Ez a hét igazi „overdrive” volt nekem,
nekünk. Sok helyen voltam, sok mindent csináltam. Rengeteg új ember, temérdek jó
élmény. Csak győzzétek olvasni! (Képzelhetitek, milyen volt átélni…)
Áprilisra elérkezett az igazi tavasz. A
hét első felében még pulcsit, dzsekit, nadrágot vagy harisnyát viseltem.
Viszont minden második napon gyújtottam csak be.
A hét második felében már annyira meleg
volt, hogy pólóban, később trikóban lehettem kint a kertben, és amikor csak
tudtam, a teraszon dolgoztam. Ekkor már
egyáltalán nem kellett fűteni a házat.
Mostanra viszont sajnos visszatért a késő
tél, erős széllel és hideggel, éjjeli faggyal. Emiatt újra ég a tűz a
cserépkályhában.
A természet változásait azonban legfeljebb
lassítani, de megállítani nem lehet.
Az egész falu sárgállik az aranyesőtől, nárcisztól.
Kinyíltak az első tulipánok is, ez például
a vár tövében.
Szirmot bontottak a gyümölcsfák, minden
csupa fehér meg rózsaszín.
Örömmel sétálok vagy futok Nógrádon,
különösképpen Almáskertben, és gyönyörködöm a sok szépségben.
Néha a virágzó bokrokról, fákról egy-egy
ágat leszedek, ezek díszítik a teraszt, és anyukámnak is vittem egy csokorral.
A kertben a fehér után már a rózsaszínű jácint is kinyílt.
Később a lila is szirmot bontott.
Virágoznak a ringlófák.
Megjelentek a rügyek
a cseresznyefákon és a japánbirsen.
A fűben ott a sok gyöngyike és
százszorszép, mostanra már a pitypang is.
Mostanra fogyott el a teraszra felpakolt
tűzifa (a többi a ház oldalában sorakozik), emiatt rendet raktam kint.
Az asztal a székekkel elfoglalta a
központi helyet. Nemsokára újra visszatér a meleg, és többnyire ott fogjuk élni
az életünket.
Múlt hétvégén tele volt a tetőtér lányokkal,
a sajátjaimmal és barátnőikkel. Pizzát rendeltem és sütit sütöttek.
Hajakat fontak, hennával festettek egymásra; az én kezemre is jutott a szép
mintákból. Mezítláb sétáltak kint és pingpongoztuk bent. Mindeközben üvöltött a
zene, énekeltünk, táncoltunk.
Ezek után is aktív családi életet éltem. A lányokkal együtt mentünk Budapestre.
Meglátogattuk Kendét az új lakásban. Nagyon tetszett a ház hangulatos kis belső
kertje.
Ezután tettem egy kellemes sétát Újlipótvárosban,
a Thurzó parkban.
Ez egy igazi oázis a bérházak
rengetegében.
Csillaghoz a kollégiumába látogattam el,
ahol még furulyáztam is.
Ez az egyetlen hangszer, amit tudok és szeretek is
játszani.
Nagyon szép kilátás nyílik az ablakból a
budai hegyekre.
Anyukám költözése egyre jobban közeledik, így
erre a hétre is jutott egy lakberendezési áruház-látogatás. Sikerült kiválasztani a
leendő ágyát, amit meg is rendelt.
Segítettünk neki a növények átültetésében.
Szépséges kaspókban várják az átköltözést az orchideák, legénypálmák és
egyebek.
Az idegenvezetés terén is történtek
fejlemények. Hétfő vizsgáztam mint scooter-es guide.
Egy
pesti Essence túrán kalauzoltam vizsgáztatóimat, azaz egy „svéd lányt, valamint
egy fehérorosz és egy cseh férfit”.
Bazilika, Szabadság tér, Parlament után még
a Cipőkhöz is lementük a rakpartra.
Sikeres vizsgát tettem, mostantól az
Emagine-nél is nyitva állnak előttem lehetőségek.
Kedden és szombaton egyfajta Orientation
tour-om volt, egy indiai baráti társasággal, illetve egy szingapúri
nagycsaláddal.
Különböző útvonalakon jártuk be Pest és Buda főbb
nevezetességeit, előbb gyalog átsétálva a Lánchídon, utóbb metrózva, buszozva
jutva fel a Várba.
A Bazilikánál egy rózsafüzér-imádságba csöppentünk.
A Szabadság téren a szovjet emlékműnél "felszabadulásunkat" ünnepelték épp.
A Várban pedig végre sikerült elcsípnünk az őrségváltást.
Munka után a legjobb dolog jó társaságban feltöltődni.
Zuglóban három közeli ismerősömmel találkoztunk, ahol kellemes órát töltöttünk
egymással.
A politika terén is igencsak aktív volt ez
a hét számomra. Kétszer is pultoztunk Judittal és Katival, a Váralja
TISZA-sziget tagjaival. Szerdán Berkenyén, pénteken Diósjenőn
gyűjtöttük a szavazatokat, aláírásokat. Érkeztek fiatalabbak és idősebbek is
egyaránt. Jó volt az velük az ország helyzetéről és jövőjéről beszélgetni.
