Ez hivatalosan a
vakációm első napja, bár az elmúlt két hétben is itthon voltam
betegszabadságon. Ugye tudjátok, hogy a tanárok nem egész nyáron lógatják a
lábukat, hanem az utolsó tanítási nap után is dolgoznak még egész júniusban?
Sajnos én nem tudtam ott lenni a ballagáson és az évzárón. „Vérző” szívvel
hagytam ki a továbbképzést, és tényleg sajnáltam, hogy a táborban sem tudtam
részt venni. A táppénzes papírom okán a legutolsó napon azért bent jártam a
suliban, nosztalgiából részt vettem a záró-értekezlet végén, és együtt ebédeltem,
beszélgettem (mert már végre azt is tudok rendesen) Béla bácsi Vár
Vendéglőjében a kollégákkal.
A június második
hete tehát pihenéssel telt (ami sajnos a jövő havi fizetésemen is meg fog
látszódni), az első fele viszont mozgalmasan.
Végre le tudtam
jutni Abára, és részt tudtam venni a nulladikosok szülői értekezletén. Ciki, de
eddig még egyen sem voltam, mert vagy nem értem volna le (tőlünk 140 km, 5-féle
közlekedési eszköz, kb. 4-5 óra), vagy épp aznap törte el a karját a fiam. A
nap végén a korona, mint mindig, a néptáncos bemutató volt a Sárvíz művészeti
iskolában. Kende ezúttal mezőföldit táncolt.
Sajnos Virág
lebetegedett akkorra, úgyhogy ő nem tudott fellépni, így a dráma-előadásban sem
láthattam. Viszont részt vettek Székesfehérváron egy néptánc-versenyen, ahol
ezüstérmesek lettek.
Május végén
szokásos helyszínen (focipálya), szokásos programokkal megrendezték a
gyereknapot. Idén az volt az újdonság, hogy nemcsak mint anyuka, hanem mint tanár
néni is jelen voltam. Sikerült is a tanítványaimnak engem és még két kollégámat
rávenni az élő csocsóra. Megmondom őszintén, nagyon élveztem, csomó gólt
rúgtam, és közben sokat marháskodtunk egymással.
Lezajlottak az
osztálykirándulások. A hetedikesek nyertek egy pályázatot, így 3 (inkább 2 és
fél) napra mentek Zánkára. Pocsék szállás, vacak kaja, de jó élmények:
lövöldözés, hajókázás. Azt hiszem, nagyon jól összekovácsolódott most a
közösség.
A harmadikosok
célpontja Poroszló volt. Megnézték a Tisza-tavi Ökocentrumot („Cuki vidrák!”),
és olyan jó idejük lett, hogy fürdeni is tudtak.
Tündérék végül
nyár végén mennek Rimócra, most csak Királyrét volt a cél, méghozzá
kerékpárral. Az egész ötödik (és az osztályfőnök is, férjestül) biciklire
pattant, lányom az ő új menő járgányára. Feltekertek a Börzsönyi lankákon,
Királyréten ettek, ittak, játszótereztek, aztán Szokolya irányából tértek haza.
És hogy honnan
lett Tündérnek menő kerékpárja? Ennek is köze van az iskolához. Az egyik
hatodikos fiú kinőtte, meghirdette, mi pedig megvettük. Ez lett lánykám
szülinapi ajándéka, ugyanis a nyár legeslegelső napján 12 éves lett. Rendeztünk
is ennek örömére egy kis családi összejövetelt.
A zeneiskolásaim
is befejezték a tanévet. Csillag és Kincső levizsgáztak fuvolából illetve
zongorából.
Tavalyhoz
hasonlóan most is az evangélikus templomban tartották az évzáró hangversenyt.
Most nem azért, mert én vagyok az anyukájuk, de a gyermekeim tényleg nagyon jól
játszottak.
Kincső
lendületesen, könnyedén, egyszer tévesztett egy picit, de laza csaj, nem
pánikolt be, tök természetesen újrakezdte.
Csillag tavaly
teljesen ki volt akadva, mikor picit rontott a darabjában (laikus meg se mondta
volna). Idén duettet játszott Fruzsival, és ezúttal minden flottul ment. Az ő
játéka szép, érzelmes, lágy volt.
És hogy mivel
teltek a Heszben az utolsó napok? A nagy meleg miatt inkább kint voltunk a
pályán vagy a Csurgó-forrásnál a gyerekekkel. Mondják, hogy ilyenkor már minek
bemenni iskolába. Pont ezért, a laza és kötetlen együttlétért. Sokat
játszottunk, ipi-apacs, felelsz vagy mersz, ha pedig épp a teremben voltunk,
akkor zenéket hallgattunk és fordítottunk le. És ami a legfontosabb: sokat
beszélgettünk! (Úgy hiányzik ez a mai gyerekeknek, mint egy falat kenyér.)
Csütörtökre
hívtak a nyolcadikosok a tanárbúcsúztatóra. Itt nem szokás a szerenád, azaz
hogy minden tanárhoz külön mennek el a diákok énekelni. Ének volt itt is, az
osztályfőnök és egy lány gitárkíséretével. Tetszett, hogy odatették magukat
ezek a máskor igencsak nagyszájú srácok. Kaptam tablóképet, házikós kék bögrét,
és narancssárga margarétát („Tanárnő, ezt a színt én választottam magának,
tudtam, hogy az egyik kedvence!”)
És innentől
képszakadás. Se iskola-díszítés, se ballagás, se évzáró. Erre igazából a
gyerekeim sem akartak elmenni. Szakadt az eső, meg amúgy is, minek?
Szerintem mondjuk
azért, hogy meglegyen egy jelképes lezárás, másrészt, hogy elbúcsúzzanak egymástól
és osztályfőnöküktől. Tündéréknél ebben én is benne voltam, mert az ajándék egy
részét én készítettem. Összeszedtem az év fényképeit, és fotóalbumot csináltam
belőle, ami nagy tetszést aratott.
És persze
megkapták ők is a bizonyítványt, amit nem posztoltam ki a fb-on. Nem mintha
olyan rosszak lennének, hanem inkább: minek? Mi a csudát bizonyít a
bizonyítvány? Ez olyan, mintha nem ismerném a saját gyerekemet, és külső
emberek kívülről jött véleménye alapján ítélném őket meg.
Tudom, hogy
Virág szuper kreatív, és a művészetekben nagyon tehetséges. Az előre hozott angol
érettségije összességében négyes lett, úgy, hogy az írásbeli négyes, a szóbeli
ötös (ő úgy érezte nem lett jó, de azért maximális pontot és dicséretet kapott
rá, ennyit a lányom önértékeléséről). Tudom, hogy a németet nagyon nem
szívleli, ezért ott a hármas is csoda lett, a magyarból viszont az összes
vizsgája ötös lett (náluk modulrendszer van, negyedévente vizsgáznak). Minden
más is jeles: logika, etika, életvitel, és persze rajz. Ja, nem, bocsi, tesi
négyes, de ezt ugyebár elnézzük.
Kendét is jól
ismerem, tehát úgy indultam neki az évnek, hogy csak meg ne bukjon. Eleve nagy
csoda, a fiam gimiben! Nyelvi előkészítős, az angol volt hangsúlyos idén, ami,
finoman fogalmazva, nem az ő tantárgya. (Még jó, hogy angoltanár vagyok…) Jelentem
a kitűzött cél (kettes) megvan, sőt, év vége felé a hármas is képben volt, de a
záróvizsgája pocsékul sikeredett. Infó ötös, és a többiből (rajz, tesi, táj- és
magyarságismeret) is megfelelt (ők nulladikban nem kapnak ezekre jegyet).
És nála nemcsak
a tanulás, hanem a fegyelem… Én totál jó kislány voltam, nekem még mindig fura,
hogy ő nagyon nem „jó” kisfiú. Volt fegyelmi ügye a koleszban, kisebb botránya
a városban, és egy rendőrségi esete is (közlekedési szabálysértés). Nyilván 140
km-ről, havi kb. két hétvégés találkozással nem túl sokat tudok ezek ellen tenni.
Persze tudja, hogy nem fogyasztunk alkoholt a kollégiumban, hogy jogsi és
bukósisak nélkül nem szabadna robogózni, és hát a főtéren álló májusfáról sem
illik semmit se lecsórni (bár bevallom, csak nektek, hogy ezen a sztorin azért
jót kacagtam magamban…).
Közismert, hogy
a hetedik osztály milyen nehéz, de Csillagnak egy 4,5-ösátlaggal sikerült az
évet zárnia. Miután azt hallottam tőle folyamatosan, hogy ő semmit sem tud.
(Amúgy ez is megérne egy misét, hogy V. és Cs. alaptermészetének miért ennyire
szerves része az alacsony önértékelés). Szerintem amúgy angolból állt a
legrosszabbul, és születtek olyan meglepetések is, mint ötös kémiából illetve
informatikából. Technikából pedig dicséretet kapott, ami egyértelmű, hiszen
nemcsak a kishitűségében, hanem művészeti tehetségében is hasonlít nővérére.
Az már
izgalmasabb kérdés volt, hogy állja a sarat a két kicsi, akiknek ugye életük
első tanéve volt ez oktatási intézményben. Képességeikhez mérten meglepően jól
amúgy, Kincső 4,6 lett (asszem három tantárgyból lett négyese, a többi ötös),
Tündér pedig, akinek tanulási nehézségei vannak, jó átlagot produkált.
Osztályfőnöke nagyon felkarolta őt, korrepetálta olvasásból és írásból is. Neki
mindig is voltak gondjai a hangos olvasással, a szövegértéssel, a szép- (azaz
nála ronda) és helyesírással. Még persze mindig hadilábon áll velük, hármast is
kapott magyarból, de nagyon sokat tett a fejlődésért, amit egy szorgalom
ötössel ismertek el. Rajzból és technikából megdicsérték, viszont tesiből csak
négyes lett - ez azért „csak”, mert amúgy nagyon jó mozgású, de a labdaérzéke a
nullával egyenlő.
Még egy
furcsaság, mert valamiért a hiányzásokat is nyilvántartja a bizonyítvány (tudja
valaki, hogy ennek pl. mi értelme?). Az én gyerekeim a legkevesebbet hiányzók
az egész iskolában! Vicces, ők, akik eddig OO-sok voltak…
Most viszont az
iskola szót le sem írom két hónapig, éljen a Vakáció!
A nagyok
fesztiváloznak. Kende már volt egy hetet az Everness-en, ismét a Zöld Csapat
önkénteseként. Virággal nyertek egy jegyet az Efottra, úgyhogy a velencei tónál
is buliznak majd. Virág pályázott egy ingyenes EU-s vonatjegyre, úgyhogy augusztusban
bejárja Dél-Európát. Hogy legyen pénze szállásra meg kajára, most dolgozik, méghozzá
egy agárdi kempingben. Kende is amúgy (kerti munkák, ásatás, stb.) A kicsik
pedig hol az apjuknál, hol Nagymaminál, hol barátoknál töltik a nyarat.
És hogy mi
mivel? Ha továbbra is követitek a blogot, úgyis megtudjátok. Kellemes nyarat!!!
2019. július
Gratulálok a gyerekeidnek! (Neked meg hozzájuk!)
VálaszTörlés"Én totál jó kislány voltam nekem még mindig fura hogy ő nagyon nem jó kisfiú"- ezen most nagyon röhögtem.
Csillag is Abára megy majd?
Ilyen óriás ceruzát hol lehet beszerezni?
Üdvözlettel: Zs.
Köszönöm, kedves Zsuzsi, Zsolt, Zsóka vagy Zsombor! Örülök, hogy megnevettettelek, de hát ez az igazság. Mindegyik gyerekem Abára készül, már a 9 éves Kincső is. Fogalmam sincs a ceruza beszerzési helyéről, Csillag vette Tündérnek, gyanítom, hogy a Lehel piacon.
VálaszTörlés