Visszavonulás

Az idő szavára hallgatok, és haladok az áramlattal. Habár ma épp 20 fok van, és ebben a pillanatban ragyogóan süt a nap, – igaz, ma már volt szél és eső is –, úgy összességében itt az igazi ősz. Az a hamisítatlan, nyirkos, borús, ködös.

Kezdek megbarátkozni a köddel. Gyönyörű, ahogy megül a pára a réten, ahogy a tó ködbe burkolózik. Ilyenkor úgy képzelem, engem is beborít a köd, észrevétlenné, láthatatlanná válok.

A „Visszavonulás” kártyát húztam. Érzem én is, hogy jön a begubózás, az elcsendesülés. Az ember a kertből egyre inkább a házba kényszerül. És mindenféle békés, lassú tevékenységet folytat.

Én például olyanokat csináltam, hogy sok oldal követését leállítottam az interneten. Inkább csak azokat hagytam meg, amelyekhez valamilyen személyes kötődésem van, vagy amelyekkel ma is tudok azonosulni. Néhány csoportból kiléptem (már eleve nagyon kevésben voltam tag), és az összes fb-csoportomban lemondtam az admin-jogomról. Történelmi pillanat: mostantól nincs egyetlen saját csoportom se, és ez fura módon megkönnyebbüléssel töltött el.

Egyszerűen nincs kedvem ilyenekkel tölteni az időmet, számomra lényegtelen dolgokra fordítani az energiámat. Nem akarok csatározásokban részt venni, de ezek tanúja lenni sem. A netezés még mindig elviszi a fókuszt olyan irányokba, ahová nem szeretném.

Tévedés ne essék, számomra a visszavonulás nem megfutamodást jelent, mint ahogyan az elfogadás sem egyenlő a beletörődéssel. Egyszerűen úgy érzem, így az 50 felé rohamléptekkel haladva, hogy nem akarok olyan dolgokkal foglalkozni, amiket nem szeretek.

Miket is szeretek csinálni?

Szeretem az otthonomat rendezgetni. Pakolászni, dekorálni. Jelenleg őszi gyümölcsök, alma, birs, szőlő, zöldségek, paradicsom, patiszon, termések, gesztenye, dísztök díszítik a házat.

Ha jön az ihlet, akkor szeretek a kertemmel foglalkozni (nem mindig jön, inkább ilyen kertészkedős rohamaim szoktak lenni).

És még mindig nyílik a rózsa!

A nyárfa lehullott sárgás levelei beborítják az északi kertet.

A diófa barnás levelei beborítják a nyugati kertet.

Az őszirózsák a kertben mostanra mind elhervadtak, de vettem krizantémot, a lehető legősziesebb színt, rozsdavörös-narancsos-barnás, hogy becsempésszem a hangulatot az otthonomba.

Még mindig találok vadvirágot a réten, most éppen sárga csokrot szedtem.

Bemenekítettem a fagyok elől a házba muskátlikat, egyéb cserepes növényeket.

Szeretek az új konyhámban az új tűzhelyen főzőcskézni, még inkább mindenféle finomságokat sütögetni. Ex-tanítványaim néha írogatnak nekem, nagyon cukik. Az egyik kislány átküldött egy nutellás-süti videót, amit ő is, és én is megsütöttünk ugyanazon a napon. Nagyon finom lett!

Csillag csokis puszedlit, Tündér mézes amerikai palacsintát készített.

Szeretek olvasni, nagy kedvencem most Budai Lotti kortárs trilógiája. Legutóbb épp, a sors fura fintora, hogy életemben először azon a napon kezdtem el olvasni R. Kelényi Angelika könyvét, amikor jött a hír, hogy az írónő meghalt.

Nagyon szeretek sokat és egyre többet írni. Hurrá, hurrá, ez egy ideje kiegészítő jövedelem-forrásom is. Egy hosszabb nyári szünet után újra vannak írásos munkáim! Egy honlapra kell tartalmakat készíteni, gyerekekkel kapcsolatos témában, mostanság főleg a jeles napokra kihegyezve. Jól esett, amikor a főszerkesztő ezt írta nekem: „Ez jó, Réka! Alig kellett belejavítani. Kerek is, érdekes is. Thanks a lot!” Yes!!! 

