A június hónap
két élesen elkülöníthető részre volt osztható. Az első egy-két hét még a
tanulásról szólt, a hónap második fele viszont már a kikapcsolódásé lett.
Amíg itthon
voltak a gyerekek, ők locsolták esténként a veteményest, és segítettek nekem
gazolni. Ilus (furcsa módon, mert induláskor ő volt a lelkesebb) végzetesen
elhanyagolta a kiskertjét. Múltkor már nem bírtam nézni, és én szedtem ki
belőle a gyomokat, hogy fellélegezzen benne a répa meg a tök.
Kincső viszont
tartott magánál egy gaztalanítási kampányt, úgyhogy ott termett a borsó és jól
elvannak a paradicsomok is. A három kislány sokat segített nekem a
meggybefőzésben.
Igazi
gyerekbarát program volt az egész családnak a Nógrádi Várjátékok, amiről egy
külön poszt szól itt a „Réka útjá”-n. Tudjátok, gólyalábasok és
fegyverbemutatók, papírkard és zoknigombóc-csata.
Kende viseletben
vitte a falu zászlaját, Csillagék Fruzsi nénivel előadták a Varázsfuvolát. A
lányok saját maguk készítette dolgokat állították ki barátnőmék standjához.
A három lány Nagymamival
a Holnemvolt Parkban járt, amit a régi Vidámparkban alakítottak ki. Egy csomó
régi magyar mese és rajzfilm szereplőivel találkozhattak itt, és a történetekhez
kapcsolódó feladatokat is megoldottak, kint pedig kisállatokat simogattak.
A Duna-Ipoly
Nemzeti Park mozgó laboratóriuma, a Dunavirág Vízibusz tartott foglalkozást az
érdeklődő nógrádi gyerekeknek. Csillag is részt vett a Morgó patak vízének
vizsgálatában.
A hatodikosok a
Börzsönyi Nektár Méhészetbe látogattak, ahol egy előadásból megismerhették a
méhek életét, és kipróbálták a pergetést is.
Csillagék
Egerben jártak osztálykiránduláson, felmentek egy csillagászati központba, és
kirándultak a Szalajka-völgyben is.
Kende
Mátra-Sástón volt kirándulni a nyolcadikosokkal, ahol a legnagyobb szám a
kalandpark, a bobozás, a különleges kerékpárok kipróbálása, és a függőhíd volt.
A végzős osztály
amúgy is sokat készülődött az év végére. Utolsó héten tanárbúcsúztatót
tartottak, amire Kende írta meg osztályfőnökük és még egy másik tanár
búcsúztató szövegét, és az osztályok közül a nyolcadik év összefoglalását
(mivel a többi évben nem is járt iskolába!)
Véget ért tehát a
tanév, a vizsgaidőszak. A vizsgák előtt turbó fokozatra kapcsoltunk, valamint a
kislányok bementek az összefoglaló órákra, hogy nagyjából megismerkedjenek a
feladattípusokkal. Ilustól ekkor megkérdezte az egyik „osztálytársnője”, hogy
lesznek-e barátnők.
A számonkérésre
ezúttal sem lehetett panaszunk, rendesek voltak a tanárok. Mind a négy gyerek
négyes feletti átlagot hozott: Ilus kereken 4, Kende 4,2 (csak három
tantárgyból lett hármasa!), Kincső 4,4, Csillag pedig 4,6 lett. Ő ezért
díszoklevelet és jutalomkönyvet kapott.
Kende elballagott
hát, erről korában részletesen írtam nektek a blogra.
Kiváló zenei
tanulmányaikért mindkét hangszeren tanuló lányom oklevelet kapott. Az évzárón
is szerepeltek volna a lányok, Csillag persze a fuvolával, sőt, Kincső is
énekelt volna a kórussal, de mivel végül az 20-ra esett, mi akkor már indultunk
a Balatonra.
Az
Everness-fesztiválról is részletesebben olvashattok itt. A gyerekekre a
következők vonatkoznak a programok közül: sátorozás, függőágyazás, pancsolás
medencében, fürdés a Balatonban, mediball, játszóterezés. filmnézés (Holnap és
Békés harcos útja), alkotás (pasztellkréta és mandala), önkéntesség, koncertek
és bulizás.
Kende a
fesztivál utáni napon már el is repült Kanadába, öcsémék meghívására. Élete
első repülése igencsak kalandosra sikeredett. Eleve késve indult a gép, késve
is érkezett Münchenbe, ahová rosszul írták ki a terminált és a kaput, ezért
sikerült lekésnie a Torontóba tartó repülőt. A Lufthansa elismerte a hibát,
ezért elszállásolták egy közeli hotelben, vacsorát (pizza) és reggelit (svédasztal)
kapott.
Másnap végre
sikeresen átrepülte az Atlanti-óceánt, és megérkezett Kanadába. Öt hetet fog
eltölteni Attisékkal és unokatesóival, Kevinnel és Dominikkel.
A három kislány
szintén lehagyta egy hosszabb időre Nógrádot. Édesapjukhoz mentek a bakonyi
tanyára, ahol jurtában alszanak, kutyáznak és kecskéznek, és persze jókat játszanak
Rózával meg Jázminnal.
A ház mostanra
teljesen gyerekmentes, mivel Virág a barátnőivel együtt ideiglenesen
beköltözött anyukám budapesti lakásába, és ezerrel szervezik a nyári
munkájukat.
A lányom ugyanis hét másik iskolatársával együtt elhatározta, hogy
Abán a következő tanévben már nem kollégiumban akarnak megszállni, hanem
kiköltöznek albérletbe. Én ebbe beleegyeztem, sőt üdvözöltem is, de mondtam
neki, hogy a kettő díja közötti különbséget neki kell előteremtenie.
Június legelső
napján volt az Atilla Király Gimnáziummal szervesen együttműködő Sárvíz
Művészeti Iskola év végi bemutatója. Népdalokat énekeltek, szólt a citera, a
hegedű, a brácsa meg a bőgő, de persze a legnagyobb szerepet a táncok kapták. Virág
ezúttal három táncban szerepelt, és végre most először láttam rajta az igazi
felszabadultságot, a mozgás, a zene és a közösségi élmény örömét.
2018. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése