Íróképző

Belevágtam az írótanfolyamba!

            Korábban írtam már nektek, hogy jelentkeztem a Magyar Íróképző online tanfolyamára. Csakúgy, mint a lakberendezési tanfolyam vagy az orosztanulás esetében, itt se kértem referenciát ismerőstől, hanem csak az ösztöneimre hallgattam. A megérzéseim pedig bejöttek!

            Az oroszórákat lelkesen csinálom, heti egyszer tanárral, és még egyszer magamtól. Marcit imádom, nagyon kedves és lelkes, változatosak az órák, és tényleg sokat tanulok belőlük. Mondjuk amikor berak nekem egy orosz nép- vagy mozgalmi dalt, és az egész szövegből értek két-három szót, akkor kicsit elkedvetlenedek. A nyelvtan viszont nagyon jól megy (az az angolnál is erősségem volt), és egyre több új szó kerül be a fejembe. Annyira inspirál, hogy elhatároztam: ellátogatok majd Szentpétervárra.

        A lakberendező tanfolyamnak aktív utóélete van. Az Otthonkommandós csoportban pezseg az élet. Sokan posztolnak fotókat saját otthonukról, ami engem nagyon ösztönöz a folyamatos tervezésre-szépítésre. Még jobban szeretem, mikor kérdéseket tesznek fel, mert ezek gondolkodásra késztetnek. A kettő közül melyik szőnyeg illik a nappaliba? Milyen lámpa passzol az étkezőasztal fölé? A fürdőbe ez a csempe legyen vagy az? Abból tudok a legtöbbet tanulni, amikor tőlem teljesen távol álló teret, stílust, színvilágot igyekszek képzeletben megtervezni.

           

És most végre beindult: az Íróképző!!!

            Barátnőm azt kérdezte, mi a csudának nekem íróképző, mikor író vagyok. Hááát… Végül is nagy merészen ezt a „foglalkozást” is kiírtam az oldalamra a nagycsaládos anya, a tanár és a life coach mellé. Azért bátorkodtam ezt tenni, mert amióta az eszemet tudom, írok. Naplót és blogot, novellát és cikkeket, ifjúsági és női regényt. Igaz, eddig csak egyetlen hosszabb írásom jelent meg nyomtatásban, az ÉletIskola (9 év otthontanulásról), de a gépen meg nem tudom számolni, mennyi iromány várja a naaagy mennyei csodát.

            Az Íróképző az egyik (igen fontos) lépés ahhoz, hogy végre-valahára megírjak és ki is adassak egy komplett regényt.

            A gyorstalpaló tanfolyam öt alkalomból áll, egy alkalom elvileg három órás, de picit hamarabb kezdjük el, és mindig később fejezzük be, annyira belelendülünk.

            Mikor megírtam anno a blogra, hogy beiratkoztam egy írótanfolyamra, akkor éppen egy író ismerősöm figyelmeztetett, hogy óvakodjak a tanfolyamoktól, mert sok a lenyúlós, a gagyi. Nos, ez nagyon nem az!

 

           Kezdjük az előadónkkal, Zsiga Henrikkel. Bevallom, korábban nem ismertem a nevét, most megtudtam, hogy főként útikönyveket és meséket ír. Nem kizárólag író, hanem kiadóvezető és szerkesztő, producer és a pályázatok világában is otthon van.

            Azt írtam róla, hogy előadó, mert tényleg főként ő beszél, hiszen egy éves tanfolyam anyagát kell zanzásítania, és besűrítenie 15 órába. Viszont ezek azért interaktív együttlétek, sokszor kérdez, mi ötletelünk, vagy mi is kérdezhetünk tőle. Mivel Henrik filmes is, a filmek világából is sokszor hoz igen szemléletes példákat. Nagyon tetszik az egyik hasonlata, hogy mi írók csillagkaput nyitunk az olvasó számára más világokba. Nem mellesleg nagyon jó a humora!

            Jó kis csapat jött össze, bár azt hiszem, tipikusnak mondható, hogy egyetlen férfiember van köztünk, a többiek mind nők. Érdekesség, hogy közülük sokan élnek külföldön (Németo. Anglia, Franciao.)

 

           Ez a tanfolyam azoknak szól, akik szívesen fejlesztenék írástechnikájukat, megismernék az írás lélektanát, a karakterépítés és cselekményszövés fortélyait (részlet a honlapról). Nem árt tudni, milyen műfajban alkotunk, és mely célközönséghez szólunk. A világok kitalálása és a karakterépítés az egyik nagy kedvencem, amiben viszont sokat kell fejlődöm, az a párbeszédek írása és a dramaturgia.

            Nagyon tetszik, hogy beküldött írások részleteit elemezzük, megnézzük, hogy egy szerkesztő, egy lektor vagy egy korrektor miket javítana ki rajta. (Már most látom, hogy egyszerűsödnöm kell, a szószátyárságom teljesen felesleges, a kevesebb mindig több.)

            Az Íróképzőt elvégzettek közül sokaknak megjelent már saját könyve, ami nagyon inspiráló. Az is, hogy múltkor például bejelentkezett egy olyan hölgy, aki szintén itt végzett, fél éve adták ki a könyvét, és óriási siker lett.

            Az is tetszik, hogy nemcsak magáról az írásról, hanem a befejezett mű utóéletről is tanulunk, pl. arról, hogy mire figyeljünk egy kézirat beadásánál, hogyan menedzseljük magunkat, mi módon foglalkozzunk személyes marketinggel, és hogyan legyünk jelen a közösségi médiában.

            Például írjunk egy cikket a személyes blogunkra az Íróképzőről…

 

2020. november

(Mivel ehhez a témához nem tudtam semmilyen fotót találni, a nógrádi faültetés, és a kertünk felszántásának képeivel illusztráltam.)