Szeretek írás közben magamról és a világról gondolkozni, magamat az írásaimba belecsempészni. A valóság ihlette szereplőket, helyszíneket, eseményeket a történetbe belehelyezni, majd hagyni, hadd alakulnak át úgy, ahogyan nekik tetszik. Most belekezdtem egy új témába, egy olyan regénybe, aminek az írása közben nagyon mélyen kell magamba néznem. Nehéz is, hasznos is, érdekes is, nagyon jó belső utazás!

Szeretek menni mindenfelé, gyalogolni, kirándulni, utazni, várost nézni, kirándulni, túrázni. Szeretek sportolni, mozogni, kihajtani magamból a bennem lévő energiákat. A hét közepén reggelre mínuszok voltak, deres volt a fű. Futottam egyet a vár körül, hát komolyan mondom, majd lefagyott az orrom, a lábujjam, és az ujjam, pedig kesztyű is volt rajtam.

Szeretek táncolni, a zene ritmusára, dallamára mozogni. Zenét hallgatni, itthon max. hangerőn vagy koncerten.

És ami a legújabb: csendben lenni! A csendet meghallani (ez egyre jobban megy), a számat néha végre befogni (ez kevésbé, de már egész jól alakul).

Egy kedves ismerősömmel beszélgettem, aki azt mondta, hogy az elmúlt időszakban (főleg az utóbbi egy-másfél évben) nagyon sokat változtam. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb lettem. Azonban: figyelem! A nyugalom nem unalom!

A péntek nagyon nem visszavonulós nap volt. A Hesz-ben például megtartották az október 23-i megemlékezést, amit sajnos nem láttam, pedig Kincsőék osztálya készült az ünnepi műsorral.

Nekem viszont Vácra kellett mennem, az „átvilágítás napjára”. Először, és életemben is legelőször, mammográfiára mentem. Tudom, az emberek két táborra osztódnak. Az egyik szerint ebben a korban nagyon fontos az évenkénti szűrővizsgálat, a másik szerint szarjam le, felesleges, veszélyes, stb. Én valahol a kettő között állok. Ne is kérdezzétek miért mentem el végül, talán egyszerűen kíváncsiságból. Hogy megtapasztaljam, milyen is ez. A hallottak-olvasottak alapján sokkal rosszabbra számítottam, de nem is volt fájdalmas, épphogy csak egy picit, de még abszolút elviselhető mértékben kellemetlen.

Utána fogröntgenre mentem, életemben először készült fotó az állkapcsomról. Aszongya a nő, hogy vegyek le magamról mindent, nyakláncot, fülbevalót (ki is vettem mind a hetet), orrpiercinget. „Mi? Hát én azt tuti nem fogom kivenni! Nem is tudom!” Bent is hagytam, nem is zavart be a képbe. Újabb lépést tettem ezzel a csodálatos új fogsorom elkészüléséhez.

Mindeközben Vácnak olyan részein jártam, ahol még soha, vagy nagyon régen. Kattintottam is néhány fotót a Dunakanyar színházról, a Vörös-házról, a Posta-parkról és az Evangélikus templomról. Ez utóbbi képen balra látható az épület, amiben új munkahelyem, a nyelviskola található. Bezárt az Adria fagyizó, ők is úgy gondolják, hogy végérvényesen itt az ősz.

Ahhoz képest, hogy a visszavonulás volt a kiindulópont, azért a végére esett szó eseményekről is. De összességében tényleg nyugodt és csendes időszak ez most. Ezért ki is használom a hosszú hétvégét, és ÍROK! Az írás számomra munka is, tehát cikkeket, és tanulás is, tehát idegenvezetés és turizmus tananyagot, orosz házi feladatot, nyelvtani- és szókincs-gyakorlást. Valamint ezt a blogbejegyzést a „Réka útjá”-ra. Már készül a következő is, ami a különböző személyiségtípusokról, archetípusokról fog szólni. 

2023. október

Péntek 13

Boszorkányok napja. Az én napom. 😊 Bár épp a képzésen hallottuk, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. Legalábbis Könyves Kálmán szerint. Szerintem márpedig vannak. Ugyanis léteznek jó boszorkányok is, akik másoknak segítenek.

Azt mondják, a Péntek 13 baljóslatú nap. Velem viszont semmiféle szerencsétlenség nem történt ezen a napon. Már ha a maratoni háromórás fogorvosi kezelésemet nem számítjuk. De ezt a cél érdekében el kellett viselnem, főleg, hogy közben Bea és Zselyke ismét rendkívül jól szórakoztatott a poénjaival. A héten meglesz a koronám, jövő héten a hidam. A képen épp a váróteremben vagyok, látható, hogy a balfelem kissé feldagadva. Épp arra várok, hogy hasson az injekció, zsibbadjon a szám, kezdődhessenek a gyötrelmek.

