Számvetés - 2018

Ha három szót kellene találnom, melyek legjobban jellemzik az elmúlt évet, akkor talán a „ház” és az „iskola” és a „Nőszirom” lennének azok.

Kezdjük talán a házzal, hiszen számomra az otthonunk egy kincs. Májusban a férjem belefogott egy hatalmas projektbe: minimális segítségektől eltekintve tök egyedül kibővítette és felújította a házunkat. Kétszer akkora lett az konyha-étkező-nappali tér, Zolinak lett egy saját szobája, szuper könyvespolcokkal, és egy műhelye. Így a kamra sokkal tágasabb és átláthatóbb lett, és kaptunk egy nagy fagyasztószekrényt is. Nekem is lett egy szobám, mert a régi hálószoba felköltözött az új hálókuckóba, ahová nyírfalépcső vezet.

A teljesség igénye nélkül csak: új a konyhapult, a konyhaszekrény, lett duplatálcás plusz csepegtetős mosogató, és szuper csempe. A tér közepét egy hatalmas étkezőasztal foglalja el, és kialakult egy hangulatos nappali sarok is új fonott fotelekkel és új tálassal. Lent hajópadló, a falakon és a plafonon lambéria, hogy helyen nyers fa oszlopok. A szigetelést kőzetgyapottal oldotta meg. A teraszt lebontotta, ablakok kerültek új helyre, valamint új ablakokat is vettünk – köztük a három osztott natúr faablak (min. húszéves álmom volt!). A tetőt újracserepeztük, a villamoshálózatot kibővítette, és vettünk-kaptunk új lámpákat is. Sok feladat maradt még jövőre is, de erről majd a következő bejegyzés volt szólni.

Az iskola a másik olyan, ami meghatározta az évünket. Egyrészt azért, mert véget ért kilenc év otthontanulás, és szeptembertől a két legkisebb gyermekem, Tündér Ilona és Kincső Enikő is iskolások lettek. Az előző tanévben még magántanulók voltak, és vizsgáztak, ősztől azonban ők is bejárósok lettek. Egész jól veszik az akadályokat mind a tanulás, mind a közösség terén.

Kende év elején felvételizett, januárban megírta a központi írásbelit, márciusban volt szóbeli elbeszélgetésen, és fel is vették Abára. A tanév végén tanárbúcsúztatót rendeztek, majd elballagott Nógrádról – ide eljött az egész család, így megismerhettük húgom új párját is. Szeptembertől tehát Kende is az abai Atilla Király Gimnáziumba jár és kollégista.

Virágnak ez az utolsó előtti tanéve ott, most magyar modulos. Sajnos májusban nemcsak a tavasz ért véget, hanem az ő kapcsolatuk is Lajossal. Az új tanévre kiköltözött a kollégiumból egy albérletbe néhány barátjával-barátnőjével. Nagylányom a nyári szünidőben diákmunkát vállalt, egy szállodában volt szobalány – jogosítványra gyűjt.

Virág továbbra is néptáncol Abán, Kende is elkezdte ott a táncot, viszont a kislányok abbahagyták a néptáncolást Szendehelyen. Csillag továbbra is fuvolázik, ráadásul drámára is jár, Kincső továbbra is zongorázik, Tündér továbbra se jár sehová. Kende kézilabdázott Nógrádon, kenuzni járt Nőtincsre, futóversenyeken vett részt, most inkább focizik Abán.

Másrészt azért meghatározó az iskola, mert augusztus végén munkába álltam a Hesz Mihály általános iskolában. Februárban lejárt a főállású anyaságim (GYET: havi 28.000 ft!), néhány hónapig munkanélküli voltam, azaz álláskeresési járadékot kaptam. Aztán megtudtam, hogy elmegy a suliból a régi angoltanár, így nyáron megpályáztam az állást, majd kiderült, hogy felvettek. Pánik is volt, öröm is. Az állandó biztos havi jövedelemnek nagyon örülök, annak kevésbé, hogy egyelőre sajnos gyakornoki státuszban vagyok. A portfóliómat már megírtam, ennek védése és a vizsgatanításom most január végén lesz.

