2022. július 30., szombat

Fonyódliget

Életem egyik nagy álma volt ottalvós táborba vinni a gyerekeket. Ha jól számolom, több mint 25 éves táboroztatós múltra tekinthetek vissza, de ezek eddig mind napközis táborok voltak: pl. Angoltábor, Zoo-tábor, Erzsébet- és Csodaszarvas táborok.

Tavasszal elhatároztam, hogy pályázok egy zánkai táborra július elejére - amiből aztán Fonyódliget lett július végén. Társ-kísérőnek természetesen barátnőmet, Barbit kértem fel. Képtelen vagyok összeszámolni, hány órát töltöttem a szervezéssel (úgy, hogy a papírmunkában akadtak segítőim is, akiknek nagyon hálás vagyok): nyilatkozatok, igazolások, szkennelés, nyomtatás, feltöltés a felületre, szülőkkel-gyerekekkel való kapcsolattartás, online regisztráció a programokra, stb.

Az Erzsébet-táborokról tudni kell, hogy mindent ingyenesen biztosítanak a gyerekeknek: utazást, szállást, étkezést és programokat. A tábor férőhelye max. 800 fő, mi kb. 500-an voltunk. Örülök, hogy 22 Hesz-es gyereknek (köztük a két legkisebb gyermekemnek is) tudtunk szuper táborozós élményt lehetővé tenni.

Utazás: Annyira jó fejek voltak a szülők, hogy a nógrádi iskolától autóval szállították a csapatot Vácig. Onnan vasárnap a Jégmadár expressz egyenesen Fonyódligetig röpített minket. Pénteken sajnos csak Budapestig vitt az Inter-régió, a Déliből metróval illetve metrópótlóval értük el a Nyugatiban a zónázót. Igencsak izgalmas volt ennyi gyerekkel, csomaggal a sok átszállás, de megoldottuk, mint mindent. Odafelé sokat beszélgettünk, viccelődtünk, visszafelé az elpunnyadt társaság inkább pihent, aludt.
Regisztráció: Az állomáson egy kerékpáros srác várt minket és kísért el a táborba az altáborvezetőnkhöz (Szasza) meg a recepcióra. Elintéztem a sok papírmunkát, aztán a gyerekek megkapták a karszalagokat, egység-csomagokat, ágyneműt. Mindenkinek QR-kódos volt a karszalagja, ezeket csippantották le pl. a programhelyszíneken. A hátizsákban a következők voltak: zöld póló, zöld törülköző, zöld sapka, kulacs (és fertőtlenítő…). A táborban segítségünkre voltak a feltűnő, narancssárga pólót viselő TESO-k (Tábori Együttélést Segítő Operatív munkatársak). Ők voltak a programoknál az animátorok, valamint ha bármi gondunk akadt, tőlük lehetett kérdezni vagy segítséget kérni.

Szállás
A táborban öt altábor volt, sorrendben kék, piros, sárga, zöld és lila. A miénk, mint ahogyan a pólónk színe is, a zöld lett. Ennek a gyerekek nagyon örültek, ezt is akarták. Zöld volt a jurta díszítése és a vaságyak is. Kettő dupla-jurtát foglaltunk el, ezeket közös előtér kötötte össze. Mindegyik jurtában öt emeletes ágy állt, négy szekrény, középen kettő asztal és nyolc szék. Egy altáborban nyolc dupla-jurta állt kör alakban, középen nagy füves térrel. A tér közepén rúd, zöld zászlóval. Ha jól számoltam, a miénkben négy iskola csapata volt. Egy altáborhoz tartozott egy vizesblokk: a lány ill. fiú mosdókon-zuhanyzókon kívül volt ott tanári zuhanyzó, teakonyha és hűtőszekrényes helyiség. A gyerekek itt főztek maguknak rament, és itt tárolták a hideg üdítőket.

Este 10-re tűzték ki a hivatalos takarodót, de ezt a későig tartó programok miatt képtelenség volt tartani. 11 körül, zuhanyzás-fogmosás után vonult vissza mindenki a jurtájába. Itt persze még ment egy ideig a cseverészés, kacarászás, aztán szép lassan elcsendesedett a tábor. Napközben nagyon felmelegedett a jurta a műanyag borítás miatt, éjszakára kellemesen lehűlt. Kényelmes volt az ágy, jól aludtam, nem is paplannal takaróztam, csak a huzattal. A vasút közelsége volt kicsit zavaró, amikor az éjjeli-hajnali tehervonatok dübörgése alapjaiban rázta meg a szállást. Reggelente a gyerekeknek rendet kellett rakniuk és felsöpörniük, de volt, aki önként és dalolva felmosott vagy kivitte a szemetet.

