Az úgy kezdődött, hogy elegünk lett az őszből! Vagyis: egy ideje már mindenkinek elege van ebből a nyúlós-nyirkos novemberből, sötétben ébredésből, a kora reggeli gyaloglásokból sárban vagy csúszós úton, ködből és ködszitálásból. Ez egyaránt érvényes a saját gyerekeimre és a tanítványaimra is. Telet akarunk! Havat végre, karácsonyi fényeket, ízeket, illatokat!
Az osztályom már jó ideje azzal nyaggatott, hogy húzzunk végre neveket! (Mármint hogy kit ajándékozunk meg karácsonykor.) Azon az ominózus napon sokan Xmas-szettben jöttek, volt itt karácsonyfás fülbevaló, rénszarvasos póló meg hóemberes pulcsi. Húztunk, aztán amikor kiderült, hogy az egyik cetli elkavarodott, újraírtuk, újra húztunk. J Körben elmondta mindenki, hogy miket szeret, miknek örülne leginkább – aki meg az illetőt húzta, az fülelt, figyelt. Én is innen kaptam az ötletet, hogy mit vegyek annak, akit húztam. Mivel simán lehet, hogy olvassa a blogot, nem árulom el nektek, de szerintem egyedi lett és örülni fog neki.
Tavaly a női kör keretében készítettem el az osztály adventi koszorúját, de idén valahogy nagyon nem volt hozzá kedvem. Gondoltam, egy kérdést megér az osztály-csoportban, és szerencsére rögtön akadt olyan vállalkozó anyuka, aki bevállalta. Szerintem sokkal szebb lett, mint tavaly az enyém. J Az osztályfőnöki órán akartam az első gyertyát meggyújtani, de sehol sem találtam a gyufánkat. Ehhez tudni kell, hogy nálunk az ofő-órákon égni szokott a láng, hiszen a függönyöket behúzzuk, és meggyújtunk egy mécsest. Pénteken a nagyszünetben gyújtottam meg végül az első gyertyát, és remélem, hogy végig együtt tudjuk megélni az adventi időszakot.
A lányaim itthon már szombaton pakolásztak. Előszedték a színes égősort, ami karácsonykor a fán szokott lenni, de addig is a karnisokat díszítjük vele. Ezután vérszemet kaptak, és mindenhová karácsonyfa-díszeket akartak aggatni, de én visszafogásra intettem őket. Legyen úgy, hogy minden nap egy-egy díszt lógatnak fel, és akkor szép lassan díszítik fel a házat. A karácsonyi manókat azért már elővettük, és az asztalról kukucskálnak ránk.
Az adventi naptáron amúgy is minden nap nyílik ki egy ablak – bár nálunk nem az a klasszikus naptár van, hanem egy zsebes tároló, finomságokkal tele. A nasis csomagokat Nagymami már elkészítette, hétvégén a lányok felszögelték a tárolót a lépcsőkorlátra, és vasárnaptól kezdve minden nap húznak egy-egy édességet.
Előszedtük a koszorú-alapot, a gyertyákat, szalagokat. A lányok mentek egy Almáskert-kört, metszettek fenyő-ágakat, és azokból készítették el a koszorút. A koszorú idén visszafogott színvilágú, csak piros és zöld, és manók kerültek rá. Vasárnap este meggyújtottuk az első gyertyát. Aztán azt találták ki, hogy az első héten minden este gyújtsuk meg azt a gyertyát. Aztán a második héten kettőt, és így tovább. Felőlem… Az asztalon a vázát is örökzöld ágak díszítik.
A Szent Flórián parkba kikerült a Mikulás postaládája. Ide lehet rajzokat dobni a Mikulásnak, aki szombat este el is látogat a faluba. Még Almáskert széléig is eljön!
A falu is ünnepi díszekbe öltözött. A parkban felállították a nagy adventi koszorút, és a díszes karácsonyfát is. Esténként pedig kigyúlnak a fények a faluközpontban.
Én adventkor a fény elérkezését várom, arra készülök, a természet rendjével összehangolódva. És még valami más elérkezését is várom, de nagyon – erről fog szólni a következő bejegyzés.
2020. december
(A szabadtéri fotókat Csillag lányom készítette.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése