenthetem, hogy új ember, új nő lettem.

Ne higgyetek szentnek, megmaradt azért a defektem. Mint ahogyan minden emberi lénynek megvan a maga kattja, nézzetek csak magatokba ti is! Az én alapvető szorongó, pánikoló, függően kötődő, tökéletességre mániákusan törekvő énem nem szűnt meg totálisan, csak a helyére került. 

A pánik-gomb ritkán még bekapcsol, és akkor ugyanúgy elönt a jeges rémület, mint eddig bármikor. Valahogy úgy érzem, ez ellen túl sokat nem is lehet tenni. Képtelenség teljesen megváltoztatni azokat az alapokat, amelyek belém ivódtak fiatalon, gyerekkorban, magzati létben, vagy ki tudja, talán még korábban.

Viszont kezelni lehet, kell és azt veszem észre, egyre jobban sikerül is. A gyakoriságát, az intenzitását lehet mérsékelni. Sokkal ritkábban jön, sokkal kevésbé ural el, és sokkal hamarabb túl jutok rajta. Szóval új személyiség születik, zajlik a szintemelkedés, fejlődés, minőségi átalakulás, önmagam meghaladása.

Tehát: belevágtunk az adventbe. Én azzal kezdtem, hogy előszedtem az összes karácsonyi díszt. 

Ahová csak lehetett, felaggattam őket a házban. 

Most mindent angyalkák, csengettyűk, hópihék díszítenek.

Megtaláltam az égősort, káromkodások közepette kibogoztam, majd anyázások kíséretében fel is raktam. Mostantól az ünnepekig végig ez fog világítani az ablakokban.

A koszorút Kincső segítségével akartam összerakni. Ő ugyanis kicsit lebetegedett, ezért egy időre itthon marad. 

De aztán nem érezte jól magát, lepihent, én meg nem akartam, hogy a mai napból hiányozzon a koszorú. Mondjuk a képből is látszik, hogy jobban jártunk volna a lányommal, én elég anti-kreatív vagyok, de ilyenre sikeredett, sebaj.

Nógrádon a Szent Flórián parkban felállították a karácsonyfát, és az adventi koszorút. Ma meggyújtották rajta az első gyertyát.

Ma este kezdődik a faluban az Élő Adventi Naptár eseménysorozat.

Amúgy nemcsak a kezdeteket szeretem, hanem a lezárásokat, összegzéseket is. Minden hetet átgondolok, mikor megírom a blogot és átnézem a fotókat. Most pedig szép lassan elkezdem átgondolni ezt az évet, hogy december végére meglegyen az összefoglaló 2024-ről. Lesz mit írni bőven!

Induljon hát a december!

2024. december