Kilépés a komfortzónából

Érzékelhetően később kel a nap, és alacsonyabban jár. 

Estére nálunk már 11-12 fokra is lehűl a levegő, éjjelre már csak résnyire hagyom nyitva az ablakot.

Reggel pulcsiban indulok neki futni, aztán félidőben trikóra vetkőzöm. 

Napközben meg majdnem olyan a forróság, és szinte annyira tűz a nap, mint nyáron. Déltájban már 28-29 fokot mutat a hőmérő.

Szeretem ezt a szeptemberi időszakot, olyan szép a kora-őszi természet! 

Furcsa a sok sárga meg barna levél a fűben, de lassan kezdem megszokni.

Az őszirózsák nagyon kedvelik ezt a kellemesen meleg hőmérsékletet, ezt a lágy napsütést.

Ezeken a képeken pont azt kell nézni, hogy nincs rajtuk semmi. Se lom, se gaz. A lomtalanítók ugyanis végre-valahára elvitték a sok kipakolt régi vackot. Esküszöm érzem a felszabadító energiákat, ahogy megtisztult a tér! Ennek örömére kint a kerítés előtt lesarlóztam a füvet és a gyomot, így viszonylag rendezetté vált a környezetünk. 

Tudom, lehetne még akár rendezettebb, de én kedvelem az ilyen esetlegességet. Mint múltkor kifejtettem, nagyon nem vagyok a milliméteresre fűkaszálás híve. Hoppá, ha jobban megnézitek a fotót, azért mégiscsak feltűnik valami. Két dolog, melyek tulajdonképpen személyiségem kettősségét jelképezik. Egy sarló - Réka a természet lánya, és egy hangszóró, amiből a kerti munka közben üvölt a zene - Réka a modern nő.

Nagy öröm, hogy a kicserélt tűzhely után megérkezett a felújított konyha legutolsó berendezési tárgya, az új hűtő. Sokáig vacakoltam rajta, hogy vegyek-e vagy ne, hiszen hűtőm tulajdonképpen már van. Akkor kaptam a barátnémtól, amikor ideköltöztünk a házikóba.

Annak viszont van egy belső kis fagyasztója, amire semmi szükség nincs, hiszen kint a sufniban áll a nagy mélyhűtő. Viszont emiatt csak két polca van, kicsi a hely, alig férnek el benne a kaják.

Ezért hát úgy döntöttem, ha lúd, legyen kövér. Ha konyha-felújítás, legyen teljes, legyen benne minden vadiúj. Nagy merészen megrendeltem. Fel is díszítettem már mágnesekkel.

Pont jókor váltottam, ugyanis az említett barátném hűtője épp most kezdett el vacakolni. Tehát most jó szívvel tudom neki visszaadni, és megköszönni, milyen jó szolgálatot tett ez a kis háztartási gép.

Ha Kende jön, megcsinálja oda is a pultot, a szekrényt, szintbe emeli és beköti a tűzhelyet, és kész is a bal oldal. Már „csak” olyan kis finomhangolások kellenek még, mint a zsályaszínűre festett tálas és a sarokpolcok felhelyezése, az ablak lefestése, szilózás, stb.

Aztán jöhet egy nagyon alapos takarítás, majd a kiegészítők rendezgetése, dekorálás, ilyesmi. Új edénycsepegtetőt szeretnék és népies-régies kiegészítőket, mint pl. patikamérleg, rézüst vagy régi, vasból készült vasaló. Már most egész jól néz ki, de ha teljesen kész lesz, csodaszép lesz!

Vasárnap Kende a gimis lányokat és a holmijukat lefuvarozta Abára. Csillag és Tündér beköltözött a kollégiumba, másik szobába, másik ágyra, mint tavaly.

Szerencsére – értelmes módon – a tanév az Atilla Király Gimnáziumban nem pénteken kezdődött, hanem hétfőn. Ekkor történt az ünnepélyes évnyitó.

A diákok lókísérettel, zászlókkal, ünnepélyes öltözékben (de nem egyenruhában!) vonultak végig a településen.

Az újoncok – csakúgy mint júniusban a ballagók – fűzfaágak alatt vonultak be jelképesen új iskolájukba. Idén egyik gyerekem se néptáncol. Nyolc év óta ez az első tanév, hogy senki sem tagja a Sárvíz Művészeti Iskolának. Tündérnek elég volt belőle egy év is, Csillag pedig az érettségire szeretne koncentrálni.

