November - Enyészet hava

Az őszt már sikerült pár éve elfogadnom, fogjuk rá, hogy meg is szerettem. Oké, a langymeleg szeptembert, a színes-levelű októbert könnyű is. Na de a november! Kopár és hű és jaj!

Azt hiszem, ez az első év, hogy kijelenthetem: semmi bajom a novemberrel. Tegyük hozzá, hogy idén viszonylag kevés volt a csapadék, inkább szárazabb, hűvösebb idő volt eddig jellemző a hónapra. Ilyen a november: kint kopár és hűs és letisztult, bent meleg és meghitt.

Gyönyörű, ahogy reggel minden tejfehér. Aztán a nap sugarai előbújnak, a köd pedig szép lassan eloszlik. Megfigyelhető, mennyire más a klíma itt nálunk fent Almáskertnek majdnem a legtetején, és lent a völgyben, a réten. Kinézek az ablakon indulás előtt, süt a nap, egész jó a hőfok. Biciklire pattanok, leereszkedek a lejtőn, bele a ködbe és a hűsbe.

Kitartok és még mindig kerékpárral járok, de már felveszem a kesztyűt, különben a kormányhoz fagyna a kezem. Jó átfúj a menetszél, mire az iskolába érkezem, de élvezem.

Az esti futásokhoz a termo-pulcsi alá garbó kerül, kell is a nyakamnak a melegítés, a fejemre pedig most már kötött sapka. Arra teszem a fejlámpát, úgy futok le a sötétben a faluba vagy át a réten.

Mostanra a hajnalban ébredéssel is megbarátkoztam. A biztonság kedvéért beállítok ébresztőt, de mindig magamtól eszmélek, még mielőtt megszólalna a zene, akkor is, ha odakint tök sötét van még. A reggeli tornáimat rendületlenül tartom, hozzá a heti egy jóga, hol a lágy és nőies Karinnal, hol a fitt és erős Balázzsal nagyon jól esik Berkenyén.

A kert nagyon kopár. Az összes levél lehullott a fákról, bokrokról, beborítva avarral a talajt. Az összes ágyást (magas-, virág-, fűszer) és a rózsák tövét lombbal fedtem be. A veteményesre is zöldhulladék került. Alatta alszik, pihen a föld.

A madarak a hidegben bejönnek a kertekbe, többször hallatszik a hangjuk. Főleg a cinkék eszegetik a magokat a madáretetőből.

A zölden leszedett kis paradicsomok szép lassan beérnek a konyhában. A nyáron begyűjtött és megszárított gyógynövények jó szolgálatot tesznek most. Forró tea készül belőlük, amit jól esik szürcsölni a házban.

A cserépkályha ontja a meleget. Józsi felvágta a pincében lévő maradék faanyagot, most ezekkel gyújtunk be, spórolva az értékes tűzifával.

Laci elvitt a pincéből és a sufniból mindenféle fém dolgot, így rendezettebb a tér. Már tervezzük, milyen lesz az alagsorban a játszós helyiség. A gyerekek pingpong-asztalt, csocsót, darts-ot álmodnak ide.

Eladtam a házzal együtt örökölt padokat, tavasszal színes lóca és kis lerakó asztalka kerül a helyükre az északi oldalra.

Októberben rengeteg iskolai eseményt szerveztünk, gazdag volt a program-kínálat. A november kicsit csendesebb, de azért egy szakmai nap belefért. Hivatalos néven pályaorientációs nap, melynek célja, hogy a gyerekek kicsit belekóstoljanak a munka világába. Ennek keretében a nyolcadikosok Vácra mentek a Boronkay-ba. Tündérből annyit tudtam csak róla kiszedni, hogy robotokról volt szó, és ő épített Legóból egy kutyát.

A többi osztály Nógrádon maradt, és először egy tűzoltó-bemutatót néztünk meg közösen. A gyerekeknek tetszett a hatalmas vízsugár, még inkább az, hogy be lehetett ülni a kocsikba meg fel lehetett mászni a tetejükre. Egy fotó erejéig rám került a tűzoltó-kabát és sisak is.

Ezután forgószínpad-szerűen jártuk be a különböző helyszíneket. Egy szépségszalont, ahol lehetett masszíroztatni és körmöt lakkozni, egy műhelyt hatalmas gépekkel és fém alkatrészekkel. A tájházban a kicsik jártak, mi a nagyokkal lementünk megnézni egy mentős és egy fafaragó bemutatóját.

Kincső Diósjenőn járt a búcsúban, ahol a dodzsem tetszett neki legjobban.

Készülünk a télre, a sok kinőtt holmi helyére újakat vettem, meleg csizmákat, vastag pulcsikat, nadrágokat.

November a névnapom. Ezt is meg kell szoknom, még mindig elfeledkezek róla, és meglep, amikor megérkezik az első köszöntés. Én gyerekként az április 18-at ünnepeltem, ami ugyebár Andrea nap. Amióta Réka vagyok, szó- és írásbeli köszöntéseket kaptam már, de emlékeim szerint ajándékot sosem. Most megtört a jég, rózsacsokrot és édességet is kaptam, amiknek nagyon örültem.

Virág lányom 21. éves lett! A születésnapját Budapesten ünnepeltük. Kilencen voltunk jelen, a fotókon látható málnás sajttorta pillanatok alatt elfogyott. Jogosítványra gyűjt, ha már az anyja megújíttatta, ő is belevág a vezetésbe. Csillag saját tervezésű vászontáskával ajándékozta meg, Kende pedig egy dobálós játékkal. Még a 94 éves Ottó is kipróbálta, és kizárólag ő szerzett maximum pontot!

A gyerekeim már egy ideje karácsonyi lázban égnek. Pedig ránk itt falun nem hat annyira ez a káosz, hogy már októberben megjelennek a boltokban a Mikulás-csokik és novembertől csak karácsonyi zene szól a plázákban.

Megejtettük a húzásokat. A gyerekeim egymást, mert a mi családunkban a tesóknál ez így szokás. Aztán az osztállyal is húztunk neveket, cetliken. Természetesen nagyjából mindenki tudja már, ki kinek ad ajándékot, de én őrzöm a titkot és nem árulom el.

Hétvégén elkészül az adventi koszorú is, minden megvan már hozzá. Feltesszük az adventi naptárat is, ami nálunk egy falvédő-szerűség, rajta 24 zsebbel. Innen húznak finomságot a gyerekek. És ezzel megkezdődik a tél, az ünnepi időszak, annak minden szépségével. Annyira szeretnénk végre fehér karácsonyt!

2021. november