A harmadik kulcsszó a Nőszirom, ami egy női life coach szövetséget jelent, melyet hirtelen felindulásból indítottam el májusban. Jó kis közösség alakult ki belőle. Gyakorlatilag napi szinten chattelünk írásban, hetente vannak skype-os megbeszéléseink, és havonta találkozunk személyesen. Elindult a Nőszirom facebook-oldal, a Nőszirom klub, és végre fent vagyunk az Instagramon is. Augusztusban zártkörű szakmai napot, novemberben pedig a nagyközönség számára is látogatható nyílt napot tartottunk.

Egyéni akcióm volt a tavaszi és nyári megújulás csoport. Terveztem egy nógrádi női kört is beszélgetéssel és tánccal, de ez egyelőre nem indult még be. A blogjaimra a munkám miatt kicsit kevesebb időm és energiám van, de azért igyekszem rendszeresen felrakni írásaimat. Személyes blogom, a „Réka útja” a legnépszerűbb, több mint 700 követője van, és ide idén ezzel a bejegyzéssel együtt 55 posztot tettem fel. A „Boldog Nő” általános témájú blog több mint 500 követővel, és 37 új poszt került fel rá. A „Réka Life Coach” pedig a szakmai blogom, ahová 35-ször posztoltam, és nem áll messze a 300 követőtől.

Továbbra is nagyon szeretünk itt élni Nógrádon. Úgy érzem, egyre jobban részei vagyunk a faluközösségnek. Már csak azzal is, hogy itt tanítok, hirtelen sok ember ismert meg engem, minket. Ráadásul tagjai lettünk egy helyi biokertész körnek, akikkel tapasztalatot vagy információt csereberélünk, de konkrétan magot, palántát vagy terményt is. Indult egy adok-veszek csoport is, velük tavasszal és ősszel bolhapiacot tartottunk a könyvtárban. Jó érzés, hogy sokat segítettük egymást kölcsönösen. Sajnos idén alig jártunk át Diósjenőre a Boróka-házba (párszor társasköröztünk csak), viszont tagjai lettünk a nógrádi Napraforgó Egyesület újonnan alakult nagycsaládos tagozatának. Ráadásul egy baráti házaspár ideköltözött a közelünkbe - még egy jó család került az Almáskertbe.

A veteményesünk idén kétszer akkora lett, mint tavaly, mert a déli kertrészben dzsungelt irtottunk, és művelés alá vettünk egy újabb, kb. 100 nm-es területet. Rengeteg magot vetettünk és palántát ültettünk, és néhány kivételtől eltekintve jó termésünk lett. Befőztünk lekvárt és befőttet, tettünk el savanyúságot, szószt, és lecsót. A fagyasztóba zöldség és gyümölcs-hegyek kerültek, a kamrába szárított fűszerek és gyógynövények. Tavasszal virágzottak a hagymásaink és a gyümölcsfák, gyümölcsfákat ültettünk és Diósjenőn a kastélyparkban rengeteg medvehagymát szedtünk.

Átolvastam a 2018-as naptáram bejegyzéseit, és hihetetlen, mennyi minden történt velünk illetve a gyerekekkel ebben az évben. Most csak címszavakban számolok be róluk, a fontosabbakról úgyis olvashattok a blog korábbi bejegyzéseiben:

- Február: Farsang, Kende nem akart táncolni a nyolcadikosok hagyományos keringőjén, Csillagék osztálya az „Egy szoknya egy nadrág”-ot adta elő, Kincső cicának öltözött be

- Április: Nagypapiékkal a Természettudományi Múzeumba mentünk, Költészet napja, Föld napja

