Szív és Agy

Nagyon aktív hetem volt! Ha jól összeszámolom, hét nap alatt kilencszer sportoltam. Kivételesen kedvem volt videók alapján (is) mozogni, méghozzá két tök különböző mozgásformát.

Az utóbbi időben a jógát méltatlanul elhanyagoltam, ezer éve nem csináltam. Most jól esett, de érezhető volt a hosszú kihagyás. A berkenyei jógaórák emléke felsejlett, és sok gyakorlat ismerős is volt onnan. Viszont egyértelműen kevésbé vagyok hajlékony, úgyhogy sokkal nagyobb hangsúlyt fogok helyezni a nyújtásra. Ezen kívül aerobicoztam is, azaz elektronikus zenére ugrabugráltam, a kart és a lábat egyaránt megmozgatva.

Volt a héten még egy klasszikus otthoni edzésem súlyzózással, valamint célzott has-, comb- és farizom-gyakorlatokkal. Továbbá egy fitness-gépes edzés az óbudai sportparkban. Ezt összekötöttem egy kis oda-vissza kocogással, a pályán egy kör sprinteléssel, a házban pedig lépcsőzéssel.

A Dagályba is eljutottam, de sajnos munka után, délután, ráadásul egy kései ebédet követően. Nem túl jó ötlet teli hassal úszni, ezt érezte is a testem, és a táv első fele eléggé kínszenvedés volt. 

Utána viszont megtáltosodtam, begyorsítottam, könnyeden haladtam. Volt, hogy egy egész hosszt leúsztam hármas tempóval (minden harmadik víz alatti tempó után vettem levegőt), sőt, többször a négyes is sikerült. Meg kell tanulnom rendesen lélegezni!!! 

Hideg volt kint az 50-es medencében, mert nagyon fújt a szél. A meleg termálban vízitornáztam, a jakuzziban nyújtottam, masszíroztattam, a szaunát pedig a szokásosnál jobban és hosszabb ideig bírtam.

Előző héten kétszer, ezen a héten négyszer futottam, mivel Barcelona miatt a hosszú ugyebár átcsúszott hétfőre (9,2 km, yeah! Megint leírom, mert tök büszke vagyok magamra!) A rövid futást Nógrádon teljesítettem, 90-30mp-es váltásokkal. Az emelkedőkön nehéz volt a gyors tempót tartani, hamar kifáradtam, de valahogy kibírtam hazáig.

Pénteken át kellett mennem Diósjenőre fogászatra, gondoltam, ezt összekötöm a közepes futással, azaz innen hazafutottam. 5,5 km volt a táv, a fele emelkedő. A két falutábla között a kanyarokban emelkedik az út, és Nógrád központtól Almáskertig gyakorlatilag végig. Ezúttal nagyon jól ment, a fenti mezőgazdasági úton még be is gyorsítottam a végén.

Általában nem szoktam magammal semmit vinni a futásokra, csak zsebkendőt a pici zsebben, meg országbérletet, ha odafelé utazom vagy bankkártyát, ha visszafelé vásárolok. Ez alkalommal viszont hátizsák volt nálam, amit a legszorosabbra húztam, így nagyon kényelmesen tudtam a cuccomat magammal vinni. Erre a helyzetre aztán kaptam a húgomtól egy futóövet, ami rugalmas anyagból van, és bele lehet tenni innivalót, telefont, szemüveget.

Vasárnap Maraton futást rendeztek Budapesten. Neeem, nem vettem rajta részt, sőt, még a kisebb távokon sem indultam. Nem savanyú a szőlő, de engem ezek a versenyek tényleg nem vonzanak, nálam a futás (meg az úszás, a kerékpár, az edzés, stb.) amolyan magamnak való tevékenység, ahol én tűzök ki célokat, és azokat a saját tempómban teljesítem. Engem nem motivál mások jelenléte, sőt, ha megelőznek (ami például a Margitszigeten gyakran előfordul), az negatív hatással van az önbizalmamra.

Valaki viszont indult, méghozzá másodjára: a húgom! Az öcsém is kétszer teljesítette a 42 km-t, a húgomnak is második alkalom volt ez. Próbáltam segíteni neki, ahogyan tudtam. Először is előtte, beszélgetéssel, lelki támogatással. Aztán Óbudán anyukámmal mentünk neki drukkolni, hiszen itt haladt el a menet pont a ház előtt. Vittem neki vizet és lelkesítettem. A nyomkövető alkalmazás egy nagy szar volt, folyamatosan lefagyott, a térkép egyáltalán nem működött, a mérőpontok idejét néha láttuk, de a végére teljesen összeomlott. 

Így persze nem tudtam, hogy merre tart, ezért csak az átlag teljesítményéből (5 perc/km!) tudtam nagyjából kikalkulálni, mikor hol lehet. A Belgrád rakparthoz tömegközlekedtem, ott láttam őt másodjára. Úgy volt, hogy az utolsó két kilométert együtt futjuk le. A Szabadság híd feljárójánál vártam őt harmadjára, ahol nagyon megörült nekem. 

Itt is lelkesítettem őt, és eléggé besprinteltem előtte-mellette, ami az elmondása szerint nagyon felpörgette. Viszont sajnos az én tempóm nem ilyen gyors, úgyhogy hosszú távon nem tudtam tartani, ő elhagyott, én meg utána futottam be. 3.35-ös szuper időt futott. Majdnem 10.000 egyéni induló volt, ő a nők között a 127., a korosztályában a 22. lett. Nagyon büszke vagyok rá! 

(Ő nem rak fel magáról semmit a netre, ezt tiszteletben tartom.)

Volt még egy tour-om is. Egy kedves fiatal litván párt kalauzoltam Pesten és Budán. 

Klasszik háromórás gyalogos túra volt a Szent István Bazilikával, Szabadság térrel, Parlamenttel, Budai Várral.

A Kobuciban szombaton tartották az évadzárót, mivel ez egy szabadtéri hely, ezért télre bezárnak. A lányaimmal (és barátnőikkel) úgy gondoltuk, ott a helyünk; először öten jöttek volna velem, végül csak ketten. 

Ingyenes buli volt, ráadásul Kispál koncert után, úgyhogy a helyet tömve találtuk. Mentek a jobbnál jobb számok, főleg magyarok, táncoltuk, énekeltünk. Én 1-ig maradtam, a csajok fél 5-ig. A Kobuci tavasszal nyit majd ki újra, amit mindannyian nagyon várunk.

A hét még tartogatott egy „divatbemutatót”, egy magyar-örmény győzelmet, valamint több érdekes beszélgetést is. A jövő hét pedig indiaiakról és egy várva várt koncertről fog szólni.

(Tudom, hogy néhány fotó nem az előnyös oldalamat mutatja. Gyűrött a fejem, zéró smink, csík szem, őszülő haj, stb. De Réka ilyen, is.)

 

2025. október