Hihetetlen, hogy jövőre Kincső is ott fog majd lépdelni, és a legkisebb gyerekem is gimnazista lesz. Az utolsó Tihanyi Abán! Ő amúgy saját elhatározásból abbahagyta a karatét, mert a felvételi miatt a tanulmányaira akar összpontosítani. Az is furcsa, hogy mostantól már „csak” három gyerekemet kell eltartanom az ötből, és jövőre, mivel Csillag is végez és dolgozni fog, már csupán kettőt. Aztán már „csak” öt röpke év, és nem lesz többé kiskorú gyerekem…

Az edzés mellett lassan dolgozni is elkezdtem, beindult a tanítás a nyelviskolában, és megvannak az első magántanítványok is. Tetszik, hogy nem úgy durrbelebumm vetettem bele magamat a munkába a hosszú vakáció után, hanem szép fokozatos itt is az átmenet.

Ma kiléptem a komfortzónámból - motoroztam! 49 év alatt másodjára, 25 év óta először. Az első motoros tapasztalatom szörnyű volt. Egyik barátom vitt el Budaörsről a Városligethez. Viszont nem volt tartalék bukósisakja, csak valami régi katonai sisak, ami nagy volt a fejemre, ezért minden egyes huppanásnál becsúszott a szememig. Alig vártam, hogy célba érjünk, és örökre elfelejtsem a motorozást.

Az „örökre” egészen mostanáig tartott. Van nekem ugyanis egy kedves almáskerti haverom, aki a segítségemet kérte, és én segítettem neki. Azt mondta, viszonzásképp meghív egy fagyira Rétságon. Mondom, oké, de csak ha motoron megyünk. Tudniillik két éve ígérte meg, hogy egyszer elvisz egy körre a motorján, ami egy szuper tűzpiros Ducati.

Ma bukósisak a fejre, felpattanás a hátsó ülésre, aztán a nógrádi útviszonyok túlélése. Odafelé csendben pánikoltam, némán imádkoztam az életemért, de közben azért izgalmas érzés is volt a száguldás. A maximum sebességünket inkább nem írom ki nyilvánosan… A fagyi finom volt, a visszaút pedig már sokkal jobb. Köszönhető ez a jobb útburkolatnak, meg annak, hogy már valamennyire hozzászoktam a dologhoz, a kapaszkodáshoz, a kanyarokban dőléshez, a kitámasztáshoz. Már tudtam a tájban is gyönyörködni. Most pedig azon gondolkozom, hogy jövőre lehet veszek egy robogót…

 

2023. szeptember

Ősz - Start! - Keretek

A szombati Bartókfeszttel szépen elbúcsúztattuk a nyarat és köszöntöttük az őszt. Az Analóg Balatont egyedül buliztam végig, mert Mátéval háromszori telefonálás után is sikerült egymást elkerülni. Ááá, hát ez a zenekar nekem egyre jobban bejön! Nagyon imádom őket, teljesen át tudom adni magamat a ritmusnak és a zenének.

A legkisebb lányom az Ivan and the Parazolra érkezett meg. Őket egyáltalán nem ismertem, csak egy Európa Kiadó feldolgozásukat énekeltem velük („Mocskos idők”). Nekem ők az a „nem rossz, elmegy, de semmi különös” kategória voltak, bocsi ezúton is minden rajongójuktól. Pont a végére találtuk meg a legnagyobb lányomat is.

Aztán Tündér kivételével megjöttek a többiek is, tehát ott volt Virág és Dávid meg a barátaik, Kende és Álmos, Csillag és Kincső. Minden adott volt tehát egy jó kis Bohemian Betyars koncerthez. A színpadon ez az őrült együttes, lent meg sok ezer ember, aki ordítva énekelt, ugrálva táncolt. A fiúk persze félmeztelenül pogóztak a zúzdában, egy időre a lányok is bementek tombolni a sűrűjébe, én inkább a Dunához közeli résznél, a korlátnál maradtam.

