Újra itthon

Úgy látszik, így alakul nekem ez a vakáció. Kb. egy hét csavargás az országban, aztán egy-két hét itthon. A Nógrádon töltött idő is változatos: hol a házon-kerten munkálkodunk, hol valamilyen viszonylag közelebbi látnivalót veszünk célba (tegnap pl. Visegrádon voltunk, arról is készül majd egy bejegyzés).

Amikor hazaérek valamelyik utazásomból, igyekszem egy nagyobb lendülettel megcsinálni az elmaradt kerti munkákat. A feladatok végeztével pedig gyönyörködöm ebben a sok szépségben. Mostantól már férfikéz is segít ebben engem, és sokkal jobb együtt csodálni a munkánk gyümölcsét is.

Tavasszal még látni lehetett a teraszról a Börzsönyt, most nem túl sok a kilátás, hiszen mindent benőtt a zöld. A szomszédos telkeket határoló kerítésekre felfutottak a növények, hatalmas a fák lombja, gyakorlatilag nem lehet átlátni. Szeretem, hogy nyáron, amikor az ember inkább kint éli az életét, a kert amolyan kuckós érzést biztosít. (És azt is fogom szeretni, ha majd télen lehullik minden levél, kitágul a tér, és a benti kuckóból nézzük majd a távoli hegyeket.)

Sajnos idén még elég kevés virágunk van (jövőre nagy terv az intenzív virágosítás), a domináns most a rózsa. Mindig lemetszek néhányat belőlük, hogy a benti és kinti étkezőasztalt is díszítsék, ne csak a kertet. És bevallom, hogy almáskerti sétáim során az elhagyatott kertekből is szedek le a kerítésen kinyúló virágokat.

Egy kedves falubéli asszonytól még tavasszal sokféle növényt kaptam, főleg kaktuszféléket, emellett muskátlit is. Először stagnált az állapota, aztán megerősödött, én mostanra végre nyílni kezdtek a virágai is.

A kis kertecskében elvirágzottak a liliomfélék, de már nagy leveleket bontott a kánna virág. Kíváncsian várom, milyen lesz majd vörös szirmokkal.

Elromlott a fűnyírónk! Költözéskor itt találtunk a pincében, igaz, két kereke alapból hiányzott, de eddig derekasan tette a dolgát. Most azonban örökre elhalálozott. Ennek hozadéka, hogy ha nem is annyira, mint a régi házban, de kezd jócskán nőni a fű és a vadvirág. 

Igazából nem is annyira rossz, hogy egy virágos rét veszi körül a házat. Ezekkel a szép fehér, kék, sárga virágokkal Kincső szokta az ajtón lévő koszorút díszíteni.

Az viszont zavaróvá vált, hogy kezdett térdig érni a gaz. A mai napon azonban ennek vége: egy szomszéd bácsi átjött fűkaszával, és elkezdte lenyírni csutkára. 

Utána a párom vette kézbe a fűkaszát, így most végre megint rendezett a gyep. A jövő év egyik projektje lesz az új fűnyíró beszerzése.

Virágok ugyan, de főként a veteményesben vannak a büdöskék, hogy védjék a zöldségeket a kártevőktől. Szépen pompáznak az ágyásokban a sárga-narancsszínű szirmok. Néhányat cserépbe és balkonládába is tettem, hogy innen a házból is láthassam őket.

A veteményesek a háztól viszonylag távol esnek, a teraszról sem látunk rájuk. A hagyma szárai elfeküdtek, a növény most a földben lévő hagyma növelésére fordítja energiáit.

Hiába a büdöskék, meg a mostanság nyíló körömvirág, a karalábét és a karfiolt megtámadta valami kórság. A karfiol szerintem reménytelen, mellesleg amióta kertészkedek, különböző okok miatt még soha nem sikerült saját karfiolt nevelnem. A karalábé talán még nem reménytelen, drukkolok, hogy legalább néhány maradjon életben.

Tudom, hogy másutt már javában érik, de itt a hűsebb idő meg a kései kiültetés miatt csak mostanra kezdett el érni a cukkini. Már le is szedtem az elsőket, meg is ettük ebédre. A patisszon még csak most virágzik.