Étkezések:
Naponta háromszor mentünk át a légkondis, színes ebédlőbe. Egyszer viccből mind vonatozva vonultunk a főépületbe. Reggelinél megkaptuk a tízórait, ebédnél az uzsonnát (gyümölcsöt, péksüteményt), a vacsora is meleg étel volt. Én a regisztrációnál kaptam egy zöld VG-karszalagot, ennek felmutatásával vega-kaját adtak. Nekem kicsit sok volt a tészta meg az édesség, és kevés a zöldség, de összességében finomak találtuk az ennivalót és elegendő mennyiségűnek is. Az én lányaim rendszeresen repetáztak. Akinek nem ízlett vagy kevés volt, az a büféből vásárolhatott. A csipsz és a kánikula miatt a hideg üdítő, jégkrém fogyott leginkább.

Strand: Forgókapuval volt lezárva a Balatonpart, csak a karszalag lecsippantásával lehetett ki-bejárni. A strand 9 és 19 óra között volt nyitva. Ezt sajnáltuk, mert szívesen tettünk volna egy esti sétát a csapattal, megnézni a naplementét és az aranyhidat. Kedd kivételével minden nap strandoltunk. A víz nagyon alacsony volt, még a bójánál is combközépig-derékig ért. A vízimentők ott őrködtek, és nem engedték, hogy a bójákon túlra menjünk. Így az úszás esélytelen volt. Néha megkíséreltük ugyan, de a térdünk-hasunk leért az iszapba. Így hát inkább fröcskölés, fogócska, és egyéb vízi játékok voltak népszerűek. A sekély rész tele volt kagylókkal, gyűjtöttek is páran kagylóhéjakat.

Mozgás: Olimpiai iskola vagyunk, sok-sok sportos gyerekkel, egyértelmű volt, hogy a programjaink nagy része a mozgás köré szerveződött. Ezeket lásd. részletesebben később. Most csak annyi, hogy a sok mozgás és játék mellé kötelező volt a kínálatból egy prevenciós, egy tudományos és egy digitális programot választanunk. Mi is sokat mozogtunk Barbival, végig ugráltunk-táncoltunk egy nyitó- és egy záróbulit, egy koncertet és egy táncházat. Reggel jóga-gyakorlatokat végeztünk a jurtában, és részt vettünk a reggeli tornákon. Hajnalban kétszer elmentem futni, jó érzés volt a csendes táborban kocogni, és közben a Balatonnál nézni a napkeltét. Kipróbáltuk az íjászatot, eveztünk a sárkányhajóban, én a vizes kalandpályán is végig mentem.


Szerintem pont jó volt a fix programok és a szabadidő aránya. Kötetlen időben a gyerekek pihentek, beszélgettek, telefonoztak, rajzoltak, filmet néztek. Akinek kedve volt, átment a közeli játszótérre, ott trambulinozott, pörgött, mászókázott. (Vajon hány szaltót ugrott Dávid?) Kikölcsönöztünk néhány társasjátékot (Activity, Honfoglaló, Monopoly) és kártyát (Solo, Dobble, Magyarkártya). Aki akart, velünk is társasozhatott, a legnépszerűbb az Activity volt, sok-sok nevetéssel.

Tábornyitó: Vasárnap este zajlott az altábor- és tábornyitó. Először a füves placcon gyűltünk össze és megtanultuk a csatakiáltásunkat: „Zöld a jurta, zöld a felső, ez a csapat világelső. Bajnok szín ez minden téren, bulizz velünk ezen a héten. Pakk, pakk, zöldek!” Az altáborok zászlóikat kísérve vonultak a Fő térre. Itt a táborvezető megnyitotta a tábort, majd következett a buli. A TESO-k különböző koreográfiákat adtak elő a színpadon, ezeket utánoztuk mi lent. Vagy táncoltunk szabadon, ahogy jól esett. Esetleg beálltunk a nagy vonatozásba. Olyan számok mentek, mint pl. az Úristen, a Reptér vagy az Üres szívek, stb. A tábor ikonikus dalává a Rumadai vált. (Most is épp ezt hallgatom…)

Hétfő

Csapatépítő: A strandon a nagyok és a kicsik négy különböző játékkal kovácsolódtak össze még jobban.


- A kötélhúzásban különböző csapat-leosztásokban álltak ki egymás ellen. A 4 nagylány keményen küzdött, majdnem elhúzta az 5 nagyfiút. Mi Barbival beálltunk hozzájuk segíteni, és elhúztuk őket!

- Polifoam-„kardokkal” csépelték egymást, kiadhatták a bennük re
jlő összes indulatot.

- Szivárvány-színű kör-alakú anyagot lebegtettek, emeltek, majd ehhez különféle játékok kapcsolódtak, pl. kis labdákat kellett rajta egyensúlyozni vagy átfutni alatta.