Nekem amúgy a BP Parkos koncertjük talán kicsit jobban tetszett, mint ez. Egyrészt persze a Parno Graszt miatt, másrészt mert ott több népszerűbb számot játszottak. Ezúttal hoztak régebbieket is, amiket nem ismertem. Viszont, amit nagyon vártam, reméltem, de élőben nem hallottam még, volt a „Lebegő”! (Pont az előző blogbejegyzés végén idéztem belőle.)

Jó kis fesztivál volt, a nagyszínpad mellett kisszínpaddal, civil szervezetek sátraival, ételes-italos helyekkel. Viszont, nem is értem ezt, rettentően kevés vécé volt! A fő helyszínnél konkrétan kettőt ToiToi-t találtunk, amik előtt hosszú sorok kígyóztak, nagyon sokat kellett várni, míg az ember sorra került.

Most azt mondom, hogy a koncertes-fesztiválos-bulizós időszakot ezennel lezárom, de persze ki tudja, mit hoz még a jövő, mehetek még erre-arra, ebbe-ABBA... A fesztivál napján nagyon meleg volt és tűzött a nap, a másnapján viszont lehűlt az idő, beborult az ég, az eső is esett. A lehető legharmonikusabb átmenet volt így a nyárból az őszbe.

És most jöjjenek a keretek. Szögezzünk le valamit a legelején: a keret nem egyenlő a korláttal. A korlát valahogy kötelezőséget sugall, amit kívülről kényszerítenek az emberre. A keret önálló elhatározásból fakad, én magam döntök róla szabadon. Én találom ki a saját kereteimet, ha kell, én változtatok rajtuk, ha akarom, betartom őket, de ha nem, úgy is jó.

A Szűz jegyéhez ugyebár, nálam legalábbis nagyon hangsúlyosan hozzá tartozik a rendezettség. Számomra nagyon fontos a rend, térben is, időben is. Itthon nálam mindig nagy rend van, és ha mégsem, lásd. felújítás, akkor az nagyon tud frusztrálni. A rend már összességében szépen alakul a konyha szétbombázása és ideiglenesen teraszra költözése után. Mostani feladatomnak valahogy az időbeli rend létrehozását érzem.

A nyár maga a lazaság, kötetlenség és időtlenség. Az ember később kel, ja nem, mert én arra képtelen vagyok, sőt, pont hogy nyáron ébredek meg sokkal korábban. Amikor pirkad, nekem már kinyílik a szemem, viszont nem kell rögtön kipattanni az ágyból, lehet heverészgetni, gondolkozni.

Bevallom nektek, nyáron nem sportoltam. Na, jó ez így ebben a formában egyáltalán nem igaz. Mozogtam én bőségesen, csak a tervezett időbeosztású edzést függesztettem fel a vakáció idejére. „Csak” gyalogoltam, táncoltam, kerékpároztam, futottam, úsztam, túráztam. A vakáció a sok pihenés mellett sok jövés-menést, pörgést is hozott. De nem volt benne semmi rendszer, csak csináltam esetlegesen, ami adódott, meg amihez épp kedvem volt. Bebizonyosodott, amit már eddig is sejtettem, hogy egész jó az állóképességem. Végig tudok táncolni egy éjszakát, nyári melegben is meg tudom mászni a Csóványost, kis túlzással élve nagyjából akármennyi kilométert le tudok gyalogolni, és ha feltúrázok egy kilátóhoz, nem köpöm ki a tüdőmet, és nem lesz másnapra izomlázam.

Nyáron nem figyeltem oda annyira az étkezésemre, mint korábban. Például nem tartottam az időszakos böjtöt, és a szokásosnál több édességet ettem, például sokat fagyiztam (érdekes, csokit szinte alig). Ettől függetlenül nem reggeliztem túl korán, úgy kb. 9 óra tájban, napközben a nagy melegben csak csipegettem és ittam, és nem is vacsoráztam túl későn, olyan 19.00 körül, meleg ételt. Szoktátok kérdezni, hogy miket eszek vegaként. Nyáron főleg krémleveseket, borsós, zöldbabos, később cukkinis és paradicsomos finomságokat. Tegnap például zellerkrémleves és réparopogós volt a menü.