Először nyugodtabb nap volt, kevesebb
emberrel, több kedvességgel. Néhányan csak úgy támogatásképp jöttek egy-két
szóra, mert már korábban online szavaztak.
Fiatalemberek viccesen megjegyezték:
„Nem is tudtuk, hogy errefelé is folyik a Tisza. De hadd áradjon!” Egy idős
bácsi viszont azzal riogatott minket, hogy majd meglátjuk, milyen lesz az ukrán
búza.
Másodszorra többen jöttek hozzánk, viszont
történtek negatív események is. A következő példák remekül illusztrálják, hová
jutott az emberek gondolkodása és kommunikációja. 1. „Hazaárulók! A hazaárulókra
halál vár!”, üvöltötte egy dzsipből egy vadász.
2. „A saját szaromat is előbb
eszem meg, mint hogy a TISZÁ-ra szavazzak!” Ez egy idősebb nő volt, akinek csak
ennyit reagáltam: „Kedves egészségére, további szép napot!” 3. Megkérdezték,
minek jövünk Fideszes faluba. Remélem, hogy jövőre már nem lesz az.
A tavaly leváltott nógrádi polgármester és
mások „barátságos” tekintetével többször is találkoztunk, de mi csak
mosolyogtunk. A helyi bolt üzletvezetője viszont csokival és üdítővel
ajándékozott meg minket.
Pénteken aztán a párommal együtt
visszatértem Berkenyére és Diósjenőre is.
Ez igazi randinap volt, amikor itthon
is töltöttünk kellemes időt egymás társaságában, és be is jártuk a környéket.
Berkenyén most virágoznak a vérszilvák! Ez
az a fasor, ahová ezidőtájt turisták sokasága zarándokol el, és most már nálunk
is hagyománnyá vált, főleg, hogy csak pár kilométerre van tőlünk. Újdonság
viszont, hogy a Vár Vendéglő kitelepült ide, és innivalók mellett lepényt meg
palacsintát is lehet kapni náluk.
Lesétáltunk az úton a fák között, és élveztük
a természet szépségeit.
Láttunk lovakat is egy tanyán.
A rózsaszín virágokkal
szép harmóniában voltak az alattuk lévő sárga aranyesők.
Innen átmentünk Diósjenőre. Útközben
megálltunk fotózni, mert a Börzsöny nagyon szépen mutatott a háttérben.
A faluban vettünk egy fagyit, amit a
közeli parkban nyaltunk el.
Innen a tóhoz mentünk, ahol a horgászóktól
távol lévő oldalon ültünk ki egy stégre.
A padról gyönyörködtünk a tó és a hegyek
látványában.
Hazafelé menet még a Nógrádi várnál is
megálltunk. Fel akartunk menni teljesen, de a lezárást sajnos megerősítették,
nem lehetett bemászni a várba.
Viszont láttunk legelésző kecskéket a
domboldalban, és első tulipánt is.
Nagyon meleg volt, csak egy pántos rövid
nyári ruha és szandál volt rajtam. Az idén ez volt az első nap, amikor ilyen
lengén és szabadon lehettem.
A szombat is egyfajta randinap volt, tele izgalmakkal
és várakozásokkal. Újpesten például egy pultnál finom szörpöt ittam.
Megbizonyosodtam róla, hogy minden, ami eddig történt velem, beérett.
Jár nekem az a sok jó, amit az élettől kapok. Mert megérdemlem!
A második állomás Dunakeszi volt. A Bauhausba
ezúttal célirányosan érkeztünk, én bambuszrólókat vettem. Nálam ugyanis a házban
egyáltalán nincs függöny, viszont rá kellett jönnöm, hogy az erős fény és a
kíváncsi tekintetek elől kell ide egy árnyékoló. Jó dolog a nézelődés és a
rácsodálkozás a látványra, de azért szabjunk neki némi gátat.
A 2-es úton baleset miatt elterelték a
forgalmat, így hosszú-hosszú ideig araszolgattunk hazafelé az úton. Jó volt közben
megbeszélni a hét történéseit. Fokozatosan egyre erősebb bennem a megismerés,
megértés és elfogadás.
Este a Mona Lisában pizzát vettünk. Itteni
kedvenc a négy évszak: borsó (tavasz), kukorica (nyár), gomba (ősz), húsevőkek
sonka, vegáknak ananász (tél).
Kreatív gyerekeim először ceruzával
kiszínezték, később ki is festették a pizzásdobozokat.
A hajnali beszélgetés, a reggeli ébredés is emlékezetes marad. (Hosszú évek óta talán ez az első fotó, ahol copfban van a hajam.)
Miután a lányok útnak indultak a
kollégiumba, vasárnapi pihenésképp rendet raktam, kitakarítottam, mostam,
mosogattam, satöbbi. Közben nagyon szépen rendeződtem én is,
lecsengett és helyre került bennem sok minden.
Zsúfolt hét volt, tele életre
szóló élményekkel. A bejegyzés címe azonban nemcsak erre, hanem a mi egyik közös
dalunkra is utal.
„I wanna lose myself, I wanna come alive,
I wanna feel the love, go into overdrive.”
A másik közös
dalunk a „Strange love” a Depeche Mode-tól…
2025. április