- Nekem legjobban a kő-papír-ollós játék tetszett, ahol hullahopp-karikákban ugráltak és küzdöttek meg egymással.

ElsősegélyFinoman fogalmazva: lehetett volna kicsit érdekesebb, izgalmasabb is. A gyerekek mindenesetre megtanulták a sérültek ellátását, „újraélesztettek” egy gumibábut, totót töltöttek ki, és bekötözték egymás képzeletbeli sebeit.

Tudományos bemutató: Ez viszont nagyon érdekes volt, az előadó fizikai kísérletek sokaságát mutatta be nekünk. Pl. szülő-idegesítő szívószálból, felhőkészítés PET-palackban, lufi-pukkasztás, folyékony nitrogén... Ez utóbbinál fel is hívott gyerekeket a színpadra, többek között Tündér megfagyasztott és darabokra tört egy virágot.


Lézerharc: Két-két csapat küzdött egymás ellen a szabadtéri pályán. A sisakokon lévő érzékelőket kellett eltalálniuk lézer-fegyverekkel. A fedezékeket zöld és kék zsákok jelentették. Kincső nagyon odatette magát, és mikor már a „végét járta”: „Már csak 3 életem van. De legalább boldogan halok meg.”

Koncert: Este a rendezvénysátor színpadán Rácz Gergő és Orsovai Reni lépett fel. Megmondom őszintén, fogalmam se volt róla, hogy ők kicsodák, a dalaik közül csak a „Mostantól” hangzott ismerősnek. Mindenesetre a gyerekek, főleg a tini-lányok nagy lelkesedéssel hallgatták őket és énekeltek velük. A nőnek szerintem sokkal jobb hangja és több energiája volt, mint a férfinek. A végén fotózkodni is lehetett velük.

Kedd

Ez volt az egyetlen nap, amikor rosszabbra fordult az időjárás. Feltámadt a szél, kicsit esett az eső, másodfokú viharjelzés volt érvényben. Emiatt nemcsak fürödni volt tilos, de az összes vizes program elmaradt. Átszerveztük hát a napot.

Szabaduló-szoba: A tábor „testvérei” segítségével a gyerekek kódokat fejtettek meg, cetliket párosítottak, kulcsot kerestek, ládikát nyitottak ki.


Íjászat: Ide csak néhányan mentünk. Alapvetően gyerekíjjal lőttek, de később kipróbálhatták a felnőtt íjat is. Én elég béna voltam, és a balkezességem csak egy jó kifogás erre. A lányaim viszont, különösen Tündér, jól nyomták, sokszor eltalálták a céltáblát.

Színház: A „Kolozsvári bíró” című ismert Mátyás királyos történetet nézhettük meg a színpadon. Az eredetihez képes tettek bele néhány csavart, ráadásul dalbetétekkel színesítették az előadást.

Szerda



Váltófutás
: Négy fős csapatunk állt rajthoz. Sokáig vezettünk, végül második helyezést értünk el.

Sárkányhajó: Először megkaptuk a mentőmellényeket, majd az evezőket, és a parton megmutatták a helyes evezési technikát. Két hajóba szálltunk be, egy-egy vállalkozó szellemű gyerek dobolt. Hol a dobszóra, hol a vezetőnk vezényszavára húztuk a lapátokat. Jól beeveztünk, és ott különféle játékokat játszottunk, számolás, csatakiáltás, stb. A legjobb az volt, amikor a két hajó egymás ellen versenyzett.  

Digitális kaland: Két csapatra osztva tablet-en kellett különféle feladatokat megoldaniuk, melyek az Erzsébet-tábor öt alapelvéhez kapcsolódtak. Ezek: sport, kultúra, tudomány, honismeret, kereszténység. Táncolniuk és énekelniük is kellett, valamint a végén egy élőképet kialakítaniuk.


Vizes vetélkedő: Egyrészt a parton, másrészt a Balatonban zajlott. Két csapatunk indult. Nagyon lelkesek és ügyesek voltak, végül összesítve az első helyezést érték el! Kint vizet hordtak lyukas pohárban, adogattak kis vödörben, vittek „tálcán” (frizbin), töltöttek befőttes üvegbe… A vízben, hullahopp karikán úsztak-ugrottak át, valamint „felöltöztették” a TESO-kat. A legjobb az volt, hogy a végén Rajmit az egész csapat lefröcskölhette vízzel.

Táncház: Ez csak kevés gyereket érdekelt, de mi Barbival és Tündérrel nagyon lelkesek voltunk. Moldvai zenék-táncok mentek végig, mindegyiket ismertem. Körtánc, párostánc, sortánc, a végén persze az „Ördög útja”. Nagyon jó volt így néptáncolni, meg is beszéltük, hogy ősztől együtt megyünk majd az Eötvös 10 táncházába.

