2021. május 22., szombat

Energia, erő


Amikor nemrég arról írtam, újra egyedülálló vagyok, felsoroltam, mennyi sok pozitívumot találok ebben a helyzetben. Amikor pedig a negatívumokra került sor, ott többek között a férfi-energia hiányát említettem. És ezt most ne értse senki félre!

Most nem, vagyis inkább nemcsak konkrétan a pár hiányáról beszélek. Természetesen hiányzik az intimitás és az erotika is, de ebben a cikkben úgy összességében a férfi-energiáról, meg úgy általában az energiáról, erőről lesz szó.

Ha egy szóval kellene helyettesítenem a „férfi” szót, akkor az „erő”-t választanám. Testi erő, határozottság, akaraterő, küzdőszellem, önérvényesítés, döntésképesség, önállóság, stb.


Az erő persze könnyen átmehet erőszakosságba, dühbe, féktelenségbe, haragba, elvakultságba, pusztításba. Ez a látszat-erő. Az igazi erő épp az, amikor azt uralni tudják. Higgadt erő. (Ez, ha jól emlékszem, valamelyik politikai párt szlogenje is volt régebben.)

Sokszor kapok dicséretet emberektől, ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt. Ezekben az egóm persze örömmel fürdőzik, mint mindenkinek, akit dicsérnek, még annak is, sőt, annak pláne, aki nem vallja be senkinek, magának végképp nem. Mostanában már vagyok annyira tudatos, hogy nem emelnek annyira az egekbe ezek a dicséretek, hogy elszálljon tőlük az agyam. Többnyire azt dicsérik bennem, hogy jól nézek ki és fiatalos vagyok, meg okos és vicces, de a leggyakoribb mondat ez: „Erős nő vagy”.


Ha belegondolok, biztosan van benne igazság, mert ugye talpra álltam öt gyerekkel hét éve a válás után, túléltem a tavalyi válásomat is, kibírtam a sok-sok költözést, változást. Most is ugyebár egyedül vagyok, végül is magam menedzselem nagyobbacska családunk életét – nőként. És ehhez valóban kell az erő.

Tehát bizonyos szempontból tényleg erős vagyok, de hébe-hóba azért jön a gondolat, hogy talán jobban érezném magamat, ha alkalomadtán más lenne helyettem erős, és én, legalább néha, „gyenge” nő lehetnék.

Persze egyáltalán nem áll szándékomban visszaesni a régi önmagam szintjére, ahol vagy anyagi, vagy gondolati, akarati szinten voltam gyenge, és emiatt függtem a társamtól. Az emberek úgy gondolják, hogy ahol megjelenik az erő, ott a másik oldalon, ellenpólusként a gyengeség szerepel. Mintha tényleg két különböző félből tevődne össze egy egész.


Most önálló lény vagyok, egész ember, sok szempontból erős is, aki történetesen nőnemű. Egy erős nő ott bénázhatja el, hogy „Az ellentétek vonzzák egymást!” jelszó jegyében gyenge társat vonz magához. Én viszont erős férfit képzelek magam mellé!

Nem volt túl sok párkapcsolatom, de ezek közül volt, ahol, utólag megvizsgálva, kifejezetten gyenge volt a férfi, nem fizikumra értem, hanem lelkileg, akaratilag, és volt olyan is, akinél az erő már túlzott mértékű volt, és átcsapott erőszakba.

A férfit természetesen nemcsak az ereje teszi férfivé, ott van az egyedi gondolkodás, humor, intellektus. Az egyedüllétben nekem hiányzik ez a fajta kapcsolat a férfiakkal, hogy együtt beszélgessünk, nevessünk.


Viszont igazából még sincsen hiányom, helyette inkább érdekes tapasztalásaim. Ugyanis azóta, mióta újra egyedülálló lettem, gyakorlatilag minden nap férfiakkal kapcsolódom. És ezt se értse félre senki! Egyszerűen csak kommunikációról van szó. Van, hogy írásban, van, hogy telefonbeszélgetésben, video-chatben, vagy személyes beszélgetésben.

Felkeresett régi barát, akivel személyesen több éve nem találkoztunk már. Olyan ismerős, akivel eddig chatteltünk, és most „véletlenül” személyesen is összefutottunk. Írt nekem családos ember és párkeresésben megkeseredett férfi. Olyan, aki egy ideig le is tiltott a fb-on, most pedig leírta, hogy igazából példa vagyok számára. Teljesen ismeretlen, aki egy kommentem alapján vette a bátorságot, hogy megszólítson.


Oké, tudom, naiv vagyok, de ezúttal persze nem. Természetesen volt olyan is, aki jól tudta, hogy magam vagyok, és szándékosan emiatt keresett fel. Akinek megvoltak a maga szándékai.

Ezeknek a férfiaknak a jó része viszont teljesen leragadt valahol ott, hogy én még párkapcsolatban élek, és nagy százalékuknak fogalma sem volt arról, hogy újra egyedülálló lettem. Egyszerűen jött nekik a megmagyarázhatatlan késztetés, hogy rám írjanak vagy felhívjanak.

Kerestem az okokat, aztán más valaki fogalmazta meg helyettem, kicsit vulgárisan, de azt így inkább nem írnám ki ide a blogra. Szóval valahogy úgy történhetett ez, hogy, mint azt a bizonyos kívánságlistát az ideális férfiról, azt a tényt is „kilőttem az univerzumba”, hogy én újra egyedülálló vagyok. És ez az információ tudat alatt szépen eljutott másokhoz, akiknek megvolt rá a vevő-készülékük.


Mostanában ezek a kvantum-dolgok egyre gyakrabban jelennek meg az életemben, és ez is ennek egy szegmense. Az információ mindig bejut a térbe, a morfogenetikus mezőbe, és mindenki számára elérhetővé válik. Olyan, mint mikor egy könyvet levehet bárki egy könyvtár polcáról. Annyival megspékelve, hogy az arra fogékonyak számára még jön is egy „értesítés” arról, hogy „új könyv” került ki a polcokra.

Az, hogy ezek a megkeresések megtörténtek (soha nem én tettem meg az első lépést feléjük, hanem ők felém), máris igazolják a fenti elmélet helyességét, gyakorlati megvalósulását. Mivel ez ennyire hatásos, most új dolgokkal kísérletezem, de azokat nem fogom nyilvánosan megírni a blogra. Csak annyi publikus belőlük, hogy a fentebb leírt törvényeket megpróbálom az életem más területeire is tudatosabban alkalmazni.

Ezekről tehát nem fog szólni az újabb bejegyzés. Arról viszont nagyon remélem, igen, hogy mi történik végre a kertben. Húzom ezt az írást már mióta, mert annyira vacak az idő, hogy megint nem tudok egy csomó dologban előre lépni. Akkor jelentkezem újra, ha végre, így május végén, elérkezik az igazi tavasz, és csodákat alkothatok odakint.

2021. május

(Mivel saját fotókat mostanában nem készítettem, a netről szedtem le az illusztrációkat.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése