Advent

Rég volt ilyen sűrű a december, ami egyrészt jó, mert rengeteg eseményen vettünk részt a gyerekekkel. Az benne a nem annyira jó, hogy kevés lehetőség akadt az elcsendesedésre és elmélyülésre magunkban. De hát ez most egy ilyen év…

December legelső napján, szombaton Tündérék cirkuszba mentek az osztályával.

Másnap a lányok elkészítették az adventi koszorút, és meggyújtottuk rajta az első gyertyát. Idén vettük néhány új kelléket hozzá a hobbiboltban a sok éves régiek helyett. Sajnos Virág nem jött haza arra a hétvégére, de telefonon levezényelte, mit hogyan fessenek, díszítsenek rajta.

Ezen a napon húzhattak először a zsebekből adventi zsákot. A szuper falra valót még Nagymami varrta néhány évvel ezelőtt, és hagyományunk szerint ő is látja el belevalóval. Így minden napra egy-egy aprócska finomság jut a korán kelőknek. Tündér a saját zsebpénzéből még egy ablakos naptárral is meglepte a testvéreit. 

A Flórián parkba is kikerült a nagy falusi adventi koszorú, amin minden vasárnap ünnepség keretében gyújtanak meg egy gyertyát. Egyébként ezt minden hét elején mi is megtettük az iskola aulájában, ahol hol egy kis vers, hol egy kis ének, hogy egy kis gitárzene segített az ünnepi ráhangolódásban.

Természetesen Nógrádon is járt a Mikulás. Először is a falu központjába, méghozzá egy igencsak zord, csípősen hideg napon. A kislányokat már nem motiválta az, hogy odamenjenek a nagyszakállúhoz és énekeljenek vagy szavaljanak neki, még a szaloncukorért cserében sem – úgy látszik, végleg kinőttünk az ilyen jellegű mikulásozásból. Az óvoda javára készített díszekből azért vettünk néhányat, és a csajok felültek egy körre a Mikulásvonatra.

6-án reggelre a lépcsőkre kirakott, kitisztított csizmákba is hozott mindenféle finomat a Télapó. Képzeljétek el, még az enyémbe is rejtett titokban szaloncukrot! Aztán az iskolába is eljutott, ahol sok piros sapkás (és néhány krampusznak öltözött) gyerek várta őt énekszóval. Estére már brutális mennyiségű édességük gyűlt össze, de idén valahogy nem habzsoltak úgy, mint eddig, maradt a későbbi napokra is belőlük.

Nagyon készültünk az adventi koncertre. Sajnos Kincső épp előtte lázasodott be, így ő nem léphetett fel a zongorajátékával, hanem otthon maradt Virággal gyógyulgatni. Csillag viszont Fruzsi nénivel és Lucával fuvolázott a katolikus templomban a hallgatóságnak. Rajta kívül még sok zeneiskolás zongorázott, fuvolázott, furulyázott és hegedült, illetve kettő kórus is fellépett.

Nagy esemény volt ez abból a szempontból is, hogy idén igazi sztárvendége lett a koncertnek. A nyári várjátékon láthattuk a faluban először, és most Csaba atya meghívására újra eljött Nógrádra a Csillag születik tehetségkutató műsor korábbi győztese, László Attila. Nagyon közvetlen, kedves fiúnak ismertük meg, a hangja pedig férfiasan zengő. Főként ismert slágereket énekelt, amibe egyre jobban bevonta a közönséget.

Legjobban az utolsó számra készültünk az iskolásokkal, hiszen ezt együtt adtuk elő Attilával. Előtte angolórákon is meghallgattuk (lefordítottuk, elénekeltük) John Lennon-féle Merry Christmas eredetijét, magyar változatát pedig jól begyakoroltuk a gyerekekkel. Ez csendült fel a hangverseny legvégén, szerintem nagy sikerrel.

Két nappal később (ez eléggé szerencsétlen időzítés volt szerintem) került sor a zeneiskolások hangversenyére az iskolában. Csillag mellett itt már fel tudott lépni Kincső is. Eljött a zeneiskola balassagyarmati igazgatója, és a zenélés után jutott egy kis édesség és innivaló is a gyerekeknek.

A december elhozta hozzánk a havat is, és a mínuszokat is. Volt szánkózás a meredek kertben, az utcánkban, és az ötödikesekkel a Csurgó-forrásnál is.

A központban felállították és feldíszítették a falu karácsonyfáját, amit hamarosan belepett a hó.