Ezt leszámítva viszont csupa jó dolog történt velem. Például Lacival elmentünk együtt futni. Almáskerti haverommal idén már motoroztam egyet, most hívott, hogy sportoljunk közösen. Számomra a futás alapvetően magányos tevékenység, talán csak Barbi barátnőm volt az egyetlen, akivel együtt futottam, amikor még Berkenyére jártunk jógázni. Ezúttal is a szomszédos falu volt a cél, a réten át vitt főleg az utunk, de aztán tettünk egy kitérőt is az erdő mentén a vadászlesig.

Budapesten anyukámnál ebédeltem. Pont addigra múlt el az injekció hatása, végre nem volt zsibbadt és dagadt a szám, de olyan nagyon nem volt kedvem rágni. Ezért vajgaluskás karfiollevessel kínált, aztán még egy fehércsokis jégkrémet is kaptam tőle. Én meg saját patisszont és házi szilvabefőttet vittem nekik ajándékba.

Végre sok hónapos kihagyást követően eljutottam táncházba. Szokásos együttes, Tázló, szokásos helyszín, Eötvös 10. Erzsi barátnőmmel találkoztam össze, aki a gyerekei társaságában érkezett. Valamint ott volt Gábor bácsi, akit vagy fél éve nem láttam, és aki a tőle megszokott módon most is velem járta a páros táncokat.

Mondjuk mégiscsak volt aznap egy dolog, ami nem pont úgy történt, ahogyan azt szerettem volna. Egy előre kitalált esemény sajnos meghiúsult. Ám mivel mostanság a spontán énem többnyire győz a tervezős énem felett, ezért nem bántam, hogy volt, ami nem történt meg, és örültem, hogy megtörtént az, ami.

A szombati újhold abszolút megújulást hozott számomra, az idegenvezetői tanfolyamom tényleges kezdetét. Ennek örömére vettem is magamnak egy csodaszép új füzetet. Először arra gondoltam, hogy rögtön laptopba jegyzetelek, de nincs kedvem magammal cipelni. Ráadásul az is a tanulás része lesz, amikor majd a kézzel írott jegyzeteimet begépelem dokumentumba. Kb. száz éve nem írtam ennyit tollal, papírra.

Tanárunk egy szimpatikus hölgy, vele fogunk a legtöbbet találkozni a képzés alatt, ő tanítja nekünk az idegenvezetés elméletét és gyakorlatát, valamint az országismeretet. Tetszik, hogy az adatokat sztorikkal színesíti, és bőven van az óráján humor is. Ilyenekről tanultunk, mint: budapesti kiskör és nagykör, különböző rövidítések, étkeztetés, transzfer, szálloda… A lehető legteljesebb részletességgel átvettük a Hősök terét és a Városligetet. Ez tulajdonképpen virtuális időutazás is volt a múltba, mondjuk úgy a Honfoglalástól Mátyás királyig, valamint az Millennium okán a XIX. századba, a boldog békeidőkbe is.

Sikerélményem volt, úgy érzem, megfelelő a tudásom, a műveltségem. Sorra jöttek elő a történelemből tanult nevek, évszámok, események. Mivel a fővárosban nőttem fel, így a tanárunk által említett épületeket és utcákat-tereket mind ismerem.

A csoportban rajtam kívül 20 lány van és 8 fiú. Andi, Anette, Annamari, Barbara, Bea, Csilla, Dominika, Gina, Judit (2x), Juli, Márti, Móni, Réka, Szabina, Szonja, Timi, Zsanett és Zsófi, valamint Alex, Ábrahám, Dávid, Gergő, Kornél, Levi, Márk és Szilárd. Jó kis társaság vagyunk szerintem így együtt majdnem harmincan. Lehet tippelni, ki hozta létre a fb-csoportot a csapat számára…

Szombaton a legnagyobb lányommal találkoztam. Beültünk a Westendbe, én pizzáztam, ő meg hozott karamellás-almás-kekszes sajttortát, amit a párjával együtt alkottak. Isteni volt! Tök jót beszélgettünk, nagyon örültem végre egy kis kettesben töltött időnek.