A mennyiségek továbbra is kicsik maradtak (egyszerűen nem bírok egyszerre sokat enni), valamint szokásomhoz híven iszonyatosan lassan, talán még ráérősebben ettem. Ezen az ismerőseim jókat szoktak derülni, egy jógi viszont megdicsérne, mondván: a sok rágással, a lassú étel-bevitellel segítem a táplálék könnyebb megemésztését. A lényeg: nyáron kitolódtak az időhatárok, lazább volt az étrend, viszont ettől cseppet sem támadt bűntudatom (nekem egyébként egyáltalán nincs is olyanom!).

Most jött valami belső vágy, késztetés a változtatásra. Annak érzem szükségét, hogy némely dologban bizonyos kereteket alkossak magamnak. Például más lesz az őszi időbeosztás, pontosabban: lesz őszi időbeosztás. Kincsőnek már megvan az órarendje, pocsék persze, ahogy sejtettük; csütörtökön például nulladikra megy és nyolcadik órája is van! Az én hetemet pedig meghatározzák az óráim: a nyelviskolás órarend adott, a magántanítványokat én osztom be. Nagy változás lesz, hogy általában később kezdek, viszont estébe nyúlóan dolgozom majd. Azt már érzem, hogy a téli sötétben való vonatozás, majd hazagyaloglás Almáskertbe nem lesz a kedvencem.

Kéthetente hétvégenként pedig Budapestre járok majd képzésre. Szeptember végétől minden második szombat-vasárnapomat az idegenvezetői tanfolyam határozza majd meg. Ja, és ott lesznek még az oroszórák is, ennek idejét csak a Jóisten tudja, na meg persze Marci, az én kedves online tanárom. A Duolingo-t viszont elkezdtem már a nyár végén, naponta nyomaton az orosz gyakorlatokat (angolul). Egész jól megy, olyan 95% körül szoktam teljesíteni, haladok is rendesen előre a feladatokkal. 

Ősszel a mozgás ismét rendszeres lesz, újra elkezdtem a tervszerűen beosztott sportolást. Tegnaptól visszahoztam a napi rutinba a reggeli súlyzós edzéseket, ma elkezdtem a futást is, hetente fogok jógázni, stb. Nem aggódom azon, hogy nehéz lesz a visszatérés, hiszen eleve aktív nyaram volt, másrészt ott az izommemória.

Erről egyszer Kende írt egy biológia beadandót. Arról szólt, hogy ha az embernek megvan egy adott izommennyisége, állóképessége, akkor ha heteket, akár hónapokat is kihagy az edzésből, a már egyszer elért izomtömeget, a korábbi fizikumot sokkal gyorsabban visszanyeri egy olyan emberhez képest, aki soha nem edzett. (A beadandóban szó van még új sejtmagokról és szatellit sejtekből, de mivel ebből nem sokat értek, inkább nem terhelnélek titeket vele. Valami olyasmi, hogy a régi edzés során a szatellit sejtek már előállították az új sejtmagokat, a szervezetnek az újrakezdésnél csak a sejtnövekedéssel kell foglalkoznia.)

Az őszi étrendem sokkal tudatosabb lesz. Tegnap újra nekikezdtem az időszakos böjtnek. A gyakorlatban ugyebár ez azt jelenti, hogy csak 10.00 és 18.00 között étkezem, hogy a szervezetemnek 16 órája legyen a bevitt tápanyag feldolgozására. Kevesebb édességet fogok enni, ami nem lesz nehéz, mert hidegben úgysem kívánom a fagyit (höm-höm, mondjuk tegnap épp bejátszott egy kisgombócos Kinder az Adriában..). Ami viszont nagyon-nagyon fontos, és én még mindig küzdök vele, az a megfelelő folyadék-bevitel. Rettentő keveset iszom, egyszerűen kényszerítenem kell magamat arra, hogy ne száradjak ki.

Van egy ilyen fura ötletem, hogy jövőre szuper formába hozom magamat. Ugyanis 2024-ben leszek kereken fél évszázados. Az 50. szülinapomra nagyon ki akarom magamat pattintani, külsőleg-belsőleg egyaránt. Ennek a bevezető szakasza lesz a szeptembertől december végéig tartó időszak, a visszaállás a normál kerékvágásba. Januártól egy féléves begyorsítást tervezek, aminek áprilistól lesz egy három hónapos brutál felturbózó szakasza.

