Csavargások

Csavargások, azaz: kimozdulni a karantén után

A két és fél hónap alatt én tényleg alig voltam valahol. A munkámat online végeztem, boltba ritkán mentem, azt is sokszor az itthon maradó gyerekeim intézték. Mindösszesen kétszer jártam Diósjenőn és kétszer Vácon, a kísértetiesen üres szellemvonaton utazva.

Amikor enyhült a helyzet, és már lehetett jönni-menni, kicsit újra kitárult előttem a világ. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül írom meg nektek, hol jártam, miket láttam, mit csináltam.

A Várjátékok idén sajnos elmaradt, hiányzott is. Ezért valahogy úgy adódott, hogy nemrégiben kétszer is felmentem a várba. Egyszer „kellemesen” esős, másszor csak úgy simán borús időben. (Apropó: ti mennyit láttátok a napot az elmúlt napokban-hetekben?).

Kalodába zártak, kőfalakon mászkáltunk, bástyából nézelődtünk. Kiélvezve az éttermek megnyitását egyszer még Béla bácsihoz is betértünk ebédelni. (Vár Vendéglő Nógrádon, olcsó és isteni, ez itt a reklám helye.)

Több sétát is tettem a környéken, például a Kálvária-dombra, ahol geoládáztunk, heverésztünk a keresztek tövében.

Vagy Almáskert szélére, ahol vadász-lesre másztam, gabonamező mentén, erdő szélén, ribizlis-málnás közelében gyalogoltunk, közben növényeket gyűjtöttünk.

Pünkösdkor a hosszú hétvégén nagyobb utazás várt rám, méghozzá olyan vidékekre, ahol nem, vagy csak nagyon régen jártam. Egy Békéscsaba közeli kis falu volt az első állomás. Az Alföld nekem furcsa táj, sehol egy domb, pláne hegy, a börzsönyi rengeteg után telepített kis erdők, de inkább napraforgó-, kukorica és gabonaföldek.

Másnap irány Rúzsa, Életiskolás találkozó. (Nem összekeverendő az én ÉletIskolámmal, azaz a szabad otthontanulással.) Sokaknak bizonyára ismerősen cseng Szombathelyi Tibor neve, aki másfél éve hunyt el tragikus módon. Az ő mozgalmára épült egy közösség, akikkel a neten már egy ideje ismerkedek.

Most élőben is lehetőség adódott a találkozásra. Egy tanyán ettünk, beszélgettünk, biokertet csodáltunk, tábortüzeztünk.

Vasárnap a napfény városa: Szeged! Utoljára 27 éve voltam ott, hiszen egy évet oda jártam egyetemre.

Meg is néztük a JATE épületét József Attila szobrával, szökőkúttal.

A régi életem kis darabkáit újra láthattam, például a Tiszát a Belvárosi híddal. Szinte kötelező volt fagyizni egyet a Virág cukrászdában.

Mennyit sétáltam régen a Kárász utcán, a végállomás természetesen mindig a Széchenyi tér volt.

Megnéztük a felállványozott dómot is az árkádsorral.

És hogy ki volt a társam eme programok közepette? Hát Valaki J

A skype-on nemcsak a tanítványokkal meg a rokonsággal volt nehezebb a kapcsolattartás, hanem a nőtársakkal is. Megkíséreltem ugyan egy online női kört, de csak háromszög lett belőle. Érezhető volt, hogy egyszerűen ilyenhez kell a személyes jelenlét.

Úgyhogy amint megnyitott a Boróka ház, rögvest lett élő női kör, a középpontban a Test témájával.

Nem sokkal utána egy családállításon vettem részt. Életemben ez volt a negyedik ilyen alkalom, és másodjára állítottam magamnak. Ugyebár az itt történtekről nem szokás írni nyilvánosan, csak annyit hát, hogy párkapcsolati téma állt nálam a középpontban. Még annyit, hogy legalább annyira intenzív élmény volt segítőnek lenni, vagy akár kívülről szemlélődni, mint a saját életemben benne lenni.

Szerintem már százszor leírtam nektek, hogy nemcsak azért szeretek itt élni, mert szép a vidék, hanem azért is, mert jó a közösség. Ennek új megnyilvánulása egyik kedves barátném Holdköre. Jurtában gyűltünk össze, virágokból oltárt készítettünk, énekeltünk, doboltunk.

Egy papírra felírtunk mindent, amit el akarunk engedni életünkben, és elégettük a tűzben. Nagyon felemelő volt ilyen más minőségben is nőtársaimhoz kapcsolódni.

Nőiesség és kimozdulás karantén után: végre megnyitott a helyi fodrász! Ennek örömére nemcsak a hónapok óta lenőtt, egyre jobban őszülő hajamat festettem be a szokásos egészen sötétbarnára (a gyerekeim szerint ez fekete). Úgy döntöttem a kevés vágás lehet most több, a frizura is lehet kicsit más, lendületesebb, a totális megújulás jegyében.

Változás, megújulás, újrakezdés. Ennek jegyében pedig újabb csavargások várnak rám. Majd mesélek ezekről is.

Addig is: VAKÁCIÓ!

2020. június