Kendénél a hétvége általában a bulizásról szól, így sosem tudhatom, hogy anyukám lakásának nappalijában hány embert fogok reggel találni. Különböző, számomra ismerős és ismeretlen fiúk és néha lányok töltik ott az éjszakát a partik vagy koncertek után, ki a kanapén, ki a fotelekben, ki a földön pokrócokon feküdve. Hajnalban érkeznek, és mikor elmegyek onnan, még javában alszanak. Ezúttal az Akváriumban buliztak; én ott két hét múlva fogok. Vettem ugyanis egy jegyet az idei év számomra egyik legnagyobb felfedezettjének koncertjére, az Analóg Balatonra.

Nem bírom ki, hogy ne írjak a másik nagy felfedezettemről, Azahriahról! Hihetetlen, amit ez a srác elért a hétvégén! Teltházas Puskás Aréna, duplázás, majd triplázás. Több tízezres, sőt, százezres érdeklődés a májusi koncertjeire. Történelmet írt! Nagy előadók, együttesek méltatják ők, a fanyalgók pedig szerintem csak irigykednek, hogy nekik csak egy Bp Park, max. alkalmanként egy Papp László Aréna jön össze. A srác üstökösként száguld a világhírnév felé. És ha a vejem lesz olyan jó arc, akkor a segítségével én is ott leszek május végén ezen az eseményen.

Míg én távol voltam, lányaim itthon "garázdálkodtak". Barátnőztek, társasoztak, sétáltak, beszélgettek. Sütöttek grillsajtot és süteményt. Feldíszítették a nappalit égősorokkal, mert szerintük annyira karácsonyi már a hangulat. Két nap távollét után hazatérve a házat meglepő módon rendben találtam. Sőt, hatott az erélyes szülői kérésem: behordták a tűzifát a teraszra.

Ma ugyanis végre begyújtottam a kályhába. Kellett is, hiszen a szombati meleg után jött a vasárnapi hideg. Kb. 15 fokot zuhant egy nap alatt a hőmérséklet. Míg szombaton ujjatlan ruhában mászkáltam, addig vasárnap póló, vastag pulcsi és bőrdzseki volt a szettem.

A begyújtás amúgy nem annyira nagy szám, csak a fűtési szezont nálunk mindig a fiam szokta elindítani, ezúttal viszont én voltam az elkövető. A tavaszi eldugulás, visszafüstölés után nagyon drukkoltam, hogy eléggé jól tisztította-e ki a kéményseprő a kéményt és a kályhás bácsi a kályhát.

Jelentem: igen! A kéményt papírral kicsit előmelegítettem, utána pöccre begyulladt a jó száraz fa. A füst végre nem a kályhaajtón áradt ki, hanem a kéményen át, és nem a házat árasztotta el, hanem a levegőbe illant el. Nagyon jó érzés úgy hazajönni este a nyelviskolából, hogy kellemes meleg van nálunk.

Ezennel a féléves őszi-téli szezont hivatalosan is megnyitom. Igazi Ősz: ON!

2023. október

Csend és Rend

Csend és Rend. A hétvégémet ez a két szó jellemzi a legjobban. A gyerekek elmentek a szélrózsa minden irányába. Virág Budapesten dolgozott, Kende Balatonakarattyán. Csillag részt vett az Atilla Királyos szülői napon Abán, aztán Pázmándra ment. A két kicsit pedig a Bakonyban töltött két napot.

Én pedig… Nos, ha azt hiszitek, hogy kihasználtam az időt, és délig aludtam majd pihentem, akkor tévedtek. Na jó, csak félig. Mert mikor lement a nap, tényleg olvastam és írtam, bezzeg nappal! Elhatároztam, hogy nem halogatom tovább a rendrakást és nagytakarítást. Ezért hát nekifogtam, és (szinte) mindenhol rendet és tisztaságot varázsoltam a házban és a kertben.

Szokásomhoz híven mindkét nap korán keltem, és elvégeztem a reggeli edzést. Majd dologra fel! Megcsináltam a listámon lévő, régóta esedékes tennivalók nagy részét. Az idő nagyon változatos volt, ezért amikor sütött a nap és melegebb volt, kint tevékenykedtem, amikor meg beborult és lehűlt az idő, akkor meg bent.

Hatalmas nagymosást rendeztem. Leszedtem a lakástextíliákat és kitisztítottam őket. Szinte egész nap forgott a mosógép, folyamatosan teregettem, illetve szedtem le, ami megszáradt. 

Átnéztem a ruháimat, és kiselejteztem közülük jónéhányat. Rendet raktam a vállfákon és polcokon.