- Május: Kende és Csillag Anyák napi műsora, Gyereknap Nógrádon, Vízibusz-program

- Június: Nógrádi várjátékok, régi-zenével, solymásszal, várcsatával, ahol Kende zászlóvivő volt, Csillag pedig kézműves alkotásait állította ki

- Július: Kende utazása Kanadába Attisékhoz, volt Torontóban, a Niagara-vízesésnél és New Yorkban is, kislányok Siófokon Szandráéknál, bobozás Fűzfőn

- Augusztus: Kende evezős fecsketábora Dunaszigeten, rajzszakkör a kislányoknak a könyvtárban

- Szeptember: Szüret, vonatozással, tánccal, fúvóskoncerttel, és bállal, papírgyűjtés, Euroskills szakmai verseny és kiállítás

- Október: sportnap Diósjenőn, tökfaragás, Csillagék október 23-i ünnepsége, Kendének sikerült eltörnie a karját focizás közben, Fehérváron műtötték meg

- November: Márton nap, lámpásos felvonulással, és tűzzsonglőr-show-val, Tündér moziban, Virágnak néptáncos és kézműves-tábor, faültetés az iskolában, iskolai átadó-ünnepség

- December: Mikulás, Hesz-nap, Kincsőék karácsonyi műsora

- Zeneiskolai fellépések az iskolában, az evangélikus templomban, koncert a katolikus templomban, néptáncos fellépés Abán

- Színházi előadások Vácon (pl. Tanár úr, kérem, 80 nap alatt a Föld körül, Micimackó…)

- Cirkusz Tündérnek az osztályával

- Osztálykirándulások: Virágék a Nyugat-Magyarországi Peremvidéken, Őrségben és Szlovéniában, Kende Márta-Sástón, Csillag Egerben és a Szalajka völgyben, Tündérék Pécsen és Orfűn.

- A gyerekek néhányszor mentek apjukhoz Bakonyba, vele többször Bercelre, kétszer a barátaikhoz Únyba, és Halásztelekre

- Barátokkal voltunk a gödi strandon, Nagymamival a Palatinuson, Kende és Csillag a gödi strandon, a kislányok az apjukkal többször Alsóörsön a Balatonban

- Már nem is emlékszem, mikor, de a lányok jártak a Holnemvolt parkban, Csillagék Szécsényben, Kende interjút készített Hesz Mihállyal és Wichmann Tamással, volt egészségnap, az otthontanulósokkal váci témanap, velük a várba is kirándultunk és megnéztük a nógrádi tájházat

Ami a politikát illeti, számomra nem volt jó ez az év, a választások csalódást hoztak, de itt nem fogok belemenni a részletekbe.

Érdekes, valahogy idén, valószínűleg a szétbombázott állapotoknak is köszönhetően kevesebben látogattak el hozzánk. Emlékezetes marad, hogy Viktorék Ausztráliából jöttek el Nógrádra, és végre nemcsak olasz feleségét, de cuki kisfiukat is megismerhettük. Zoli ekkor fogott életében először a kezében kisbabát!

Az ünnepek igencsak érdekesen alakultak. A tavalyi karácsonyt idén, január elején ünnepeltük meg, az ideit viszont nagyon nagy családi körben, a megújult, kibővült házban.

Zoli 49. születésnapját ünnepelhette (hihetetlen, hogy jövőre kerek 50 lesz!), én a 44-et. Virág idén nagykorúvá vált, betöltötte a 18. évét. Kende 15, Csillag 13, Tündér 11, Kincső pedig 8 éves lett.

30 éve annak, hogy elballagtunk az általános iskolánkból, ennek örömére rendeztünk egy Mókusos évfolyam-találkozót.

Az építkezés miatt mi Zolival kettesben nem mentünk el itthonról túl sokszor, de azért akadt néhány közös programunk.

Túráztunk a budaörsi hegyekben, a Sas-hegyen, a Naszályon, és persze Börzsönyben (Hont, Drégely vára, Csóványosi téli túra).

