1+1=1

A héten volt 11. hó 11. napja, aznap 11. óra 11 perckor eszembe jutott az élet matematikája. 1+1=1, „two in one”, ezt a látszólag képtelen számtani műveletet élem most egyre jobban, amikor két egész egyből egy egység születik.

Önismeret és tudatosság: sajnos kezdenek elcsépelt szavakká válni. Pedig mostanában tényleg ezek a területek azok, ahol úgy érzem, a legtöbbet fejlődök. Brutál izgalmas a folyamat: magamat, a másikat és kettőnket figyelni, megismerni.

Teliholdat is hozott a hét, méghozzá pénteken. Épp a lehető legjobb alkalom volt arra, hogy megejtsük a novemberi Sutit. Meg kellett ünnepelnünk pár változást, az egyik barátnőm válását, a másik barátnőm új kapcsolatát, és persze az én sikeres vizsgámat is. 

Ennek örömére koccintottunk, én rosé fröccsel. A gyerekeim szerint ez kész züllés, kezdek alkoholistává válni. Na ja, idén talán háromszor ittam minimális mennyiségű alkoholt, ez a mostani pohár is kitartott egész este.

Megint óriási buli volt! Sokat énekeltem a csajokkal is, egyedül is. Punnany: Élvezd, Follow the Flow: Szélcsend, sőt, még a Nena-Kim Wilde féle Anyplace is (a mi dalunk, hiszen bárhol, bármikor, bármi...), ahol mindenkit, még saját magamat is meglepve németül is énekeltem. Nagyon kezdem megtalálni a hangomat, ezzel párhuzamosan önmagamat is.

Aztán jöttek a duettek, Linkin Park: In the end, Nightwish: Nemo, meg Billy Idoltól a Rebel yell, a refrénnel, hogy „more, more, more!”. Egyre varázslatosabb hely ez a Suti. Ej, biztosan ebben is a telihold a ludas.

A holdat tehát igen, de a napot viszont gyakorlatilag alig láttam ezen a héten. A reggeli köd sokszor egész nap nem szállt fel, volt, hogy annyira tejfölben lebegtünk, hogy a szomszéd kertje alig látszott. Ha meg el is oszlott a pára, az ég egész nap borult maradt. Mindenütt szürkeség, délután meg nagyon hamar sötétség.

Ez a komor időjárás eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra. Energia-mínuszban éreztem magamat, és full motiválatlannak. Ha akadt rá lehetőségem, napközben is aludtam egyet, annyira álmos voltam. Ez a fáradtság amúgy racionális okokkal eléggé megmagyarázhatatlan, mert egyébként se testmozgással, se agytornával nem fárasztottam le magamat túlságosan.

A sport eléggé minimálban van mostanság nálam, egy kis lájtos edzés és egy futás jutott csak a múlt hétre. Ekkor annyira hideg volt, hogy majdnem megfagytam, még a futás végére se melegedtem fel. Jégcsappá változott a fülem, a nyakam és az ujjaim. Bezzeg mostantól! 

Elhatároztam, hogy a zord időjárás nem szegi többé kedvemet, és ha az útviszonyok engedik, télen is fogok futni. Ezért hát ma beszereztem a hideg ellen egy futósapkát, csősálat és vékonyabb kesztyűt és egy vastagabb zoknit. Valamint pusztán motivációként vettem egy új szürke futógatyát. Ebben a szettben fogok kocogni Almáskert virágneves utcáin.

Ma elhoztam az elkészült Europass oklevelet, mely magyarul és angolul tanúsítja többek között a szakmám kompetenciáit és készségeit, a betölthető munkaköröket, a szakmai tantárgyakat (többek között: special services!), valamint a vizsga részletesebb eredményeit (ahol a központi vizsga és a projektfeladat is 5-ös lett). Idegenvezetői munkából most kettő lehetőség is megjelent, de tényleg csak arról írok majd itt, ami már egészen konkrét. Mindenesetre ezen a héten megint megyek hospitálni, méghozzá duplán; úgy látszik, az iskolai tanulás befejeztével a gyakorlati tanulás még nagyon nem ért véget.