Tábortűz: Mindenki hátra vonult a tűzrakó-helyhez. Vacsoránál kaptunk kis cetliket, arra mindenki ráírhatta negatív gondolatait, az életét akadályozó tényezőket, a legnagyobb problémáit. Ezeket kis zsákba összegyűjtötték, és a Rosszkedv Rém nevű bábunak adták. A rém a sok rosszal együtt elégett a tűzben. A tűznél sokat énekeltünk, pl. 67-es út (Republic), Jó nekem (Ocho Macho), Grund, Érik a szőlő, stb.

Csütörtök

1 perc és nyersz vetélkedőA gyerekek két csapatra váltak szét, ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk, például dobókockákkal vagy pingponglabdákkal.

Vízi kalandpálya: A parton megkapták a mentőmellényeket (hogy a derékig érő vízbe minek, az rejtély). A kalandpályán kötelek vagy kapaszkodók segítségével kellett átmászniuk a magasabb akadályokon, ahonnan csúszda vezetett lefelé. Az ügyesebbek itt nekifutásból átlendültek, majd fejjel előre csúsztak le. Lépcsők, hengerek is akadályokat képeztek. Ahol én ülve bénáztam, ott a profibbak átrohantak. Középen trambulinon ugrálhattak. Egy fiú szorgosan locsolta a pályát, hogy az minél jobban csússzon, és nekünk annál nehezebb dolgunk legyen. Sokan bele is pottyantak a vízbe, volt nagy nevetés.

Táborzáró: Az altábor-zárón kiosztották a különböző versenyekért az okleveleket. A mi csapataink, a Zöld Almák illetve a Zöld Almácskák összesen 5 oklevelet kaptak. A táborzáró fergeteges bulivá alakult, a színpadon megint a TESO-k táncoltak, a gyerekek és tanáraik pedig lent diszkóztak. A ceremónia tűzijátékkal ért véget.

Péntek

Utolsó nap reggel a szokásosnál korábban keltettük a gyerekeket, hogy össze tudjanak pakolni. Lehúztuk az ágyneműt, nagytakarítást csináltunk, szép rendezetten és tisztán adtuk át a szállást. Távozáskor átnézték, rendben vannak-e a jurták, megvannak-e a bútorok, ágyneműk, eszközök.


Leadtuk a kulcsokat a recepción, és búcsút vettünk a tábortól. Hazautazás előtt még kimentünk a Balaton partjára egy órácskára. Aztán irány Nógrád!


A beszámolómat olvasva biztos sokaknak beugranak a régi úttörőtáborok, nekem is sokszor eszembe jutott a gyerekkorom és Sóstó. Sok minden olyan volt most, mint a régi időkben, de sok minden lett a mai igényekhez, lehetőségekhez igazítva.


Egy ilyen tábor sok új tapasztalást ad a gyerekeknek, viszonylagos önállóságot, némi függetlenedést élnek meg, közösségi élményeket nyújt, összekovácsolja a csapatot. Valamint lehetőséget biztosít a pedagógusok számára egy, az iskolainál sokkal közvetlenebb-kötetlenebb kapcsolódásra a diákokkal.


Sajnos három jó programról lemaradtunk, a sétahajózásról, az éjszakai kincskeresésről és a csillagászatról. Ezeket mindenképp bepótoljuk jövőre, addigra a kalandpark is meg fog épülni. Úgy láttuk, jól érezte magát a csapat, a gyerekek nagy része szívesen táborozna újra. Mi Barbival mindenképp. Ha továbbra is adott a lehetőség, akkor 2023-ban is szeretnénk táborozni-táboroztatni, Zánkán vagy Fonyódligeten.


Most pedig újra itthon, nyakig benne a hétköznapi életben: mosás, takarítás, főzés, kenyérsütés. És végre: eső! Jövő héten pedig a nagy találkozás öcsémékkel. Kezdésként egy közös strandolás a Palatinuson.

2022. július


4 megjegyzés:

  1. Te ezt hogy bírod?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit? Másrészt: Ha én a nevemmel szerepelek a világhálón, örülnék legalább egy keresztnévnek.

      Törlés
  2. Hát a tábort, az egész napot együtt a gyerekekkel, irtó fárasztónak tűnik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsa, eleve van 5 saját gyerekem. Másrészt kb. 100 gyereket tanítok az iskolában. Hozzá vagyok szokva a terheléshez. Nekünk ez munka is volt meg kikapcsolódás is. Amennyire fárasztó volt, annyira fel is töltött minket ez a hét.

      Törlés