Megnéztük a Nemzeti Múzeumot, és Egerben több múzeumot is.

Április végén a Bodrogon vízitúráztunk: életemben először ültem kenuban és nagyon tetszett. Végigeveztünk az egész Bodrogon Julival és Zolival, majd csalinkáztunk a Bodrogközben, és volt városnézés Tokajban meg Sárospatakon.

Székesfehérvárt keresztül-kasul bejártuk, megnéztük a belvárost, és a Bory-várat is (itt később Kende is járt az osztályával). Gárdonynál fürödtünk a Velencei-tóban.

Egy hosszabb utazás is megadatott nekünk. Olaszországban jártunk egy másik baráti párral, Csillával és Zolival, hegyet is másztunk, fürödtünk is a tengerben, és várost is néztünk. Feltúráztunk a Gran Paradiso alatti turistaházba, ahol megdöntöttem eddigi magassági rekordomat (2735 m). Az Aosta völgy fölé mászva életemben először láttam meg a Mont Blanc-t. Toscanában a tengerpart várt ránk, valamint Carrara, Lucca, és környéke.

Tél végén Egerben töltöttünk egy napot, amikor a belvárost szinte minden nevezetességét láttuk, és persze a várat is.

Három fesztiválon is jártunk. Az Everness volt a családi együttlét, ahol Virág és Kende a zöld csapat tagjaként önkéntesként vett részt. Sátoroztunk, tartottam ÉletIskola-előadást, megnéztünk egy csomó előadást férfi-női témákról, szerelemről és szexről, a Zöld-s-ég sátorban pedig a természetes életmódról. Kiemelkedő volt számomra Szombathelyi Tibor (Élet iskolája), Soma (Új egyensúly), és Bedő Imre (Férfiak klubja). Táncoltam moldvait, niát, esctatic dance-t is.

A Fezenen rengeteg koncertet hallgattunk meg: Ákos, Halloween, Halott pénz, Kowa, Accept, Parno Grast, Ocho Macho, Kalapács, Besh o Drom…

Ja, Budapesten is voltunk egy koncerten: a Therion-t néztük meg a Barba Negrában, elő-zenekaruk az Imperial Age volt.

A Gyüttment fesztiválon Zebegényben a Zengő pagony sátorban közös előadást tartottunk Csodinával az otthontanulásról. Itt nagy öröm volt a sok régi ismerőssel, főleg a széplakiakkal való találkozás.

Ebben az évben eléggé kevésszer jutottunk el moziba. Néhány példa csupán: az új Star Wars film, Kincsem, Queen-féle Bohemian Rhapsody, egy borzalmas Keenau Reeves film (szerencsére a címére sem emlékszem), és filmvetítések az Everness-en (pl. Békés harcos útja).

Képzeljétek, idén elkezdtem sorozatokat nézni. A life coaching kapcsán a Terápiát, majd később a Társasjátékot és a Válótársakat. Engem csak a mai magyar, (nagyjából) valóságban játszódó filmet kötnek igazán le.

Míg Zoli a DVD-vásárlások helyett idén töménytelen mennyiségű könyvet szerzett be különböző antikváriumokban és adok-veszek oldalakon, addig én idén viszonylag kevés könyvet vásároltam. Címszavakban: Haás Gyuri nagyvárosi serpa: Sétamesék, Jocó bácsi (alias Balatoni József): Osztályharc és Tanulj szabadon, Vona Kriszta: Idáig jutottunk, Almási Erzsi: Tanult iskolázatlanok (kedves barátném könyve az otthontanulásról).

Tehát dióhéjban ennyi volt a 2018-as év. A 2019-esről, újévi fogadalmaimról és terveimről a következő bejegyzésben fogok írni nektek!

Minden kedves olvasómnak Boldog Új Esztendőt kívánok!

2018. december