Porszívóval végigjártam a házat, különös tekintettel a sarkokra és a mennyezetre. Azért egy-két pókhálót meghagytam, mert, tudom fura, én szeretem, hogy laknak nálunk. Nem félek tőlük, és megfogják a kártevő rovarokat. Mindent lesúroltam, mindenhol felmostam.

Feltöltöttem a vödröt faforgáccsal. Mi ugyebár kinti budit használunk, ahol a végterméket nyáron vagy forgáccsal, vagy fűrészporral, télen, a fűtésszezonban pedig hamuval szórjuk le.

Elpakoltam a konyha felújítása után a ház mellett és a teraszon szétdobált szerszámokat, eszközöket.

Az új elektromos tűzhely kiválóan működik. Így hát egyedül lejuttattam a régi gáztűzhelyet palackostul a sufniba. Jó lesz tartaléknak.

A kinti tárolóban pakolásztam egyet, hogy átláthatóbb és használhatóbb legyen a tér. Elmondhatom, hogy végre teljes a rend a teraszon és a sufniban.

Bár azt hittem, vége, de még mindig találtam zöld paradicsomot a töveken. Most még a teraszon érnek az asztalon, jövő héten beviszem őket a házba, és megesszük az összeset.

A rózsabokor szerintem legutolsó virága nyílik most. Lemetszettem a virágos kertek utolsó virágait.

A legeslegutolsó gyógy- és fűszernövényeket szedtem le és kötöttem egybe. 

A teraszon fellógattam a Vivitől kapott csokrokat.

A régóta kint száradó növényeket pedig bevittem a konyhába, és feldolgoztam. 

Szétválogattam őket fajtánként, ebben segítségemre volt, hogy friss ötletként idén minden növényt különböző színű fonallal kötöttem össze, így leszáradva is könnyű volt őket megkülönböztetni.

Lemorzsoltam és fonott kosarakba raktam őket. Főleg mentából, citromfűből és oregánóból lett sok. Itt még száradnak egy ideig, aztán befőttesüvegbe kerülnek, majd fel a polcra a társaik (bodza, hárs, akác, útifű, cickafark, pásztortáska) mellé.

Eltettem régi fűszerpaprikát és tavalyi aszalt csipkebogyót. Bevittem a lekvárokat, a befőtteket pedig megpróbálom eladni, mert nálunk senki sem fogyasztja őket.

Komolyan, egészen más minőség az új konyhában lenni. Néha csak úgy bemegyek oda, élvezem az ottlétet, nézegetem, gyönyörködök benne.

A cica eltűnt... Pedig végre véglegesen befogadtuk volna. Etettük, itattuk, gondoskodtunk róla, de egyszer csak nem láttuk sehol. Ötödik napja se híre, se hamva…

Az időjárás kezd igazán őszies lenni. Az elmúlt két-három napban már kifejezetten hűvös volt nappal és hideg éjjel. Azt mondtam magamban, még bírom és nem gyújtok be, pláne, hogy a hét második felére még kellemesebb idő ígérkezik. Most is épp a Dunaparton üldögélek Vácon és süttetem magam a napon.

A hosszabb lyukasórámban továbbra is egy kifőzdében ebédelek, pl. rántott gombát rizibizivel, utána jön az elmaradhatatlan fagyi az Adriából. Attól tartok, a mostani volt idén az utolsó. Szerintem utána jó néhány hónapig nélkülöznöm kell kedvenc fagylaltomat, hiszen tavasszal nyitnak majd ki legközelebb.

Aztán kimegyek a folyóhoz, keresek egy kellemes padot. Ide letelepszek, és tanulok vagy chattelek, írok vagy olvasok. Hallgatom a kiránduló csoportok zsivaját, néha tülköl a komp, megpihen a közelemben egy-egy kerékpáros. Ám alapvetően ki tudom zárni a külvilág ingereit, és egy város közepén is magam vagyok.

Egyre jobban szeretek csendben, egyedül lenni… Azért a csendet néha megtöri egy-egy zeneszám meghallgatása (üvöltetése és üvöltése by Réka), avagy telefonbeszélgetések vicces vagy izgalmas témákról.

Állítólag ez az indián nyár csak hétvégéig tart, aztán komoly lehűlés és csapadék ígérkezik. Ezért míg tanfolyamon leszek Budapesten, addig a lányok szépen behordanak egy nagy adag tűzifát és gyújtóst a teraszra, és mikor megérkezek, megejtjük a szezon legelső begyújtását. Ezzel hivatalosan is megnyitjuk a kb. fél évig tartó „téli, benti” időszakot.

 

2023. október