Bécs

Életem legelső külföldi utazása Bécsbe történt. Képzeljétek el, hogy amikor 10 éves voltam, négyes találatunk lett a lottón! Több mint 100.000 forintot nyertünk, ami akkoriban nagy szám volt. Jutott belőle lemezjátszóra, tévére - és egy ausztriai utazásra is.

Szárnyashajóval mentünk odafelé a Dunán, visszafelé pedig vonattal utaztunk. Emlékszem, anyukám nagyon izgult, amikor jött a határőr, mert elrejtett a csomagjába valami vámolandó cuccot. Szerencsére megúsztuk. (Valahogy azóta is jelentkezik egy kis görcs a gyomromban minden határátlépésnél…)

Mekkora szám volt már a McDonald’s meg a Lego-áruház! Reggelire nutellás császárzsömlét ettünk, napközben a Mariahilfer Strassén sétáltunk. Megnéztük a Schönbrunn-t meg a Hofburgot, és felmentünk a Stephanskirche tornyába is. A Práterben a nyamvadt öcsém félt volna a magasban, ezért az izgalmas óriáskerék helyett egy béna macis körhintára ültünk csak fel. És kaptunk közösen egy pittyegős-nyomogatós játékot, ahol sárkányokat kellett kardokkal eltalálni.

Ezt követően még egyszer jártam „sógoréknál”, 15 éves koromban. Ekkor édesanyám párjának autójával mentünk, szóval belefért több program. Azelőtt nem sokkal halt meg Zita királyné, és a Kapucinusok templomában tele volt koszorúkkal a sírja. 

Vittük a nagymamámat is, aki nagyon meghatódott a sok szép látnivalótól (ha jól tudom, Nana ekkor volt életében először és utoljára külföldön). A kötelező körökön (pl. Stephansdom) kívül megnéztük a színes és csálé Hundertwasser-házat is.

Szép csendben eltelt 28 év az életemből, Ausztria nélkül. Amikor is december elején kibontottuk apukámék karácsonyi ajándékát, egy borítékot, ami egy bécsi utazást rejtett. Ehhez tudni kell azt, hogy mikor a szüleim mostanság megkérdezik, mit szeretnénk születésnapra vagy karácsonyra, én mindig az élményekre szavazok. Szerintem sokkal jobb egy élményfürdő vagy a Csodák palotája, mint a 128. műanyag vacak játék.

Az utóbbi években mi többször kaptunk élményként utazást. Eddig mindig kettesben mentünk, de ezúttal kivételesen négyesben, ugyanis édesapám és felesége is velünk tartott. Kora reggel indultunk busszal Budapestről, és délelőttre már a városháza előtt voltunk. 

Ragyogó napsütésben kezdtük meg a városnéző körutat. Elhaladtunk a Várszínház épülete előtt, és megálltunk fotózni a Parlamentnél is. A Szépművészeti és Természettudományi Múzeum között köszöntöttük Mária Teréziát (pontosabban a szobrát).

Aztán a Hofburgot jártuk be, ahol sok jellegzetes bécsi fiákert is láttunk. Eleinte a csoporttal tartottunk, de az idegenvezetőnk annyira idegesítő nő volt, hogy később otthagytuk őket, és önállósítottuk magunkat.

Apuék egy különleges élményre fizettek be minket: megnéztünk egy interaktív kiállítást Bécsről. Élethű és mozgó bábukon „elevenedett meg” Sissy és Ferenc József. 4D-s filmet láttunk a város történelméről, ahol a legizgalmasabb, az volt, amikor „a lábunkhoz ért a rohangáló patkányok farka”. 

Láttuk, hogyan épült fel a Stephanskirche, amit még egy repülő hintóról is megnézhettünk. Körhintáztunk valcerre, és bejutottunk egy pestis-verembe is. Bécs bombázását egy légópincében éltük át, szirénázással. Nagyon élveztük!

A kora délután kicsit furcsán telt el, mert egy olyan éttermet keresgéltünk, ahol Apuék egyszer nagyon finomat ettek, és ott mindenképp meg akartak minket hívni egy bécsi szeletre (engem persze valami másra). Összevissza kóvályogtunk a belvárosban, a Kärtner Stressé-tól az Operaházon át a Maria Hilferig mindent bejártunk, időnként hózáporban. 

Végre rátaláltunk, de a sors fura fintora, hogy zárva volt (Bécsben csomó minden zárva van vasárnap.) Kerestünk hát egy hangulatos olasz éttermet, ahol a többiek bécsi szeleteztek, én meg pizzáztam egyet.

Mire megtömtük a hasunkat, már besötétedett, úgyhogy irány az adventi forgatag! Két vásárban is jártunk, az egyik a Mária Terézia szobornál volt, a másik pedig a Városháza előtt. Fények, korcsolyapálya, kézműves standok, kolbászillat, mézeskalács, és hatalmas tömeg.

Nekem bejött a bécsi fíling, egyszer talán majd a gyerekeimmel is eljutok oda.

2018. január