Ha már tanulás: ma van kereken egy éve annak, hogy rendszeresen Duolingózom. Nemrég lehetőségem adódott egy fiatal, USÁ-ban élő orosz hölggyel beszélgetnem. Én magam kértem, hogy ne angolul, hanem oroszul kommunikáljunk. Szinte mindent megértettem belőle, és én is majdnem mindent el tudtam neki mondani. Csak a bonyolultabb témáknál kértem, hogy váltsunk át angolra, nagy sikerélmény volt. Az olasztanulás apropóján pedig épp volt ma egy érdekes történés a vonaton, amiből aztán egy jó beszélgetés kerekedett ki.

A hét eseménye, hogy (Tádááám!) anyukám sikeresen egyetlen napon adta el a régi lakását és vette meg az újat. A héten nem sokat pakolásztam nála, annál több volt a virtuális segítségnyújtás a lakberendezés terén. Minden nap lámpákról, fogasokról, szőnyegekről, konyhabútor méretekről, a pisztáciazöld és a bézs szín harmóniájáról és hasonlókról értekezünk. Tavasszal átköltöztetjük őt Óbudára, ahol végre egy tágas, felújított, szép és kényelmes lakásban élheti életét. Már az egész család nagyon várja.

Ha már család: végre sikerült összehozni egy majdnem teljes családi napot. Sajnos Kende, a hétköznapjait ipari alpinistaként x méter magasban töltötte, csak a vége felé tudott felugrani egy rövid időre, de amúgy együtt volt a csapat Budapesten. Az apropó: legnagyobb lányom születésnapja. Virág ugyan csak szerdán lesz 24 éves, de kicsit előre hoztuk az ünneplést a hétvégére.

Mi Nagymamival a jogosítványához járultunk hozzá, a testvérei kézműves workshoppal lepték meg. Kérésére lencselevest főztem, aztán zsemlefasít volt petrezselymes krumplival. Ezen kívül édesség-hegyek.

A torta: Dubai, mivel Virág nagyon szereti a pisztáciát. Alapja ropogós tészta, rajta vastag pisztáciakrém, a tetején vékony csokiréteg. Nem volt rossz, de a Csillag készítette pisztácia-töltelékes csoki-bonbonok nekem sokkal jobban ízlettek, mint a cukrászdai méregdrága torta. A húgai még cake poppal, azaz sütinyalókákkal is meglepték nővérüket.

Hülyébbnél hülyébb játékokat játszottunk, történetírósat meg kanalas-kártyásat, volt rajzolás és activity is. Sokat nevettünk, jó volt a hangulat. Legközelebb karácsonykor gyűlik így össze a csapat, méghozzá nálunk, ráadásul kibővülve, amit nagyon-nagyon várok.

Elhatároztam, hogy idén nagy karácsonyfánk lesz. Az ünnepi menünél meg mindenki egyféle kaját vállal, pl. én pogácsát, Kende salátát, lányok sütiket, Dávid husit, hogy az anyukám, akinek még nagyon nincs rendben a gerince, pihenhessen. Ő „csak” a piát adja. Most kezdett el kicsit megérinteni a karácsony hangulata. Ennek örömére első lépésként ma megvettem a gyertyákat az adventi koszorúhoz. A többi később, step by step.

A végére csak két mondat a politikáról. Megkaptam a nemzeti konzultációt, köszönöm, népem atyja, kiváló gyújtós lett belőle. Aki valóban szeretné elmondani a véleményét az ország helyzetéről, úgy, hogy azt tényleg meg is hallgassák, annak javaslom, inkább a következő oldalt keresse fel: https://magyarokhangja.hu/

2024. november

(A családom tagjai szokásosan nem járultak hozzá, hogy róluk képeket rakjak fel a blogra.)