A lányok-fiúk mindennapjait az ünnepre készülődésnek az alkotás része határozta meg legjobban. Sok szépséget készítettek technika órán, illetve a gimisek a kézműves órán, amikből majd ajándékok lesznek.

Kincső Jankával a civil Házban vett részt egy kézműves foglalkozáson, ahol Tündi néni segítségével szalvéta-technikával készítettek mindenféle szépségeket.

A lányok itthon összefogtak, és sokféle mézeskalácsot gyártottak. Ráadásul egy mesebeli mézeskalácsot is összeállítottak.

Ők amúgy Budapesten elmentek az adventi vásárba, hogy lássák idén is a fényeket, és a sok szép kézműves alkotást. Sajnos a koripályát zárva találták, így a betervezett csúszkálás elmaradt.

Itthon tovább szépül a házikó, most például a lámpák újultak meg. Végre-valahára Zoli leszedte az ocsmány régi csillárt a hálószobából (azonnal el is vitték helybéliek), helyére az Aurában 1000 ft-ért vett lila lampion került. Régi álmom valósult meg a nappali hangulat-lámpájával: kecses, szép színű, meleg fényű lámpa, ezzel én leptem meg magamat. Elő-karácsonyi ajándékként pedig immáron a jófogás-on talált fonott lámpabura is otthonunkat ékesíti.

Mostanában azzal szórakozgatok hideg téli estéken a meleg kályha előtt, hogy fotó-válogatásokat csinálok a számítógépen illetve a régi papírképeink között. Ezekből már több montázs is összeállt, amelyek a nappali sarkot díszítik: gyerekek régen, gyerekek most, őseink régen, rokonságunk most. De holnapra elkészül a kettőnkről szóló fotó-tabló, illetve a Réka múltja című összeállítás is.

Az esték tehát általában békések, a nappalok viszont mozgalmasak, mert múlt hétre is jutott esemény, méghozzá a Hesz-nap. Kerek évforduló volt az idei több szempontból: Hesz Mihály olimpiai kajakozó 75 éves lett, ezért tortával, virággal és énekkel kedveskedtünk neki.

A mexikói olimpia pedig éppen 50 éves volt, ennek örömére Misa bácsi egy emlékplakettet ajándékozott az iskolának, és a tenyérlenyomatát is nálunk hagyta.

A hagyományos játékos sportversenyen kettő helyi csapatunk indult, és három budapesti olimpiai iskolai csapat. Hogyan csinálj Mikulás-szánkót sportmezből és ugrókötélből? Hogyan lépdelj egy olyan karikában, amit a másik előtted húz? Hogyan egyensúlyozz pingpongütőn poharat úgy, hogy a víz ne löttyenjen ki? Hogyan menj végig bekötött szemmel a pályán úgy, hogy a kezedben egy kanál van, abban pedig egy pingponglabda? Vagy hogy nem esik le a labda, ha a páros két tagja a homlokával szorítja össze?

Mi fentről, a galériáról szurkoltunk a gyerekeknek, a győztes pedig a 2. számú Hesz csapat lett, mindössze egyetlen ponttal megelőzve az 1. számú csapatunkat. Így miénk lett az arany és az ezüstérem is, na meg persze a kupa.

Ha azt hiszitek, hogy ezzel véget értek a programok, akkor tévedtek. Az iskola például kapott egy csomó felújított számítógépet, ez került idén az aulában lévő fa alá.

Megrendezték az osztálykarácsonyokat húzással, ajándékozással, osztálybulival. Legjobban szerintem Csillag örült annak, amit kapott (aki nem ismerné még őt eléggé, természetesen könyvről van szó). Ők pizzáztak, Tündérék sütiztek és táncoltak, Kincsőék persze főleg játszottak.

Szerdán volt a falukarácsony, ma, pénteken pedig az iskolai karácsony. Kincsőék osztálya mindkettőn fellépett egy színdarabbal. Nagyon tetszett, hogy a hagyományos betlehemezés köré egy ízig-végig mai körítést tálaltak morgós házmesterrel, hajléktalannal, idős nénivel és menő művésszel, akiket természetesen a végére összehoz a szeretet. Az utolsó daluk az Eddától az Ünnep volt.

„Egy út van, én ebben hiszek, a mindent elsöprő szeretet…”

Ezzel kívánok minden kedves olvasómnak áldott Karácsonyt!

(Legközelebb a mi Fény-ünnepünkről fogok írni és képeket hozni.)

2018. december