Influenza

Nem emlékszem, voltam-e már valaha ilyen vacakul. Bizonyára igen, talán gyerekként, vagy fiatalkoromban, de ugye ismerjük az idő természetét. Szereti elhalványítani a vacak emlékeket, hogy a sláger után szabadon csak a szépre emlékezzünk. De az utóbbi évekből tényleg nincs emlékem arról, hogy betegség így ledöntött volna a lábamról.

Emlékeztek, mikor zord apja elküldi Süsüt az ellenséghez, ő viszont, ahelyett, hogy legyőzné, meggyógyítja? "Beteg volt! Influenza!' - mondja tök bárgyún és tök cukin. 

Amikor ezeket a szavakat papírra (gépbe) vetem, már persze minden okés. Miközben azonban zajlottak az események, képtelen voltam írni. Ráértem volna, ültem is a laptop fölött, de a fejemet üresnek éreztem. Nem jött az ihlet. Tehát a betegség nemcsak a testemet, de a tudatomat is megmérgezte.

Köhögés (szárad, fel nem szakadó), orrfolyás, láz (szerencsére nem túl magas), gyengeség, ismerjük a klasszikus tüneteket.  De Réka játszotta a menő csajt, aki megbirkózik minden nehézséggel. Naná, hogy kitaláltam: lábon élem túl ezt a rémálmot! Nemcsak tanítani mentem be, de túléltem egy maratoni háromórás féléves értekezletet, és egy tripla szülői értekezletet is. (Nooormáááliiis???)

Sajnos annyira étvágytalan voltam, hogy vagy öt napig alig ettem valamit. Teán (izzasztó bodza, vírusölő kakukkfű), gyümölcsön, és max. egy fél szendvicsen kívül napokig nem került semmi a gyomromba. A végére úgy legyengültem, hogy csuda. És le is fogytam. Más talán örült volna neki, én viszont a meglévő 55 kilómból nem szándékoztam még hármat-ötöt leadni – de sajnos sikerült.

„Baromira” tudatos emberként természetesen elgondolkoztam az okokon. Én vagyok az a fura szerzet, aki szerint minden betegség mögött áll valami lelki ok, minden testi tünet visszavezethető egy lelkire. Nem kellett túl sokáig agyalnom azon, miért váltam most fogékonnyá a kórságra.

Az csak látszólagos indok, hogy a napjaimat több mint 150 gyerek között töltöm, akik közül 100-at tanítok is. És a suliban tényleg végigsöpört a gyerekeken a járvány, volt osztály, ahol a diákok fele hiányzott. De abban is hiszek, hogy akár több ezer beteg ember közé is bemehetek, mégsem kapok el semmilyen fertőző nyavalyát, ha kellőképpen fel vagyok ellene vértezve.

Én most nem voltam. Akkora stresszt jelentett számomra a nemrég teljesített minősítési eljárás, hogy szerintem ettől gyengült le totálisan az immunrendszerem. Délelőtt tanítottam, délután házimunka és gyerekek, este-éjjel pedig írás és készülés, írás és készülés. Csoportleírás, esetbemutatás, tematikus egység tervezése, óratervek. Nem volt nap, hogy éjfél előtt feküdtem volna le, és nem volt éjszaka, amikor nem riadtam fel valamiért. Vagy iskolás rémálmok gyötörtek, vagy az agyamban végtelenségig pörgő hülye programok. EZT tette velem ez az egész.

Persze mondhatnátok, miért hagytam, hogy ekkora hatással legyen az életemre. Hát mert én ilyen tökéletességre törekvő élőlény vagyok, aki ha feladatot kap, azt időre és pontosan és a száznál is több százalékosan hajtja végre. A minősítésről még fogok írni, mert hiába csengett le az utóhatása, még akkor is itt motoszkál bennem…

Pár nap múlva aztán sikerült a férjemre is ráragasztanom az influenzát, és középső lányom volt az, aki rövid ideig gyengélkedett, köhögött - a többieknek kutya baja se lett. Szép lassan visszatér minden a normál kerékvágásba. Tanítás és tanulás, sütés-főzés, mosás-teregetés, gyerekekkel beszélgetni, leckében segíteni, satöbi, satöbbi…

Néha azért bekattan, mennyivel könnyebb volt otthontanulósan. Aztán meg rögtön az, mennyivel nehezebb. A két gimis gyerekem egyhetes külhoni osztálykirándulása 100.000 forint lesz, hát ezért is csinálom most ezt a taposómalmot. Megéri? Ki tudja? Sokat csalódok bennük (tudom, a csalódást a saját fejemben lévő elvárások okozzák), távolodunk egymástól, nehéz a kommunikáció, keveset vannak itt, keveset segítenek, keveset beszélgetünk. Vajon visszatér a régi jó anya-gyerek kapcsolat, nem tudom, csak reménykedek.

Most már, hogy meggyógyultam, ilyeneken is tudok töprengeni…
(Írásomat a szilveszteri Csóványos-túra fotóival illusztráltam.)

2019. február