Ezek most a tervek, vállalások, persze a blogon folyamatosan be fogok nektek számolni a sikerekről, és - ha esetleg lesznek - a kudarcokról is bátran. 2024. július 2-án pedig majd úgyis meglátom/meglátjátok az eredményt.

Addig is: Ősz – Start!

(Direkt raktam most fel olyan nem túl előnyös képeket, amint sportolás után vagyok látható, smink nélkül, edzőruhában, kócosan, izzadtan...)

2023. szeptember

A Szűz jegyében

Ugyan már vagy tíz napja belépett a Nap a Szűz jegyébe, de igazándiból csak kedd óta érzem ennek az intenzív hatását. Augusztus végén az időjárás még hajrázott egy utolsót a brutális kánikulával meg a melegrekordokkal, akkor még nagyon benne voltunk az igazi vakációban. Nem volt semmi máshoz se kedvem, csak fürödni és napozni.

Nagyon termékeny és gazdag nyaram volt! Volt benne barátnős külföldi utazás Szlovéniába (Piran, Koper, Portoroz, Strunjan, Izola) és családi nyaralás a gyerekeimmel a Balatonon (Balatonszéplak, Siófok). Jártam sok víznél, vízparton, az Adriai tengernél, a Balatonnál, a Velencei tónál és persze a Dunánál.

Voltam több fesztiválon: Belfeszt (Bp), VéNégy (Nagymaros), Efott (Sukoró), Vigalom (Vác), Strand (Zamárdi). Sok koncertet láttam-hallottam, némelyet többször is. A sorrend nem fontossági, hanem ABC: Analóg Balaton, Bohemian Betyas, Carson Coma, Edda, Follow The Flow, Geszti, Halott Pénz, Nótár Mary, Parno Graszt, Punanny Massif, TNT, Valmar.

Volt karaoke-parti a váci Sutiban, buli a nógrádi Zen teraszon, női kör Anettnél Diósjenőn és jurta-parti Barbinál. Jártam a következő helyeken: Csóványos, Szob, Zebegény, Nagymaros, Verőce, Vác, Nőtincs, Pilisszentkereszt, Római part.

Részt vettem idegenvezetéseken (barátokkal és hospitálásként): Budai Vár, Margitsziget, Városliget. Táboroztattam a Csengő-Bongó táborban a Római strandon. A gyerekek jártak: Máltán, Debrecenben, Egerben, Balatonon, Velencei tónál. és a Bakonyban. Közben sokat dolgoztak, Virág kávézóban, Kende ácsként, Csillag kerámiaműhelyben.

Július 2-án 49 éves lettem, rendeztem baráti bulit, viszont elmaradt a családi ünneplés, és a szokásos családi strandolás is a Palatinuson. ☹ Kevés látogatóm érkezett (apukámék, húgomék, ausztráliai barátomék), és nem mentem senkihez konkrétan látogatóba, azaz nem volt az eddigi nyarak jellegzetes Réka Tour-ja.

Kimaradt persze pár dolog a bakancslistáról (skanzen, táncház, állatkert), tervben van Visegrád és egy Fogaskerekű-Gyerekvasút-Libegő út is. Szeretnék eljutni a Tisza-tóhoz és megnézni az Északi-középhegység híres várait is. Ezek egy része még ősszel bepótolható, a többire meg majd jövőre kerül sor. Hiszen 2024-ben is lesz nyár!

Aztán augusztus végével vége lett az igazi nyárnak. Jött a vihar, a lehűlés, a borongósság, a szél. Méltó átvezetés a nyárból az őszbe. Ilyenkor minden évben rendre rámjön a pakolászás, selejtezés, takarítás.

Ez most hatványozottan így volt, hiszen javában benne voltunk-vagyunk a konyha felújításában, ezért a házban, a teraszon és a kertben igencsak kaotikus állapotok uralkodnak. Pontosabban uralkodTak, ugyanis nagy lendülettel belevetettem magamat a munkába.

Kende akkor készült el a jobboldali konyharésszel, amikor már pont nem voltunk itthon. Rám várt a bepakolás, előtte természetesen mindennek a lemosása, lesúrolása. Selejteztem is: a repedt, csorba, pláne törött edényektől kíméletlenül megváltam. Helyére került nagyjából minden, szép rend lett bent.

A nagy munkálatok közepette azért ért egy kis meglepetés is. Szeretem, ha meglepnek, igaz, ezúttal a frászt is hozták rám, mégsem tudtam az illetőre haragudni. Jó volt kicsit spontánnak lenni és örülni az életnek.

Ezután került sor a terasz rendbetételére, az ideiglenes nyári konyha megszüntetésére, ahonnan mindent elpakoltam. Az étkezőrész visszakerült eredeti helyére, végre rendeltetésszerűen használható a kanapé és a fotel is. Már csak a gáztűzhely maradt itt, az is csak addig, míg az új villanytűzhelyet be nem üzemelik a srácok. A későbbiekben is megtartom, csakúgy, mint a fatüzelésű teatűzhelyet (mini-sparhelt); megtanultam, hogy mindig legyen B és C terv.

Jövő héten lomtalanítás lesz nálunk, úgyhogy a régi bútorokat (konyhaszekrény, szivacsok), és egyéb felesleges tárgyakat kipakoltuk a kerítés elé. Jelenleg nem túl szép látvány fogadja a hozzánk érkezőket, de jó a tudat, hogy nemsokára megszabadulhatunk ettől a sok vacaktól.

A veteményesem aktuális állapotát úgy tudnám jellemezni, ahogyan anno öcsém vendéglátós tanára értékelte a kajáikat: külalak kettes, íz ötös. Az ágyás ugyanis eléggé dzsungeles állapotban leledzik, nem igazán fűlik a fogam a gazoláshoz, ellenben sok ízletes zöldség terem benne. 

Mire hazaértünk a Balatonról, konkrétan tele voltak a tövek piros paradicsommal. Egy szedésre három tányért tudtam megtölteni, és azóta minden nap újabb és újabb finomságokat szedek innen. A cukkini és csillagtök sem hazudtolta meg a természetét, tobzód(t)unk benne. Tegnap például paradicsomleves és bazsalikomos cukkinifasírt volt a menü.

Padlizsánból és paprikából sajnos csak kevés és pici lett, de ez is több, mint a semmi. A karalábé és a retek másodvetés megint nem sikerült, azt hiszem, jövőre ezekről teljesen lemondok. A kukoricában még reménykedek. Szőlőt Diósjenőről szereztem be.

Töretlenül virágzik a muskátli és a rózsa, nyílik a napraforgó és az őszirózsa. Sárgul a cseresznyefa, és barnul a diófa levele. Nagyon sok le is hullott már, szabályos avar borítja a talajt.

Tegnap nagy lendülettel füvet nyírtam az egész kertben, idén mindössze negyedjére. Mint tudjátok, én nagyon lájtos fűnyíró vagyok, tényleg csak akkor állok neki, amikor már durván nagyra nőtt a fű. 

Szeretem a vadvirágok látványát, méhlegelőt biztosítok a rovaroknak, és örülök, hogy a növényzet megtartja a nedvességet. A halálom, mikor valaki félcentisre fűkaszál, vagy porig letolja a zöld növényzetet.

Szeptember elsején elkezdődött az iskola, megnyitották a 2023-24-es tanévet. Az elmúlt öt évben egészen máshogy készülődtem ilyenkor, mint most. Korábban tanárként már az augusztus vége az iskoláról szólt: értekezlet, tanmenet, munkaterv, terem-rendezés, dekorálás, tervezgetés, stb.

Ezúttal viszont anyaként vettem részt az évnyitón, hiszen legkisebb lányom, Kincső nyolcadikos a Hesz-ben. Bizony, ez az utolsó éve itt neki, aztán felvételi, ballagás, és jövőre nem lesz többé általános iskolás gyerekem. Azt mondta, rossz lesz, hogy nem együtt megyünk majd reggelente, hogy nem láthat néha a folyosón vagy az udvaron, hogy nem én fogom tanítani nekik az angolt.

Jól esett tegnap, hogy sok diák odajött hozzám, köszöntött, jó volt a(z ex)kollégákkal is találkozni, beszélgetni. Jó volt bekukkantani az osztályokba, és nagyon furcsa volt látni a jelenleg szétbombázott (ex)termemet, amit épp okos-tanteremmé alakítanak át. Nagyon különös érzés volt nem pedagógusként, hanem szülőként jelen lenni.