Ugyan nem saját, de nógrádi a zöldbab, csillagtök és uborka is, amit ajándékba kaptunk.

A többi finomságot a váci piacról szereztük be. Aki régi olvasóm, az tudja, hogy nekünk nincs autónk, így a nagy bevásárlás nálunk úgy zajlik, hogy hátunkra kapjuk a zsákjainkat, megtömjük a piacon áruval, majd hazavonatozunk vele. A neheze az, amikor a déli napsütésben és 30-35 fokban gyalogolunk fel a pakkokkal a dombra. De megéri: sportosak maradunk, és egészséges zöldségeket-gyümölcsöket eszünk.

Biztosan unjátok már a gyógynövényeimet, de hát ha nyár, akkor nálam ezek a meghatározók. Tárkony, menta, zsálya, oregánó, citromfű, levendula szárad nálam.

Ismerősömtől kaptam szárító-kereteket, egy kis snidlinggel már fel is avattam az egyiket.

A fűszernövényeket azonban jobb szeretem csokrokba kötni, mert nemcsak az ízüket és illatukat szeretem, hanem a látványukat is.

Mivel bentre vettem egy új szekrényt és egy új fogast (erről már szólt egy korábbi poszt), a régi kék szekrény kikerült a teraszra, és a párom Kincső hathatós segítségével felfúrta a kinti falra a régi kék fogast is. Kabátok helyett most a csokrocskáim lógnak rajta, és ott száradnak. Ma még zellert is függesztettem fel oda.

Egy ideig nem volt nálunk gyümölcs. Elérett a cseresznye, aztán hetekig semmi. Aztán megjelentek a ringlófákon a sárga, majd a bordós-lilás gyümölcsök. Kezdenek egyre édesebbek lenni.

Tavasszal támasztékok segítségével kialakítottam a kertben egy kis kaput. Az ágak zöldellni kezdtek, mostanra pedig már érik is rajtuk a … Szeder! Bizony, szeder-kapunk van, ami szép is, ízletes is.

Kihasználtuk azt a hétvégét, amikor az öt gyermekemből négy itthon volt, és a kedvesemmel együtt megcsinálták a szükséges kaláka-munkát, a fa-pakolást. A tűzifa eddig a kapunál állt nagy kupacban, most csatárláncba álltak a gyerekek, úgy adogatták, a kedvesem pakolta, így végre szép rendben sorakozik mind.

Az apróbb fákból és a lehullott kéreg-darabokból kiváló gyújtós lesz. Már több doboznyit gyűjtöttünk össze belőlük, a sufniban várják, hogy a cserépkályhába kerülhessenek. Apropó, sufni: vettem egy nagy lendületet, és rendet tettem itt, ahol már kezdett elharapózni a káosz. Van itt minden: virágcserép és trágya, fagyasztó és szárító. A befőtteket és lekvárokat bevittem innen a konyhába, a szekrény tetejére.

Az elmúlt napok sorozatos esőzéseinek köszönhetően sikeresen beázott a pincénk. Arra egyelőre nem jöttünk rá, hogy a bejáratnál folyt be a víz, vagy az ablakoknál. A lényeg, hogy áll az alján az iszapos trutyma. A jövő hét egyik feladata lesz itt a rendrakás és takarítás.

Takarítottunk és rendezkedtünk viszont a tetőtérben. Nagylányom végérvényesen elköltözött, így négy személy részére kellett átrendezni a szobákat. Leraktuk a régi, és kissé széthullott dupla ágyat, és felállítottuk a kék ágyat. Kincső itt is örömmel használta a csavarbehajtót meg a fúrót.

„Minden, amit vártál, elérkezett!” Ez ugyan egy Ákos-szám, de most rám is érvényes. Beköltözésünk után adtam le a rendelést díszfestő barátnőmnek (Színnel-Szívvel Műhely) egy utca-házszám táblára. A mai napon végre megérkezett ez a csoda. Hóvirág u. 23.! Nincs már hátra, mint végre megvásárolni ezt a házikót ezzel a kerttel, és örökre letelepedni, végleges otthont teremteni itt.

 

2020. augusztus