Többen kérdezgetik tőlem mostanság: Nem hiányzik? Őszintén, nem is tudom, mit válaszoljak erre. Hiányzik is… Hiányzik a terem rendezgetése, díszítgetése. Hiányoznak a volt munkatársaim, főleg a csapatépítés (idén Verőcén volt) meg az együtt éneklés. Hiányoznak a tanítványaim, a sok viccelődés és közös program. Persze bármikor belátogathatok az iskolába, de mindenki tudja, hogy az már nem ugyanolyan, mint rég.

Szóval hiányzik is - meg nem is… Nagyon sok minden egyáltalán nem hiányzik! Van ugyebár egy csomó negatívum a rendszerben. Most nem kezdem el ezeket sorolni, hiszen ezek miatt mondtam fel ugyebár. Tehát több volt a rossz a mérleg serpenyőjében, mint a jó, nyilván ezért is döntöttem a távozás mellett.

Most meg itt vagyok: már nem közoktatás, még nem új élet. Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel az átmeneti, némileg bizonytalan időszakkal. Vége a stabilitásnak, nincs fix munka, megszűntek a korábbi keretek. Csak jövő héten kezdődik a magántanítás, utána következő héten indulnak a nyelviskolás tanfolyamok, az idegenvezetői képzés pedig csak a hónap végén startol. Addig itt lebegek a köztes létben.

Mostanság, nyár vége-ősz eleje, Szűz jegye, telihold környéke, egyfajta fura kettősség lett úrrá rajtam. Mindent és azonnal és nagyon rendbe akarok tenni az életemben, és ez néha kapkodással jár. Felébredek az éjszaka közepén, és az agyam elkezdi pörgetni magában a tennivalókat, elintéznivalókat. Nehezen csendesülnek el a gondolataim, nehéz kivárni, nehéz a türelmet gyakorolni.

Valahogy bennem egyszerre van jelen a biztonságra való törekvés és a szabadságvágy. Nyári vizes hasonlat jutott erről eszembe. Imádok úszni! Az életem olyan, mintha az elmúlt években csak medencében úsztam volna. Ott van az adott táv, 25-ös, 33-as vagy 50-es medence, faltól falig mész, ott vannak a meghatározott sávok, a piros és fehér terelőkorlátok, csak közöttük haladhatsz. Másokkal együtt úszol, néha nem férsz el mellettük, ha szembejönnek, lefröcskölnek, még akár nekik is ütközhetsz.

Mostantól szabad vizeken úszom, annak minden félelmetességével együtt. Nincs iránymutatás, senki sem mondja meg, merre tartsak, úszhatok balra, jobbra, vagy egyszerűen lebeghetek is a víz tetején. De: mindennél jobban hív az előre. A tágas vizek, a végtelenség. Itt persze nagyobbak a hullámok, néha jobban kell tempózni, hogy haladjak, vagy egyáltalán fent maradjak a felszínen. Néha összetalálkozom más úszókkal is, néha meg totális az egyedüllét. A messzeségtől egyszerre vagyok megrémülve, ugyanakkor mágikusan vonz is. Enyém a feltétel nélküli szabadság!

Na, ezzel kell most majd valamit kezdenem. A végére iderakom nektek a Boho „Lebegő” című számának részleteit:

„Látod, mindenki úgy jár, mint hal a parton vár, hogy elvigye a víz, magával sodorja, amíg nem talál jobb helyet, míg a szebb szebbnél lehet. Addig tovább lebeg ő, húsa felhő, vére levegő.
Ne kapaszkodj belé! Ne, tőle ne remélj! Magad öleld át hát!
Látod, olyan vagyok én, mint szélben a szemét, ha alám kap, úgy szállok, hogy nem nézem, hol járok, mit találok talán, mit hagyok magam után. Tárulj határ elém, fellegeim peremén! 

Én próbáltam két lábbal a földön járni, de nem sikerült még otthont találni… Nem tudom, hogy lehet, lehet, hogy nem merek... 

Mer’ én mindig lebegek, úszom az árral, se szembe, se vele, se háttal én. Széllel szálltam, láttam eleget, földet érnék már, de nem tudom, hogy lehet.”

2023. szeptember